Frankenstorm és társai

A címbéli szójáték alapjául szolgáló "hibrid" vihar elég sok ijedelmet okoz  az USA-ban és Kanadában az utóbbi napokban. (A szó Frankenstein és a vihar (storm) angol jelentésének keresztezése).

Frankenstorm három dolog kombinációját jelenti:

1. a Sandy nevű hurrikánét, ami pénteken elhagyta a Bahamákat. (44 halottat hagyva maga után  Haitin, 11-et Kubában és négyet Dominikán, Jamaikában és a Bahamákon.);

2. egy idő előtti, korai téli viharét/hidegfrontét, ami nyugat felől érkezik;

3. és ha mindez eléri a Nagy-Tavak vidékét, akkor ott egy északról jövő sarkvidéki levegővel is találkozik.

Ez a három "storm system" tehát várhatóan jövő hét elején ütközik egymásnak és hozhatják létre Frankenstormot, ami egyenlőre szakemberek szerint is megjósolhatatlan, mit jelent majd...

New Yorkban vasárnap estétől leáll a tömegközlekedés, mert többek között attól is tartanak, hogy a víz eláraszthatja a metrórendszert. Több, mint 375.000 embert evakuálnak a területen és az iskolák is zárva lesznek hétfőn. Nem csoda, hogy több állam rendkívüli állapotokat hírdetett.

Sandy ma délelőtt Dél-Karolina környékén 120 km/órás sebességgel tombolt, így várhatóan hatalmas áradásokra számíthatnak Long Island és New York környékén. A lenti képen jól látható, hogy  Halloween előtt már várható a hurrikán érkezése az amerikai partokhoz, majd közvetlen utána New York és Torontó környékére is. Nálunk már napok óta megállás nélkül esik az eső, nem tudom, hogy ennek van-e bármi köze a következő napok eseményeihez, de gondolom igen.

Mindenesetre nálunk hétfő délelőttől ígérik, hogy kezdjük majd érezni Sandy hatását, ami a városban 80-100-130 km/órás szelet, 50-70 mm esőt és talán havat is jelenthet. Az egész keleti partot érinteni fogja Frankenstorm, ami 23 millió embert jelent Kanadában. Ezzel is igyekeznek kihangsúlyozni, mekkora viharra számíthatunk. Nálunk is figyelmeztetik az embereket, hogy áramkimaradásokra és áradásokra számíthatunk, így mindenkinek legyen elég élelme otthon legalább 72 órára, plusz elemek, elegendő víz stb.

Hát remélem, nem lesz túlságosan nagy probléma sehol és amennyire csak lehet a körülményekhez képest, megússzuk ezt a "super vihart".

Miközben Frankenstorm a nagy halloween-i előadására készül, két másik természeti csapás is történt az országban a hétvégén:

1. Torontóban igaz folyamatos, de normál mértékű esőzés van már napok óta, azonban egy észak-ontariói várost hatalmas áradás öntött el. Több mint 100 milliméternyi eső esett egy nap alatt, ami főútvonalakat, többek között a Trans-Canada Highwayt (a Kanadán átívelő autópályát) is megrongálta, több mint 10 milliós kárt okozva. Wawa városában, ami a Michipicoten indián/őslakos közösség egyik lakhelye, kilakoltatások kezdődtek, annyira súlyos a helyzet. :(

2. 7,7-es erősségű földrengés rázta meg British Columbiát szombat este, ami még az 1500 km-re fekvő Edmonton, Albertában is érezhető volt. Ez volt a második legerősebb földrengés az országban 100 év alatt, ami miatt tsunami készültség volt. Alaszkától Hawaii-ig. Szerencsére nem jelentettek sehol nagy károkat. A tsunami és az azóta több utórengés miatti rendkívüli készültséget is visszavonták már vasárnap reggel. 

Kanadai állampolgár - * Frissítve

2011. augusztus 09. 91 ember, 26 országból. Én 33 évesen, a 33-as sorszámmal. 

Igen, ezen a héten, kedd délelőtt kanadai állampolgár lettem! :)))))

Pár évvel ezelőtt még nem mondtam volna biztosra, hogy ez egyszer megtörténik... Nem azért, mert nem láttam lehetségesnek, inkább mert nem tudtam, ez az-e, amit szeretnék. Akik régebb óta követitek a blogom, tudjátok, hogy annak idején - több, mint 6 éve - nem vágytam igazán Kanadában élni. Jól megvoltam Miskolcon, a saját kis kialakított életemmel. Egyszerű volt, de nagyszerű. :) Azonban a Bill-lel való megismerkedésünk (és majd' egy év Miskolcon való együttélés) után láttam, hogy a kapcsolatunknak nincs biztos jövője ott, ahol vagyok. Miután Bill feladott mindent Kanadában azért, hogy Miskolcon együtt élhessünk, a növekvő nehézségeket látva tudtam, hogy a legkevesebb az, ha én is megpróbálom kettőnkért ugyanezt. Vegyes érzésekkel jöttem el Magyarországról, de bízva abban, hogy idővel tisztábban látom majd a jövőmet, legyen az akárhol. Ennek nyár elején volt hat éve. 

Kanadában három év "Permanent Resident" státusz után lehet jelentkezni az állampolgársági vizsgára. Amikor szóba került a mindennapokban, hogy mióta élek itt, sokan kérdezték tőlem, miért nem kérem meg az állampolgárságit. A rövid válaszom általában az volt, hogy akkor fogok jelentkezni, ha érzem majd az igényét. Ez legtöbbször értetlenséget szült, néha csak kérdőjeleket, vagy nagy ritkán megértést. :) 

Teljesen tisztában vagyok és voltam is mindig azzal, mennyire kiváltságos helyzetben vagyok. Tudom, mennyien mit meg nem tennének azért, hogy itt élhessenek és meglegyenek a hivatalos papírjaik. Mégis, számomra a kérdés nem volt egyszerű. Talán éppen azért nem, mert bennem eleinte nem élt az emmigrálási vágy. Az első években abszolút nem is voltam biztos abban, hogy itt szeretnék élni hosszútávon. 

Idővel azonban sok minden változott bennem és egyre jobban magaménak kezdtem érezni ezt az országot. Az eddigi hat év alatt nagyon sokat kaptam az országtól és az itteni emberektől. Nyitottabb lettem kifelé és befelé egyaránt. Nyugodtabb és elfogadóbb vagyok és ma már teljesen itthon érzem magam a torontói sokszínűségben. Azt érzem, hogy minden tekintetben jót tett nekem Kanada. :) Másképp érzek, ha meghallom a kanadai himnuszt (eleinte természetesen szinte semmit), ha kanadai sportolókat látok versenyezni és ma már nem kívülállóként beszélek Kanadáról. Egy szó, mint száz, egyre inkább kezdtem kanadainak is érezni magam. :)

Azt kezdetektől fogva tudtam, hogy nem leszek kanadai állampolgár csak azért, mert lehetek. Akkor akartam azzá válni, amikor belülről érzem azt, hogy az vagyok/az szeretnék lenni. :) Igy tavaly tavasszal végre beadtam a vizsgakérelmemet, ezév júniusában levizsgáztam és végül ezen a héten kedden fel is avattak. :))))
(A vizsga anyaga interneten is elérhető. Akit érdekel, elolvashatja, sőt, meg is hallgathatja ezen az oldalon.)

Ahogy fent is írtam már korábban, 90 emberrel együtt kaptam meg a kanadai állampolgárságot, 26 különböző országból. Az ünnepséget tartó bíró egy nagyon szimpatikus, jó humorú görög férfi volt, aki - be kell valljam - nem egyszer megsiratott. Talán viccesen hangzik, de nekem ez egy komoly lépés... Nekem kanadaivá válni sokkal többet jelent a papírnál vagy a kanadai útlevélnél.

Az érzelgősebb részek mellett az egyik kedvencem az volt, amikor a bíró felsorolta a 26 ország nevét és arra kért mindenkit, hogy mikor meghallja a saját országa nevét, lobogtassa a kezében lévő kis kanadai zászlót. ;)) A legtöbb ország nevénél persze csak egy-két ember lobogtatott, ahogyan én is Magyarországnál, kivétel Kína és India esetében. Fel is kacagott a bíró, milyen nagyszerű ezen országok reprezentációja.... nem mintha ez bárkit meglepett volna. :))) Én mindenesetre büszkén hadonásztam a magasban "Hungary" hallatán, Bill pedig éljenzett és mosolygott a vendégeknek fenntartott sorban.

Nagyon szép élmény volt az egész ünnepség és boldog vagyok, hogy elértem ide is - lelkileg és minden tekintetben. Mától, ha valaki megkérdez a hovatartozásomról, a válasz az lesz, hogy "Hungarian-Canadian". :))

Érdekességképpen megmutatom a kis csomagot, ami várt minket a számozott székünkön és magát az oklevelet is. A képekre kattintva nagyobb felbontásban is láthatjátok őket:

A kis dosszié eleje és hátulja - rajta a 33-as számommal :)

 

A kis brossúra első oldala mindkét nyelven (a többi csak angolul lesz)

Második és harmadik oldal - egy kis emlékeztető a vizsgára tanultakból... :)

A kanadai himnusz és

az Állampolgársági, Bevándorlási és Multikulturális Miniszter, Jason Kenney üzenete

Az állampolgársági oklevél :)))

* Frissítés:

Szóba került, hogy vannak, akik az angol nyelvű mellékleteket nem tudják elolvasni, így arra gondoltam, hogy az oklevél mellé csatolt miniszterelnöki levelet lefordítom itt magyarra, hogy azok is kapjanak egy képet a dokumentumok hangulatából, akik nem beszélnek angolul. (Ezt a levelet amúgy is véletlenül elfelejtettem kitenni korábban. :)

"Miniszterelnökként enyém a megtiszteltetés, hogy a kanadai családunkban üdvözölhetlek. Azzal a döntéssel, hogy Kanadába emmigrálsz és kanadai állampolgár leszel, a legjobb országot választottad a világon. Nincs másik ország, mely olyan ígéretes és lehetőségekkel teli lenne, mint Kanada - számodra, a gyermeked számára és a gyermeked gyermekei számára egyaránt. 

Emellett szeretnék gratulálni is. A kanadai állampolgárság megszerzése nem egyszerű feladat. Hátrahagytad a családod, barátaid és a szülőföldedet. Megfeleltél a kanadai bevándorlási követelményeknek és keményen dolgoztál, hogy megalapozd az itteni életed.

Több millió ember által kitaposott ösvényen jársz. A történelmünk folyamán, bevándorlók a világ minden tájáról érkezvén választották Kanadát, hogy új életet kezdjenek. Különféle okok vezérelték őket, úgy mint lehetőségek, védelem, egyenlőség, szabadság, szerelem, prosperitás vagy kaland. Büszkén mondhatom, hogy a nagy többség el is érte célját, sőt még annál is többet.

Mi, kanadaiak minden létező kultúrára és vallásra visszavezethetjük őseinket, és ebben a nagy sokféleségben harmonikusan élünk. Mi több, Kanada otthona a legbékésebb és leggazdagabb társadalomnak, mely valaha létezett.

Jogaink és szabadságunk az ezer éves jogi és parlamentális hagyományainkra vezethetők vissza, melyeket alapító nemzetinktől, Franciaországtól és Angliától örököltünk. Ezeket testesíti meg Kanada uralkodója, öfelsége, II. Erzsébet királynő, akinek eskütételed során hűséget fogadtál ma. Ezek a jogok tartják életben erős demokráciánkat és vezetnek minket végig nagyszerű történelmünkön.

Mi, kanadaiak arra törekszünk, hogy a lehetőségek mindenki számára, egyenlő mértékben elérhetőek legyenek. Előre tekintünk a jövőre fókuszálva és múltbéli sérelmeinket magunk mögött hagyjuk. Tudatosan felvállaljuk felelősségünket önmagunkért, családunkért és közösségünkért és együttesen azon dolgozunk, hogy Kanada még erősebb, biztonságosabb és jobb hely legyen.

Gratulálok és köszönöm újra, hogy Kanadát választottad. Új életet kezdtél magad és a családod számára. Ezentúl Te is része vagy a mi kanadai családunknak. Szeretettel üdvözlünk." 

El Niño és La Niña

Az utóbbi időben egyre többfelé akadok össze a médiában ezzel a testvérpárral, a "kisfiúval" és  "a rendetlen kishugával". De kik is ők és miért beszélünk róluk mostanság többet?

A "La Niña" (spanyolul: a kislány) és ellentéte, az "El Niño" (spanyolul: a kisfiú) természetes éghajlati jelenségek, amelyek az óceánok áramlási rendszereivel állnak kapcsolatban. El Nino esetén a Csendes-óceáni térség Egyenlítőhöz közeli részén a tengervíz hőmérséklete erősen felmelegszik. A La Nina ezzel szemben épp a hidegebb tengerfelszínt jelenti.

A "kisfiú" általában Karácsony tájékán indul útnak - innen is az elnevezés egyébként, ami Jézusra utal -, és több hónapig (9-12) tart. Az "El Niño" alatt a meleg óceáni áramlás nagy befolyással van a Föld időjárására. Az El Niño okozhat fokozottabb esőzéseket, áradásokat, tomboló viharokat, de ugyanúgy szárazságokat és néha pusztító tüzeket is.
Hogy jobban átlássuk a testvérpár hatását, először nézzük meg, milyen a normális időjárás.

1) Normál időjárás

A Csendes-óceán térségében a passzátszelek nyugatról kelet felé fújnak. (1. kép) A mozgást követően a trópusi meleg a tengerfelszínt felmelegíti, így annak hőmérséklete a nyugati részen 6-8 fokkal magasabb, mint keleten (2. kép). A passzátszél nem csak a víz hőfokára, de magasságára is hatással van, így nyugaton, Indonéziánál a tengerszint kb. fél méterrel magasabb, mint keleten Ecuadornál. Hogy ez az egyenlőtlenség megszűnjön, keleten a mélyebb szintekről hideg víz áramlik fel (3. kép), hogy csökkentse az egyenlőtlenséget. Ez a hidegebb, tápanyagban gazdag víz nagyon fontos a dél-amerikai halászatban.

A különböző vízhőmérséklet hatással van természetesen a térség egész időjárásása is (4. kép), így vannak Indonéziában esőerdők, vagy Peruban, Chilében, Argentínában sivatagok.

2) El Niño

El Niño-s években azonban a gyenge szelek miatt a meleg víz elfoglalja a Csendes-óceán teljes trópusi területét. Ez természetesen korlátozza a hideg víz feláramlását keleten, és a váratlan meleg víz miatt radikálisan csökken a tengeri hal-és növényvilág. A felhők és a velejáró csapadék, melyek a melegebb, párásabb területek felett alakulnak ki, most szintén kelet felé mozdulnak. Így a nagyobb mennyiségű esőzések, melyek általában Indonézia trópusi esőerdőit érik, most Peru és Chile sivatagai felett hullnak alá. Ez az oka az erdőtüzeknek Indonéziában vagy az áradásoknak Dél-Amerikában.

Ezek az események a légkört instabillá teszik, és nagy változásokat okoznak a Föld jelentős részének időjárásában és csapadékában, messze a Csendes-óceán egyenlítői térségétől.

Néhány példa: Az USA északi részén melegebb időjárást okozhat, a dél-keleti részeken viszont több esőzést. (1. kép) Ausztráliában nagyobb az esélye a szárazságnak és erdőtüzeknek, az Atlanti-óceán korallzátonyai elhalásnak indulnak, Indonéziában az óriási szárazság miatt a termények kiszáradhatnak. (2. kép) Indiában és Sri Lankán a nagy forróság miatt vízhiány léphet fel, vagy Dél-Afrikában az emberek még nagyobb eséllyel néznek szembe járványokkal vagy alultápláltsággal. (3. kép)
El Niño időszakok 2-7 évente fordulnak elő.

3) La Niña

A La Niña (akit El Niño kistestvérének is neveznek) a normálisnál hidegebb tengerfelszínt jelenti. La Niña idején a keleties passzátszelek megerősödnek, és Dél-Amerika nyugati partjainál a hideg víz feláramlása intenzívebbé válik. A tengerfelszín hőmérséklete 4 Celsius fokkal az átlagos alá esik. A La Niña nagyon stabillá teszi a légkört, és közel ellentétes éghajlati hatásai vannak, mint az El Niño-nak. Ez a jelenség durván fele olyan gyakran fordul elő, mint az El Niño. A La Niña később vált szélesebb körben ismertté, mint az El Niño, mert a halászatra gyakorolt hatása inkább pozitív, így kisebb figyelmet kapott.

Ami Kanadát illeti, tavaly El Nino telünk volt, s ezt az egész világ láthatta az olimpia alkalmával. Most nagyon úgy tűnik, hogy La Nina tél elé nézünk, amiből máris kaptunk ízelítőt a nyugati parton. British Columbiát már szeptemberben elérte egy-két komolyabb havazás, így több síparadicsom a szokásosnál korábbi nyitásra készül.
Sok találgatás/előrejelzés folyik, vajon milyen télre számíthatunk errefelé. Több szakember szerint a "kislánynak" köszönhetően lassan jön a tél, de ha ideér, akkor megmutatja majd a foga fehérjét. :) Az már szinte biztos, hogy a La Nina a szokásosnál hidegebb telet jelent számunkra, de hogy több csapadékot is - és főleg, hogy milyen formában -, arról már eltérnek a vélemények. 
Whistler szakemberei szerint, az La Nina telek mindig több havat hoztak, átlagosan 1.100 cm-t az üdülőközpont környékén, azaz 100 cm-rel többet az átlagosnál, és a legmagasabb rekord is La Niná télhez köthető: a 1998-99-es szezonban 1.693 cm hó esett.
Hamarosan kiderül, mire számíthatunk, de azért remélem, hogy a hideggel nem szalad el a ló - vagyis a kislány! ;)

Canada Day 2010

"How many people do something they really believe in?
I just wish people would realize that anything's possible if you try. 
Dreams are made if people try."
   - Terry Fox 

(Hány ember csinálja azt, amiben valóban hisz? 
Azt kívánom, hogy az emberek ráeszméljenek arra, hogy minden lehetséges, ha próbálkozunk! 
Az álmok úgy válnak valóra, ha az emberek próbálják elérni azt.")

Boldog Kanada Napját mindenkinek! Azt gondolom, Terry Fox kívánsága szép idézet a mai napra, Kanada 143. születésnapjára. :) Ebben az évben az angol királynő is itt ünnepli az országban Kanada legnagyobb ünnepét, amiről akár itt bővebben is olvashattok.

Ennek alkalmából hadd mutassam be az ezévi győztes, hivatalos ünnepi plakátot, amire minden évben versenyt írnak ki az egész országban. Ebben az évben 10.000, 5 és 18 év közötti fiatal küldte be a pályázatát, aminek címe "My Canada is..." (Az én Kanadám...) volt. Az első helyezett egy 14 éves kislány volt British Columbiából, Annie Yu. Íme az ő Kanadája (katt a képre a nagyításért):

A slideshowban az egyes tartományok legjobbjait láthatjátok, alattuk a tartományok neveivel (bocs, hogy nem a gyerekével). :) Egyébként második helyezett egy ontariói, 13 éves kislány, Eugenia Zhang lett, a harmadik pedig Saskatchewanból a 15 éves Kayli Ylioja.

S hogy mi történik Torontóban ezen a napon? Nagyon sok program van mindenfelé a városban, íme néhány ízelítőként:

• A Harbourfront Centre-nél a gyerekeknek mini-kajak akadályverseny, kézműves csoport, de a hajukat is befestethetik piros-fehérre. Lesz roma zene, lehet majd kanadai sportokkal, filmekkel ismerkedni, hullahoppozni, olimpiai érmesekkel találkozni, jazz zenét hallgatni, finomakat enni.... stb.
• Persze tüzijáték több ponton lesz a városban, mint pl. az Ashbridge's Bay Parkban, a Downsview Parkban, a Canada's Wonderlanden, de az Ontario Place-en is.
• Lesz Canada Day ünnepség a Casa Loma-ban, a Queen's Parkban, a Black Creek Pioneer Village-ben, a Torontó történelmi múzeumaiban, vagy az Exhibition Place-en is.
• Még több programról többek között itt, vagy itt, esetleg itt olvashattok. 

Változások a menekültügyi rendszerben

Az utóbbi időben sokan kérdeznek az otthonról érkező menekültáradatról. A téma az elmúlt egy évben vált különösen aktuálissá - az olimpiára látogató, majd menekültstátuszt kérőkről már nem is beszélve. 

Tény, hogy mostanság nagyon sokan érkeznek Magyarországról menekültkérelemmel.
Tény, hogy Kanada nem fordítja vissza a kérelmezőket, hanem (akit már beengedtek) azok kérelmét megvizsgálják.
Tény, hogy eddig a folyamat sokszor évekig tartott, így vannak/voltak olyanok, akik akár 4-5 év után kapták meg pl. a visszautasító határozatukat.
Tény, hogy itt tartózkodásuk alatt a kérelmezők segélyt kapnak, és különféle segítségeket a mindennapi élethez.
Tény, hogy Kanada igyekszik mihamarabb munkavállalói engedélyt is biztosítani a várakozók számára, hogy ne csak a segélyből kelljen megélniük.
Tény, hogy a rendszert (ki)használva, nagyon sokan jöttek be az országba menekültként, kapták meg a munkavállalói engedélyt, majd állították le a menekültkérelmüket s tűntek el a hatóság szemei elől...
S az is tény, hogy Kanada ezen a 'lyukas' rendszeren nagyon hamarosan változtatni fog.

A változtatás több területet is érint majd.

Kanada a jövőben még több menedékjogot kérőt tervez befogadni az országba és még több pénzt szeretne pumpálni az itteni letelepedésüket/otthonteremtésüket segítendően. Ehhez azonban változtatások szükségesek. Az elbírásálási időtartamon feltétlenül csökkenteni fognak, hogy a valódi/hiteles menekültek minél hamarabb megkapják a papírjaikat, míg a nem megalapozott kérelmeket minél hamarabb elutasítsák.

Amint látjátok, a rendszer továbbra is nyitott marad, hiszen Kanada minden évben több menekültet fogad be, mint bármely más ország a világon. Csak Torontóba több, mint 8000 menekült érkezik minden évben, ami majd 10%-a az országba érkezőknek). Azonban a hézagokat be kell tömni, mert a rendszer kihasználása senkivel szemben sem tisztességes. Gondoljunk csak a hivatalos úton bevándorolni szándékozókra, akik gyakran szintén éveket várnak a papírjaikra, míg a menekültrendszert kihasználók nem valódi menedéket kérnek, csak egyszerűen kiskapukat keresnek.

Az új rendszer alapján a menekültjogot kérőket két nagy csoportba sorolják majd, mégpedig aszerint, hogy az illető "biztonságos" vagy "veszélyes" országból érkezik-e. Természetesen a csoportokat a kanadai állam előre meghatározza majd. A tervek szerint minden kérelmező első interjúja az érkezését követő 8 napon belül meg kell történjen, az ügy meghallgatása pedig 60 napon belül. A biztonságosnak ítélt országból így a kérelmezők egy hónapon belül vissza kell térjenek, az elfogadottak pedig megkapják a menekültstátuszt és igényelhetnek kanadai tartózkodási papírokat. Ezzel az új rendszerrel Kanada kb. 2500 több kérelmet tud majd elfogadni évente, mint eddig, s több pénz jut a menekültek új otthonteremtésének támogatására is.

Mindez számunkra, magyarok számára azt is jelenti, hogy Kanada nem a vízumkényszer bevezetésével tervezi megoldani a  magyar és cseh menekültáramlatot, hanem egy hosszabbtávú megoldással és egy átláthatóbb rendszer bevezetésével. 

Mivel az utolsó otthon dolgozott éveimben (cigánytelepeken élő) magyar romákkal dolgoztam, mint gyermekvédelmi szociális munkás, talán nem meglepő, hogy az utóbbi hónapokban itt is megtalált pár szervezet a menekültkérő romákkal való szakmai munka kapcsán. Több szinten is kapcsolatba kerültem az itt élő romákkal, akik nagy része szintén Miskolcról (vagy a környékről) érkezett, mint én is. Ezekről a szakmai munkákról hamarosan írok még bővebben. 

Earth Hour - 2010. március 27. 20:30

Természetesen Earth Hour nem elsősorban csak egy óráról szól... nem az energiáról, amit egyetlen óra alatt megspórolunk.
Sokkal fontosabb a kezdeményezés üzenetértéke, hogy mire is vagyunk képesek együtt!! :) Az Earth Hour egy nagyon szép, pozitív emlékeztető arra, mi mindent tudunk mindannyian tenni a Földünk érdekében. Nap mint nap. Íme pár példa:

• Csak a legszükségesebb esetekben használj autót, helyette sétálj inkább vagy használd a tömegközlekedést. Csak 10% kevesebb autóhasználattal évente 600 kg kibocsátott CO2-t spórolhatunk meg.
• Egyél helyi termékeket. Kanadában pl. az ételeink majdnem 60%-a importált, és egy átlagos étel 2.000 km-t utazik, mielőtt elérne hozzánk... A helyi termék egyértelműen frissebb. :)
• Repülj kevesebbet, szintén a CO2 kibocsátásának csökkentése érdekében.
• Légy energiatakarékos! Ha pl. valamilyen új háztartási készüléket vásárolsz otthonra, keressetek egy energiatakarékosat. Az egyik legnagyobb fogyasztású készülékünk pl. a hütőszekrény.
• A ruhaszárító használata helyett inkább csak akaszd ki a ruhákat. 
• Húzd ki az éppen nem használt elektromos termékeket, hiszen azok kikapcsolva is fogyasztanak energiát.

További linkek:
Earth Hour Canada
WWF Canada
Earth Hour Magyarország
WWF Magyarország

Vancouver 2010 - Utolsó videó + játék + UPDATE

Nehéz szavakba foglalni azokat az érzéseket, azt a hangulatot, ami az egész országot uralja az olimpia óta. Kanada elmondhatatlan büszke a sportolóira, és az egész országra magára, büszke mindarra, ami ezt az országot olyanná teszi, amilyen. Ezeket az érzéseket igyekeztek valamennyire bemutatni, átadni a záróünnepségen is.

A sok-sok Kanadával kapcsolatos sztereotípián kívül, melyek mind megjelentek vicces formában az ünnepség alatt - mint pl. az  állandó bocsánatkérés -, számomra az is nagyon fontos, hogy a kanadaiak nem szégyelnek nevetni önmagukon, sőt ez az attitűd a "túlélési technikájuk" egyik alapeleme. Mármint nemcsak pár embernek itt-ott, hanem Kanadának, mint országnak is. Ez a mindennapi életben is borzasztó fontos, de az biztos, hogy ezen képességük az egész ünnepségnek is megadta az alaphangulatát. Biztosan sokan emlékeztek, amikor a nyitóünnepség egyik legfontosabb részeként öt sportoló gyújtotta volna meg az öt hatalmas olimpiai fáklyát, melyből azonban az egyik sehogy sem akart kinyílni. Elég kellemetlen volt a helyzet, izgultunk is kegyetlen, amikor élőben néztük mindezt... Mindezek után a záróünnepség kezdő akkordjaként egy bohóc tűnt fel a színen, aki megtalálva és megoldva a problémát mindenki előtt összedugott két zsinórt, és lám, felemelkedett az ötödik fáklya is. Sőt, a két héttel ezelőtt hoppon maradt sportolónő is végre meggyújthatta a fályját, ami abszolút elvette az ember rossz szájízét a kezdeti malőr miatt. Hiába, egy kis humor és önirónia sosem árt. :)

Az ünnepség egészében véve is egy felszabadult és nagyon jó hangulatú két óra volt. Mik maradnak meg bennem emlékként? Pl. a sportolók bevonulása, akik most már nem országonként jelentek meg külön-külön, hanem egységesen, mint egy nagy közösség sportolói. A zenei zárórész is tetszett, amikor már igazi bulihangulat tombolt, habár megmondom őszintén, az olimpiára írt dalok valahogy nekem nem nagyon jönnek be. Minden más zenei előadó jó volt most is, ahogy a nyitásnál is, csak ezek az alkalomra írt dalok ne lennének. (Amiről most jelen esetben beszélek, azt az elején énekelték hárman, köztük Nikki Yanofsky és még két másik énekes....) 

John Furlong beszéde a nyitóünnepségen is nagyon megfogott, ahogyan most, a zárásnál is. Ahogy mondta, ez a Kanada az olimpia után már nem teljesen ugyanaz, mint előtte volt. "Hiszem, hogy mi, kanadaiak ma erősebbek, egységesebbek vagyunk, mélyebb érzésekkel az országunk iránt és sokkal erősebben összekötve egymással, mint valaha. Az Olimpiai Játékok felemeltek minket. (...) Alexandre, az első aranyérmed hitet/erőt adott mindannyiunknak, hogy győzteseknek érezzük magunkat és eszerint is viselkedhessünk. Az utolsó aranyérmünkre pedig még generációk múlva is emlékezni fogunk." Itt a Kanada-USA döntő hokimeccsről van szó, amit egy eszméletlen izgalmas meccs keretében megnyertünk!!!!!!!! A meccs után egyébként, amit 26 millióan néztek, a nagyvárosokban hatalmas ünneplések törtek ki. Itt Torontóban pl. lezárták a Yonge Street egy részét, ahol az emberek egymást ölelgették, ismeretlenül is, az emberek hokit kezdtek el játszani az utcán stb, stb..... Nem is tudom, mihez hasonlíthatnám, mit jelentett ez a győzelem a kanadaiaknak...

Furlong a beszédében a sok-sok önkéntesnek, akik végig fantasztikus munkát végeztek, nem győzött eléggé hálás lenni. "A munkátokon keresztül egyértelműen megmutattátok, milyen büszke és nagylelkű kanadainak lenni." Őszintén köszönte a részvételét minden sportolónak, akik fantasztikus példaképei a felnövekvő nemzedék számára. Egyetlen kívánsága maradt csak ezután: "... hogy minden kanadai gyermeknek meglegyen a lehetősége arra, hogy megtapasztalja a sport örömét. És mi, az olimpiai globális család tagjai addig dolgozunk, amíg a világ összes gyermekének joga a játékra, a sportra biztosítva nincs."  

Ok, szóval mint már említettem, a záróünnepséget a kanadaiak inkább viccesre, mintsem komolyra fogták, és igyekeztek minél több, az országgal kapcsolatos sztereotípiát megjeleníteni.

Ennek kapcsán akkor játszunk egyet! :)

FELADAT: Soroljatok fel minél többet ezekből a sztereotíp figurákból, melyeket hatalmas méretű táblákkal és beöltözött szereplőkkel illusztráltak! Én kilencet számoltam egyenlőre össze, de a versenyben maradásra és a sorsolásban való részvételre ötöt legalább fel kell sorolnotok. :)

HATÁRIDŐ: március 6-a, vasárnap

NYEREMÉNY: valamilyen, a 2010-es vancouveri olimpiával kapcsolatos szuvenír. :))

Az utolsó, záróvideón a két hét eseményeiből láthattok összefoglalót:

Remélem élveztétek ti is ezt a kanadai olimpiát és visztek magatokkal élményeket/emlékeket az elmúlt két héttel kapcsolatosan. Elnézést utólag is azoktól, akiket mindez ilyen mélységben nem érdekelt, mint ahogy én ezt követtem a blogon, de őszintén szerettem volna átadni, éreztetni, mennyire sokat jelentett ez a lehetőség Kanadának. Nem tudom kívülről hogyan jelent meg mindez, de benne lenni és átélni az itteniek izgalmát, boldogságát és túláradó büszkeségét különleges és építő élmény volt. Köszönöm Kanada! :)

UPDATE: Sticci, igaz itt még csak este 7 óra lesz, de úgy gondolom nem nagy merészség a részemről, ha kikiáltalak győztesnek! :))))) Yeeeeaaahhhhh!! Köszi a válaszaid (amik persze mind helyesek voltak), most már csak arra kérlek, hogy e-mailben ird meg nekem a pontos  neved, elerhetoseged es jovo heten utnak indul Feled a kis olimpiai szuvenir! ;))

Vancouver 2010 - 6. nap

Ahogy errefelé mondják, nincsenek kedvesebb, mosolygósabb, vendégszeretőbb emberek, mint Kanada keleti partján. Nova Scotia, New Brunswick, Prince Edward Island és Newfoundland & Labrador. Mind-mind olyan tartományok, amelyekről reményeim szerint egyszer a saját élményeimet is leírhatom. :)
Az olimpia két hete alatt a keletiek vendégszeretetéről és jókedvéről az Atlantic Canada House pavilon tanúskodik (ahová a videón keresztül be is kukkanthattok). Az isteni finom ételeiket a tartományok tanuló szakácsai készítik (persze a tanáraik felügyeletével) a helyszínen. Holnap, azaz csütörtökön pl. Prince Edward Island jellegzetességeit kóstolhatják meg az oda látogatók. A helybéli zenészek, művészek szintén láthatóak, hallhatóak a pavilon környékén, akik zenéikkel, történeteikkel mesélik el, miért is fantasztikus hely az ő otthonuk, Kanada keleti partja. Christina Martin, David Myles, Meaghan Blanchard, Monique Poirier, Ashley MacIsaac vagy Daniel Payne csak pár név a sok közül, akiket érdemes megismerni, meghallgatni. A mai olimpiai videó után betettem egy-két zenei videót is, szerintem nagyszerűek. Szerintetek?

Ha még több keleti parti énekest/együttest szeretnétek megismerni, menjetek az Atlantic Canada House oldalára, ahol az Our Artists menüpont alatt mindegyik tartomány művészeiről olvashattok külön-külön.
Discover the best of Canada's East Coast! :))

Már csak egy nap...

Az olimpia szervezése és lebonyolítása kapcsán óriási hangsúlyt fektetnek a szervezők arra, hogy olyan mértékben igyekezzenek bevonni Aboriginal (indián, helyesebben őslakos) személyeket/szervezeteket/cégeket, amire eddig még sosem volt példa (nemcsak itt, de sehol a világon). Így a főszervezők egyik legnagyobb partnere a Four Host First Nation, őket mutatja be az első videó. Az őslakosok résztvételét minden elképzelhető formában erősen támogatják, legyen szó sportolókról, önkéntesekről, alkalmazottakról, előadóművészekről stb.

"One of our greatest challenges is that Indigenous participation is relatively new to the Olympic Movement – there is no template we can follow – no clear indicators for how we measure our success. Indigenous participation in past Games, such as Calgary and Salt Lake City, has focused primarily on ceremonies and cultural programs. We plan to go beyond that, to set the bar higher, with the hope that future Organizing Committees can be inspired and learn from our experience." – Gary Youngman, Consulting Director, Aboriginal Participation

Mindennek kapcsán még két nagyszerű kezdeményezésről/programról szeretnék nektek írni.

1. Az olimpiai játékokat ünnepelendő, több mint 300 őslakos fiatal (19-29 év közöttiek) jön össze British Columbiában szerte az országból, hogy személyesen mutathassák be saját kultúrájukat és történelmüket. Az Aboriginal Pavilonnál több kulturális előadás részei is lesznek majd. Az egész program részeként körbevezetik majd őket az olimpiai faluban, megnézhetik, hogyan készülnek/edzenek a sportlók*, és találkozhatnak is több sportlegendával, üzleti vezetőkkel. A kezdeményezés egyik célja, hogy a résztvevő fiatalok számára inspirálólag hat majd mindaz a sok élmény és tudást, amit első kézből tapasztalhatnak meg az olimpai ideje alatt, s amit hazavisznek magukkal a saját kis közösségükbe.

“It is truly exciting to welcome all these young ambassadors from First Nations, Inuit and Métis communities across the country to the traditional lands of the Lil’wat, Musqueam, Squamish and Tsleil-Waututh Nations where the 2010 Winter Games will take place.” mondta Tewanee Joseph, a Four Host First Nations vezető igazgatója. “This gathering is a once-in-a-lifetime opportunity to be right in the centre of the action at the Games and play an important role in showcasing and sharing Aboriginal culture. The 2010 Winter Games mark a time of transformation for our people, where we focus on the positive aspects of our culture. These young people represent a great hope and a brighter future for Aboriginal people for years to come.”

2. A 'Truce Northern Outreach Project' keretében az olimpia főszervezői (VANOC) összefogtak a Kanadai Haderővel (Canadian Forces), a már fent említett Four Host First Nation-nel és a Nike-val, hogy Kanada távoli, északi területeire nagyon hiányolt sporteszközöket juttassanak el. Ezeken az elszigeteltebb területeken is sok-sok fiatal él, akik között egész biztosan nagyszerű tehetségek is rejtőznek. A program hatására remélhetőleg jóval több lehetőségük lesz a tehetségük kibontakoztatására, mint eddig. Hatalmas örömmel fogadták mindenhol a szervezőket és a sporteszközöket egyaránt, erről láthattok egy rövid összefoglalót.

*A sportolók felkészüléséről nagyszerű videókat találtok az olimpia hivatalos oldalának videói között. Tíz oldalnyi videó közül válogathattok, de a felkészülésekról szólók mind azzal a felirattal kezdődnek, hogy "How They Train..." (Hogyan edzenek.... majd a sportág angol neve következik) Érdemes belenézni, szerintem nagyon érdekesek. :)

Már csak két nap...

Az olimpiának otthont adó két város után kukkantsunk most be a vancouveri olimpiai faluba. Az elmondások szerint valami fantaszikusan szép az egész falu, és kimondottan azzal a céllal tervezték, hogy a verseny körüli sok feszültség kipihenésére alkalmas legyen. Ahogy azt a klipben is halljátok majd, az olimpia alatt majd' 3000 lakosa lesz a falunak 80 különböző országból, a paralimpia idején pedig 40 országból kb. 350 lakják majd a házakat. Mindez persze csak Vancouverre vonatkozik, hiszen Whistler-ben is áll egy másik falu, amely még százaknak ad majd otthon mindkét esemény ideje alatt. A faluk minden szempontból teljesen környezetbarátok, erről is hallhattok a videón. Sőt, láthatjátok a vancouveri falu nappaliját, ami máris a sportolók egyik kedvenc helyszínévé vált.

Már csak három nap...

Vancouver mellett az olimpia másik helyszíne: Whistler. 

Ezt a kis üdülővárost újra és újra megválasztják egész Észak-Amerika első és legkedveltebb hegyvidéki pihenőhelyének, ahová eljutni nekem is nagy álmom. :) Kb. 125 kilóméterre fekszik Vancouvertől északra, de már jobban a Parti-hegység belsejében. Évente több, mint 2 millióan látogatják a várost, elsősorban az alpesi sielés és hegyi biciklizés okán. A hely egyszerűen fantasztikus, a látvány, akármerre nézünk, ámulatba ejtő, nem csoda, hogy minden látogatóban örök emléket hagy...Nagyon örülök én is, hogy az olimpia kapcsán ez a kis kanadai ékszerdoboz még nagyobb figyelmet kap, amilyet tán még soha eddig. :)

Már csak négy nap....

A harmadik kanadai olimpia egyik fő helyszíne Vancouver (1976-Montreál, 1988-Calgary), erről a városról láttok egy rövid ismertető videót.

Vancouver egyébként egy fontos kikötőváros Kanada délnyugati partján. A nyolcadik legnagyobb város az országban (Metro Vancouvert alapul véve a harmadik), és időjárás tekintetében a legkellemesebb. 

Már csak öt nap van hátra....

Majd' egy hét és végre megkezdődnek a 2010. évi Téli Olimpiai Játékok!!! 

Hatalmas a készülődés, több mint 4000 önkéntes dolgozik napi 20 órában, hogy február 12-én (épp a névnapomon :) minden tökéletesen sikerüljön. A megnyitó körül nagy a titkolózás, eddig még szinte semmi nem szivárgott ki... A főszervező egyébként az ausztrál származású David Atkins, akinek nevéhez a 2000-es sydney-i nyári olimpia megnyitója is fűződik.

A megnyitóig minden nap jelentkezem majd egy videóval és egy kis érdekességgel... ;)

Még 20 nap...

Ahogy a bal oldali visszaszámláló is mutatja, már csak 20 nap van a téli olimpia kezdetéig. :)

Mankánál láttam először ezt a British Columbiáról szóló, fantasztikus videót és rögtön megosztom itt is, hiszen érdemes megnézni. A tartományt az onnan származó ismert személyiségek népszerűsítik a videón, úgy mint Michael J. Fox, Ryan Reynolds, Eric McCormack, Kim Cattrall, Steve Nash és Sarah McLachlan.

British Columbia szépségeiről pedig itt olvashattok bővebben: hellobc.com

Az olimpiai láng Torontóban

A XXI. Téli Olimpiai Játékok lángja október 30-án indult útnak Victoriából (British Columbia), hogy a verseny előtt körbejárja az egész országot, ami azért valljuk be, nem kis utazás (főleg, ha közben Európára is rá-ránézünk a sarokban a fenti képen). Azóta is nagy izgalomban tartja az egész országot, és igazán össze is kovácsolja az embereket. Valóban szép gondolat, hogy az olimpiai láng által milliónyi embernek lesz egy közös élménye országszerte, éljen akár Halifax-ben (Nova Scotia), Torontóban (Ontario), Yellowknife-ban (Northwest Territories) vagy Edmontonban (Alberta).

Torontóban három napig időzött a láng, december 17 - 19 között és persze én is igyekeztem úgy alakítani, hogy valahol összefussunk/együtt fussunk. :) Amikor utánanéztem a torontói útvonalnak, nagyon megörültem, mert az első nap kora délutánján majdnem a házunk előtt futottak el vele. Először arra gondoltam, valahol a belvárosban fotózom/videózóm le az eseményt, de ezek után már nem volt kérdéses a dolog. A lenti videón rá is közelítek kicsit a házunkra - azaz az előttünk lévőre. Ha jól tudom, a városon belül a három nap alatt több, mint 200 ember vihette a lángot, akik között korábbi olimpiai sportolók is fel-fel tűntek:

• James Worrall, atlétika (1936)
• Owen Von Richter, úszás (2000)
• Paul Craig, atlétika (1980)
• Paul Henderson, vitorlázás (1968, 1964)
• Robert Finlay, atlétika (1968)
• Vicky Sunohara, jégkorong (2006, 2004, 1998)
• Marnie McBean, evezés (1996, 1992)
• Erin McLean, softball (2008)
• Mike West, úszás (1984)  

A sportolók mellett olyan ismert személyiségek is futottak a lánggal, mint az apa-fia filmkészítő páros Ivan és Jason Reitman, Karen Kain balett táncos, Kanada első női asztronautája, Roberta Bondar vagy a szintén torontói filmes Deepa Mehta.

Mielőtt csütörtök este a menet leért volna a Városháza előtti Nathan Philip térre, ahol hatalmas tömeg és nagy ünneplés várta az olimpiai lángot, még belefutott egy kis tüntetésbe is. Így az aznapi végállomás előtt kicsit módosítani kellett az utitervet, ami miatt jópár fáklyavivő lemaradt a várva várt és egyszeri alkalomról. Az egyik tervezett állomás azonban a SickKids Hospital (Beteg Gyermekek Kórháza) volt, ahol a lemaradtak kézről kézre adhatták a lángot, miközben sok kis beteget tettek nagyon boldoggá, amikor beléptek a kórház épületébe. Egészen pontosan Stephanie Belanger, egy szociális munkás futott a fáklyával az kórház aulájába, aki egyike annak a több, mint 12.000 kanadainak, akik a 106 napos, 45 ezer km-es út során kísérői a lángnak. Az egyik lenti képen majd látható lesz, amint egy beteg kisfiú is tartja a fáklyát, mielőtt az folytatná útját a belváros felé. Meg kell mondjam, nagyon megható és megrázó élmény volt, amikor a kis betegek, szüleikkel és gondozóikkal közösen énekelték el a kanadai himnuszt... A városháza előtt az utolsó futó Vicky Sunohara volt, aki több ezer ember előtt gyújtotta meg az olimpiai lánggal azt a hatalmas üstöt, ami az olimpia kezdetéig égni fog.

Ma a körút 51.-ik napján már Bramptonban és Hamiltonban jár a láng, még mindig szinte Torontó határában, de hamarosan útnak indul nyugat felé, hogy február 12-én megnyissa Vancouverben a XXI. Téli Olimpiát. Az alábbi videón az én találkozásomat látjátok az olimpiai lánggal, majd néhány képet a torontói első napról. (A fáklyavivők "egyenruhája" természetesen az egész országban, mind a 12 ezer embernek ugyanaz.)

Olympic Torch Run in Toronto from Livia on Vimeo.

(Zene: Ray LaMontagne - Let It Be Me)

Remembrance Day: Lest we forget

A tizenegyedik hónap tizenegyedik napjának tizenegyedik órájában a kanadaiak szerte az országban rövid csenddel tisztelegnek és emlékeznek mindazon kanadai honfitársaikra, nőkre és férfiakra egyaránt, akik életüket áldozták hazájukért katonai szolgálat közben. Így a holnapi nap folyamán is országszerte szerveznek  megemlékezéseket, ahol két perc csenddel adózhatunk Kanada elesett katonáiért - legyen szó az I. vagy II. világháborúról, a Koreai-háborúról, az afgán konfliktusról vagy mármilyen békefenntartó misszióról.

Az ünnepet - mely nemcsak, mint 'Remembrance Day' (Emlékezés Napja), de mint 'Veterans Day' (Veteránok Napja) vagy mint "Poppy Day' (Pipacs Nap) is ismert - 1919-ben tartották meg először, mely az első világháború végét jelentő fegyverszünetre utal, ami az előző év november 11-én, 11 órakor lépett életbe.

I. világháború

Két perccel a fegyverszünet életbe lépése előtt, 1918. november 11-én, 10:58 perckor, Pte. George Lawrence Prince-t eltalálták. Ezzel Prince lett az utolsó kanadai katona, aki elesett az I. világháborúban.

Az összesen 619. 636 kanadaiból, akik a világháborúban szolgáltak, ezév novemberére egyetlen túlélő maradt életben, John Babcock. Babcock egy ontariói farmon született és a 109 éves férfi ma az Egyesült Államokban él, aki egyben a világ legidősebb túlélője is a világháborúnak.

Canadians in a front line trench during the First World War, February 1918. 

(National Archives of Canada PA 2468)

II. világháború

A II. világháború kezdetétől, 1939 szeptemberétől az 1945-ös befejezéséig kanadai katonák szolgáltak Normandiában, Dieppénél, Hong Kongban, az Észak-Atlanti óceánnál, Olaszország felszabadításánál és sok más tengeri, szárazföldi és légi akcióban. Összesen több, mint 1.000.000 nő és férfi harcolt a hadseregben Kanadából és Newfoundland-ról. Több, mint 47.000 nem tért haza.

A kanadai csapatok döntő szerepet játszottak az 1944-es normandiai partraszállásnál, a D-Day-nél és a normandiai harcokban, mely fordulópontot jelentett a háború atlanti óceáni eseményeiben és melynek következtében felszabadult Franciaország és a Benelux-államok. Az utolsó invázióban, Franciaországnál több, mint 5.000-en estek el.

A kanadai hadseregnek fontos szerepe volt Hollandia felszabadításánál is, ami 1945-ben ért véget. A hollandok, akik egy kegyetlen telet kínlódtak végig, elmondhatatlan hálásak voltak a kanadai csapatok megjelenésének. A két ország közötti szoros barátság a mai napig is tart.

The Dieppe Raid, August 1942. 

(National Archives of Canada C-14160)

Korea és Afganisztán

A II. világháború óta a kanadaiak számos ENSZ békefenntartó misszióban vettek és vesznek részt, Ciprustól, Haitin és Bosznián át Szomáliáig. Koreában 26.791 kanadai szolgált 1950 és 1953 között. 2003-ban, a Koreai-háború fegyverszünetének 50-ik évfordulóján Ottawában szobrot avattak az elesettek tiszteletére, melyen ezek a szavak olvashatók: "We will never forget you brave sons of Canada" (Sosem felejtünk titeket, Kanada bátor fiai). Emellett az összes elesett katona neve is olvasható.

Kanada folyamatosan növelte katonai jelenlétét Afganisztánban a 2001-es tálib uralom megdöntése óta. 2006-ra Kanada döntő szerepet játszik az ország legveszélyesebb déli részeinél, mint a NATO vezette International Security Assistance Force (ISAF) tagja. 2009-re 133 kanadai katona vesztette életét az országban. Egy diplomatát és két egészségügyi önkéntest öltek meg.

Troops of 2nd PPCLI during patrol, March 1951.  

(National Archives of Canada PA 115564)

Az I. világháború az újfajta hadieszközök bevetése miatt korábban nem tapasztalt méretű emberáldozattal járt. A hosszú harcok teljesen lepusztulttá változtatták a csatatereket, ahol szinte semmi sem maradt meg. Egyik kivételt a pipacs képezte. Nem csak a háború után borította be újra a flamand mezőket, de már a harcok idején is megjelent, körbevéve az elesettek sírjait. Piros színe miatt sok katona úgy vélte, hogy a virág az elesett bajtársai véréből nőtt ki. Ez ihlette meg John McCrae alezredest, a Vermonti Egyetem korábbi patológia professzorát, aki a háború alatt orvosként szolgált a kanadai tüzérségben. Az Ypres-i ütközetben vesztette el korábbi tanítványát és barátját, Alexis Helmert, s temetésére írta meg "A flamand mezőkön" (In Flanders Fields) című versét. A verset sokan a háborús költészet egyik legszebb alkotásának tartják.

In Flanders Fields

In Flanders fields the poppies blow
Between the crosses, row on row,
That mark our place; and in the sky
The larks, still bravely singing, fly
Scarce heard amid the guns below.

We are the Dead. Short days ago
We lived, felt dawn, saw sunset glow,
Loved, and were loved, and now we lie
In Flanders Fields.

Take up our quarrel with the foe:
To you from failing hands we throw
The torch; be yours to hold it high.
If ye break faith with us who die
We shall not sleep, though poppies grow
In Flanders Fields.

Flamand mezőkön

Flamand mezőkön pipacsok nőnek
hol fehér keresztek előtörnek
Ott van alant a mi helyünk

Míg felettünk a pacsirták szóltak
bátor hangon az égig hatoltak
mi nem hallhattuk itt lent őket
mert köröttünk fegyverek bömböltek
S ím így most halottak vagyunk

Mind éltünk és szerettünk
még egy rövid nappal ezelőtt
és most parázs nap áztatja testünk
a Flamand mezőkön hol mind elestünk

s folytatva harcunk az ellenséggel
elhulló fáradt kezünkkel nektek átadva
a fáklyáinkat ti tartsátok most a magasba
és ha hozzánk hűtlenek lennétek
mi majd nem nyughatunk mélyén a sírnak
míg a Flamand mezőkön szelíden
ujjaink közül a pipacsok nyílnak

(Fordította: Metz)

National Volunteer Week

Az egyik legnagyszerűbb dolog, amit szeretek Kanadában, az az önkénteskedéshez való hozzáállás. :)

Az itteni kultúra abszolút természetes része, hogy az emberek önkénteskednek, fiatalok, középkorúak és idősek egyaránt. Borzasztóan örülök, hogy ez pl. Chris életének is szerves része. Jelenleg éppen a kistestvére iskolájában önkénteskedik... nagyon jól bánik a gyerekekkel. :) Az idősek körében szintén nem ritka az önkéntes munka, hiszen miután nyugdíjba mentek, továbbra is szeretnék magukat hasznosnak érezni és visszaadni valamit a közösségnek. Erre nagyszerű lehetőségeik vannak városszerte. A kanadai családok életéhez gyakran hozzátartozik, hogy a szülőktől kezdve a gyerekekig mindenki önkénteskedik időnként. Pár adat:

• 11,8 millió kanadai, azaz a 15 év feletti lakosság 45%-a önkénteskedett valamilyen nonprofit szervezetnél 2004-ben.
• Az átlagosan felajánlott órák száma 168, ami több, mint 2 billió önkéntes órát jelentett szintén ugyanebben az évben. Az órák száma ált. az évek számával növekszik 139-től 245-ig.
  
• A 15-24 éves fiatalok 55%-a, a 25-34 évesek 42%-a, a 35-44 évesek 51%-a és a 65 felettiek 32%-a önkénteskedett 2004-ben. Nem rossz, ugye?
  
• Majdnem minden önkéntes elmondta (92%), hogy visszaadni valamit a közösségének az egyik döntő indok volt a választásukban.
  

És hogy miért írom mindezt éppen most?
Április 19 és 25-e között tartják Kanadában a Nemzeti Önkéntes Hetet (National Volunteer Week). Természetesen nemcsak ezen a héten, de az év minden napján támogatja Kanada az önkéntes munkát és az idejükből adakozni kívánókat, hiszen ahogy mondják: ez alapvető fontosságú egy egészséges közösség/társadalom kiépítéséhez. S ahogy a számok is mutatják, ezt nem csak mondják, de teszik is.

Én otthon nagyon régóta önkénteskedtem, szerencsére az életemnek ez otthon is szerves része volt. Míg egyetemre jártam, persze egyszerűbb volt időt keríteni rá; később, munka mellett gyakran már "csak" éjszakai műszakokat tudtam vállalni. Soha soha egyetlen percet nem bántam az önkénteskedésre fordított időből, hiszen egyrészt az élmények rengeteget formáltak, alakítottak; másrészt az érzés, hogy ingyenesen, önkéntesek segíthetek, nekem mindig hatalmas energiát adott. Tudva, hogy valami igazán értelmeset, hasznosat teszek. :) Itt is önkénteskedtem már itt-ott alkalmanként, de jelenleg éppen egy hosszabbtávú elkötelezettséget keresek magamnak. Információs estekre, interjúkra járok, hogy megtaláljam azt a szervezetet, akikkel a legjobban "összepasszolunk" tevékenység, időbeosztás stb. szempontjából. :) Az egyik szervezet, akiknél keresgélni lehet, a Volunteer Toronto oldala itt található.

Ha pedig már önkéntesség, mindenképpen meg kell említsek egy szerintem fantasztikus kezdeményezést, aminek neve Timeraiser. Sajnos én az ezévi torontói - s egyben itt hatodik alkalommal megrendezett - eseményről már lemaradtam, de aki Hamilton, Calgary, Vancouver, Edmonton vagy Ottawa közelében él és érdekli a dolog, még talán vehet jegyet. De miről is van szó? 2002-ben egy baráti társaság azon gondolkodott, hogyan lehetne a legegyszerűbben értelmes, hasznos önkéntes munkát találni. Ez a gondolat ma, 7 évvel később egy országos kezdeményezéssé nőtte ki magát, ami egyre több városban bukkan fel minden évben. A dolog lényege az önkéntes munka további támogatása, illetve annak hosszútávon való beépítése a mindennapokba. Arról nem is beszélve, hogy a helybéli művészeket is támogatja.
Hogyan? Hadd mutassam be a dolgot rajzokkal! :)


Szóval:
Megérkezünk a tett színhelyére, ahol a környékbeli szervezetek asztalainál sok-sok, önkéntes munkásokat kereső szervezettel ismerkedhetünk, beszélgethetünk. Idő van, végignézhetjük, ki felel meg számunkra a legjobban, no és persze mi kiknek felelünk meg. Ha sikerült a párosítás, adjuk le adatainkat és jöhet a program második, szintén izgalmas része, a csendes aukció. Ebben a szakaszban a környék/város művészeinek képeire, festményeire voksolhatunk, ahol azonban nem az nyer, aki a legtöbb pénzt, hanem aki a legtöbb önkéntes munkát ajánlotta rá (a korábban kiválasztott szervezetnél). :) A maximum 125 óra. A megnyert festményt/képet a következő Timeraiser aukción adják át, miután valóban "ledolgoztuk" az óráinkat.
A tavalyi torontói aukcióra több, mint 600-an jöttek el, és a művek 90%-a el is érte a maximum felajánlható órát. Több, mint 21,000 dollár gyűlt össze a torontói művészek karrierjének segítésére, 11,500 feletti önkéntes óra felajánlásával.
Szerintem a kezdeményezés nagyszerű, érdemes másfelé is tovább hinteni a magot.
Egy kis kedvcsináló: