Csípős, friss reggelek, az avar illata az orromban, a fák őszi színekbe borulása, tökföldek és töklámpások, meleg hagymaleves, hosszú parkbéli séták.... hmmmm.... igen, itt van az ősz, itt van újra. :)
Biztosan említettem már, hogy míg otthon a kedvenc évszakom a tavasz volt, itt Kanadában nagyon hamar az ősz lett. Torontóban szerencsére hosszú és gyönyörű szép ez az évszak, amikor a természet színeivel egyszerűen lehetetlen betelni. Ilyenkor fantasztikus program a város bármelyik parkjában vagy turistaútvonalán hosszú sétákat tenni, ha nem tudunk kimozdulni a városból. Itt tkp. annyi zöld van, hogy az embernek nem kell messzire mennie ahhoz, hogy úgy érezze, nem is a városban van.
Errefelé az ősz egyik legkedveltebb családi programja egy-egy családi farmra való kiruccanás. A farmokon (ami tkp. az otthoni piacnak felel meg) egész évben kaphatóak az ott termelt idény zöldségek és gyümölcsök és ahol ősszel rengeteg szórakozás várja a családokat/gyerekeket. Traktoron/szénakazalon utazás, kukoricaföld labirintus, pónilovaglás, farmállatok simogatása, frissen sült almáspite evés, tök- és/vagy almaszedés... csak hogy párat említsek a sok lehetséges program közül.
Mindig nagyon tetszettek ezek a családi programok és vágytam arra, hogy egyszer én is részt vehessek majd valamelyiken a saját gyerekemmel. Tudom, tudom, ebben az évben ez még elég korai volt, de nem tudtam ellenállni, így a múlt hétvégén mi is ellátogattunk az egyik városi farmra, méghozzá a Whittamore's Farmra. ;)) Ezen és ezen az oldalon tudtok rákeresni a környékbeli farmokra/piacokra.
Ime pár kép a hétvégéről, még több pedig hamarosan a blog fotóalbumában! További csodás őszt mindenkinek!! :)
18 év szünet után, augusztus 1-től új őrület nyílt meg a városban, Torontó legújabb turisztikai látványossága, mely az Edge Walk névre hallgat. Kétséget kizálólag egyedi és megismételhetetlen élmény ez azoknak, akik a magasság és az adrenalin túltengés szerelmesei. :)
Azok, akik elég bátrak ahhoz, hogy kipróbálják a CN torony legújabb szenzációját, 116 emelet magasból sétálhatják körbe a tűtornyot mindenféle kapaszkodó nélkül, egy 1.5 méter széles szegélyen, ami abszolút átlátható. No persze a különleges szórakozást nem ingyen, de még csak nem is olcsón osztogatják: 175 kanadai dollárért (123 euro/33.000 Ft) vehetünk részt a kb. másfél órás programban, amiből 20-30 perces maga a kinti séta. Az Edge Walk részvevői elé azonban lélegzetelállító látvány tárul a 356 méter magas kilátóról, ahonnan Torontót, az Ontarió-tavat, sőt, jó időben még az amerikai Buffaló-t is láthatják. A CN Torony igazgatójának elmondása szerint: "EdgeWalk is both thrilling and unique and will push visitors to their limits - literally and figuratively. This will be among Toronto's, if not the world's, greatest attractions."
A jelentkezők 6-8 fős csoportokban, biztonsági védőruhát felvéve mehetnek csak ki a sétára, akiket képzett vezetők kísérnek. A legbátrabbak nemcsak körbesétálhatnak a vékony vasrácson, de akár előre- vagy hátra is dőlhetnek, tulajdonképpen bele a semmibe, miközben semmi más nem tartja őket, csak egy, a sziklamászókéhoz hasonló kötél. Biztonsági okokból fényképezőgépet nem lehet kivinni magunkkal, de mindenki kap fényképet, sőt még videót is a kinti élményéről. Egyébként az indulás előtt elég komolyan átvizsgálják a jelentkezőket (alkohol, drog, robbanószer tekintetében) és persze bizonyos feltételek is vannak a részvételt illetően, úgy mint: jó egészségi állapot, minimum korhatár 13 év, súlyhatár 34 és 140 kg között stb.
A sétára minden évben május és október között jelentkezhetnek a kalandvágyók, de mindenki kalkulálja bele az élménybe, hogy a tó közelében egész évben nagyon fúj a szél, fent pedig egészen biztosan kevés szélcsend van....
Megmondom őszintén, ha nem lenne ilyen drága, én ki is próbálnám, mégha abszolút őrültségnek is hangzik az egész. :)) Mindig is vonzott a magasság, de annyira bátor valószínűleg sosem lennék, hogy ejtőernyővel ugorjak ki egy repülőgépből. A bungee jumping, azaz kötélugrás pedig számomra abszolút szóba se jöhet, az már túl van az extrém kategórián. Szóval marad az Edge Walk vagy esetleg a Parasailing, amit a déli, karib-szigeteki nyaralásainkon láttam sokfelé.
EdgeWalk adatok:
ára $175, amiért cserébe a séta mellett videót, fényképet és bizonyítványt kapunk az élményről, plusz kapunk egy újabb, teljes jogú belépőt a toronyba (aminek árába - $34.99 - a kilátó, üvegpadló, Sky Pod, mozi, plusz a Motion Theatre Ride is beletartozik)
a séta magassága: 356 méter vagy 116 emeletnyi
a CN Tower magassága: 553 méter
a párkány szélessége, amin sétálni lehet: 1.5 méter
a körséta hossza: 150 méter
a vasszerkezet súlya: 16.330 kg
napi séták száma: 2-3 óránként, max. 30 naponta
A végén pedig akinek van kedve, nézzen bele egyik-másik videóba, hogy lássa, miről is van szó. :))
Az első még az építés közben készült:
A másodikon egy helyibéli újságíró kap egy kis ízelítőt az élményből:
A harmadik szintén reklámcélból készült, mint a második, de sokkal több háttértinfóval:
Ti mit gondoltok erről az őrületről? Kipróbálnátok? ;)
Ha valaki tavasszal jár Torontóban, akkor az egyik dolog, amit mindenképp érdemes megnéznie, az a cseresznyefák virágzása a High Parkban. Ez legtöbbször késő áprilist, kora májust jelent, természetesen időjárástól függően. Mivel pl. ebben az évben még csak pár napra mutatta meg magát a tavasz, így elképzelhető, hogy még most is láthatunk valamit a látványosságból. Ki fog derülni, ugyanis a hétvégén szeretnénk arrafelé is sétálni, ha végre egyszer eláll az eső. Habár ha jobban belegondolok, akkor talán éppen az eső miatt a virágzás nem tarthatott még a szokásos egy-másfél hétig sem... :( Na majd meglátjuk...
Aki errefelé lakik, azoknak mondom, hogy a cseresznyefák legtöbbje a Hillside Garden környékén található, de van néhány a Duck Pond mellett is.
Ilyentájban rengeteg fotóssal fogtok találkozni a parkban, így volt ez a elmúlt hétvégén is. Ime néhány kép bizonyítékul:
Pár héttel ezelőtt zajlott a városban az ún. Scotiabank Marathon, az ország egyik legnagyobb marathonfutó versenye. Mint megtudtam, a munkahelyem egyike azon 13 szervezetnek, akik képviseltethetik magukat a versenyen. A rendezvényre csakis meghívásos alapon lehet bejutni, és a Liberty Village-et (az egyik városrész) a St. Christopher House képviseli. Mivel néhány korábbi munkahelyi rendezvényen fotóztam már, így a nagyfőnök megkért, lennék-e a St. Chris fotósa ezen a megmozduláson is. Persze gondolkodás nélkül, örömmel mondtam igent - akkor még nem tudva, hogy ez vasárnap reggel 5 órai kelést jelent majd... A verseny ugyanis kora reggel kezdődik, én pedig jó messze lakom a parttól, ahová időben le kellett jutni.... Na de mindettől függetlenül komolyan örültem a dolognak és borzasztóan jól éreztem magam. :)) 22.000 futó indult a versenyen, egészen fiataloktól 80 felettiekig. Persze a távok között választani lehetett, úgy mint marathon (42.2km), fél marathon (21.1km) vagy az 5km és minden távon voltak futók illetve sétálók is. Csak két példa: az egyik futónak, Kyle McNamara-nak a 10 éves lánya és 9 éves fia is lefutotta életük első 5 km-es versenyét; míg a79 éves Ed Withlock, Miltonból a fél marathont másfél óra alatt futotta le... wow....
Nagyon jó élményt volt fotózni a futókat és a munkatársaimat, akik fantasztikusan szurkoltak, buzdítottak mindenkit, aki elfutott a pódiumunk előtt. Íme a versent térképe, ahol mi a 3-as standot képviseltük.
Minden résztvevő szervezet egy-egy táma köré szerveződve készül a szurkolásra, hiszen a városrészek is versengenek egymással. A St. Chris témája a kultúrális sokszínűség ünneplése volt, mindazon nemzetiségeké, akikkel nap mint nap együtt dolgozunk. Mellesleg a versenyzők is 40 ország képviselői közül kerültek ki. Persze futóink is voltak minden távon, akik a verseny előtt pénzadományokat gyűjtenek, hiszen az egész rendezvény egyik fő célja éppen az adománygyűjtés. Tavaly, a Scotiabank Marathon 20. évfordulóján 2.3 millió dollárt sikerült összegyűjteni 99 helyi jótékonysági szervezet számára.
"Scotiabank is especially proud to be able to support and enrich this great city through the Scotiabank Toronto Waterfront Marathon and the Charity Challenges that come with it," said John Doig, Scotiabank Senior Vice-President, Marketing. "As we wrap up 20th anniversary celebrations, we can really take pride in how the Marathon benefits important community causes and how far it has come over the past 20 years."
Íme egy kis videó, amit a képekből állítottam össze:
Most döbbentem rá, hogy lassan egy hónapja nem írtam a blogra.
Annyira repülnek velem a napok/hetek mostanság, hogy szinte észre sem veszem. Sokan mondják, hogy ez teljesen természetes és ez már csak "rosszabb" lesz, viszont én ennek nem annyira örülök, és nem is szeretném ezt elfogadni. Nem szeretném, hogy észrevétlenül szaladjanak el a hónapok. Hiszem, hogy ez nagyrészt attól is függ, mivel töltöm ki a napjaimat. Egyik nap olyan-e mint a másik, és alapvetően a megszokás visz-e a hátán reggeltől estig? Vagy teszek-e azért, hogy megszakítsam a mókuskereket és olyan dolgok történjenek velem, ami igazán örömet okoz?
Persze "kifogások" is mindig vannak, ami a torontói életemet illetően általában a sok utazás. Egy dolog a napi 8-9 óra munka, egy másik pedig a 2-3 óra utazás, ami hozzájárul minden nap. Valahogy mindig úgy alakulnak a munkáim, hogy messze dolgozom a lakásunktól. Nem mondom, eleinte borzasztóan utáltam a dolgot, de ahogy mindenhez, ehhez is hozzá lehet szokni, sőt lehet teljesen más színben is feltüntetni. :) Például még mindig nem érzem úgy, hogy autóval szeretnék munkába menni minden nap. Egyrészt mert jóval drágább lenne, másrészt pedig mert akkor az az idő csakis a vezetéssel telhetne el. Jelenleg ez az egyetlen biztos időpont, amikor például olvasni tudok. Ennyi munka és ilyen szoros időbeosztás mellett még mindig megvan az a luxus az életemben, hogy napi pár órát olvasással tölthetek. :) Arról nem is beszélve, hogy gyakran mennyire szükségem van erre az időre, hogy kifújjam magamból a munkahelyi feszültséget, problémákat, mielőtt hazaérnék. Szóval ezt is lehet színesebb szemüvegen át nézni, legalábbis én próbálom. Azonban mindez mégsem változtat a tényen, hogy írni kevesebb időm van. Hacsak nem vetemednék arra, hogy a laptopot magammal vigyem minden nap... Ez egyenlőre még nincs kilátásban, így igyekszem másképp megoldani a dolgot.
Mostanában azon agyalok, hogyan tudnám visszaállítani a rendszeres mozgást az életembe. Ez úgy érzem, nagy hiány... Mivel 7 előtt nem igen érek haza hétközben, és ugye esténként még főzni is kell néha-néha, így a megoldás nem olyan egyszerű. Viszont túl sokat ülök egész nap, szóval muszáj erre is megoldást találni.
Első körben beiratkoztam egy fitnesz órára, de ne ám akármilyenre. :) Akinek eddig említettem, mindenki kiröhögött első hallásra...de nem azután, amikor megmutattam azt a videót, ami számomra a legnagyobb inspirációt adta:
Nos igen, hullahoppozni tanulok pár hete. :)))) Miután végignéztem ezt a videót, nem sok kellett, hogy elkezdjek utánanézni a Hoop közösségnek Torontóban. Nem csalódtam, vannak bőven program és órák is mindenfelé a városban. Én Sadie-hez járok órákra, íme egy kis ízelítő tőle is:
De hogy megint ne csak magamról írjak, íme újra egy kis képes összeállítás az utóbbi napok történéseiről. Torontóban (Legközelebb ígérem írok is.) További szép hetet mindenkinek!
Egy mai tüntetés a városban. Az egyik polgármester jelölt (Rob Ford) tegnap kényes témát érintett, mégpedig a bevándorlókét és megkérdőjelezte a város további befogadóképességét.
A Torontói Állatkert legidősebb gorillája meghalt. :(( Samantha, a nyugat-síkvidéki gorilla lány 37 éves volt. Hétfőn szegény újabb stroke-ot kapott (már volt egy korábbija júliusban), így ma elaltatták.
Falfestmény készült el nemrég az elesett kanadai katonák emlékére. A mű egy helyi közösségi program része (Graffiti Transformation Project), amely marginalizálódott fiatalokat foglalkoztat, akik számára komoly nehézséget okoz az elhelyezkedés. (2002 óta egyébként több, mint 150 kanadai katona vesztette életét Afganisztánban.)
Tegnap zajlott a négy torontói polgármester-jelölt élő televíziós vitája...
Csak a hét egyik kiemelt képe a www.blogto.com-ról.
A Perseid meteor zápor nálunk is látható volt 13.-ára virradó éjszaka, amikor is kb. 15-20 hullócsillagot láthattunk óránként. Azt mondják, voltak, akik a Föld más pontjain még szerencsésebbek voltak. Képek itt.
Az anyagi okok miatti, tavaly decemberi bezárás után újra megnyílt a torontói női könyvesbolt (Toronto Women's Bookstore). A tulaj szerint sok még a tennivaló, jelen pillanatban éppen egy kávézón dolgoznak és WiFi elérhetőségen az első emeleten. Viszont a nyitás óta folyamatosan jönnek a különféle kurzus megrendelések a Torontói Egyetemtől, ami egyértelműen jó hír.
Nem hiszem, hogy bárkit meglepne, hogy egy friss statisztika szerint Torontó utcái dominálnak abban a felmérésben, mely a tartomány legrosszabb minőségű utcáit kutatta.
Új, 24 órán át nyitvatartó étterem nyílt a városban a King és Bathurst sarkán, The Counter néven, ami tkp. egy új, egy hónapja nyílt hotel (Thompson Hotels) része. Az étterem retro hangulatot idéz, kellemes környezetet és barátságos árakat ajánl.
Pár kép a nemrégiben lezajlott G20 tüntetésről, és a torontói Pride Parade-ről (Meleg Felvonulás).
G20 tüntetés - ami nagyrészt abszolút barátságos hangulatban zajlott, néhány kisebb, de hatalmas visszhangot keltő csoport kivételével...
A 30.-ik évfordulóját ünneplő Pride Parade-en ebben az évben több, mint 1 millió ember vett részt. Mi is ott voltunk és nagyon jól éreztük magunkat. :)) A videó valamit visszaad a hangulatból.
