Vancouver 2010 - Utolsó videó + játék + UPDATE

Nehéz szavakba foglalni azokat az érzéseket, azt a hangulatot, ami az egész országot uralja az olimpia óta. Kanada elmondhatatlan büszke a sportolóira, és az egész országra magára, büszke mindarra, ami ezt az országot olyanná teszi, amilyen. Ezeket az érzéseket igyekeztek valamennyire bemutatni, átadni a záróünnepségen is.

A sok-sok Kanadával kapcsolatos sztereotípián kívül, melyek mind megjelentek vicces formában az ünnepség alatt - mint pl. az  állandó bocsánatkérés -, számomra az is nagyon fontos, hogy a kanadaiak nem szégyelnek nevetni önmagukon, sőt ez az attitűd a "túlélési technikájuk" egyik alapeleme. Mármint nemcsak pár embernek itt-ott, hanem Kanadának, mint országnak is. Ez a mindennapi életben is borzasztó fontos, de az biztos, hogy ezen képességük az egész ünnepségnek is megadta az alaphangulatát. Biztosan sokan emlékeztek, amikor a nyitóünnepség egyik legfontosabb részeként öt sportoló gyújtotta volna meg az öt hatalmas olimpiai fáklyát, melyből azonban az egyik sehogy sem akart kinyílni. Elég kellemetlen volt a helyzet, izgultunk is kegyetlen, amikor élőben néztük mindezt... Mindezek után a záróünnepség kezdő akkordjaként egy bohóc tűnt fel a színen, aki megtalálva és megoldva a problémát mindenki előtt összedugott két zsinórt, és lám, felemelkedett az ötödik fáklya is. Sőt, a két héttel ezelőtt hoppon maradt sportolónő is végre meggyújthatta a fályját, ami abszolút elvette az ember rossz szájízét a kezdeti malőr miatt. Hiába, egy kis humor és önirónia sosem árt. :)

Az ünnepség egészében véve is egy felszabadult és nagyon jó hangulatú két óra volt. Mik maradnak meg bennem emlékként? Pl. a sportolók bevonulása, akik most már nem országonként jelentek meg külön-külön, hanem egységesen, mint egy nagy közösség sportolói. A zenei zárórész is tetszett, amikor már igazi bulihangulat tombolt, habár megmondom őszintén, az olimpiára írt dalok valahogy nekem nem nagyon jönnek be. Minden más zenei előadó jó volt most is, ahogy a nyitásnál is, csak ezek az alkalomra írt dalok ne lennének. (Amiről most jelen esetben beszélek, azt az elején énekelték hárman, köztük Nikki Yanofsky és még két másik énekes....) 

John Furlong beszéde a nyitóünnepségen is nagyon megfogott, ahogyan most, a zárásnál is. Ahogy mondta, ez a Kanada az olimpia után már nem teljesen ugyanaz, mint előtte volt. "Hiszem, hogy mi, kanadaiak ma erősebbek, egységesebbek vagyunk, mélyebb érzésekkel az országunk iránt és sokkal erősebben összekötve egymással, mint valaha. Az Olimpiai Játékok felemeltek minket. (...) Alexandre, az első aranyérmed hitet/erőt adott mindannyiunknak, hogy győzteseknek érezzük magunkat és eszerint is viselkedhessünk. Az utolsó aranyérmünkre pedig még generációk múlva is emlékezni fogunk." Itt a Kanada-USA döntő hokimeccsről van szó, amit egy eszméletlen izgalmas meccs keretében megnyertünk!!!!!!!! A meccs után egyébként, amit 26 millióan néztek, a nagyvárosokban hatalmas ünneplések törtek ki. Itt Torontóban pl. lezárták a Yonge Street egy részét, ahol az emberek egymást ölelgették, ismeretlenül is, az emberek hokit kezdtek el játszani az utcán stb, stb..... Nem is tudom, mihez hasonlíthatnám, mit jelentett ez a győzelem a kanadaiaknak...

Furlong a beszédében a sok-sok önkéntesnek, akik végig fantasztikus munkát végeztek, nem győzött eléggé hálás lenni. "A munkátokon keresztül egyértelműen megmutattátok, milyen büszke és nagylelkű kanadainak lenni." Őszintén köszönte a részvételét minden sportolónak, akik fantasztikus példaképei a felnövekvő nemzedék számára. Egyetlen kívánsága maradt csak ezután: "... hogy minden kanadai gyermeknek meglegyen a lehetősége arra, hogy megtapasztalja a sport örömét. És mi, az olimpiai globális család tagjai addig dolgozunk, amíg a világ összes gyermekének joga a játékra, a sportra biztosítva nincs."  

Ok, szóval mint már említettem, a záróünnepséget a kanadaiak inkább viccesre, mintsem komolyra fogták, és igyekeztek minél több, az országgal kapcsolatos sztereotípiát megjeleníteni.

Ennek kapcsán akkor játszunk egyet! :)

FELADAT: Soroljatok fel minél többet ezekből a sztereotíp figurákból, melyeket hatalmas méretű táblákkal és beöltözött szereplőkkel illusztráltak! Én kilencet számoltam egyenlőre össze, de a versenyben maradásra és a sorsolásban való részvételre ötöt legalább fel kell sorolnotok. :)

HATÁRIDŐ: március 6-a, vasárnap

NYEREMÉNY: valamilyen, a 2010-es vancouveri olimpiával kapcsolatos szuvenír. :))

Az utolsó, záróvideón a két hét eseményeiből láthattok összefoglalót:

Remélem élveztétek ti is ezt a kanadai olimpiát és visztek magatokkal élményeket/emlékeket az elmúlt két héttel kapcsolatosan. Elnézést utólag is azoktól, akiket mindez ilyen mélységben nem érdekelt, mint ahogy én ezt követtem a blogon, de őszintén szerettem volna átadni, éreztetni, mennyire sokat jelentett ez a lehetőség Kanadának. Nem tudom kívülről hogyan jelent meg mindez, de benne lenni és átélni az itteniek izgalmát, boldogságát és túláradó büszkeségét különleges és építő élmény volt. Köszönöm Kanada! :)

UPDATE: Sticci, igaz itt még csak este 7 óra lesz, de úgy gondolom nem nagy merészség a részemről, ha kikiáltalak győztesnek! :))))) Yeeeeaaahhhhh!! Köszi a válaszaid (amik persze mind helyesek voltak), most már csak arra kérlek, hogy e-mailben ird meg nekem a pontos  neved, elerhetoseged es jovo heten utnak indul Feled a kis olimpiai szuvenir! ;))

Heti hetes

Manka játszani hívott. A körbeadogatós játék lényege, hogy mindenki írjon magáról - jelen esetben - hét olyan dolgot, amit az olvasók kevésbé tudhatnak. Aztán persze illik tovább passzolni a labdát.
Alaphelyzetben sem egyszerű írnom magamról, de hogy korábban játszottunk már ilyet, az csak fokozza a feladat nehézségét.

Na de nézzük:
1. Olyan 'előtte-utána' izgulós típus vagyok. Az adott, akár feszült helyzetekben feltalálom magam.
2. Nagyon jól főzök, ha van rá időm. Hétköznap esténként kimondott kínszenvedés számomra a dolog, hétvégeken azonban akár egy Dobos-tortának is nekiesem. :)
3. Egyetemistaként szexuális felvilágosító órákat tartottam középiskolásoknak... Hiába mondják, hogy mindent tudnak, nem igaz. A sok röhögés mellett azért hasznos infókat is hallottak. ;)
4. Ha szeretek egy filmet vagy zenét, akárhányszor meg tudom nézni/hallgatni újra és újra... sőt még izgulok is a filmeken minden egyes alkalommal. :))
5. Szeretek énekelni, amivel korábban a családom idegeimre mentem. Most már csak a férjemére. :)
6. A férjem mellett egyre több szójátékot játszom én is, ami még mind oké, azonban - minden igyekezetem ellenére - kezdem megtanulni a halandzsa nyelvét is. Ohh igen, van neki olyan...
7. Többféle sportot kipróbáltam gyerekként, de legtovább kosárlabdáztam és néptáncoltam egymás mellett. Érdekes, tudom. Egyik nap kosár, másik nap néptánc... egyetlen szabad délutánom nem volt évekig... imádtam. Honnan volt annyi energiám, ma már nem tudom... :)

Akiknek pedig én passzolok:
Ildi barátném (mert ő új a blogolók világában),
Vera (ha lesz ideje ilyesmire, rá mindig kíváncsi vagyok),
Manócska (mert ő szerintem egy érdekes ember),
Eszter (mert tőle még nem is olvastam ilyesmit).
Kíváncsian várom a többiek 'hetesét' is. :)

A mai kor Rubic-kockája - Sudoku

A legújabb nyugati, pontosabban keleti métely egy-két éve ismert már Magyarországon is: megjelentek az első Sudoku könyvek, így mindenki megismerkedhet az új rejtvénnyel otthon is.

A sudoku (ejtsd: szudoku), mint japán logikai kirakójáték terjedt el, szószerinti jelentése: egyedülálló szám, a „su” jelentése szám, a „doku” jelentése egyedülálló. Az angolok kezdtek hódolni először Európában az új játéknak, a „latin négyzetnek“, mai nevén a Sudokunak, amelynek népszerűsége immár vetekszik a Rubik-kockáéval.

Habár alapvetően se nem japán, se nem új: a kor egyik legzseniálisabb matematikusa, a svájci születésű Leonardo Eulero (1707– 1783) már a XVIII. században megalkotta elődjét, akiről Arago, a fizikus azt írta, hogy minden erőfeszítés nélkül úgy számol, ahogyan az emberek lélegeznek és ahogy a sas repül. Az egzakt tudományokban ő volt a legtermékenyebb személyiség, 1100 könyvet és tanulmányt írt. Játékos találmányát „latin négyzetnek” nevezték el. Ennek modern változata és neve érkezett hozzánk Japánból.

A szudoku igazán egyszerű szabályokon alapul: egy 9 x 9 négyzetből álló nagy négyzetben kell elhelyezni a számokat 1-től 9-ig úgy, hogy minden sorban, minden oszlopban és a háromszor hármas kis négyzetek mindegyikében is a számok 1-9-ig csupán egyszer szerepeljenek. Segítségül bizonyos számokat mindig előre megadnak.

Ez a kis játék mára az egész világon, Japántól Kanadáig, Angliától Dél-Amerikáig százezrek kedvenc időtöltésévé vált. Több száz lap közöl naponta Sudoku-rejtvényeket, köztük az olyan tekintélyesek is, mint a The Times vagy a Die Zeit. Én minden nap látok embereket a buszon, metrón Sudokut töltögetni utazás közben vagy egy újság hasábjain, vagy saját könyvből.

Szerencsére nem kell matematikusnak lennünk ahhoz, hogy egy ilyen jellegű rejtvényt meg tudjunk fejteni: csak logikus és rendszeres gondolkodásra van hozzá szükségünk - tulajdonképpen éppen ennek köszönheti nagy népszerűségét is. Különböző nehézségű rejtvények léteznek, így a gyerekektől kezdve az idősebbekig mindenki élvezheti e játékot. (Chrisnek az egyik karácsonyi ajándékunk többek között egy Sudoku-könyv volt. Nagyon szereti!) :-)

Igy hát gondoltam egyet és feltettem a blogra a Sudoku-t, hogy akinek kedve és ideje engedi, hódoljon ennek az érdekes játéknak. :-) (A zöld gombbal kérhetünk új játékot; a pirossal törölhetjük az eddig beírtakat és elkezdhetjük előlről; a sárgával pedig kikérhetjük a megoldást. A kis legördülő menüben pedig választhatunk a nehézségi fokok közül: "easy" - könnyű; "moderate" - közepes; "difficult" - nehéz. A "Check" gombbal ellenőrizhetjük a játék végén, hogy mindent a jó helyre tettünk-e.)

Kedves családom, barátaim, kedves olvasó: jó szórakozást!

MEM játék

Vera barátnőm hívott meg egy játékra a minap, miszerint 5 dolgot kéne írnom magamról, amit eddig még nem tettem meg, vagy csak kevesen tudnak. Ez egy újdonsült blogos játék, s szinte minden oldalon találkozom vele.

Nos, valójában nincs nehéz dolgom, hiszen a blogom igen újkeletű, s nem is írtam túl sokat magamról. Hát lássuk:

1. Gyerekként igen jókedvű kisbaba voltam, olyannyira, hogy sokáig szinte egyáltalán nem is sírtam. Kacagva ébredtem, mosolyogva aludtam el. Egy éves korom körül apa azt gondolta, talán meg kéne nézetni ezt a gyereket, minden rendben van-e nála.... (Hát végül is nem vittek sehová, így hogy minden rendben van-e nálam, azóta sem tudom.) :-)

2. A sok minden mellett lőni is tanultam egy ideig tizenévesen. (Anyát azonban nem múltam fölül, aki fiatalként díjat is nyert!)

3. A nagymamám kedvéért (is), - aki mai napig is könyvel időnként - egy évig könyvelőnek tanultam az egyetem előtt, azonban hamar bebizonyosodott, hogy nem ez a nekem való szakma.

4. Amióta az eszemet tudom, imádom a hegyi gorillákat, s életem nagy álma, hogy egyszer természetes élőhelyükön láthassam őket! (Hát nem ők a legcsodásabb állatok??? ;-)

5. Drága dédmamámtól örököltem, hogy nem harminckettő, hanem csak harminc fogam van, nem is volt s nem is lesz több. (Ha ebben kevesebbet kaptam, mint a többiek, vajon mértek-e nekem másban többet? Hmmmm.... Vagy az élet nem ily igazságos?)

Sajnos továbbadni a stafétabotot nem tudom, mert nincsenek blogot író ismerőseim, főleg, akik még nem játszottak. Igy én zsákutca volnék, elnézést érte.