Február 2. - Groundhog Day

Teljesen érthető, hogy a nagy hidegben is kell a kanadaiaknak és amerikaiaknak egy kis jókedv és szórakozás. Nekem legalábbis ez jut eszembe a Groundhog Dayről (magyarul Mormota Nap - február 2.), no meg a hozzá kapcsolódó hírekről, videókról. :)

Az ünnep eredete Európába vezethető vissza, nálunk pl. a Gyertyaszentelő Boldogasszony napjához kapcsolódik a legszélesebb körben elterjedt időjóslás. Eszerint ha a medve, felébredve téli álmából kijön a barlangból és meglátja árnyékát, akkor vissza is cammog és hosszú télre számíthatunk. Ha viszont nincs napos idő, akkor kinn marad és korán jön a tavasz. :)

Jókai Mór az Új Földesúr című regényében így ír erről a napról:

"Van aztán egy napja a télnek, aminek "gyertyaszentelő" a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megfogulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve - visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik, talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; - mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett.

Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többet nyár; a tél megígérte nekünk, hogy már most örökké fog tartani; mi kivettük árendába a szelet, fújatjuk, amíg nekünk tetszik; a nap megvénült, nincs többé semmi ereje, elfelejtkezett rólatok! Kár várnotok! - Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak hadd fújjon, hadd havazzon, hadd dörömböljön: minél jobban erőteti haragját, annál hamarább vége lesz. S a medvének mindig igaza van."

Ez az időjóslási hagyomány a 17., 18. században indulhatott el az amerikai földrészen, mégpedig a német telepesek által, az amerikai Pennsylvania környékén. Annyi különbséggel, hogy errefelé nem medve jósolja meg a tavasz közeledtét, hanem mormota. A legnagyobb Groundhog Day ünneplés mai napig Pennsylvania  állam egyik kisvárosához kötődik, aminek neve: Punxsutawney. (Az alábbi videón hallhatjátok, hogy kell kiejteni! :) A világ leghíresebb mormotája is itt él természetesen, az ő neve pedig: Punxsutawney Phil.

Phil az év nagy részét a városka könyvtárában található saját rezidenciájában éli, feleségével, Phillis-szel. Február 2-án, még napkelte előtt egy különleges társaság tagjai átszállítják Philt egy, a városhoz közeli parkba (Gobbler's Knob), ahol a hatalmas ünnepség zajlik. A különleges társaság - Inner Circle (Belső Kör) - tagjai felelősek egyébként az egész ünnepségért, s nem mellékesen  folyékonyan beszélik a mormota nyelvet. (Hogyan is kommunikálnának másképp Phil-lel, nem?) A tagok és a Phil rajongók magabiztosan állítják, hogy Phil az egyetlen eredeti időjós, aki ebben az évben 121.-ik alkalommal jósolt nekünk. Míg más mormoták élettartama maximum 14 év, addig Phil egy életelxírnek köszönhetően minden hét évben újabb hét évet nyer magának. ;))

Íme egy kis részlet az nagy amerikai ünnepségből, ahol az Inner Circle tagjai éppen Phil-t faggatják:



Nem hiába mondtam, hogy kell egy kis szórakozás, ugye? Miket ki nem találunk, hogy átvészeljük a hosszú telet... :) Ráadásul számomra hihetetlen tömeg gyűlik össze minden évben Phil-t "meghallgatni" és az ünneplés minden évben egyre népszerűbb. :))

Film is készült egyszer Groundhog Day (Idétlen Időkig) címmel, Bill Murray főszereplésével, de érdekes módon a filmet nem Punxsutawneyben, hanem Woodstockban forgatták.

Persze Punxsutawney Phil mellett sok más időjós is van, mint pl. Kanadában a Nova Scotia-i Shubenacadie Sam vagy nálunk itt, az Ontarió-i Wiarton Willie. Ha jól tudom, majdnem mindenki korai tavaszt ígért. :) Hát nagyon remélem, hogy igazuk van!! :)

Ma reggel majdnem -30 fok volt, amikor elindultam otthonról...

Errefelé mindig kétféle hőmérsékletet mutatnak - én igazából nem is értem miért. Egyrészt mutatják az aktuális fokot, ezt látni mindenhol (itt a blogon is jobb oldalt). Másrészt viszont figyelni kell azt is, amit tulajdonképpen érzünk - ez itt, a széllel (nyáron párával) mindig más. Azaz pl. ma reggel -17 fokot mutattak, ami a windchill-lel, széllel együtt majd' -30 volt. (A hőérzetet általában az alaphőmérséklet alatt, kisebb betűkkel szokták kiírni.) Hát nem tudom más hogy van vele, de nekem ez a második sokkal fontosabb, sőt ilyen esetekben az elsőre nincs is nagyon szükségem. Végül is aszerint kell öltözni, amit érzünk, nem igaz?

Az tuti, hogy ma reggel éppen csak a szemeim látszottak ki... :)) Ilyen reggeleken mindig jókat mosolygok magamban az emberek láttán... pedig mi Kanada igencsak déli részén vagyunk. :))

Karácsony előtt

Szerintem nem én vagyok az egyedüli, aki úgy érzi, hogy ez a 2010-es év szinte egyik pillanatról a másikra elszállt. Vannak évek, amikor több héttel Karácsony előtt készülődni kezdek, ha másképp nem, legalább lelkiekben. Ebben az évben szinte nemrég döbbentem rá, hogy jövő pénteken itt a Karácsony. Így tegnap gyorsan fel is díszítettem a kis karácsonyfánkat, mert hétköznap biztosan nem lesz rá idő és a lakást is igyekszem valamennyire rendbetenni. Sok minden van még hátra, mint ajándékok vásárlása, ünnepi menü összeállítása, plusz hozzá a bevásárlólista stb, stb. De nem panaszkodom, alapvetően nagyon szeretem az évnek ezt az időszakát, csak most valahogy "váratlanul" ért és úgy érzem, hogy rohangálok össze-vissza. :)

Érdekességképpen, plusz a fotósok kedvéért írom, hogy december 21-én teljes holdfogyatkozás lesz, amit ezalkalommal még Torontó városából is nagyon szépen lehet majd látni (általában ki kell autózni a városból). Plusz érdekesség, hogy az esemény éppen a téli napfordulóval egyidőben történik. Aki többet szeretne tudni, itt részleteket is olvashat.

Így az év vége felé sokféle összesítést olvasni mindenfelé. Az egyik internetes portálon pl. több, Torontót promótáló videóra bukkantam. Kíváncsi vagyok, nektek melyik tetszik leginkább. ;) Plusz, akik a város iránt érdeklődve olvassák a blogot, azoknak informatívak is ezek a kis összeállítások. Íme néhány közülük:








TEDxToronto - Event Opening Video from The Biz Media on Vimeo.


T O in 2 4 from Dale Hildebrand on Vimeo.

A végére pedig újabb képek jönnek, amiknek mi más lehetne a témája, mint a hó. Ugye senkit nem lepek meg azzal a hírrel, hogy nálunk már javában tél van? :))

Mindenkinek további kellemes karácsonyi készülődést és szép jövő hetet kívánok!

Vasárnap reggel

Ez a látvány fogadott ma reggel: hatalmas köd, hideg szél és hóesés... Azt hiszem, lassan tényleg itt a tél...
(A belváros egyébként egészen a bal oldalon, messze a távolban lenne...)


One November morning... from Livia on Vimeo.

Az olimpiai láng Torontóban

A XXI. Téli Olimpiai Játékok lángja október 30-án indult útnak Victoriából (British Columbia), hogy a verseny előtt körbejárja az egész országot, ami azért valljuk be, nem kis utazás (főleg, ha közben Európára is rá-ránézünk a sarokban a fenti képen). Azóta is nagy izgalomban tartja az egész országot, és igazán össze is kovácsolja az embereket. Valóban szép gondolat, hogy az olimpiai láng által milliónyi embernek lesz egy közös élménye országszerte, éljen akár Halifax-ben (Nova Scotia), Torontóban (Ontario), Yellowknife-ban (Northwest Territories) vagy Edmontonban (Alberta).

Torontóban három napig időzött a láng, december 17 - 19 között és persze én is igyekeztem úgy alakítani, hogy valahol összefussunk/együtt fussunk. :) Amikor utánanéztem a torontói útvonalnak, nagyon megörültem, mert az első nap kora délutánján majdnem a házunk előtt futottak el vele. Először arra gondoltam, valahol a belvárosban fotózom/videózóm le az eseményt, de ezek után már nem volt kérdéses a dolog. A lenti videón rá is közelítek kicsit a házunkra - azaz az előttünk lévőre. Ha jól tudom, a városon belül a három nap alatt több, mint 200 ember vihette a lángot, akik között korábbi olimpiai sportolók is fel-fel tűntek:

• James Worrall, atlétika (1936)
• Owen Von Richter, úszás (2000)
• Paul Craig, atlétika (1980)
• Paul Henderson, vitorlázás (1968, 1964)
• Robert Finlay, atlétika (1968)
• Vicky Sunohara, jégkorong (2006, 2004, 1998)
• Marnie McBean, evezés (1996, 1992)
• Erin McLean, softball (2008)
• Mike West, úszás (1984)  

A sportolók mellett olyan ismert személyiségek is futottak a lánggal, mint az apa-fia filmkészítő páros Ivan és Jason Reitman, Karen Kain balett táncos, Kanada első női asztronautája, Roberta Bondar vagy a szintén torontói filmes Deepa Mehta.

Mielőtt csütörtök este a menet leért volna a Városháza előtti Nathan Philip térre, ahol hatalmas tömeg és nagy ünneplés várta az olimpiai lángot, még belefutott egy kis tüntetésbe is. Így az aznapi végállomás előtt kicsit módosítani kellett az utitervet, ami miatt jópár fáklyavivő lemaradt a várva várt és egyszeri alkalomról. Az egyik tervezett állomás azonban a SickKids Hospital (Beteg Gyermekek Kórháza) volt, ahol a lemaradtak kézről kézre adhatták a lángot, miközben sok kis beteget tettek nagyon boldoggá, amikor beléptek a kórház épületébe. Egészen pontosan Stephanie Belanger, egy szociális munkás futott a fáklyával az kórház aulájába, aki egyike annak a több, mint 12.000 kanadainak, akik a 106 napos, 45 ezer km-es út során kísérői a lángnak. Az egyik lenti képen majd látható lesz, amint egy beteg kisfiú is tartja a fáklyát, mielőtt az folytatná útját a belváros felé. Meg kell mondjam, nagyon megható és megrázó élmény volt, amikor a kis betegek, szüleikkel és gondozóikkal közösen énekelték el a kanadai himnuszt... A városháza előtt az utolsó futó Vicky Sunohara volt, aki több ezer ember előtt gyújtotta meg az olimpiai lánggal azt a hatalmas üstöt, ami az olimpia kezdetéig égni fog.

Ma a körút 51.-ik napján már Bramptonban és Hamiltonban jár a láng, még mindig szinte Torontó határában, de hamarosan útnak indul nyugat felé, hogy február 12-én megnyissa Vancouverben a XXI. Téli Olimpiát. Az alábbi videón az én találkozásomat látjátok az olimpiai lánggal, majd néhány képet a torontói első napról. (A fáklyavivők "egyenruhája" természetesen az egész országban, mind a 12 ezer embernek ugyanaz.)

Olympic Torch Run in Toronto from Livia on Vimeo.

(Zene: Ray LaMontagne - Let It Be Me)

A tél Kanadában

Mivel az utóbbi időben eléggé bekeményített az időjárás errefelé (egész héten -30 körül mozgott), így szinte automatikusan adta magát a téma, mikor leültem a géphez: TÉL.

Mit ne mondjak, ma is volt pár pillanat, amikor kegyetlenül fáztam. Valahogy a nagy hidegben úgy érzi az ember, semmi nem elég meleg ahhoz, hogy kellemes legyen. Kint legalábbis. Ha nem fúj a szél, akkor lassan már a -20 is okénak tűnik, de ha fúj, akkor a csontomon hatol át a hideg és azt nem annyira élvezem... Érdekes, mert itt a hideg szerintem teljesen más, mint otthon. Úgy értem, pl. a 0 fok érzete is más itt és más otthon. Ennek gondolom oka az a sarkvidéki légáramlat is, ami télen lehúzódik ide felénk és per pillanat is boldogít minket. A relatív páratartalom is magasabb itt, jelenleg kb. 80%, gondolom ez is sokat vet a latba.
Itthon azért a nagy, jó meleg köntösömben ülni igazán kellemes, szóval gondoltam írok pár dolgot a télről. :)

Az mindenhol egyértelműen kiindulási pont, hogy a tél Kanadában igen kemény az erős szelekkel, hatalmas hóviharokkal, jégesővel és a kegyetlen hideg hőmérsékletekkel egyetemben. Azért vannak részei az országnak, akik nem kapnak túl sokat a fent említett jóból, így pl. Vancouver, ahol elsősorban eső van sok és a hőmérséklet sem esik ijesztően 0 fok alá. De nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy a tél a legtöbb helyen majdnem fél évig uralja az időjárásunkat. November környékén áll be a hidegebb időszak és nem is nagy el bennünket kb. áprilisig. Amikor otthon már javában tavasz van (a kedvenc évszakom otthon), itt még nem ritka, hogy nagy hóesések legyenek és hogy a télikabátunkban rohangáljunk. A sok ijesztő tény mellett azért az is az igazsághoz tartozik, hogy a nagy-nagy hidegek sosem tartanak pár napnál tovább, utána mindig enyhül az idő és a nap is elég sokat süt télen, ami szintén sokat segít, legalábbis nekem. Mindezek után a tavaszt szinte észre sem vesszük és már itt a meleg, azaz a nyár. Nem mondom, hogy egy közép-európai ember számára mindez csábítóan hangzik, de ez van, ezek a tények.
Nekem alapvetően semmi bajom a téllel (csak a szél ne fújna...), és szerintem akit egyszer idevet az élet, mindenképpen szerencsésebb, ha megtanulja értékelni vagy legalábbis elfogadni a kanadai tél szépségeit - igazi kanadai módjára, és nem a megszokott időjárás után áhítozni, mert az úgyis hiábavaló. Ugyanis túl sokan képesek végigpanaszkodni a telet (majdnem fél év!), ami valójában senkinek nem segít, sem nekik, sem a körülöttük levőknek.

Apró kis segítségek a tél átvészeléséhez:

- Mindig nézd meg a időjárást, mielőtt kilépsz otthonról, különös tekintettel a "windchill-re", azaz a szél erősségére, nem is beszélve az útinformról. Nálunk pl. minden reggel a CP24 adása megy a háttérben, míg készülődünk. Így halljuk a híreket, reggeli fontosabb információkat és nem utolsósorban az időjárást. Itt egy kép arról, hogyan is néz ki a CP24 adása (nagyításért katt a képre): jobb felül látható a dátum, pontos idő és a jelenlegi hőmérséklet. Ezek alatt két rész van még a jobb oldalon, ami folyamatosan változik. A felül rublikában mindig az időjárással kapcsolatban van valami (most éppen látjátok, hogy reggel -17 fok van, de alatta egy sávban az is ott van, hogy a széllel ez -23!), alul pedig közlekedési infók vannak, azaz felváltva mutatják az utakat, azok állapotát stb. Bal oldalt pedig mennek a hírek, most pl. éppen Toronto polgármestere beszél a jelenlegi áramkimaradásról a város bizonyos részein - éppen a nagy hidegben...) Lent mindenféle egyéb infók futnak.
Szóval ezt kapcsoljuk be indulás előtt, így halljuk, ha valahol a közlekedésben elakadás van, megy-e a metró minden vonalon stb. stb.

- A réteges öltözködésnek itt talán még nagyobb szerepe van, mint otthon, szóval ne feledkezz el erről. Hordj sapkát, hiszen a testhőmérsékleted nagy részét a fejbőrödön keresztül veszíted el. A nagy-nagy hidegben sokan az egész arcukat eltakarják a kegyetlen szél ellen és persze hogy a torkukat védjék.

- Ha nem lenne igazi, téliesített csizmád, mindképpen vegyél itt egyet. Ugyanez vonatkozik a télikabátra is. Otthon szerintem elsősorban sportboltokban kapni olyan jellegű kabátot, amit itt is nyugodtan használhatsz anélkül, hogy kint állandóan fáznál.

- Tudom, hogy otthon azt szoktuk mondani, hogy a nagy hidegben a vírusok/bacik sem terjednek, itt azonban ez feltétlen nem igaz. Terjednek ám, nem is akárhogy. (Erről most szegény Ildi barátném tudna mesélni...) Szerintem alapvetően mások lehetnek itt a vírusok, ráadásul sok-sok kultúra él itt egymás mellett, és hát időnként a vírusokat/bacillusokat is magukkal hozzák onnan, ahonnan érkeztek. Ha az ember tömegközlekedéssel utazik, az elővigyázatosság fokozotabban érvényes. Én pl. mindig hordok magammal egy pici tubus kézfertőtlenítőt, amit víz nélkül lehet használni. Csak bekenem vele a kezem, mintha krémet használnék és tapasztalom, hogy segít. A neve Purell, és különféle méretben is lehet kapni. Én ezt mindenkinek ajánlom.

- A vezetéssel kapcsolatban: biztos vagyok benne, hogy minden vezetőnek hozzá kell szoknia a kanadai téli körülményekhez. Más, mint otthon, más, mint Európában. Abszolút ajánlatos itt a téli gumi, habár tudom, hogy nem olcsó mulattság. Ezen az oldalon találtok egy kis segítséget a téligumi típusának eldöntéséhez autómárka, típus, évszám szerint.

- Végül, de nem utolsó sorban persze nem szabad elfelejteni azt a sok-sok jót is, amit a kanadai tél tartogat. :)) Például mindenfelé az országban vannak téli fesztiválok, hogy ezt az évszakot is ünnepeljék, úgy mint:

- Carnaval de Quebec, Quebec City-ben
- Winterlude, Ottawában
- Calgary Winterfest
- Festival du Voyageur, St. Boniface, Manitoba

Ha pedig nincs lehetőségünk ezek valamelyikét meglátogatni, akkor a szánkózás, síelés, sífutás, korcsolyázás, hockey..., szóval a mindenki által ismert téli sportok még mindig adottak mindenfelé az országban. Have fun and stay warm! :)

"Egypercesek" 31.

Régen tettem már fel Egypercest, így íme egy nem is olyan régi videó, amit közvetlen Karácsony előtt készítettem. A nagy bevásárlások közepedte a Yonge és a Queen utcák kereszteződésénél éppen villamosra várunk...


Yonge-Queen just before Christmas from Livia on Vimeo.

Az első igazi hóvihar

Pénteken igazi téli hóviharunk volt. Sőt, ma vasárnap van és már újra esik.
Ha jön egy ilyen jellegű vihar, mint a pénteki, kicsit megáll az élet egy rövidke időre. Már napokkal előtte jelzik, hogy jön. Aki teheti, nem megy be dolgozni, nem ül autóba, stb. Mi is gondolkodtunk, hogy péntekre bezárunk, de végül úgy döntöttünk, hogy reggel még bemegyünk, hiszen 10-től kezdődött a hóesés, majd kora délután bezárunk, hogy nagyobb eséllyel érjünk haza időben. Mivel egész napra mondták a hóvihart - délutántól erősebbet, így azt is tudtuk, hogy napközben nem tudják majd eltakarítani az utakat, csak éjszaka. Így mindenki tudta, hogy a közlekedés szörnyű lesz pénteken.
Hát az is volt. 100 méterenként álltak az autók elakadva, kifordulva. Útközben rendszeresen meg kellett állni, mert az újra és újra keletkező jégtől nem lehetett kilátni az ablakokon. Mit ne mondjak, izgalmas utunk volt drága kolléganőmmel és barátommal, Marival. Régi, kicsi autója mégis elhúzott minket az elakadt autók mellett, egészen hazáig. Nekem még volt egy izgalmas különutam a házunkhoz vezető dombon, hiszen felfelé egyik autó sem tudott menni, a saroktól végig álltak az autók a kis mellékutcákon. Így csomagokkal és két hatalmas dobozzal a kezemben gyalog mentem felfelé, a három perces utat kb. 20 perc alatt megtéve, percenként leguggolva útközben, mert egyébként minden szétesett volna a kezemből. (Éppen aznap kaptuk meg a réteseket, amiket rendeltünk, én pedig néhány barátunknak is hoztam, így egyik kezemben 9 rétesrúd nagy dobozokban, míg a másikban karácsonyi ajándékok voltak.) Kegyetlenül fújt a szél és úgy éreztem, minden irányból esik (még hogy esik, fúj) a hó. Ja, és mindeközben -20 alatt... Útközben gondoltam is magamban, ha most nem leszek beteg, hát nem tudom, mikor. De szerencsére semmi bajom, megúsztam a dolgot, nem akármilyen fából faragtak. :)
Érdekes módon, mikor itthon végignéztem az út közben készített képeket, a fent elmondott kalandból szinte semmi nem látszik. Valahogy a hóvihar "szebb" oldalát kaptam lencsevégre, és nem az elakadt autókat, az autókat toló embereket... Mindenesetre íme pár kép az útról.

Egy kis statisztika

- A hétvégén 40 cm hó esett le a városban (oké, Ottawában 52cm :)
- téli összesítésben ez majdnem 2 méter a télen (ami közel rekordmennyiség)
- 1939 óta nem volt ennyi hó a városban.
- 1600 hómunkás dolgozott Torontóban,
- 600 hótoló autó az utakon,
- 300 a járdákon,
- és 200 sószóró teherautó.
- 1700 ütközés volt, aminek nagy része hál'Istennek csak csúszás, kifordulás volt,
- az ütközésekben 140-en sebesültek meg, legtöbbjük könnyen,
- egy halálos áldozata volt a nagy hónak.
- Utasok ezrei ragadtak a Pearson repülőtéren, mivel nagyon sok járat késett
- A város 65 millió kanadai dollárt különített el a hómunkákra 2008-ban, amiből kb. 47-et már el is kellett költeniük
...

Szó mi szó, életemben nem láttam ekkora hóbuckákat, mint a mai nap. El sem tudom képzelni, mi lesz, ha mindez elkezd olvadni.
Ime pár bónuszkép az utóbbi napokból:

The Great Backyard Bird Count

A mai nappal fejeződik be a 2008-as észak-amerikai "Nagy Madárszámlálás". (2008. február 14-18.)

A Nagy Madárszámlálás (angol rövidítése: GBBC) egy minden évben megrendezésre kerülő, négy napos esemény, amikor a szakemberek mellett a madárkedvelő és -figyelő emberek, bármilyen korosztályból madarakat számolnak, fényképeznek, jegyeznek fel a környezetükben. Az esemény célja minél hitelesebb képet kapni a kontinens madarairól, s azok vándorlásáról. Bárki benevezhet, kortól, szakértelemtől függetlenül, és maga a megfigyelés egy alkalma nem is tart tovább, mint 15 perc. A négy nap alatt persze ez többször 15 perc is lehet, de a leadott eredmények minden alkalommal csak 15 percre vonatkozhatnak. Ezalatt az idő alatt kell feljegyezni minden egyes látott madárfaj legnagyobb egyedszámát. Már a négy nap alatt is, a GBBC weboldalán (mivel óriási az oldal látogatottsága ezekben a napokban, előfordulhat, hogy elsőre nem sikerül behozni) bárki nyomon követheti, milyen adatokat jelentettek a saját lakóhelyén vagy bárhol Amerikán és Kanadán belül. Az eredmények össze is vethetők az előző évi eredményekkel. Természetesen fotókat is nézhetünk minden év madármegfigyeléseiről, amelyek közül a legjobbakat ki is emelik.

A tavalyi eredmények rekordot döntöttek. 11 millió madarat jegyeztek fel 616 különböző madárfaj közül! Több, mint 80.000 listát adtak le a lelkes madármegfigyelők, és több, mint 5.000 digitális fotót, ami a legtöbb az eddigi 10 éves megfigyelés történetében.

Miért is hasznos mindez? A kutatók sokat megtudhatnak abból, hogy egy-egy madárfajt hol jegyeznek fel, hiszen a madarak vándorlása, annak dinamikája folyamatosan változik. Nincs olyan kutatócsoport, amely ilyen rövid idő leforgása alatt megfigyelhetné és dokumentálhatná ennyi madárfaj komplex mozgását, eloszlását. Igy tehát sokat segíthetünk a feljegyzéseinkkel.

- Hogyan befolyásolja a hó és a hideg időjárás a madarak populációját?

- Hogyan változik a madarak vándorlása az előző évekhez képest?

- Hogyan befolyásolják a madarakat a különböző fertőzések, a városiasodás vagy a globális felmelegedés különböző régiókban?

- Vannak-e olyan fajok, amelyek számának csökkenése már nagyobb odafigyelést igényel?

Ilyen és ehhez hasonló kérdesekre keresik a választ a szakemberek.

A GBBC egyszerű és nagyszerű szórakozás lehet gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt - ráadásul segíthetünk vele. :)) Aki Észak-Amerikában él és teheti, csatlakozzon a programhoz!

Pár kép az eddigi 2008-as termésből:

Csupa-csupa csoda!

Gyönyörködjetek ti is a ma reggel képeiben!

Sok hó esett le Torontóban a múlt hét óta. Pénteken nem is jutottam el a munkahelyemre, legalább két óra lett volna az út oda, aztán vissza. Aznap, ahogyan ma is, sok iskola bezárt, a diákok biztosan örülnek az ilyen hirtelen jött szünetnek. :-) Én ma jó korán felkeltem és elindultam, hogy megörökítsek valamit a körülöttünk lévő csodából. Nagyon élveztem, habár néhol nem volt egyszerű az előrehaladás. De a képekért mindenképpen megérte! Ime néhány:

(Nagyításért katt a képre!)

Pár kép a mai napról, a hétvégi nagy hóesés után

(Katt a képekre a nagyobb méretért.)

Mikor reggel megérkeztem a buszmegállóba, éppen azt igyekeztek kiásni a hó alól.

A Magyar Ház lépcsői

Már kicsit több hó van a múlt heti Egyperceshez képest



Kicsit látni a kiásott járda sávját. Abból kilépve, a házhoz vezető dombon, térdig érő hóban másztam felfelé. (Persze lenne egyszerűbb út is...) Félig hangosan nevetgéltem is... ;)

Egy kis kavarodás

Azt hiszem, itt valami összekavarodott.

Április van, ráadásul itt a húsvét a nyakunkon. Ennek ellenére nehezen élem bele magam az ünnepi hangulatba, míg kint zuhog a hó. Na jó, ha nem is egész nap, de azért esett... nem is egyszer... nem is kicsit. Hóóóóóóó, igen, hóóóóóóó!!

Ilyentájban nyusziknak kéne rohangálni a ZÖLD fűben, tojásokat keresgélni a JÓ időben.

Ma reggel például -16 fokban indultam dolgozni. Pedig tegnap még plusz fokok voltak.

Eszter, most van ám nagy szükség a meleg, napos képeidre! :-)

Gyerekek, én így nem játszom!!!!

Ide a Mikulás rövidnadrágban jön, a nyuszi viszont csizmában és nagykabátban!

Egy kis ráadás ;-)

Még egy kis tél... Itt talán már a hóesés is jobban látszik. :-)

Valentin-napi hóesés

Többen kérték már, hogy gyakrabban tegyek fel videókat Torontóról. Hát íme egy újabb. A mostani ma reggel készült a házunk előtt, -27 fokban. Brrrrrrr.....
Azóta is csak esik, igazán romantikus lett a táj Valentin napjára. (Megjegyzem, hogy ma reggel egy nagy majom nézett rám az ágy mellett. Na nem a férjem, hanem egy nagy, fekete gorilla. Máris imádom, Béci lett a neve.) :-)))))))

Kilátás az erkélyünkről

Micsoda meglepetés! Január végére Torontóba is megérkezett a tél. :-) Ime egy rövid videó arról, hogyan látjuk mindezt az erkélyünkről (egy kis ködben).