Az amerikai hálaadással ellentétben - ahol a bevándorlókat, illetve az Új Világban való letelepedést ünneplik - a kanadaiak az eredményes betakarításért/aratásért mondanak köszönetet. (Az aratási időszak itt korábbra esik, mint az amerikai, köszönve ezt az ország északibb fekvésének.) A kanadai Hálaadás így tkp. közelebb áll az európai hagyományokhoz, mint az amerikaihoz, hiszen Európában már jóval korábban léteztek aratási ünnepek, mielőtt az európaiak letelepedtek volna Észak-Amerikában.
A legelső Hálaadás egy angol felfedező, 
Martin Frobisher nevéhez fűződik, aki az északi utat akarta megtalálni a Távol-Keletre. 1578-ban érkezett meg Newfoundland-ra (terve nem vált valóra), ahol Frobisher a biztonságos megérkezésért mondott legelőször köszönetet. Ezt tartják az első Hálaadásnak Kanadában. A később érkezett telepesek is folytatták a Frobisher által kezdeményezett ünnepet, akiről később egy öbölt is elneveztek - "Frobisher Bay". Francia telepesek Kanadába érkezvén szintén tartottak hálaadási ünnepet, s ők osztották meg ételeiket is elsőként a kanadai őslakos indiánokkal. Mindezek mellett fontos megemlíteni, hogy nem egészen a Frobisher-féle hálaadás volt az első a kontinensen. Az indián őslakosok kultúrájának ugyanis igen régóta része volt az ünnepélyes köszönetmondás az őszi betakarítások idején. Az irokéz (Iroquois - eredeti néven: Haudenosaunee) indiánok Hálaadási imája például a "három nővér" tiszteletére szól, ami a bab, a kukorica és a tök.
minden október második hétfője Hálaadás Napja. Régebben az ünnepségek idejére bőségszarukkal, sütőtökökkel, kukoricákkal stb. díszítették fel a templomokat, majd később az otthonokat, ami bizonyos formában mai napig megmaradt. Különböző nagyságú és formájú sütőtököket, s egyéb zöldségeket, gyümölcsöket lehet kapni ilyenkor mindenfelé a városban, így a betakarítás gyümölcsei még mai napig is részei az ünnepnek, igaz, leginkább már csak díszítésként. Sok családnál azonban az ünnepi asztalon is megjelennek ezek a finomságok, főleg akik tradícionális menüt készítenek. 
egészben sütött, hatalmas pulyka, különféle finomságokkal töltve, pl. almával vagy vörös (tőzeg) áfonyás töltelékkel. A tölteléket a húsok mellé nagyobb mennyiségben is készítik, ami zöldégekkel vagy gyümölcsökkel gazdagított. Az áfonyaszósz a másik alapeleme a hálaadási vacsorának, amit leginkább pulyka mellé készítenek ezen az ünnepen és karácsonykor. (Én most fogom előszöt készíteni, remélem sikerül! :) A különféle zöldségek mai napig igen gyakoriak az 
ünnepi fogások között, úgy mint a kukorica, fehérrépa, zamgyökér (hmm, az nagyon finom), zöldborsó stb. A hálaadási vacsora tökéletes befejezése pedig mindenképpen a "Pumpkin Pie", azaz a töksütemény. (Bár az Édesem nem nagyon szereti, de higgyétek el, isteni finom. Többek között valami pumpkinos édesség is a terveim között szerepel, hiszen úgy igazi egy hagyományos hálaadási vacsora. :) 
1 megjegyzés:
Köszi. Nem tudtam ki kinek és miért ad hálát. Üdv.
Megjegyzés küldése