Torontó: negyedik helyezett

Mint minden évben, ezévben is nyilvánosságra hozták az "Economist Intelligence Unit" éves értékelését a világ legélhetőbb városait illetően. A legújabb felmérés szerint Torontót újra megválasztottál a világ negyedik "legélhetőbb" városának, Vancouver, Melbourne és Bécs után. A maximum elérhető 100 pontból Vancouver 98, míg Torontó 97.2 pontot szerzett.

A felmérés 140 várost pontoz 30 különböző faktor alapján, úgy mint stabiltiás, egészségügy, kultúra, környezet, oktatás vagy infrastruktúra. Természesen a csoportoknál kapott eredményeket súlyozzák,  majd az így kapott számértékek összege adja ki a végleges eredményt. Torontó pl. 100 pontot kapott a stabilitásra, oktatásra, de az egészségügyre is, 97.2 pontot a kultúra és környezet faktorokra és 89.3 pontot az infrastruktúrára.

Az első tíz helyet egyértelműen dominálják a kanadai és ausztráliai városok, ahogy az alábbi lista is mutatja:

A riport szerint, a legjobb eredményt elérő városok általában a gazdagabb országok közepesen nagy városai közül kerülnek ki, relatívan alacsony népsűrűséggel. A riport azt is említi, hogy Vancouver az első helyét egyrészt a tavalyi olimpia és paralimpia sikerének is köszönheti, ami nagy lökést adott az infrastruktúra és környezet csoportokban elért pontszámuknak.

A lista másik végén Harare, Zimbabwe fővárosa áll, az igen szegényes stabilitásnak, egészségügynek és infrastr.-nak köszönhetően. Olyan városok pedig, mint London vagy New York valahol a lista közepén találhatók, amihez közrejátszik a magas bűnözési arány vagy a terrortámadástól való fenyegetettség/félelem is. A legmagasabb pontszámot elérő amerikai város Pittsburgh, aki 29-ik helyet kapta. 

A riport egyébként fontosabb szerepet játszik, mint azt talán elsőre gondolnánk, ugyanis az eredményeknek komoly hatásuk van a globális fizetések elosztására/újraosztására. Több (nemzetközi) cég ezeket az adatokat használja fel arra, hogy a lista legalján található országokban dolgozó munkatársainak kiosztandó anyagi juttattásokat meghatározza. (Ezt az ún. "hardship allowance"-t, akkor kapják (szak)emberek, ha olyan körülmények között kell dolgozniuk, ami különösképpen nagy kihívást jelent, azaz pl. mindenféle komfort nélkül, veszélyes zónákban stb.) Olyan városokról beszélünk itt, mint Colombo (130. hely), Dakar (131.), Tehran (132.), Douala (133.), Karachi (134.), Algiers (135), Lagos (136), Port Moresby (137), Dhaka (138) és Harare (140). 

Nagyon szívesen írnék még többet az eredményekről, azonban a legtöbb híroldalon a fenti információkat találtam csak. Az eredmények jelentősége és hatása miatt a teljes riport $500 US dollár ellenében tölthető le.... Mindenesetre örülünk a jó eredménynek és ha arra gondolok, hogy Vancouver fantasztikus természeti adottságai ellenére is csak 0.8 ponttal vagyunk mögöttük, akkor szerintem az nagyon szép eredmény. :)

A Globális Béke Indexről

Érdekes módon lassan gyógyulok ki ebből a megfázásszerűségből, nem is értem miért. Pedig milyen rendesen iszom a mézes kamillateámat! Hangom azért már van, csak esténként megy el néha-néha, és reggelente nehezebben indul be, mint egyébként.
A hallgatagság jó alkalom volt viszont arra, hogy kevesebbet beszéljek (Bill biztosan vágyik erre néha :)), no és még többet olvassak. Erre a cikkre is pár nappal ezelőtt bukkantam és gondoltam, megosztom itt veletek.

A cikk a második éve létező "Globális Béke Indexről" (GBI) beszél. Kanadai vonatkozása a dolognak, hogy az ország ebben az évben kiesett az első tíz legbékésebbnek kikiáltott országok sorából és a 11. helyen végzett. Egy brit szakember, David Crichton szerint ez egyrészt Kanada Afganisztánban betöltött szerepének köszönhető. (A tavalyi évben Kanadát a nyolcadik helyre sorolták.) Másrészt Kanada emberélet vesztesége az afgán konfliktusban is nagy szerepet játszott a visszaesésben.

A cikk kapcsán utánaolvastam részletesebben ennek az indexnek. Mit is érdemes tudni a GBI-ról?
A GBI egy újdonsült kísérlet arra vonatkozólag, hogy mérhetővé tegyék a világ nemzeteinek és régióinak a békéhez való viszonyát. Egyszerűbben szólva: mennyire békés egy ország vagy egy régió a Földön? Az ötlet egy ausztráliai üzletembertől, Steve Killelea-tól származik, aki arra kereste a választ, hogy mi tesz békéssé egy országot. A kezdeményezést olyan személyek is támogatták, mint a Dalai Láma vagy Desmond Tutu. A kutatásokat és számításokat az "Economist Intelligence Unit" végezte.

Az index abszolút mérföldkőnek számít, hiszen első alkalommal állítottak fel rangsort a világ országairól a béke szempontjából és először próbálták meghatározni a béke, mint olyan befolyásoló tényezőit.
A 2008-as GBI során 140 országot vizsgáltak meg 24 mennyiségi és minőségi mutató alapján. A mutatók között szerepel pl.:

- belső és külső háborúk száma,
- becsült emberveszteség száma ezen háborúkban,
- a szomszédos országokkal való kapcsolat,
- politikai stabilitás,
- potenciális terrorcselekmények,
- gyilkosságok száma,
- erőszakos bűncselekmények szintje,
- bebörtönzött emberek száma,
- a katonai kiadások a GDP százalékában megadva...
Az összes mutató (angolul) itt olvasható. (Ugyanezen az oldalon, kicsit lejjebb a 140 ország rangsorolása is megtalálható.)

Az index a legbékésebb országoknak a skandináv országokat találta, így Izland áll az első helyen, Dánia a másodikon és Norvégia a harmadikon. Kanada egy ponttal előzi meg Svájcot és kettővel Svédországot. Nagy-Brittania a 49., USA a 97. helyen áll a sorban. Magyarország egyébként a 18., ami azt gondolom igen figyelemre méltó. A 140 országból álló listát pedig Izrael, Afganisztán, Szudán, Szomália és Irak zárja.

Ami az eredmények alapján elmondható, hogy úgy tűnik, a kicsi, stabil, demokratikus országok a legbékésebbek, hiszen az első 20-ból 16, nyugat- vagy közép-európai ország ide sorolható. Legtöbbjük tagja az Európai Uniónak. A szigetországok általában a jobbak közé tartoznak. Nyugat-Európa határozottan a legbékésebb régió, hiszen az első 20-ban döntő többségben szerepel. Angliát és Franciaországot nagyrészt a viszonylag magasfokú fegyverkezés és a kifinomult fegyverüzlet nyomta lejjebb a ranglistán.

Más régiókban vegyesebb képet látunk. Közép- és Kelet-Európa országai közül, melyek nem régen Uniós tagok, Szlovénia áll az élen 16. helyével, majd őket követi a Cseh Köztársaság a 17.-en. A régióból Oroszország a 131. helyen található, köszönhetően a magas számú gyilkosságoknak, vagy a bebörtönzött személyek számának, de fontos szerepet játszott a rangsorolásban a magas fokú bizalmatlanság a lakosság körében vagy az emberi jogok tiszteletben tartása is.

Ezeken túl még elmondható, hogy a béke olyan más mutatókkal van szoros kapcsolatban, mint a bevétel, az iskolázottság vagy a regionális beintegrálódás szintje(!). A legbékésebb országokban gyakran magas a kormányzás átláthatóságának szintje és alacsony a korrupció.

A következő képen az országok megoszlását láthatjátok az index szerint. A kék színnel jelölt országokban legmagasabb a békesség szinte, a pirosban a legalacsonyabb. (A fehérrel jelzett országok kimaradtak a vizsgálatból.)

"Kisebbségi" helyzetjelentés

Kanadában a "külsőségek alapján megkülönböztethető kisebbségek száma" (visible minorities) nemrég átlépte a bűvös öt milliós küszöböt, az ország történelmében először.
Számuk az utóbbi években igen gyorsan nőtt, 2001 és 2006 között 26.2%-kal, ami ötszöröse az 5.4%-os országos átlagnak. A növekedés elsősorban a nem-európai országokból érkező bevándorlóknak köszönető, akik közül - Kanada történelmében szintén először - a dél-ázsiaiak jelentik a legnagyobb csoportot, lekörözve a kínaiakat is. A 2006-os vizsgálat alapján az országban közel 1,3 millió ember nevezte magát dél-ázsiainak, ahová többet között Indiát, Pakisztánt, Sri Lankát, Bangladest és Nepált soroljuk.

Kanada "visible minorities" lakosságának száma folyamatosan növekszik az utóbbi 25 évben. Ha a jelenlegi bevándorlási arányok nem változnak, 2017-re az ország egyötöde tartozhat majd ebbe a csoportba. Ezek a számok ma már csak azoknak jelenthenek meglepetést, akik vidéken vagy valamelyik kanadai kisvárosban élnek. Hiszen a "visible minorities" 96%-a olyan nagyvárosokban él, mint Torontó, Vancouver vagy Montreál. Quebec esetében a bevándorlók legnagyobb számban feketés és arabok, akik francia nyelvű országokból érkeznek. Ezzel szemben Ontarióba elsősorban kínaiak vagy észak-indiaiak jönnek, s a helyzet hasonló Vancouverben is.

Mit is takar pontosan ez a mindkét nyelven nehezen megfogható fogalom? A kanadai meghatározás szerint az a személy tartozik a "visible minority" csoportba, aki nem kanadai őslakos (azaz indián), nem kaukázusi és bőrszínét tekintve nem fehér. Ez a csoport magában foglalja a kínaiakat, dél-ázsiaiakat, a feketéket, arabokat, filippinókat, délkelet-ázsiaiakat, a latin-amerikaiakat, a japánokat, koreaiakat és olyan más csoportokat is, mint a csendes-óceáni szigetek lakói.

Akiket a számok még nem untatnak (kijutott belőlük az utóbbi bejegyzéseimben elég :), íme még néhány érdekes adat a felmérésből:
- 33.1 %-kal növekedett a vegyes házasságok/együttélések száma. Ezen belül is nagyobb a valószínűsége, hogy valaki egy japánnal éljen házasságban, vagy latin-amerikaival, esetleg feketével, míg a dél-ázsiaiak vagy a kínaiak ritkán keresnek párt saját etnikai csoportjukon kívül.
- A "külsőségek alapján megkülönböztethető kisebbségek" életkorának középértéke 33 év, míg az országos érték 39.
- A nagyvárosok tervezése vagy a tömegközlekedés szempontjából lehet érdekes adat, hogy egyre több ember dolgozik a városok külterületein, mint eddig valaha.
- Viktóriában (British Columbia) mennek a legtöbben gyalog munkába, egészen pontosan a lakosság 10.4%-a. Az egész országot nézve a lakosság 20%-a jár biciklivel dolgozni.
- A külsőségek alapján megkülönböztethető kisebbségek 30.2%-a született már Kanadában.
- Az ország fekete lakosságának 52%-a a Karib-szigetekről származik.
- Kanada "visible minorities" lakosainak 54.2%-a Ontarióban él. - 63.2 % azon japánok száma, akik már Kanadában születtek.
- Míg 1901-ben 25 különböző származást jelöltek meg Kanada lakói, ennek száma ma 223.

Kanadai nagyvárosok bűnözési statisztikái

Nemrég érdekes cikket olvastam a Macleans nevezetű kanadai hetilapban, amit gyakran olvasok a mindennapi utazásaim során. Az újságban az oknyomozó riportoktól kezdve, a nemzeti és nemzetközi aktuális híreken át, a fontosabb politikai, szociális, üzleti és kultúrális eseményekig sok minden olvasható. Talán leginkább az otthoni HVG-hez tudnám hasonlítani.

Szóval a cikk Kanada városainak statisztikáját mutatta be a bűnözés tekintetében. A Macleans vizsgálatában az 50.000 lakos feletti városok és települések szerepeltek, a "Canadian Centre for Justice Statistics" 2006-os adatai alapján. Hat különböző csoportot vizsgáltak a témakörben: gyilkosság, nemi erőszak, súlyos testi sértés, rablás, betörés és autólopás.

Első körben sokan gondolták, hogy Torontó és Montreal, az ország két óriási városa igen előkelő helyet kap majd a listán, azonban az eredmények nem ezt mutatták. Montreal 19-ik a bűnözési rangsorban, Torontó pedig "csak" az álmos 26-ik helyet kapta. Ami talán azonban még ennél is érdekesebb, az az eredmények földrajzi megoszlása. Ugyanis a legrosszabb 10-ben egyetlen keleti város, Halifax szerepel, az összes többi az ország nyugati részére (a "vadnyugatra") esik, Victoriától Winnipegig.

(A fenti képen piros oszlop jelzi az országos átlag alatti városok százalékban kifejezett eredményeit, zöld oszlop pedig az országos átlag felettiekét. A lenti kép pedig a tíz legjobb és legrosszabb várost sorolja fel kategóriánként - szintén az átlag alatti és feletti százalékokkal.)

Ha pl. a gyilkosság adatait hasonlítjuk össze az USÁ-éval, akkor azt látjuk, hogy az amerikai Detroit gyilkossági arányszáma 10-szer magasabb, mint a legrosszabb helyen szereplő kanadai Edmontoné. Elbízni magunkat azonban nem szabad, hiszen vannak területek, amivel mi sem dicsekedhetünk. Igy pl. Winnipegben sokkal valószínűbb, hogy ellophatják az autónkat, mint az USA területén bárhol.

Az összesített eredmények szerint a listát Regina, Saskatoon és Winnipeg vezeti kb. 140%-kal az országos átlag felett. Őket követi Prince George, Edmonton, New Westminster, Chilliwack, Victoria, Vancouver és Halifax.

Hogy ki miért került be a legrosszabb tízbe, nagyon változó. Winnipeg pl. autólopásban a vezeti a listát (334%-kal a nemzeti átlag felett), rablásban azonban Saskatoon áll az élen. (Megjegyzem, Torontó sem az összesítésben, sem külön kategórák szerint sincs a legrosszabb tízben, azonban a legjobb tízben sem.) Kanada legbiztonságosabb városa azonban nincs távol tőlünk. A méltó helyet Torontó egyik északnyugati külvárosa, Caledon kapta. Egy tipikusan idilli hely, ahol nem zárják az ajtókat, s ahol a közbiztonság nagyon jó.

Mindezek után jogosan merülhet fel a kérdés, mi a baj a nyugattal?

Nagyon hosszú lenne kielégítő választ adni a kérdésre, és ezen keretek között nem is szándékozom túlságosan belemélyedni a témába. Természetesen a problémák és a demográfiai adatok nagy változóak városról városra, ami azonban biztos, hogy a szegénység és a marginalizáció minden esetben része a válasznak.

Az őslakosokat mindkettő igen nagy százalékban érinti. Arányuk abban a három városban a legnagyobb, akik a vizsgálat szerint a legrosszabb eredményeket kapták. Regina és Saskatoon lakosságának 9%-a őslakos, Winnipegben ez 10%, ami több, mint 68,000 személyt jelent. A probléma részét képezi azt is, hogy az őslakos populáció (mely 2006-ban elérte a 1.2 milliót) drámaian fiatal. Átlag életkoruk 27 év, az országos átlag ezzel szemben 40 év. A fiatalok sokkal gyakrabban követnek el bűncselekményeket, nem beszélve az erős indián kultúra vagy a családi gyökerek hiányáról a nagyvárosokban. Igen sok egyéb rizikófaktorral is szembe kell nézniük, úgy mint egyszülős családok, kevés családi támogatás, gyakori durva bánásmód, alkoholproblémák, családi erőszak stb. Gyakran közülük kerülnek ki az elkövetők és maguk az áldozatok is. Háromszor nagyobb valószínűséggel lesznek testi sértés, nemi erőszak vagy rablás- és hétszeres valószínűséggel emberölés áldozatai.

Azonban Winnipegben, mint bárhol máshol, a különböző (bűnöző) bandák nem korlátozódnak az őslakos csoportokra. Bevándorlók és menekültek, olyan erőszakos anarchiák elől menekülve, mint Szomália vagy Etiópia újfent erőszakos bandákat hoznak létre, mint a "Mad Cowz" vagy az "African Nation".

A statisztikához az is hozzátartozik, hogy 25 év óta Kanada bűnözési aránya 2006-ban volt a legalacsonyabb. Torontó vezetői büszkék voltak az eredményre, miszerint jobb helyen landolt a város, mint az ország legtöbb nagyvárosi központja, úgy mint Montreal, Vancouver vagy Calgary. Caledon mögött pedig több torontói külváros szerepelt az ország 20 legbiztonságosabb helyei között, köztük Halton, Peel és York. Többen gondolják, hogy a város manapság sokkal veszélyesebb, mint a múltban, a számok szerint azonban pl. Torontó gyilkossági rátái a '70-es években rosszabbak voltak, mint napjainkban.

Egy kis statisztika

- A hétvégén 40 cm hó esett le a városban (oké, Ottawában 52cm :)
- téli összesítésben ez majdnem 2 méter a télen (ami közel rekordmennyiség)
- 1939 óta nem volt ennyi hó a városban.
- 1600 hómunkás dolgozott Torontóban,
- 600 hótoló autó az utakon,
- 300 a járdákon,
- és 200 sószóró teherautó.
- 1700 ütközés volt, aminek nagy része hál'Istennek csak csúszás, kifordulás volt,
- az ütközésekben 140-en sebesültek meg, legtöbbjük könnyen,
- egy halálos áldozata volt a nagy hónak.
- Utasok ezrei ragadtak a Pearson repülőtéren, mivel nagyon sok járat késett
- A város 65 millió kanadai dollárt különített el a hómunkákra 2008-ban, amiből kb. 47-et már el is kellett költeniük
...

Szó mi szó, életemben nem láttam ekkora hóbuckákat, mint a mai nap. El sem tudom képzelni, mi lesz, ha mindez elkezd olvadni.
Ime pár bónuszkép az utóbbi napokból:

Mentsük meg a férfiakat!

Statisztikákat böngészgettem mostanában, többek között a várható élettartamokról különböző országokban. Természetesen a számokat önmagukban nincs túl sok értelme összehasonlítani Kanada és Magyarország vonatkozásában, így csak pár adatot említenék itt meg:

Magyarországon, 2004-ben a férfiak várható élettartama 68.7 év, Kanadában 77.8 év. Ugyanez a nőknél Mo-on 77.1 év, Kanadában 82.6.

(Akit a magyarországi adatok részletesebben érdekelnek, egy nagyon jó, 2006-os ppt. prezentációt találnak itt a KSH egyik munkatársától.)

Szóval mindennek apropóján bukkantam egy érdekes és viszonylag új honlapra, Mentsük meg a férfiakat címen (kattints a címre). Igaz, a téma újra off-topicnak számít, mégis gondoltam megosztom az olvasottakat.

Maga a honlap is tkp. az egyre romló tendendiákat mutató statisztikák nyomán készült, egészen konkrétan egy 2004-es Nemzetközi Magatartástudományi Konferencia eredményeit olvasván.

A konferencia célja a közép-kelet-európai régióban az utóbbi évtizedekben tapasztalt halálozási és egészségi krízis okainak vizsgálata és kiútkeresése volt. A konferencián azt vizsgálták, mi lehet az oka, hogy míg a térségben az 1960-as években viszonylag jók voltak az egészségi mutatók, addig ma a középkorú férfiak halálozása magasabb, mint az 1930-as években volt. Annak valószínűsége, hogy egy férfi túléli a 65. életévét Magyarországon ma csupán 59%. Ez az arány Ausztriában 80%. A középkorú nők idő előtti halálozása is háromszor magasabb, mint az európai átlag.

A szakemberek szerint a régióban tapasztalható egészségi krízis hátterében a krónikus stressz és az azzal való megbirkózási készségek elégtelensége áll. Míg az objektív mutatók (gének, életkor, nem) hatásait igen nehéz befolyásolni, addig a stresszel való megbirkózás készsége azonban erősíthető!! Ennek bizonyítottan hatékony módszereit tárgyalták a szakemberek.

A konferencia egyik fontos gyakorlati eredménye volt, hogy megalakult a Közép-Kelet-Európai Magatartásorvoslási Hálózat. A Hálózat célja a magatartásorvoslási oktatás és kutatás elősegítése, a gyakorlati egészségfejlesztési módszerek bevezetése és erősítése a régió országaiban.

Korábban pl. Finnország nézett szembe hasonló egészségügyi krízissel, aminek leküzdésére alakították meg a "Mentsük meg a férfiakat" mozgalmat. A mozgalom sikeresnek bizonyult, így ennek mintájára a "mi" hálózatunk is támaszkodni kíván a civil kezdeményezésekre, a tömegtájékoztatás és az egészségfejlesztés ügyéért tenni kívánó személyek és csoportok minél szélesebb körére.

Nos, mindennek nyomán indult el pár hónapja a magyarországi "Mentsük meg a férfiakat" mozgalom. A honlapon sok érdekes információ, tények és tévhitek, kutatás olvasható és persze megoldási javaslatok is. Igy például - ami a kutatásokból is kiderült - a stabil házasság háromszoros védelmet jelent a férfiak számára. Azok a férfiak, akik úgy érzik, hogy valóban számíthatnak/támaszkodhatnak feleségükre, ötször kisebb az esélyük, hogy 40-69 év közötti életszakaszban halálozzanak el. Persze a férfiak és nők egészsége nem választható el egymástól, a nők számára a "proaktív hozzáállás és a viszonylag hosszabb életévek minőségének jelentős javulása lehet a cél".

A rendszeres mozgás is egy nagyon fontos tényező, amire valóban érdemes komolyabban odafigyelni. Mo-on a felnőtt lakosság napi átlagban alig tölt többet tíz percnél szabadidős testmozgással és tíz felnőttből hat sem hét közben, sem hétvégén nem mozog egyáltalán. Tény, hogy ez pl. egy olyan tényező, amiben érdemes példát vennünk Kanadáról és amiben tudnánk is. Itt a nap minden szakában láthatunk sportoló embereket a városban, és messze nem csak fiatalokat, hanem időseket is. Akiknek a futás már nem megy, azok sétálnak, bicikliznek vagy jógáznak, de szerintem a legtöbb idős errefelé úszik. Ez a mozgásfajta terheli meg legkevésbé a szervezetüket, mégis nagyon hasznos és kellemes. Sokaknak persze otthon is vannak gépeik, amiket használhatnak, mégha csak egy 10-15 percre is, így pl. szobabicikli, futópad - etéren tudom, újra nem összehasonlítható a két ország. De egy kis rendszeres séta vagy úszás nagyon sokat javíthatna az idősek nemcsak testi-, de lelki/mindennapi állapotán is.

Arról már nem is beszélve, hogy nyugdíjasként sem esnek ki a közösségi életből, nagyon fontos számukra, hogy továbbra is összejárjanak a barátokkal, ismerősökkel. Vannak, akik rendszeres kártyapartikat szerveznek felváltva, ki-ki otthonában; vannak, akik eljárnak horgászni, sétálgatni; de gyakran csak összejönnek, beszélgetnek. A lényeg, hogy a kapcsolatok megmaradjanak, hiszen a barátok óriási lelki támaszt jelentenek időskorban is.

Az idősek életében itt pl. az önkéntes munka sem ritka. Éppen a minap jártam az egyik kórházban felülvizsgálaton, ahol a regisztrációnál egy 75 körüli, önkéntes férfi fogadott és irányított tovább. Az erre vonatkozó nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy az önkéntesség sokkal szélesebb korosztályokat és társadalmi rétegeket érinthet, mint azt gondolnánk.

(Aki ismer, tudja, hogy otthon évekig dolgoztam munka mellett egy telefonos lelkisegélyszolgálatnál, leginkább éjszakánként vagy hétvégeken, hiszen akkor volt erre időm. A napközbeni műszakokat leginkább nyugdíjas férfiak és nők tudták vállalni - nem egy esetben 70 év felettiek, akik a telefon mellett várták a segítséget kérők hívásait. Ez a munka persze fizikailag nem megerőltető, szellemileg, lelkileg viszont annál inkább "ott kell lenni". Láttam, hogy idős barátaimnak mennyire fontos ez a munka, milyen sokat jelent nekik az, hogy valahol számítanak rájuk.)

Sok olyan területe van hát az életnek, amiben idősként is megtalálhatjuk a helyünket, amitől fontosnak, hasznosnak, boldogabbnak érezhetjük magunkat és ami egész biztosan meghosszabbítja életünket is. Elkezdeni pedig sosincs késő, csak meg kell találni a számunkra legmegfelelőbb elfoglaltságot! :-)

A honlapon egyébként 11 témakör köré gyűjtik össze folyamatosan a különböző megoldásokat, technikákat, úgy mint:

Életvezetés, Stresszkezelési technikák, Depressziókezelés- és megelőzés, Táplálkozás, Mozgás, Önismeret, Betegségmegelőzés, Krízisek feldolgozása, Munkahely, Párkapcsolat/szexualitás, Gyereknevelés

Az általános jótanácsokat pedig a következőképpen foglalják össze:

Beszélj kevesebbet - figyelj többet!
Mondj kevesebbet - tegyél többet!
Aggodalmaskodj kevesebbet - munkálkodj többet!
Száguldozz kevesebbet - sétálj többet!
Egyél kevesebbet - rágjál többet!
Kezdj bele kevesebb dologba - fejezz be többet!
Javítgass kevesebbszer - tedd a dolgod hibátlanul többször!
Hibáztass kevesebbszer - bocsáss meg többször!
Öklelj kevesebbszer - ölelj többször!
Versengj kevesebbszer - segíts többször!
Végy el kevesebbet - adjál többet!
Legyen kevesebbed - legyél több te magad!
Bosszankodj kevesebbet - nevess többet!

U.I.: Érdekes lenne megtudni, hogy a világ különböző pontjain élő barátaim, blogbarátaim hogyan látják az adott ország időseinek önmagukhoz, egészségükhöz, másokhoz való hozzáállását. De szívesen olvasnék otthoni és külföldi tapasztalatokról ismeretlen olvasóimtól is. ;-)

Városok, ahol élni szeretnénk

Az alábbiakban egy internetes cikkből idéznék részleteket, mely a világ 25 legurbánusabb városát mutatja be. A vizsgálatot a Mercer tanácsadó cég készítette a Forbes magazin felkérésére.

Kanada és Skandinávia az élen. :-)

"A világ leginkább letisztult városait két kivétellel a földgolyó északi féltekéjén helyezkednek el. A kontinensek versenyében Európa viszi a pálmát 11 várossal, míg Amerika 10, Ausztrália 2, Ázsia pedig 3 díjazottal szerepel a 25-ös listán". (...)

A vizsgálatban

1. a "megtermelt javakból hátra maradt hulladékok újrahasznosításának mértéke,

2. az oktatási intézmények száma,

3. a tömegközlekedési hálózatok fejlettsége, és

4. a csúcstechnológia térnyerése nyomán betelepült nemzetközi cégek száma alapján határozták meg az eredményeket.

A 300 megvizsgált város "jómódúságát" tehát legkevésbé sem a városlakók megkeresett jövedelmek függvényében, vagy az idegenforgalom fejlettségében határozták meg."

A top 25-ben szereplő városok bravúrja tulajdonképpen az, hogy erősen iparosodott mivoltuk ellenére a sikerágazatok profitjából jelentős összegeket fordítanak a környezetszennyezés visszaszorítására, az oktatás színvonalára és a magas vásárlóerő szinten tartására.

Mindezek figyelembevételével a első 25 város:

1. Calgary (Kanada), 2. Honolulu (USA), 3. Helsinki (Finnország), 4. Ottawa (Kanada), 5. Minneapolis (USA), 6. Oslo (Norvégia), 7. Stockholm (Svédország), 8. Zürich (Svájc), 9. Katsuyama (Japán) 10. Bern (Svájc), 11. Montreal (Kanada), 12. Vancouver (Kanada), 13. Boston (USA), 14. Lexington (USA) 15. Pittsburg (USA), 16. Nürnberg (Németország), 17. Genf (Svájc), 18. Wellington (Új-Zéland), 19. Dublin (Irország), 20. Amszterdam (Hollandia), 21. Torontó (Kanada), 22. Lyon (Franciaország), 23. Koppenhága (Dánia), 24. Kobe (Japán) és 25. Omuta (Japán)

"A világ leginkább élhető városa, Calgary, egy igazi préri tartomány, Alberta fővárosa, ahol a mai napig sokan foglalkoznak marhakereskedelemmel. Lakosainak száma alig éri el az egymillió főt, s ez az ország egyik legdinamikusabban fejlődő városa, amely az elmúlt évszázadban Kanada és a régió egyik vezető olaj és gázkitermelő városaként vált ismertté. Manapság sport és kulturális rendezvényei kapcsán egyre több turista is ellátogat ide.

A dobogóról épphogy leszorult "versenyzők" szintén világklasszisok a maguk nemében. Ottawában, a kanadai fővárosban többnyire a kormányzati és az üzleti élet koncentrálódik, egy nyugodt, barátságos környezetbe ágyazva. A várost fejlettsége okán gyakran nevezik az észak szilícium völgyének is.
Zürich, Bern, és a többi svájci város soha nem hoz meglepetést az ilyen jellegű felmérések során. Svájc az egyik mintaország a jólét, a tolerancia tekintetében, de ugyanilyen sikereket könyvelhet el az üzleti életben, a pénzügyekben, és a kultúrában. Svájc közismerten a világ legélhetőbb országai közé tartozik, Norvégiával és Kanadával együtt.

A toplista 21. helyezettje Amszterdam, ahol olyan multicégek tartják lendületben a várost, mint a Heineken és a Philips. Hasonlóan egy-két európai városhoz, Amszterdam belvárosából kitiltották az autókat, helyette pedig a hagyományos és jellegzetes biciklik a divatosak.

A bicikli, mint közlekedési eszköz és az ahhoz kapcsolódó iparágak (futárszolgálat, építőipar) legígéretesebb terve a torontói velocity ötlete. Az üvegfolyosós magasépítésű biciklisztráda környezetbarát, életmódjavító, modern, költséghatékony, és ami a legjobb: hogy tényleg van rá igény. A város fölött szinte lebegő biciklisztráda, összehasonlítva más tömegközlekedési lehetőségekkel, lényegesen csökkentené a zajhatásokat és a környezetszennyezés esélyét, ezért Torontó város terve a kanadai környezetvédők álmainak netovábbja. A felmérések szerint Torontóban, Észak-Amerika Amszterdamjában naponta 300-330 ezer ember ül nyeregbe, és ebből csaknem 160-200 ezer városi használja közlekedési eszközként a biciklit, vagyis ezzel jár munkába."

"Gyermekek jóléte a gazdag országokban"

Február 14-én látott napvilágot az az UNICEF vizsgálat, mely a gyermekek jólétét vizsgálta a világ gazdag országaiban.
40 különböző mutatón keresztül elemezték a mért adatokat, mint például a szegénység, családi kapcsolatok vagy az egészség. Ez a tanulmány, ha jól tudom, első ebben a témában a világ iparosodott országai között.

Az alábbi táblázat a kutatás eredményeit foglalja össze. (A táblázatokat külön lementve lehet csak megtekinteni.)A 6 összesített dimenziót láthatjuk itt, illetve a felmért országokat (nem teljes egészében) eredményeik alapján rangsorolva. Az első oszlopban a rangsorolt országok foglalnak helyet, a másodikban azok összesített pontszámai a 6 dimenzió alapján. Igy például Hollandia áll a legelső helyen, Anglia pedig a sor legalján. Sajnos Magyarország alulról a harmadik a rangsorban, ami sokat elmond a magyar gyermekek jólétéről.

A táblázatban látható 6 dimenzió a következő:
1. anyagi jólét,
2. egészség és biztonság,
3. iskolai “jólét” (pl. iskolai teljesítmény vagy a munka világába való átjárhatóság, átmenet),
4. családi- és kortárs kapcsolatok,
5. viselkedésmódok és kockázati tényezők (pl. egészséges életmódmód, ezen belül is pl. megfelelő reggeli, fizikai aktivitás, túlsúly; vagy kockázati tényezők, mint dohányzás, alkohol-, drogfogyasztás, 15 év alatti szexuális kapcsolatok, óvszerhasználat; agresszív viselkedések)
6. szubjektív jólét.

A táblázat színei segítségünkre vannak az elemzésben. A legjobb pontokat elérők világoskék színt kaptak, a közepesek középkéket, a legrosszabbak sötétkéket.

Ennek alapján pl. Magyarország eredményei:
Ahogy már említettem, összesítésben alulról a harmadikak vagyunk, 14.5 ponttal. Az anyagi jólétet tekintve a 21 országból 20-ak vagyunk, így az első dimenzióban a színünk sötétkék, s a pontszámunk 20. Egészség és biztonság dimenzióban a 17-ek, szintén az alsó harmadban. Egyik dimenziónk, az iskolai “jólét”, amit tekintve felkapaszkodtunk a középső harmadba, a 13. helyre, így a színünk is kicsit világosabb lett. Érdekes módon a másik ilyen mutató a szubjektív jólét, ahol szintén – ugyanezzel a pontszámmal - a középmezőnyben állunk. Itt a gyerekek maguk mondtál el véleményüket saját helyzetükről. A legjobb eredményt a családi- és kortárs kapcsolatokat vizsgálva értük el. A 21 országból ezen a téren mi a 6-ak vagyunk, a felső harmad világoskék színével. Az 5. mutató alapján alulról a 4. hely a miénk, azaz a 18-ik. A hat dimenziót összevetve tehát Magyarország 3 mutatót tekintve áll az alsó harmadban, kettő alapján a középmezőnyben és 1-et vizsgálva a felső harmadban.

A következő két táblázat az első (anyagi jólét) és a harmadik (oktatás) dimenziók összefoglaló táblázata. Mindkét esetben a 100 reprezentálja az átlagot, és az országok ettől való pozitív illetve negatív eltéréseit láthatjuk.

Voltak olyan OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) országok, ahol nem állt rendelkezésre elég adat, így az összesítésbe sem kerülhettek be. Ezek az országok Ausztriália, Izland, Japán, Luxemburg, Mexikó, Új-Zéland, Szlovákia, Dél-Korea és Törökország. A részletes elemzésben olvashatók adatok más, nem OECD országokról is, akik szintén részt vettek a vizsgálatban, de ebben az összesítésben ők sem szerepelnek. Pl.: Izrael, Málta, Latvia, Litvánia vagy Szlovénia.

A vizsgálat célja volt, hogy további elemzésre, megfigyelésre ösztönözze a résztvevő országokat gyermekeik jólétét illetően; hogy lehetőséget adjon az országok közötti összehasonlításra; s hogy az országokat ezirányú törvényeik további fejlesztésére, azokról szóló eszmecserére sarkallja.

Egy-két következtetés, megállapítás:

1. Európai országok dominálnak a felső harmad országai között, 4 észak-európai országgal az élen.

2. Minden országnak voltak gyengeségei, amiket fontos megnevezni, s az országoknak ezt továbbfejleszteni.

3. Az Egyesült Államok és Anglia a két legalsó helyen találhatja magát, mindketten csak egy-egy olyan dimenzióval, ami kiemeli őket az alsó harmadból.

4. A kutatás kimutatja, hogy nincs egyértelmű összefüggés a gyermekek jóléte és a GDP között. Jó példa erre a Cseh Köztársaság, aki jobb helyezést ért el összesítettben, mint más, nála gazdagabb országok, pl. Franciaország, Ausztria vagy az USA.

5. Kanada a középső harmad országai közt található. A legjobb helyet az iskolai jólét terén érte el (2. hely), 6. helyen áll az anyagi jólétet tekintve, a családi- és kortárskapcsolatok dimenzióban – ahol Magyarország a 6. - azonban csak a 18-ik.

(Azt gondolom, itt jól megmutatkozik az a sokféle kultúra, szokásrendszer, ami jelen van s nem kis szerepet játszik Kanada életében. Gondolok itt pl. olyan muszlim családokra, ahol a nő gyakran teljesen elfátyolozott arccal, s pár lépéssel a férje mögött lépked. Valószínűsíthető, hogy a szülő-gyermek kapcsolat sem épül nagyobb egyenlőségre. Ezzel a példával csak érzékeltetni szeretném, mennyire merőben különböző kultúrák élnek egymás mellett, amik együttesen jelentik Kanadát. Ide tulajdonképpen mindenki magával hozhatja és meg is élheti saját kultúráját. Ez nagy szabadságot és biztonságérzetet ad az egyének számára, azonban gyakran komoly konfliktusok alapja lehet.)

6. Szignifikáns kapcsolat mutatható ki a vizsgálatban szereplő dimenziók között. A szegénység pl. igen sok- jól kimutatható és dokumentálható – aspektusban van hatással a gyermekek jólétére, így pl. az egészségükre, iskolai teljesítményükre, kapcsolataikra, viselkedésükre és a jövőbeni munkahelyi kilátásaikra is egyaránt.

A kutatás “szépséghibája” mai szemmel az, hogy bár az eredményeket pár napja hozták csak nagy nyilvánosságra, maga a vizsgálat a ’90-es évek első felében készült. Ami azt is jelenti, hogy vannak adatok, amik akár 15-17 évesek is lehetnek. Maguk a brittek például ennek komoly hangot is adtak. Elmondásuk szerint a vizsgálatról, s a vizsgálatban elért eredényeikről már annak idején is értesültek, s természetesen lépéseket is tettek s tesznek a helyzet javítása érdekében. Azonban most nyilvánosság elé tárni az adatokat olyan hatást kelt, mintha az utóbbi 10-15 évben semmit sem tettek volna.
Igy hát mindenki ennek tudatában vizsgálja az adatokat, hogy azok nem feltétlenül a mai helyzetet tükrözik, hanem a 10-15 évvel ezelőttit. Persze az eredmények ettől még eredmények, és tény, hogy a kimutatott problémák legtöbbször olyan jellegűek, melyek megoldására, vagy akár csak javítására sem biztos, hogy elegendő egy-másfél évtized. Igy véleményem szerint nem egy olyan aspektusa lehet a kutatásnak, mely mai is hasonló képet mutatna. Mindemellett azonban bizonyos dolgok valóban mérhető változásokon mehettek keresztül 1990-95 óta.