Boldog Újévet!

"Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy a boldogság szerencse kérdése, valami olyan dolog, ami ránk ereszkedik a magasból, mint a jóidő, hogyha szerencsénk van. Pedig a boldogság az emberi erőfeszítéseink eredménye. Harcolunk érte, törekszünk rá, ragaszkodunk hozzá és néha körbeutazzuk érte a világot. Folyamatosan tennünk kell érte rendületlenül."

 Elizabeth Gilbert - Eat, Pray, Love

Először is nagyon boldog Újévet mindenkinek!! :) Remélem kellemesen, jó társaságban, sok nevetéssel teltek az ünnepek. Számomra kivételes Karácsony volt a mostani, hiszen Patricknek ez volt az első, ahogyan nekem is, mint anyuka. Ha az elmúlt évre gondolok, nem győzök hálálkodni a sorsnak mindazért a sok jóért, ami ebben az évben megtalált.

• Az új programot, amibe belekezdtem a munkahelyemen előző év novemberében, nagyon megszerettem. Annak ellenére, hogy rettentő sok munkát jelent(ett) és állandó pörgést, igazán a szívemhez nőtt a menekült program és a klienseim, akikkel együtt dolgoztam.
• Igaz, a terhességem több szempontból sem volt felhőtlen, de Patrick szépen fejlődött odabent és igaz, picit hamarabb a tervezettnél, de épen és egészségesen meglátta a napvilágot. Azóta az életem körülötte forog, ami így van rendjén. :)
• A barátaim ebben az évben is mellettem voltak, ami valljuk be, nagyon fontos dolog. Gyakran vagyunk úgy, hogy a régi, megszokott dolgokért nem adunk hálát, mintha valahogy már természetesnek vennénk, hogy az életünkben vannak. Pedig nem természetes vagy magától értetődő... Új emberek/barátságok is rám találtak, ami szintén mosolyt csal az arcomra. Sosem véletlen, hogy az ember kiket, milyen energiákat vonz az életébe és en ebben nagyon szerencsés vagyok.
• Be kell valljam, Patrick születése után sokkal nehezebben viseltem a családom távollétét, mint gondoltam. Októberben azonban régi álmom vált valóra azzal, hogy Anyukám és az öcsém végre meglátogatott minket itt Torontóban. Ez sokat jelentett számomra, habár itt sem sikerült minden úgy, ahogyan szerettem volna. De az ember igyekszik a dolgok pozitív oldalát nézni, ami pl. az, hogy Anya elég jól bírta a repülőutat, azaz talán máskor is meg tud majd látogatni minket.
• Persze a sok-sok apró történést, a napi kis csodákat nem akarom itt mind felsorolni (már amire emlékszem :), habár ezek az apróságok teszik ki életünk legnagyobb részét.* A kicsik közül azonban nagynak számít számomra és így muszáj megemlítenem, hogy 2012-ben, 34 évesen (haha!), végre megtanultam vezetni és egy autót is vettünk, ami hatalmas szabadságot ad, főleg, mióta Patrick is velünk van. Mivel sosem vezettem és sosem volt autóm, így az autó nem is hiányozhatott igazán, habár sokan kérdezték, hogyan lehet autó nélkül élni ebben az óriási városban. (Egyébként nagyon könnyen és a tömegközlekedésnek is megvannak a maga előnyei.)
• Végül, de nem utolsó sorban hálát adok Billnek/Billért, aki több, mint 8 éve rendületlenül szeret és elvisel nap, mint nap. És ez - valljuk be - nem mindig olyan könnyű. ;) A terhesség és egy baba érkezése gyakran rányomhatja a bélyegét egy kapcsolatra, amit ebben az évben mindketten nagyon éreztünk. Amennyire gyönyörű volt 2012, annyira embert próbáló is. Mégis, minden nehézség ellenére, Bill töretlenül mellettem áll, és továbbra is a legjobb barátom, a lelki társam, a szerelmem, a férjem, a mindenem! Ezért a szerelemért sosem leszek képes eléggé hálás lenni...

A fenti lista egy rövidített változata annak a mélyebb önelemzésnek, amin tulajdonképpen még mindig munkálkodom. :) Évekkel ezelőtt Susannah oldalán találtam rá arra az ötletre, hogy év végén keressünk egy szót magunknak az elkövetkező évre. Egy szót, ami szeretnénk, hogy vezéreljen minket az előttünk álló évben. Egy szót, ami inspirál minket, ami izgalmat és örömet ad. Később Susannah össze is állított egy kis "munkafüzetet", amit ezrek töltöttek le és ki a világ minden tájáról. Ezévben - mármint tavaly - kicsit bővített rajta, ami még mélyebb, még izgalmasabb lett ezáltal. A nem megvalósult terveim között szerepelt, hogy a barátaimnak ezt adom ajándékba az éves karácsonyi partinkon, szépen kinyomtatva, összefűzve... Igaz, ez nem sikerült, de most innen akárki letöltheti, akinek kicsit is felkeltettem az érdeklődését. ;) Higgyétek el, érdemes!

Egy másik nagyszerű project, amit szeretnék veletek megosztani, az a Happiness Jar project, melyet Elizabeth Gilbert, az Eat, Pray, Love (Ízek, imák, szerelmek) című könyv írója indított el pár éve. Valahogy én most akadtam rá és rögtön fel is pezsdített az ötlet. :)

* Ahogy fentebb is említettem, az élet tele van apró örömökkel, amik akár nagynak is számíthatnak az adott napon, az adott pillanatban, mégis, pár hét/hónap múlva elfeledkezünk róluk és feledésbe merülnek. Ebben az évben is szeretnék őszintén hálás lenni mindenért, amim van, mindenért, ami rám talál és ebben lesz társam a fenti képen látható "Boldogság Korsó". Milyen nagyszerű ötlet, hogy egész évben az ember leírja egy kis cetlire azokat a jó dolgokat, amik év közben történtek vele, beledobja a Boldogság Korsóba, majd év végén egyenként kibontja őket és rájön, mennyi szép dolog is történt abban évben! :)))) Lehet a cetlin akármi, ami megérintette a lelkünket, ami mosolyt csalt az arcunkra, bármi és bárki... nem kell nagy dolognak lennie. 

Én díszítésnek tettem egy kis szivet a korsómra és ráírtam az évet, amit írunk. Lelki szemeim előtt azt látom (ami nagy mosolyt csal a szivembe), hogy a különböző évjáratú üvegek egymás mellett sorakoznak valahol egy polcon és egyszer talán Patrickkel együtt nézegetjük/olvasgatjuk őket és beszélgetünk arról, mi is a boldogság. Hiszen ahogy Elizabeth Gilbert is mondta, a boldogság nem szerencse kérdése, hanem azé a sok erőfeszítésé, amit érte teszünk nap mint nap. :)

Kívánok mindenkinek erre az évre egy csordultig teli Boldogság Korsót, telis-tele mosollyal és szívet melengető apró emlékekkel!

További gondolatok a növényi alapú táplálkozásról

Nemrég írtam a növényi alapú (vegán) táplálkozás pozitív egészségügyi hatásairól. Annyi, de annyi minden van a fejemben a témával kapcsolatban, amit szeretnék megosztani, de egyszerűen nincs rá elég időm jelenleg. (Patricknek például két foga jön most egyszerre, amitől vannak nehézkes napjaink mostanában...)

Mégis, nem szeretném a témát "lezáratlanul" hagyni, hiszen fontos számomra és azt gondolom, hogy komoly eredményeket érhetünk el vele szinte minden elképzelhető szinten. Igy arra gondoltam, hogy most írok még egy kicsit azokról a mögöttes gondolatokról, amikkel mindannyiunknak érdemes lehet egy kis időt tölteni. Majd a következő bejegyzésben praktikus tanácsokat szeretnék megosztani azokkal, akik kacérkodnak a témával és szeretnének elindulni a növényi alapú étkezés útján. Csak a közvetlen környezetemben van néhány ismerősöm, barátom, akik érdeklődnek a téma iránt. ;)

• Az egyik dolog, ami engem nagyon megdöbbentett, hogy az energiatermelés után az állattenyésztés a második legnagyobb közreműködője a légkört megváltoztató energiakibocsátásnak! Szerintem ez megdöbbentő.
• Emellett az üvegházhatású gázok közel 20%-ának kibocsátásáért/termeléséért is az állattenyésztés a felelős. Ami több, mint az összes tömegközlekedés (autók, repülők stb) hatása egybevéve!! Gondoljatok csak bele! 
• Plusz ha ez még nem volt elég, akkor az állattenyésztés az egyik legnagyobb oka a föld eróziójának, a levegő és vízszennyezésnek, illetve az állat- és növényvilág fokozatos eltűnésének. :(
• Ijesztő adat az is, hogy az USA-ban pl. az antibiotikumok felét nem az embereknek, hanem az állatoknak adják, hiszen azok olyan rettentő körülmények között és betegen élnek, hogy másképp nem tudnák őket életben tartani.

Az igazság az, hogy a hús-, tejtermékek és finomított szénhidrátok iránti igényünk az utóbbi évtizedekben olyan őrületes ütemben megnőtt, ami korábban abszolút nem volt jellemző, sőt nem is létezett! Ennek következtében természetesen jóóóval több kalóriát viszünk be, mint amennyire szükségünk van. Ezek a kalóriák pedig olyan ételekben vannak, amik okozzák és nem megelőzik a betegségeket. (Csak egy példa: a világon egymilliárd üveg kólát fogyasztunk naponta. hmmm... Ez elég betegesnek hangzik, nem?)

Nem is olyan régen, sőt, tulajdonképpen még ma is azt reklámozzák a médián keresztül, hogy ha minél több tejet iszunk és minél több húst eszünk, annál egészségesebbek leszünk. Ezzel eljutottunk ma oda, hogy a hús- és gyorsételek túltermelése és túlfogyasztása akkora méreteket ölt, hogy szinte nem tudunk már leállni. Gondolok itt elsősorban arra a hatalmas iparágra, ami ebből nőtte ki magát. Ha hiszitek, ha nem - számomra először hihetetlen volt az arány -, a Föld összes mezőgazdasági területének 70%-át kizárólagosan arra használjuk, hogy azt a rengeteg állatot etessük, amit később mi magunk eszünk meg. Plusz még egy elképesztő adat: a Föld összes területének 30 %-át használjuk valamilyen módon állattenyésztésre, ami becslések szerint a következő 40 évben meg fog duplázódni. Mindeközben pedig kb. 40.000 ember hal éhen nap mint nap a világon... :(

 Human footprints on Earth

A fentieket végiggondolva nem csoda, hogy a levágásra szánt állatokkal való bánásmód nem olyan dolog, amire mi, emberek büszkék lehetünk. Az USA-ban pl. 10 billió állatot(!!) ölnek meg évente!! Hogyan is lehetne megfelelően bánni ezekkel az állatokkal, amikor ekkora mennyiségben iparosítottuk a szaporodásukat és leölésüket?

Csak egy példa arra, mit is eszünk, ha gyorsétteremben eszünk. Mindenki azt gondolja, hogy a húsok közül a csirke a legegészségesebb. Pedig talán az összes állat közül ők kapják a legtöbb antibiotikumot, hiszen ők "élnek" az egyik legkegyetlenebb körülmények között. Életükben kukoricával etetik őket, majd később húsukat további kukoricával vegyítik, hogy növeljék a tömegét, majd a végén kisütik őket kukoricaolajban. Elég messze áll ez az igazi, egészséges csirkehústól. De sajnos a többi állatra is ez jellemző. Szójával, kukoricával stb. etetik őket, amiket a gyomruk nehezen tud, vagy nem tud megemészteni (hiszen nem ez a normális számukra), így emiatt szintén gyógyszerekkel kezelik őket...

Lehetne még mindezt fokozni, még több példát bemutatni, sokkoló képeket feltenni stb... Azt gondolom, hogy ma már mindenkinek megvan a lehetősége olyan mélységben utánajárni egy-egy témának, amennyire szeretne. Mindenesetre ha valakit mélyebben érdekel a téma, akkor figyelmébe ajánlok pár filmet: 1. Forks Over Knives (2011); 2. Food Inc. (2008) Megnézhető ingyenesen ITT; 3. Earthlings (2005) Talán ez a legkeményebb az összes közül!! Itt megnézhető és a piros CC-re kattintva magyar felirat is letölthető hozzá.

Higgyétek el, a szakemberek, orvosok ma már mindenhol egyetértenek abban, hogy semmilyen igazi indokunk, megalapozott érvünk nincs arra, miért együnk annyi húst és tejterméket, amennyit manapság fogyasztunk. Én senkit nem akarok "megtéríteni", de azt gondolom, hogy ha csak pár ember elgondolkodik a fent leírtakon és akár csak azt határozza el, hogy kevesebb húst és több zöldséget fog enni, már több értelme volt ennek a bejegyzésnek, s talán az egész a blognak, mint korábban reméltem volna. :) 

Orvosok, kutatók szerint, egy felnőtt szervezetnek kb. 25 dkg húsra van "szüksége" hetente. Ehhez képest mi naponta eszünk ennyit. Vera barátnőm oldalán találtam ezt a videót, miszerint az EU és a United Nations szerint is szükség van egy globális szintű váltásra a vegán életmód felé annak érdekében, hogy az éhínséggel, szegénységgel és a klímaváltozással felvegyük a harcot. Érdemes végighallgatni a riportot, ami több nyelven is feliratozva van.

Ha azt nézzük, hogy a Föld erőforrásai "csak" 2 billió embert tudnak eltartani - akik húst és tejtermékeket fogyasztanak -, miközben ma több, mint 7 billióan vagyunk, egyértelműnek tűnik, hogy valamilyen változás abszolút elkerülhetetlen. 

Miért ne legyen olyan ez a változás, amit mi magunk is megtehetünk (és nem valami, amit ránk erőszakolnak), ami nemcsak hogy fájdalommentes, de egészséges és abszolút pozitív önmagunk, mások, az állatok és a Föld számára is? Annyit kell ehhez tennünk, hogy képesek legyünk változtatni egy megszokott, berögzött szemléleten, és hogy nyitottá tegyük magunkat valami "újnak", ami valójában sokkal közelebb áll a számunkra normálishoz, természeteshez, mint azt gondolnánk. :)) 

Nem is olyan nehéz... elsősorban a fejünkben dől el minden. :)

A végére pedig itt egy nagyon pozitív és inspiráló videó a vegán életmódról. :)
Legközelebb már a hasznos tanácsokkal és tippekkel jövök. ;) Üdv mindenkinek!


A Life Connected: VEGAN from NonviolenceUnited.org on Vimeo.

Health benefits of eating a plant-based diet - Part 1.

 Néhány "érdekesség" gondolatindítónak:

• A szakemberek szerint minden harmadik gyerek Amerikában - aki 2000 után született/születik - 2-es típusú diabéteszes/cukorbeteg lesz, ami étrendváltozással abszolút megelőzhető.
• Az állati eredetű protein (húsok, tejtermékek, tojás) savas hatással van a szervezetünkre; megváltoztatja a hormonjainkat, ami kedvező hatással van a sejtnövekedésre; gyulladást okoz a testünkben és sejtburjánzást... ami mind-mind ideális környezetet képez a rák kifejlődésének.
• Ha valaki kizálólag teljes értékű, növényi alapanyagú ételeket eszik, akkor 40 %-kal csökkentheti a rák, 50 %-kal a szívbetegség és 60 %-kal a cukorbetegség kialakulását.
• A növényi alapú étkezésre váltván napokon belül elkezdenek olvadni a kilók, egy héten belül a vércukorszint csökkenni kezd, két héten belül a vérnyomás is, egy hónapon belül pedig a koleszterolszint is látjatóan javul.

Azt gondolom, hogy a fenti kutatások eredményei mindenképpen elgondolkodtatóak. Engem legalábbis elgondolkodtattak. Azt már régóta tudtam, hogy ha valaki rákos megbetegedésben szenved, akkor az egyik orvosi javaslat az állati eredetű ételek teljes elhagyása. De valahogy nem gondoltam ezt tovább, mit is jelent mindez. Azt is hallottuk már sokan, hogy egyes előrejelzések szerint, a mostani életmódunkkal az emberek fele vagy rákban vagy valamilyen szívmegbetegedésben fog meghalni. Szerintem ez félelmetes és valóban elgondolkodtató.

Én mióta az eszemet tudom, makk egészséges vagyok. Gyerekként is alig voltam beteg. Ha pl. általános iskolában járvány volt és sokan betegek voltak, kis Lívia tuti, hogy az iskolapadban ült, azt kívánva, bárcsak valamit elkapna és egy-két napig otthon maradhatna. De ha nem is éreztem magam jól, lázam akkor sem volt, így a gyerekorvosunk sosem írt ki. Szerintem egy kezemen meg tudnám számolni hányszor hiányoztam iskolából betegség miatt. :) Szóval az énképemben elég erőteljesen benne van, hogy én egy erős, egészséges lány vagyok. Fejfájásokkal, migrénnek küzdöttem egyedül gyerekkorom óta, ami "érdekes" módon valahogy természetessé vált számomra. Amióta azonban Kanadában élek, szinte teljesen elmúltak... Nem tudom, mi az oka, de valahogy én a cigarettára gondolok, hiszen otthon mindig sokan cigarettáztak körülöttem, itt viszont évente talán egyszer-kétszer érzem az illatát. De persze a valódi okot nem tudom.

Mindez azért fontos, mert így talán jobban érthető, miért ütött nagyon szíven a terhesség során jelentkező vérnyomás probléma. Azok, akik olvassák egy ideje a blogot, tudják, hogy szeretem beleásni magam egy-egy témába, utánaolvasni, utánakeresni valaminek. Igy érthető, hogy ezt tettem most is. ;) Senkit nem szeretnék ezzel a témával befolyásolni, vagy nyomást gyakorolni bárkire is. De ahogy eddig is, most is szeretném önmagam és mások számára (akiket persze érdekel) összefoglalni mindazt, amit olvastam, hallottam, láttam. Nekem mindig sokat segít, ha írok valamiről, mert az íráshoz össze kell szednem a gondolataimat, valóban végiggondolni egy témát, hogy az írásban érthető (ne adj isten érdekes :) legyen.

Szóval a mai, legfrissebb kutatások szerint a jó hír az, hogy a fenti ijesztő statisztikákat befolyásolni tudjuk az étrendünkön keresztül.

 "Our food choices can either kill us - which mounting studies say that they are - or they can lift us right out of the disease process and into soaring health."

 Ez szerintem nagyszerű hír! :) Ugyanis valahol ez azt is jelenti, hogy a fenti halálos betegségekkel való kapcsolatunkat is újra kéne gondolnunk, hiszen nem csak gyógyszerek és műtétek segíthetnek minket a gyógyulásban, hanem azok az ételek is, amiket nap mint nap megeszünk.

Nézzük most elsőként a rákos megbetegedéseket. (Szerintem ma már nem igen van ember, akinek a szűkebb, tágabb környezetében ne szenvedett volna valaki ezzel a betegséggel.)

A szakemberek azt mondják, hogy életünk során mindannyiunk testében felbukkanak időnként rákos sejtek. Ezt már jó ideje tudják. Egyes újabb kutatások azonban arra mutatnak rá, hogy az állati eredetű protein ezeket a sejteket tovább táplálja és felerősíti.

Ha azonban valaki csak növényi alapanyagú ételeket eszik, akkor nagyobb mennyiségben viszi be szervezetébe azokat az antioxidánsokat, amik a zöldségekben és gyümölcsökben találhatóak és amik rendkívül fontosak a rákos elváltozásokat okozó szabadgyökök semlegesítésében. A rostokról nem is beszélve, ami úgy megy át a testünkön, mint egy súrolókefe. :)

Hadd idézzek egy ismert kutató, Dr. T. Colin Campbell-lel készült interjúból (saját fordítás):

Kérdés: Mi történik a szervezetben, amikor a rák kialakul?
Válasz: A rák kialakulása általában egy hosszú folyamat, ami három részre osztható: bevezetés, felbukkanás és elburjánzás. A bevezető szakasz akkor kezdődik, amikor bizonyos kémiai anyagok megtámadják az egészséges sejteket és genetikailag megváltozott sejteket hoznak létre, ami képes idővel rákot okozni. A második szakaszról akkor kezdünk beszélni, amikor az új sejt elkezdi másolni önmagát és egy nagyobb sejtcsoporttá alakul, amit idővel diagnosztizálnak. Ez egy hosszú növekedési szakasz, ami hónapokig, évekig is eltarthat és amiről úgy tudjuk, visszafordíthatatlan. A harmadik szakasz már azt jelenti, hogy a növekvő rákos sejtek a szomszédos szöveteket is megtámadják (...)
Kérdés: Miért lesz valaki rákos és mások nem? Hány százalékban beszélhetünk genetikáról és mennyiben az étrendről?
Válasz: Habár a módosított sejtek tudtunkkal nem visszafordíthatók, de a sejtek, melyek a második szakaszban növekedésnek indultak általában igen. Ez az a szakasz, ami kiváltképp jól befolyásolható az étkezésen keresztül. Például az állati eredetű tápanyagok, különösen a protein kedvez a rák fejlődésének, ezzel szemben a növényi alapanyagú tápanyagok, kiváltképp az antioxidánsok visszafordítják a második szakaszt. Ez egy nagyon ígéretes felismerés. (...) Az egyének közötti különbség majdnem teljesen az étrendjükben és az életvitelükben figyelhető meg.
Habár minden rákos elváltozás és más betegségek is a génekkel kezdődnek, mégsem ez az oka annak, hogy a betegség felbukkan. Ha az ember helyesen cselekszik a második, talán még a harmadik szakaszban is, a rák nem jelenik meg és ha igen, talán visszafordítható. A legtöbb szakvélemény szerint a rákos betegségek nem több, mint 2-3 százaléka kizárólag genetikai eredetű; az összes többi az étkezésnek és az életmódnak köszönhető. (...)
A teljesen növényi alapú táplálkozás ígéri a legnagyobb reményt a rák elkerülésére, talán még a visszafordítására is diagnózik után.
(...)
Kérdés: Mi pontosan a probléma az állati proteinnel?
Válasz: Én nem használnám a szót, "pontosan", mert ez azt sugallja, hogy valami nagyon konkrét/specifikus. Inkább azt mondanám, hogy az állati eredetű proteinnek nagyon sokféle káros hatása van.
Többek között a szervezetet savasítja, megváltoztatja a hormonok összetételét és fontos enzim folyamatokat is, melyek mind további folyamatokat generálnak. Ezek közül az egyik a rákos növekedés elősegítése. Egy másik a vér koleszterolszintjének megemelése, ami a kezdeti fázisa a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek.
Kérdés: Egyetért azzal, hogy bizonyos szintig minden oké lehet, ha nem visszük túlzásba?
Válasz: Én sokkal inkább vagyok híve annak a kifejezésnek, amit egy cleveland-i sebész barátom, Caldwell Esselstyn szokott mondogatni: "a mérsékletesség öl". Én a 100%-ban hiszek, nem azért mert kőkemény bizonyétaink vannak arra, hogy a 100% jobb, mint mondjuk a 95% minden egyes személynek, minden szituációban. Hanem ily módon sokkal könnyebb megóvnunk magunkat a kilengésektől, melyek túl gyakran vezetnek vissza minket a régi szokásainkhoz. Sőt mi több, a teljes váltás segít abban, hogy hozzászokjunk az újfajta ízekhez és teljesen megváljunk a régi tradícióktól. Végül pedig a mérsékletesség alatt mindannyian mást és mást értünk.
Kérdés: Azt mondja ezzel, hogy ha valaki átvált az állati proteinről a növényi alapú ételekre, akkor a rák folyamata megállítható és visszafordítható?
Válasz: Igen, ezt mutatják a kísérleti kutatások eredményei. Emellett igen sok esetet hallottunk betegektől, akik bevallása szerint a váltás megállította vagy visszafordította a betegségüket.
(...)
Kérdés: Egy olyan embert alapul véve, aki egész életében rosszul étkezett; van remény arra, hogy a váltás az ő életében is eredményeket hozzon? 
Válasz: Bizonyítékok sora azt mutatja, hogy a rákos és rákhoz hasonlatos megbetegedések megállíthatóak még akkor is, ha a beteg korábbi életében szegényesen táplálkozott. Ez tulajdonképpen egyenlő értékű egy orvosi kezeléssel, ami egy nagyon izgalmas koncepció.
Kérdés: Ez úgy hangzik, mint valami gyógymód? Valóban ez a helyzet?
Válasz: Igen. A probléma az orvoslás ezen területével az, hogy a hagyományos orvosok annyira erőteljesen fókuszálnak a már használt terápiás módokhoz (kemo, műtét, sugárkezelés), hogy még az elismerés tényét is elutasítják olyan terápiáknak, mint a táplálkozástudomány és vonakodnak kicsit mélyebben utánanézni a területnek. (...)
Kérdés: Mi mást javasol még számunkra, hogy elkerüljük, megállítsuk vagy visszafordítsuk a rákos megbetegedést?
Válasz: Megfelelő táplálkozás társítva más egészségmegőrző tevékenységgel, úgy mint mozgás, friss levegő és napfény, jó minőségű víz és alvás mind mind eredményesek. Az egész mindig több, mint annak egyes részei összeadva.

Szerintem nagyon izgalmas terület az étkezés és a betegségek kapcsolata, arról nem is beszélve, mennyire ígéretesek a legújabb kutatások. Mindez persze nem jelenti azt, hogy bárkinek is el kéne fordulnia a hagyományos gyógykezelésektől. Sokkal inkább azok mellett érdemes végiggondolni, utánanézni más lehetséges gyógymódoknak is, hogy a kezelés minél teljesebb, egészebb lehessen.

Az én családom sem mentes a rák felbukkanásától, így mindenképpen elgondolkodva olvastam a fenti és ehhez hasonló kutatások beszámolóit. Tény, hogy ekkora változás egy család életében nem kis apróság és nem is egyszerű eleinte, hiszen sok utánajárás, olvasás, információ kell ahhoz, hogy az ember tudja, mit csinál. De számomra nem kérdés, hogy megéri-e, ha ezzel lehetséges betegségektől óvhatom meg a családom - akárhány százalékban is. 

Az, hogy mit eszünk nap mint nap, eddig is az én feladatom volt kitalálni, összeállítani. Most kicsit jobban rá kell készülnöm a heti vásárlólista elkészítésére, de be kell valljam, élvezem is a sok energiabefektetés mellett. Mert nagyszerű érzés tudnom, hogy valami jót teszek, hogy több gyümölcsöt, zöldséget, hüvelyeseket építek be a mindennapjainkba, ezekkel együtt pedig több vitamint és antioxidánsokat is. :))

(UI: Akit érdekel, itt megnézheti Campbell egy előadását, ahol a prosztatarák és az étkezés összefüggéseiről beszél.)

Torontó jólététől

Múlt héten indult útjára a "Wellbeing Toronto" nevezetű weboldal béta verziója. Az új weboldal arra ad lehetőséget az oda látogatóknak, hogy feltérképezzék és összehasonlítsák Torontó különböző területeit szociális, gazdasági, civil stb. mutatók alapján. Olyan kérdésekre is választ kaphatunk, mint pl. melyik városrészben van a legtöbb sportépület; hol van a legtöbb buszmegálló, sőt arra is, hogy van-e a kettő között összefüggés. (A válasz erre a kérdésre egyébként "igen, van", hiszen több sportpálya, edzőterem, hokipálya stb. van a külvárosi területeken, ahol általában több a buszmegálló is. A belvárosban ugyanis vannak más közlekedési eszközök is.)

Akit érdekelnek az ilyen és ehhez hasonló statisztikák a várossal kapcsolatosan, próbálja ki az oldalt. Ime néhány példa ízelítőül. (A weboldal csak a szűkebb értelemben vett Torontót veszi alapul, azaz nem a GTA-t - Greater Toronto Area.)

1.-2. Az első térképen az átlag családi bevételek városi elosztása látható. Könnyű átlátni, merre élnek a leggazdagabbak Torontóban. :) Középen, a legsötétebb színnel ábrázolt városrész neve "Bridle Path-Sunnybrook-York Mills". A Bridle Path utcája egyfajta városi nevezetesség is, amerre a milliomosok élnek és nem egy ismert világsztár villája áll ott. Nos, arrafelé az éves családi bevétel 678.935 dollár. Csak összehasonlításképpen: amerre mi lakunk, ott az éves átlag bevétel 84.386 dollár, míg a környéken, ahol dolgozom 81.403 dollár.

A második képen az átlagbevételek elosztásának egyenlőtlenségei láthatók. Érdekes módon a Bridle Path környékén a legkisebbek az egyenlőtlenségek az egész városban, ami azt jelenti, hogy a legtöbb ott lakó család 678 ezer dollárhoz közeli bevétellel büszkélkedhet évente, hiszen alig van a családok között kilengés.

3-4-5-6. A harmadik kép a látható kisebbségek eloszlását mutatja Torontón belül, amiből jól látszik, merre élnek igen meghatározó többségben és merre kevésbé. Ezen a képen az összes kisebbség összevonva látható,

míg a másodikon a feketék területi elosztása látható, 

a harmadikon az araboké,

az alábbin pedig az oroszul beszélőké. Meglepő volt számomra, hogy az oroszoknak fent északon mekkora közösségük lehet. Természetesen többfelé élnek ők is a városban, de az adatok alapján Westminster környékén meghatározó arányban élnek a többi ott lakóhoz képest.

7. Az alábbi térkép a városban élő munkanélküliek területi elosztását mutatja. Szépen látszik, hogy a munkanélküliek legnagyobb számban a külvárosi területeken vagy egészen a belvárosban laknak.

8. A nyolcadik térképen azon városi épületek eloszlása látható, amelyek 2002 és 2008 között ún. "zöld" átalakításon (green retrofits) mentek keresztül annak érdekében, hogy működésük energiatakarékos legyen.

9. Az utolsó képről a helyi foglalkoztatottság aránya olvasható le. A Bay utca környéke kb. 180.000 embert foglalkoztat, ami Ajax és Pickering lakossága lehetne együttvéve, magyarországi viszonylatban pedig kb. Miskolc lakosságáról beszélhetünk. Ezzel a szemben a Lambton Baby Point nevű városrészben dolgoznak a legkevesebben, összesen 391 személy.

Én a fentiekben csak olyan eredményeket mutattam be, melyek az egész városra vonatkoztak és csak egyetlen mutató/indikátor alapján. Az oldal lehetőségek ad arra is, hogy kiválasszunk egy-egy városrészt és kifejezetten arról nézhessünk adatokat, de arra is, hogy több szempontot egyszerre vizsgálhassunk, vagy akár hogy összehasonlítsunk több városrészt egy-egy szempont alapján. A jelenlegi 148 vizsgálható mutató csoportjai: demográfiai, gazdasági, egészségügyi, környezetvédelmi, biztonsági stb. Aki kedvet kapott a további nézelődéshez, kattintson ide,  majd a Get Started gombra.

A Long Way Gone

 Jó ideje nem írtam már a blogra. Sőt, nemrég eszméltem rá, hogy március volt az első hónap a blog 4 és fél éves létezése óta, amikor egyetlen bejegyzés sem született. Talán egyfajta "írói válságban" szenvedek, nem tudom, de tény, hogy az utóbbi időben nehezebben ülök le írni. Erőltetni viszont semmiképp nem akartam. Ennek eredményeképp jónéhány befejezetlen bejegyzés született, amiket az elmúlt hónapban elkezdtem írni, de végül nem jutottam a végükre. Nem tudom, mi lesz a sorsuk, majd időközben eldől.

Itt szeretném megköszönni azoknak, akik érdeklődő, bíztató, hiányoló levelet küldtek, elmondhatatlanul jól esett! Ahogy a válaszokban írtam is, nem szeretnék hosszú időre vagy végleg eltűnni. Léteznek különféle időszakok az ember életében, amiket menet közben nem egyszerű megfogalmazni, vagy nekik nevet adni. Az ember csak érzi, hogy valami (változás) történik, hogy a belső fókusz áthelyeződik. Nem eseménytelen időszakok ezek, de előfordulhat, hogy az ember csendesebb, félrehúzódóbb, de persze történhet épp ennek ellenkezője is.

Bennem is történnek változások, amiken próbálok "dolgozni". Az egyik ilyen dolog a munkámmal kapcsolatos. Most már öt hónapja, hogy teljes állásban bántalmazott nőkkel dolgozom, és be kell valljam, sokkal jobban igénybe vesz lelkileg, szellemileg, emberileg mint azt gondoltam. Nem jelent ez hatalmas változásokat vagy kiborulásokat, de észreveszem magamon, hogy mindenre sokkal kevesebb energiám jut és csendesebb is vagyok a megszokottnál. Kevésbé várom a hétvégéket, hogy új recepteket próbálhassak ki, szinte alig fotózom és még kevesebbet dolgozok a képeken, kevesebb könyvet olvasok, ritkábban találkozom barátokkal, vagy éppen jóval kevesebbet írok a blogra. Ezek kis dolgoknak is tűnhetnek, vagy éppen sokaknak fel sem tűnnek, de ha igazán jól a mélyükre nézek, akkor tudom, hogy valami történik, amire jobban oda kell figyelnem.

Ezért is gondolkodom sokat azon, hogy a mostani munkám nem biztos, hogy nekem való. Hiszen ha nem tudom szervesen beilleszteni az életembe, akkor talán érdemes elgondolkodni a változtatáson. Nem szeretnék hosszútávon olyasmit csinálni, ami mindentől elvon, mi számomra kedves, hiszen ez egyben azt is jelentené számomra, hogy kevésbé lehetek önmagam.

Most egyenlőre itt tartok ezzel a gondolatsorral, így fogalmam sincs, hogy mi lesz, de egyenlőre szerencsére  nem sürget semmi. (Milyen jó, hogy magyarul írok, azaz egyik munkatársam/főnököm sem tudja elolvasni, miről írok. :)

Hál'istennek a szociális munkának rengetek ága van, így ha a váltás mellett döntenék, lenne merre fordulnom. A családgondozás például sokkal közelebb állt hozzám. A segítő szakma persze alapvetően sem egyszerű, de a legtöbbet akkor tudjuk kihozni magunkból és akkor "segítünk" a leghatékonyabb módon, ha olyasmit csinálunk, amire valóban "képesek" vagyunk. Előfordul pl., hogy egy afrikai kliensemmel való beszélgetés után - aki kínzás és erőszak áldozata volt, s még mai napig várja, hogy a jelenleg is bujdosó gyermekei utána jöhessenek, akiktől el lett szakítva - kimegyek a mosdóba kisírni magam. Már csak azt is nehéz nézni, ahogy mozdulatlan arccal, mindenféle testbeszéd nélkül sír... Korábban sosem láttam még ilyesmit. Az ilyen és ehhez hasonló dolgok sokáig velem maradnak, nehéz őket "letenni" a munkaidő végeztével. Ezért is gondolom azt, hogy mindenki nagyszerű valamiben, csak meg kell azt találni. Talán én nem ezen a területen lehetek igazán "nagyszerű".

Érdekes módon egyébként (vagy nem is annyira? hmm... :) éppen most talált rám egy könyv, aminek tegnap értem a végére. Egy afrikai gyerek katona visszaemlékezéseiről szól, a címe: A Long Way Gone, magyarul Gyerekkatona voltam Afrikában. Az író Ishmael Beah.

Az egyik, ha nem a legszomorúbb könyv, amit valaha olvastam. Mégis, abszolút érdemes elolvasni és mindenkinek nagyon ajánlom. Tudom, mindenkinek megvan a maga problémája és sokan ha könyvet vesznek a kezükbe, inkább szórakozni vágynak és nem ilyen komoly témájú könyvre. Mégis, sok mindent ad ez a könyv, ami szintén velem marad, remélem nagyon sokáig.

Egy idézet az Ishmael-lel készült egyik interjúból: "Az emberek az gondolják, hogy az ilyesfajta dolgokra a gyógyír a felejtés. Sosem leszek képes elfelejteni semmit sem abból, ami velem történt. De kezdem megtanulni, hogyan éljek együtt velük, hogyan alakítsam át őket egy olyan eszközzé, amelyek segítségével jobban tudom értékelni az életet. Csak minden reggel felébredni pl. elég számomra, hogy boldog legyek és mosolyogjak. Mert tudom milyen az, amikor nincs meg ez a fajta szabadság. Mai napig vannak rémálmaim, vagy emlékek, amelyek előtörnek, de tudom őket kezelni olyan módon, hogy tudom, itt vagyok és nem ott, azaz a gyógyulás folyamata mai napig tart."

Nem tudom, milyen a könyv magyar fordításban, de angolul rendkivül erőteljes. Talán az is oka ennek, hogy egy gyermek szemszögéből éljük át a történteket, egy gyermek szemével látjuk, amit látunk.

1992. Sierra Leone. Afrika. Ishmael 12 éves, amikor lázadók támadják meg szülőfaluját és családjától elszakadva hónapokig menekül az addig ismeretlen vidékkeen. 13 évesen akad össze a kormányhadsereg csapataival, akik hamar be is sorozzák, s ez ellen nincs ellenvetés. Ölni kell vagy téged ölnek meg - ez az egyetlen elv létezik. Az alapvetően érzékeny és gyengéd lelkületű kisfiú három évig harcol gyermekkatonaként, amíg 16 évesen az UNICEF ki nem menti a harcokból. Ekkor lép a gyógyulás útjára és kezdi megtanulni, hogyan bocsásson meg önmagának és másoknak, hogyan viselkedjen újra emberként és végül, hogyan kezdjen úk életet. Egész családját elvesztve a harcokban New Yorkba kerül, ahol befejezi középiskolai tanulmányait, majd 2004-ben az Oberlin Főiskolán politika tudományokból diplomát szerez. Tagja a Human Right Watch Gyermekjogi Részleg Tanácsadói Bizottságának és a rendszeres előadásokat tart világszerte a haború gyermekekre gyakorolt hatásairól. Jelenleg is New Yorkban él.

Nézzetek meg két videó Ishmael-lel, plusz hallgassatok meg egy rövid részletet a könyvből, amit Ishmael ad elő! Az első beszélgetés egy részlet a nagyon népszerű torontói tévéműsor, a The Hour egy régebbi műsorából. (Ma már új címe van a műsornak, a műsorvezető pedig a görög származású George Stroumboulopoulos.

A linkre kattintva pedig eléritek a részletet a könyvből (plusz még jó néhány videót a szerzővel).

1. TED - Ideas worth spreading

 

Nagyon régóta tervezem, hogy írok egy bejegyzést a TED-ről. Jónéhány előadást hallgattam már végig, amelyek végén mindig ott volt az érzés: ezt meg kell osztanom másokkal is. A ma hallott előadás adta meg számomra a végső lökést, hogy emellett már tényleg nem lehet elmenni anélkül, hogy ne írnék róla. :)

A hallottakkal kapcsolatban annyi minden kavarog a fejemben, hirtelen annyi mindenről szeretnék írni. Például Rene Brown munkásságát (és blogját is) már követem egy ideje, de élőben hallani valakit mindig más, mint "csak" olvasni. Plusz itt volt a TEDxTO, Elizabeth Gilbert stb, stb. Mivel mindez egy bejegyzésben túl sok lenne, viszont számomra mind fontosak, így arra gondoltam, hogy részekre bontom. :)

Természetesen muszáj a legelején kezdenem, azaz magával a TED-del.

Biztos vagyok benne, hogy sokan ismerik vagy legalábbis hallottak már a TED-ről, főleg az angol nyelven beszélők.  

TED egy kis nonprofit szervezetként indult 1984-ben, amikor két szakember három szakterületet szeretett volna közelebb hozni és közös gondolkodásra ösztönözni. A három szakterület a technológia (Technology), szórakoztatás (Entertainment) és a kivitelezés/design (Design) volt - innen is a név, TED.  Az első előadássorozat abszolút veszteséges volt, így a két alapítónak hat évbe telt, míg újra próbálkoztak az ötlettel. A céljuk nem változott: összehozni különböző szakterület képviselőit, akik nyitottak, érdeklődőek és vágynak arra, hogy a megszokottól eltérően is végiggondolhassanak dolgokat. Az évek során szépen kibővült az előadók szakmai háttere és ma már a tudósoktól kezdve a filozófusokon át a zenészekig szinte minden szakterület képvelteti magát a TED előadásain. 

Az egykori egyetlen konferenciából világszerte ismert konferenciasorozat lett, akik küldetése egyszerű: ötletek/gondolatok terjesztése. A TED ma a világ gondolkodóinak előadásait terjeszti, abszolút ingyen. Egyre több előadás érhető el több nyelven, köztük magyarul is. A szervezők hisznek a gondolatok erejében, és abban, hogy ezek terjesztése képes megváltoztatni szemléleteket, életeket és egyben a világot. A weboldal 2007 óta létezik és mindenkire kíváncsiak, aki ötletét szeretné megosztani a világgal. A TED "szíve" még mai napig az évenként megrendezésre kerülő TED Konferencia, amire a jegyek manapság egy évvel az időpont előtt elkelnek. A négy nap során 50 előadó tart 18-18 perces kis előadásokat. Ezekből nőtte ki magát a TEDTalks, ahol is az internet segítségével akarták a világgal is megosztani, mi zajlik a konferenciákon. A fogadtatás annyira pozitív volt, hogy rövid idő alatt milliók hallgatták a rövid előadásokat világszerte és teszik mai napig.

A TEDTalks egy érdekes, globális közösséggé nőtte ki magát, ahová mindenfelől nagy örömmel fogadnak embereket, akiket két dolog köt össze: a világot minél mélyebben megérteni és közben remélni, hogy a megértés egy szebb jövőt hoz mindannyiunk számára.

A magyar feliratos beszédeket erről az oldalról érhetitek el. A bal oldali sávban, a beszédek mellett azonban nemcsak a feliratot állíthatjátok be, hanem azt is, hogy 1) melyik előadássorozatból szeretnétek beszédeket hallani, 2) a beszédek hosszát 3) a beszédek besorolási kategóriáját (pl. legviccesebb, leginformatívabb, leginspirálóbb stb) és 4) a beszédek témakörét (pl.: technológia, üzlet, tudomány, globális kérdések...)

(A beszédek alatt mindig ott találhatók a különféle nyelvű feliratok, a bal felső sarokban pedig mind kinagyíthatók.)

Hallgassatok bele az előadásokba és akinek esetleg van kedvence, vagy olyan, ami különösképpen érdekes/elgondolkodtató volt számára, a hozzászólásoknál ossza meg velünk! Lesz egy-két olyan, amiről bővebben is szeretnék írni, de íme néhány, ami engem nagyon megfogott és amikhez mind van magyar felirat (itt a blogon a lejátszás gomb mellett kell először rákattintani a "View Subtitles" szövegre, majd kiválasztani a Hungarian-t):

Jacqueline Novogratz története a szegénységből való kitörésről 



James Cameron, rendező előadása a kíváncsiság, a képzeleterő és a tisztelet fontosságáról



Jessika Jackley története a szegények és egymás segítéséről



Végül íme Jane Goodall majd' félórás beszéde arról, hogy mi különböztet meg minket a majmoktól és mire kéne használnunk ezt a nagyszerű eszközt.

Fizetni vagy nem fizetni? Ez itt a kérdés

Nemrég egy érdekes cikket olvastam az újságban az iskolai teljesítmény motiválásáról. A cikket olvasva, bevallom, először automatikusan a tagadó álláspontra álltam, viszont tudom, hogy a dolgok sosem ilyen egyszerűek. Igyekszem ezekben a helyzetekben nyakon csípni magam és valóban mögé nézni egy-egy kérdéskörnek. Az említett cikk kapcsán kíváncsi lennék a Ti véleményetekre is.

A TDSB (Toronto District School Board) egy, a torontói iskolákat összefogó városi testület. Kanadában a legnagyobb ilyen jellegű iskolai szervezet, Észak-Amerikában a negyedik. A testület már egy ideje arra keresi saját válaszát, hogy jó ötlet-e anyagi támogatást adni a hátrányos helyzetű gyerekeknek a jó iskolai teljesítményért. A szervezet nemrég a közvélemény hozzáállását kérte Twitter-en az elég ellentmondásos kérdéskörben. Azt szeretnék eldönteni, lehet-e ez a program a szegénység elleni küzdelem egyik eszköze? Az eszmecsere mindenesetre elindult, eddig talán több pozitív visszajelzéssel, de persze mindenféle véleményt hallani.

A TDSB képviselőjének elmondása alapján, a fizetségre ne mint megvesztegetésre gondoljunk, hanem egyfajta segítségnyújtásra azoknak a gyerekeknek, akiknek jóval kevesebb támogatásuk, jóval kevesebb saját forrásuk van a többi tanulóhoz képest. A lényeg tehát, hogy a tanulást próbálják ösztönözni a legszegényebb körzetekben. A TDSB több, mint 250.000 tanulót tömörít, közel 600 torontói iskolán belül. A kérdéskörben körülbelül 110 iskoláról beszélünk, akik erősebb támogatást igényelnének a környékük szegénységi mutatói alapján.

Az ötlet egyébként nem újkeletű, hiszen az amerikai Harvard Egyetem (Education Innovation Laboratory) végzett már vizsgálatokat e témakörben. A tanulmányban 250 Chicagó-i, Dallas-i, New York-i és Washington-i iskola vett részt. Az eredmények szerint a Washington-i és Dallas-i diákok teljesítménye valóban javult, ahol második osztályosok 2 dollárt kaptak minden egyes könyvért, amit elolvastak. Azonban New York-ban a tanulók nem értek el jobb eredményeket, még a kecsegtető 50 dollár ellenére sem. 

Az eddigi tapasztalatok tehát nem egyértelműek. Így határozott igent vagy nemet nem egyszerű adni a kérdésre. A lényeg tehát a motiválás, elsősorban a legelmaradottabb, legszegényebb tanulók körében. 

Ti mit gondoltok? Hatásos lehet-e ez a módszer a szegénység elleni küzdelemben, főleg, ha tudjuk, hogy a kiemelkedés egyik legbiztosabb útja-módja az oktatás?

El Niño és La Niña

Az utóbbi időben egyre többfelé akadok össze a médiában ezzel a testvérpárral, a "kisfiúval" és  "a rendetlen kishugával". De kik is ők és miért beszélünk róluk mostanság többet?

A "La Niña" (spanyolul: a kislány) és ellentéte, az "El Niño" (spanyolul: a kisfiú) természetes éghajlati jelenségek, amelyek az óceánok áramlási rendszereivel állnak kapcsolatban. El Nino esetén a Csendes-óceáni térség Egyenlítőhöz közeli részén a tengervíz hőmérséklete erősen felmelegszik. A La Nina ezzel szemben épp a hidegebb tengerfelszínt jelenti.

A "kisfiú" általában Karácsony tájékán indul útnak - innen is az elnevezés egyébként, ami Jézusra utal -, és több hónapig (9-12) tart. Az "El Niño" alatt a meleg óceáni áramlás nagy befolyással van a Föld időjárására. Az El Niño okozhat fokozottabb esőzéseket, áradásokat, tomboló viharokat, de ugyanúgy szárazságokat és néha pusztító tüzeket is.
Hogy jobban átlássuk a testvérpár hatását, először nézzük meg, milyen a normális időjárás.

1) Normál időjárás

A Csendes-óceán térségében a passzátszelek nyugatról kelet felé fújnak. (1. kép) A mozgást követően a trópusi meleg a tengerfelszínt felmelegíti, így annak hőmérséklete a nyugati részen 6-8 fokkal magasabb, mint keleten (2. kép). A passzátszél nem csak a víz hőfokára, de magasságára is hatással van, így nyugaton, Indonéziánál a tengerszint kb. fél méterrel magasabb, mint keleten Ecuadornál. Hogy ez az egyenlőtlenség megszűnjön, keleten a mélyebb szintekről hideg víz áramlik fel (3. kép), hogy csökkentse az egyenlőtlenséget. Ez a hidegebb, tápanyagban gazdag víz nagyon fontos a dél-amerikai halászatban.

A különböző vízhőmérséklet hatással van természetesen a térség egész időjárásása is (4. kép), így vannak Indonéziában esőerdők, vagy Peruban, Chilében, Argentínában sivatagok.

2) El Niño

El Niño-s években azonban a gyenge szelek miatt a meleg víz elfoglalja a Csendes-óceán teljes trópusi területét. Ez természetesen korlátozza a hideg víz feláramlását keleten, és a váratlan meleg víz miatt radikálisan csökken a tengeri hal-és növényvilág. A felhők és a velejáró csapadék, melyek a melegebb, párásabb területek felett alakulnak ki, most szintén kelet felé mozdulnak. Így a nagyobb mennyiségű esőzések, melyek általában Indonézia trópusi esőerdőit érik, most Peru és Chile sivatagai felett hullnak alá. Ez az oka az erdőtüzeknek Indonéziában vagy az áradásoknak Dél-Amerikában.

Ezek az események a légkört instabillá teszik, és nagy változásokat okoznak a Föld jelentős részének időjárásában és csapadékában, messze a Csendes-óceán egyenlítői térségétől.

Néhány példa: Az USA északi részén melegebb időjárást okozhat, a dél-keleti részeken viszont több esőzést. (1. kép) Ausztráliában nagyobb az esélye a szárazságnak és erdőtüzeknek, az Atlanti-óceán korallzátonyai elhalásnak indulnak, Indonéziában az óriási szárazság miatt a termények kiszáradhatnak. (2. kép) Indiában és Sri Lankán a nagy forróság miatt vízhiány léphet fel, vagy Dél-Afrikában az emberek még nagyobb eséllyel néznek szembe járványokkal vagy alultápláltsággal. (3. kép)
El Niño időszakok 2-7 évente fordulnak elő.

3) La Niña

A La Niña (akit El Niño kistestvérének is neveznek) a normálisnál hidegebb tengerfelszínt jelenti. La Niña idején a keleties passzátszelek megerősödnek, és Dél-Amerika nyugati partjainál a hideg víz feláramlása intenzívebbé válik. A tengerfelszín hőmérséklete 4 Celsius fokkal az átlagos alá esik. A La Niña nagyon stabillá teszi a légkört, és közel ellentétes éghajlati hatásai vannak, mint az El Niño-nak. Ez a jelenség durván fele olyan gyakran fordul elő, mint az El Niño. A La Niña később vált szélesebb körben ismertté, mint az El Niño, mert a halászatra gyakorolt hatása inkább pozitív, így kisebb figyelmet kapott.

Ami Kanadát illeti, tavaly El Nino telünk volt, s ezt az egész világ láthatta az olimpia alkalmával. Most nagyon úgy tűnik, hogy La Nina tél elé nézünk, amiből máris kaptunk ízelítőt a nyugati parton. British Columbiát már szeptemberben elérte egy-két komolyabb havazás, így több síparadicsom a szokásosnál korábbi nyitásra készül.
Sok találgatás/előrejelzés folyik, vajon milyen télre számíthatunk errefelé. Több szakember szerint a "kislánynak" köszönhetően lassan jön a tél, de ha ideér, akkor megmutatja majd a foga fehérjét. :) Az már szinte biztos, hogy a La Nina a szokásosnál hidegebb telet jelent számunkra, de hogy több csapadékot is - és főleg, hogy milyen formában -, arról már eltérnek a vélemények. 
Whistler szakemberei szerint, az La Nina telek mindig több havat hoztak, átlagosan 1.100 cm-t az üdülőközpont környékén, azaz 100 cm-rel többet az átlagosnál, és a legmagasabb rekord is La Niná télhez köthető: a 1998-99-es szezonban 1.693 cm hó esett.
Hamarosan kiderül, mire számíthatunk, de azért remélem, hogy a hideggel nem szalad el a ló - vagyis a kislány! ;)

Nem létezik "tökéletes"

Me, today morning in my Tweety pyjamas - Én ma reggel a Csőrikés pizsamámban

"Nincs olyan, hogy tökéletes"

Be kell valljam, én mai napig törekszem a tökéletességre. Valami mai napig azt súgja belülről, hogy a cél mindenben elérni a tökéletest. Meg is van ennek az ára természetesen a mindennapokban... 

Szeretnék tökéletes lenni a munkahelyemen... Gyakran van bennem feszültség, főleg a Bántalmazott Nők Programban, hogy ha valaki hozzám jön, vajon megkapja-e a legjobb szolgáltatást... tudom-e azt nyújtani, mint valaki más, aki jóval többet tud mindenről, mint én, aki már évek óta ebben dolgozik...

Szeretnék tökéletes lenni a magánéletben is... tökéletes feleség lenni, tökéletes pótanyuka, tökéletes gyermek, unoka, barát... Mindent tökéletesen tisztán tartani a lakásban, meleg ételt tenni az asztalra hétköznapokon is, sőt néha előrukkolni valami újdonsággal... azaz a lehető legtöbb dolgot minél tökéletesebben csinálni.

No és persze szeretnék tökéletes önmagam lenni... tökéletes nő vonzó, tökéletes testtel, megértő, elfogadó és pozitív lélekkel, és mindenre nyitott, éles elmével... szeretnék minél műveltebb lenni és folyamatosan képezni magam... szeretném, ha mindig lenne időm magamra - a hajamra, a körmeimre, a bőrömre..., és néha még az a kényszerképzetem is támad, hogy meg kéne felelnem mindenkinek. Természetesen a listát sorolhatnám még egy ideig...

Minden próbálkozásom ellenére a szívem mélyén tudom, hogy tiszta hülyeség ez a próbálkozás. Tudom, hogy tökéletesség, mint olyan, nem létezik. Éppen ezért tartom fontosnak és nagyszerűnek Brene Brown új könyvét, The Gift of Imperfection (A tökéletlenség ajándéka) címmel. Hiszen ez a görcsös akarás olyan sokunk életét megnehezíti - abszolút feleslegesen. Tudjátok, az a görcsös akarás, hogy nem vagyunk elég szexisek, okosak, csinosak, sikeresek, magasak vagy vékonyak, viccesek vagy komolyak, kitartóak, kemények, vagy éppen gyengédek és törődőek stb., stb., stb. Sokkal inkább kéne arra törekednünk, hogy fel merjük vállalni önmagunkat, minden gyengeségünkkel, idétlenségükkel, sebezhetőségünkkel együtt!! Hogy merjük elhinni: jók és elegek vagyunk így, ahogy vagyunk! (Mert igen, ez az igazság... :)

Éppen ezért gondoltam, hogy csatlakozom Brene "Perfect Protest"-jéhez, amihez annyit kellett tenni, hogy felteszek magamról egy képet, egy, a témához fűződő gondolattal. Amint a kép is mutatja, itt ülök reggel, az egyik legidétlenebb, Csőrikés pizsamámban, fésületlenül, make-up nélkül, kezemben egy számla borítékjára írva az én tökéletesség elleni tiltakozásomat: "Nincs olyan, hogy tökéletes". Ebben hinni persze azt is jelenti, hogy el tudjam engedni magát az igényt a tökéletességre. Az pedig nem is olyan egyszerű, mint hinnénk. Viszont próbálkozom minden nap, és minden nap tanulok... időnként hasra esek, de aztán felállok, tanulok a történtekből és tapasztaltabban megyek tovább. :) Végül is erről szól az élet, nem igaz?

Pár szó Brene könyvének előszavából:

"For many years I believed that being my best self meant trying to be perfect. After studying shame, authenticity, and courage for ten years, I realized that I was wrong. Yes, it took that long. I'm hardheaded and I was very invested in being right. Here's what I learned:

Being our best selves is about cultivating the courage to be vulnerable, authentic, and  imperfect. Perfectionism, on the other hand, is the belief that if we live perfect, look perfect, and act perfect, we can minimize or avoid the pain of blame, judgment, and shame. It's that simple. Perfection is not about healthy striving or being our best, it's how we protect ourselves. 

In the new book, I write, "Perfectionism is a twenty-ton shield that we lug around thinking it will protect us when, in fact, it’s the thing that’s really preventing us from taking flight."

Putting down the perfection shield is scary. Finding the courage, compassion and connection to move from What will people think? to I am enough! is not easy. But however afraid we are of change, the question that we must ultimately answer is this:

What’s the greater risk? Letting go of what people think or letting go of how I feel, what I believe, and who I am?"

Április 8 - Nemzetközi Roma Nap

Azt hiszem a témát azzal a számomra kicsit kellemetlen "vallomással" kell kezdenem, hogy hiába dolgoztam otthon évekig romákkal, fogalmam sem volt arról, hogy létezik Nemzetközi Roma Nap (NRN). Magyarországon ugye nem igazán ünnepeljük a romákat, így sajnálatos módon sosem jött fel a téma. Pedig ezt a napot, mely a világ romáit, a romák kultúráját ünnepli, 1990-ben mondta ki a negyedik Roma Világkongresszus, mely szervezet a nemzetközi cigányság alulról jövő, demokratikus és autonóm kezdeményezése, s egyben a cigányság legmagasabb szintű érdek-képviseleti testülete is. "A szociális és politikai érdekképviselet mellett a kongresszus és testületei legfontosabb tevékenységi köre a roma kulturális autonómia alapelveinek megfogalmazása, feltételrendszerének kidolgozása. Mind a kongresszust és döntéseit, mind pedig az általa életre hívott Nemzetközi Roma Szövetséget, mint végrehajtó testületet, az ENSZ és más nemzetközi szervezetek szuverénnek és legitimnek ismerik el." (Wikipedia)

Az I. Roma Világkongresszust 1971. áprilisában tartották, ahol 23 ország küldöttsége jelent meg, s ahol az alábbi fontos döntéseket hozták:

• "A különböző cigány népcsoportok egymást kölcsönösen testvérként fogadják el, és ugyanazon nemzet tagjainak tekintik magukat.
• A Földön élő, különböző néven ismert cigány népcsoportok közös elnevezése, nemzetük hivatalos elnevezése a roma.
• Elfogadták a romák nemzeti jelképeit, a zászlót, a himnuszt és a jelmondatot.
• Megfogalmazták a romani nyelv sztenderdizációjának szükségességét, addig is ideiglenes jelleggel a lovari dialektust fogadták el hivatalosnak.
• Elfogadásra került ideiglenesen az első cigány ábécé is, azzal az állásfoglalással, hogy ki kell alakítani a romani írás végleges, általánosan alkalmazható formáját." (Wikipedia)

A kongresszus tiszteletére az ENSZ április 8-át a Roma kultúra világnapjává nyilvánította.

A fenti kép természetesen a romák zászláját ábrázolja. A zászlóban a kék szín az eget, a zöld a földet, a kerék (vagy csakra) pedig a hosszas és állandó vándorlást jelképezi. (A kerék India, az őshaza zászlajára is utal egyben.)

 A képen a romák vándorlása látható 900 és 1900 között

A romák történelmét olvasgatva úgy tűnik, hogy vándorlásuk már időszámításunk előtt (i.e. 400) elkezdődött, amikor észak-nyugat Indiából (ahonnan a romák eredetileg származnak) elindult egy csoport indiai, hogy nomád életmódot folytatva használják tudásukat utazásaik során. Időszámításunk szerint 1000 körül érték el először az akkori bizánci birodalmat (mostani Görög- és Törökország területe), mely cigányok elsősorban asztrológusok, jövendőmondók, akrobaták, kígyóbűvölők, medvetáncoltatók, vadászok és állatorvosi sebészek voltak. A cigányok/romák európai megjelenése 1300. körülre tehető, Magyarországról pedig az első feljegyzés 1383-ból található.

A romák több szempont szerint csoportosíthatók. Magyarországon elsősorban nyelvi szempontok szerint csoportosítjuk őket. Így a három legnagyobb csoport: 

1. Romungrók - akik magyar anyanyelvűek (őket hívjuk muzsikusoknak is)
2. Oláh cigányok - akik romani anyanyelvűek
3. Beások - akik a román nyelv egy archaikus változatát beszélik
4. Megemlíthetjük meg a szinókat, akik az ún. német cigányok, de az ő számuk elenyésző az országban.

 A romák száma Európa szerte

A romák legnagyobb közös ünnepe, éljenek akármerre is a világban a Nemzetközi Roma Nap, melyet április 8-án minden roma ünnepel a világ minden táján. A roma kultúra és történelem ünneplése mellett ez a nap arra is lehetőséget ad, hogy felhívjuk a figyelmet mindazokra a nehézségekre, amikkel a romák szembesülnek világszerte, s talán legerősebben Közép-Európában. Az alábbi videót ebből a célból készítette az Amnesty International.

Én magam nagyon megörültem, amikor először hallottam, hogy iskola szeretné megünnepelni a NRN-ot, hiszen csak ebbe az iskolába (óvodától - 6. osztályig) több, mint száz roma tanuló jár. Nem volt sok időnk a megszervezésre, de a végén azt gondolom, annál jobban sikerült az egész ünnepség. Volt roma tánccsoportunk, akik nagyon ügyesek voltak és akiknek óriási sikerül volt. Volt egy roma kórusunk is, és akik szintén nagyon ügyesen a magyar roma himnuszt adták elő. A himnusszal kapcsolatban tudni kell, hogy létezik egy közös, nemzetközi himnusz (Gelem, gelem címmel), mely a világon minden roma ember közös himnusza. A magyarországi romák körében azonban egy másik dal is himnuszként vált ismertté, ami egy régi lovári népdal, s melynek szövege úgy kezdődik, hogy Zöld az erdő, zöld a hegy is... A legtöbb gyerek ismerte a dalt, szóval a szöveggel nagyrészt nem volt problémánk, de aki nem ismerte, az is hamar megtanulta. Az ünnepség előtt, sőt még utána is napokig hallottam a folyosókon itt-ott énekelni a kölyköket ezt a dalt. Nagyon élvezték az egész felkészülést, és hogy most ők mutathatnak valamit a többieknek. Láthatóan büszkék voltak és izgatottak. Azóta is kérdezik tőlem, hogy mikor jövünk össze énekelni újra, így talá nem elvetendő ötlet egy állandó roma kórus felállítása. :)

Az ünnepség kapcsán fellépett két professzionális roma zenekar is, akik már otthon is zenéltek. Az egyik zenekar a Galbeno Jag volt, akik budapestiek és akik eredeti, hagyományos roma zenét játszanak. Őszintén fontos számukra a hagyományőrzés és remélik, hogy a roma zene szeretetét itt is tovább tudjak majd adni. A második zenekar is hagyományos roma zenét adott elő, ők azonban zeneileg modernizálják kicsit a dalokat, a mostani kornak megfelelően. A Roma Syncron tagja Miskolcról jöttek és ott is zenéltek korábban. 

 Az ünnepségen a két zenekar előadása között egy nemrég megjelent könyvből fényképeket mutattunk a gyerekeknek, amelyek mind cseh értelmiségi romákat ábrázoltak. Az említett könyv címe Roma Rising, és készítője egy afro-amerikai férfi Chad Evans Wyatt. Wyatt célja az volt, hogy mindenféle előítéleket és sztereotípiák nélkül mutasson be olyan roma embereket, akik sikereket értek el a saját szakmájukban, s eközben büszkén vállalják hovatartozásukat és tartják hagyományaikat. Szerintem érdemes végignézni a képeket. Megmondom őszintén, nekem rögtön az jutott eszembe a képeket látván, hogy a csehektől lenne mit tanulnunk, mert Magyarországon nincs ilyen széleskörű roma értelmiségi réteg, ami pedig nagyon-nagyon hiányzik. Amint viszont a képek is mutatják, nem kell messzire menni a sikeres példákért és belátni, hogy az oktatás egy abszolút lehetséges út a romák segítésére, integrálására. (Talán mindenki ismeri a mondást, hogy ne halat adj, hanem taníts meg halászni.)

Szóval mindent összevetve egy sokszínű és nagyon jó hangulatú ünnepséget sikerült összehoznunk, amire sok szülő is eljött és a gyerekek igazi roma hangulatot keltettek a fellépéseikkel. Az ünnepség azért is nagyon fontos volt, mert az iskola tanulói és tanárai között valószínű nem kevesen voltak, akik most hallottak életükben először roma zenét vagy láttak roma táncot. De mivel a romák most már szerves részei az iskola életének, így fontos volt számukra, hogy minél többek tudjanak meg a diákjaikról. 

A fotóalbumban láttok pár képet az ünnepségről, a végén pedig egy-két videót is. (Sajnos a feltöltés után a videók minősége lecsökkent, de azért szerintem így is átjön a nap hangulata.) 

International Roma Day at Queen Vic from Livia on Vimeo.

Plusz egy ráadás videó a táncosok előadásából. :))) Annyira ügyesek voltak a kölykök, nagyon komolyan csintálták az egészet. (A fellépők mind 8-9-10 évesek :)

International Roma Day - dancers from Livia on Vimeo.