Torontó mások szemével 23.

A sok étkezéssel kapcsolatos bejegyzések közé hadd csempésszek ide pár képet Torontóról az utóbbi hetekből. A képeket mind Sam Javanrouh készítette. :) Kellemes hétvégét mindenkinek!!

 

Ha ősz, akkor irány a farm! :)

Csípős, friss reggelek, az avar illata az orromban, a fák őszi színekbe borulása, tökföldek és töklámpások, meleg hagymaleves, hosszú parkbéli séták.... hmmmm.... igen, itt van az ősz, itt van újra. :)

Biztosan említettem már, hogy míg otthon a kedvenc évszakom a tavasz volt, itt Kanadában nagyon hamar az ősz lett. Torontóban szerencsére hosszú és gyönyörű szép ez az évszak, amikor a természet színeivel egyszerűen lehetetlen betelni. Ilyenkor fantasztikus program a város bármelyik parkjában vagy turistaútvonalán hosszú sétákat tenni, ha nem tudunk kimozdulni a városból. Itt tkp. annyi zöld van, hogy az embernek nem kell messzire mennie ahhoz, hogy úgy érezze, nem is a városban van. 

Errefelé az ősz egyik legkedveltebb családi programja egy-egy családi farmra való kiruccanás. A farmokon (ami tkp. az otthoni piacnak felel meg) egész évben kaphatóak az ott termelt idény zöldségek és gyümölcsök és ahol ősszel rengeteg szórakozás várja a családokat/gyerekeket. Traktoron/szénakazalon utazás, kukoricaföld labirintus, pónilovaglás, farmállatok simogatása, frissen sült almáspite evés, tök- és/vagy almaszedés... csak hogy párat említsek a sok lehetséges program közül. 

Mindig nagyon tetszettek ezek a családi programok és vágytam arra, hogy egyszer én is részt vehessek majd valamelyiken a saját gyerekemmel. Tudom, tudom, ebben az évben ez még elég korai volt, de nem tudtam ellenállni, így a múlt hétvégén mi is ellátogattunk az egyik városi farmra, méghozzá a Whittamore's Farmra. ;)) Ezen  és ezen az oldalon tudtok rákeresni a környékbeli farmokra/piacokra.

Ime pár kép a hétvégéről, még több pedig hamarosan a blog fotóalbumában! További csodás őszt mindenkinek!! :)

Traktorozás

Tehénfejés ;))

Tökugráló kicsiknek

Kukoricás labirintus 

Csirke show ;)

Aranyásók

Tökföld

Északi fény

Az Északi fény játékát Don Martel fotós fényképezte két nappal ezelőtt délnyugat Ontarió környékén, nem olyan messze Torontótól. Csodaszép, nem igaz?

Itt van az ősz, itt van újra...

 Ősz a torontói High Parkban

Több mint másfél hónapos szünet után, az ősszel együtt én is itt vagyok újra.  :)

Nem terveztem előre, hogy ennyi ideig nem írok, sőt vannak is megkezdett, de be nem fejezett bejegyzéseim elmentve, amik az igazat megvalljva már nem nagyon aktuálisak. Egyik ilyen post pl. a TIFF-ről (Toronti International Film Festival) szólt volna, ami szeptember 8 és 18 között zajlott a városban. Megvolt a szokásos nagy felhajtás, ahogy az ilyenkor lenni szokott, ünneplés és sztárok mindenfelé, no meg 336 új film 65 országból. Nem láttam sajnos még egyiket sem, de többre is kíváncsi vagyok, mint pl. a The Ides of March, We Need to Talk About Kevin (könyvben nagyszerű volt), a Moneyball, vagy a Take This Waltz.

A kicsit hosszabb szünetnek persze több oka is volt. Rengeteg munka, kevés energia, egy-két utazás és kisebb-nagyobb magánéleti történések. Ezek közül elsőként az utazásokról szeretnék majd írni az elkövetkező hetekben, no és persze sok képet is szeretnék megosztani veletek. :)

Az első utunk szeptemberben Jamaikába vitt minket egy fantasztikusan pihentető hétre, majd hat nappal később hazautaztunk a családhoz is két hétre. Mindezek után most újra itthon vagyunk és igyekszünk visszakerülni a megszokott kerékvágásba. Az idő már igencsak ősziesen szeles és esős itt Torontóban, a lakásban pedig még visszaérkezésünkkor nem fűtöttek (ez kb. 18 fokot jelentett...). Hat hét után az első hétvégénket élvezzük most Bill-lel, amikor nem rohanunk sehová és nincsenek konkrét tervek. Nagyszerű másfél hónap van mögöttünk, tele emlékekkel és élményekkel, de biztosan ismeritek azt az érzést, amikor a szép utazások után is olyan jó hazatérni és csak úgy otthon lenni. :)

Sajnos még a következő időszak is igen sűrűnek ígérkezik munkafronton (egy lehetséges váltással és sok-sok esti/hétvégi mellékmunkával), így nem tudom, milyen gyakorisággal leszek errefelé, de azért a képeket majd igyekszem minél hamarabb megosztani.

Az ezévi Hálaadásról igaz lemaradtunk (pedig ez a kedvenc ünnepem itt), de azért a szívemben október 10-én végiggondoltam, mennyi mindenkiért és mindenért lehetek hálás az életemben!

Mindenkinek kívánok egy kellemes, őszi sétákkal, baráti/családi beszélgetésekkel és melegséggel teli őszi időszakot. A blog már teljesen át is ádta magát ennek a hangulatnak! :)

Hálaadás - Thanksgiving

Újra itt van október második hétfője, azaz Hálaadás napja. Mivel igen nagy és fontos ünnep ez itt Észak-Amerikában, így újra írok pár sort ezévben is (ahogy tettem korábban is...). Magáról az ünnepről és annak történetéről már írtam, ezévben a pulyka kerül a középpontba. :)

Igaz, manapság egyértelműen a pulyka a Hálaadási ebéd/vacsora legfontosabb kelléke, kevesen tudják, hogy nem volt ez mindig így. 1621-ben, amikor a telepesek és a Wampanoag indiánok először ünnepelték a Hálaadást, sok minden más is került az asztalra a pulyka mellett. Mivel annak idején bővelkedtek olyan zsákmányokban, mint a homár, kacsa, liba, fóka, angolna, tőkehal stb., valószínűleg ezek is részei lehettek a nagy ünneplésnek. Amiben azonban a történészek egészen biztosak, az az őz hús és szárnyas vadak. Ennyi változatos étel mellett miért lett a pulyka napjaink hálaadási étele?

Az egyik monda szerint Hálaadáskor Elizabeth királynő - a 16. századi Anglia királynője - sült libát evett éppen, amikor megtudta, hogy a spanyolok hajója elsüllyedt útközben, akik éppen Angliát készültek megtámadni. A királynő nagy örömében még egy óriási sült libát rendelt, hogy megünnepeljét a jó hírt. Így lett Angliában a szüretelési lakoma fő dísze a liba. Amikor később az angol telepesek megérkeztek Amerikába, a libát pulykára váltották fel, mert vad pulyka hatalmas számban élt a területen annak idején.

Tudtad-e:

• A fiú pulyka beceneve "tom", a lányoké "hen".
• A vad pulyka fejének és nyakának csupasz része kékre is változhat párzás közben (ha pedig ált. izgatott, akkor élénk piros).
• Egy érett pulykának több mint 3500 tolla is lehet.
• A vad pulyka nagyon gyors, akár 55 km/mérföldes sebességet is elérhet.
• A pulyka eredetileg Mexikóból származik és a 16. században jelent meg Európában.
• Csak a hím pulyka "kukorékol", a nőstények valamiféle kattogó hangot adnak ki. 

U.I.: Szokás szerint, a mi hálaadási ebédünk is jön majd hamarosan - képekben. :)

Thanksgiving

Október második hétfője Kanadában minden évben a Hálaadás ünnepével egyenlő. Többen kérdezték mostanában tőlem, hogy mennyire érzem magaménak ezt az ünnepet és azt kell mondjam, hogy minden évben egyre jobban. :) Persze újra könnyű helyzetben vagyok, hiszen egy ilyen ünnepet hamar megszeret az ember, aminek mai formája/jelentése szép és meghitt. (A Thanksgiving ünnepe eredetileg az őszi betakarításhoz kapcsolódik, ami mai napig megmutatkozik az ünnep díszein, no és persze az ünnepi menün is. A történeti oldaláról most nem írnék hosszan, hiszen egy korábbi évben már megtettem.)

Azt gondolom, nagyszerű dolog egy olyan ünnep, amikor az ember azt veszi számba, mi mindenért lehet hálás az életében. Annyi sok időt és energiát használunk fel az életünk szomorú, fájdalmas, kevésbé örömteli dolgaira, hogy gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni, mennyi minden van, aminek szinte minden nap örülhetünk és amiért valóban hálát adhatunk. Nagyszerű érzés volt pl. elmondani a barátaimnak, mi mindent köszönhetek nekik, és hogy mennyire hálás vagyok, hogy az életemben vannak. Vagy elmondani a keresztfiamnak, hogy a sajátos és egyedi világlátásával mennyire színesíti  és szélesíti az enyémet. Kicsit igaz furcsálta a dolgot, hiszen nem itt él, hanem otthon, ráadásul fiú, de tudom, hogy eljutott hozzá az, amit mondani szerettem volna. :))

Számomra ez az ünnep pl. rávilágított arra, hogy a kapcsolatainkban sokkal hamarabb adunk kritikai megjegyzéseket egymásnak, mint valami pozitívat. Sokkal hamarabb és nagyobb valószínűséggel hangzik el, miért vagyunk csalódottak a másik miatt, mintsem, hogy miért vagyunk hálásak. Pedig ha belegondolunk, mennyivel fontosabb, inspirálóbb, boldogítóbb, motiválóbb, szárnyakat adóbb lenne a második, nem igaz? Olyan, mintha köszönetet mondanunk nehezebb lenne, mint kritikát... érdekes ez... de szerintem mégis igaz.

Így belecsöppeni egy másfajta kultúrába és ebből is kapni egy kis ízelítőt bódító hatással lehet. Rám mindenesetre azzal volt. :) Megszerettem ezt az ünnepet és tanulom folyamatosan a hálaadás kultúráját. De  úgy igazán, őszintén, kimondva, tiszta szívvel. Őszintén szólva néha nem könnyű szavakban kifejezni az érzéseim, valóban belegondolni, kinek miért mondhatok köszönetet. De ez is csak azt mutatja, hogy nem vagyunk ehhez hozzászokva. Általánosságban beszélni mindig egyszerűbb - mint mindig. De igyekszem tanulni, és egyre több embernek köszönetet mondani. Mindemellett pedig magamnak is adni pár csendes percet, amikor csakis önmagamnak fogalmazom meg az életadta ajándékokat. :) Amiből pedog olyan sok van!

Tudom, hogy otthon és sok más helyen a világban ez az ünnep nem létezik. Mégis, ha valakit megkapott volna a Hálaadás szellemisége, bátran mondja el a számára fontos embereknek, miket köszönhet nekik, amikért őszintén hálás! Boldog pillanatokat szereztek így egymásnak. De már az is nagyszerű, ha csak magatokban gondoljátok mindezeket végig. Akárhol is élünk, sok mindenért lehetünk mindannyian hálásak. :)

Boldog Hálaadást mindenkinek!

Két rövid hír

Nos, míg én mindig Mexikó bűvöletében élek - ami persze nem nehéz, ha ennyi érdekes dolgot olvas az ember -, addig történnek ám a dolgok Torontóban is.
Többek között az alábbi két esemény. Az egyik, amiről oly sokat beszélnek az emberek, a másikról annál kevésbé:
Ebben a hónapban lezajlottak az országos választások, melynek eredményeként a Konzervatív Párt, Stephen Harper vezetésével maradt Kanada élén elég erős győzelemmel. (A konzervatívokra a lakosság 38%-a szavazott, a liberálisokra 26%, az új demokratákra 18%, a quebekiekre 10%, míg a zöldekre összes 7%.)
Míg - a jelenleg Szöulban élő és éppen Madridba költözködő -Vera barátnőmék csodálatos őszi időről mesélnek a mostani és jövőbeli otthonukat illetően is, addig nálunk, egészen pontosan kedden leesett az első hó. No ne egy nagy havazást képzeljetek el, de októberben már az is elég sokkoló, ha egyáltalán hóról beszélünk. Azóta hó nincs, de eső és hideg az van. Mindannyian várjuk, hogy a folyamat kicsit visszafordul, hiszen ilyentájban nálunk is még javában tombol az ősz, csodálatos színeivel, illataival bódítva el mindenkit, aki ebben az évszakban erre jár.

Hálaadási ebéd

Őszi (hálaadási) díszek az étkezőben

Hálaadási menü:

-Cream Cheese Balls with walnuts (Sajtgolyók dióba forgatva)

- Roast Turkey with apple and onion stuffing (Sült pulyka almával, hagymával töltve)

- Cranberry Sauce with Raisins ( Áfonyaszósz mazsolával. Sajnos ez a képekről még hiányzik.)

-Spicy Mashed Potatoes (Krumplipüré fűszerekkel)

-Garlic-buttered Grean Bean with Mushrooms (Fokhagymás zöldbab gombával)

-Traditional Stuffing with Sage, Rice and Vegetables (Hagyományos töltelék zsályával, rizzsek és zöldségekkel)

-Traditional Pumpkin Pie (Hagyományos töksütemény)

/- Anyósom által sütött csokis szelet/

(A képek nem a családi közös ebéd előtt készültek, hanem vasárnap, amikor csak romantikus kettesben ünnepeltünk. :)