Üdítő változatosság számomra az eredeti, Mariah Carey dal után ez a Michael Bublé feldolgozás. :)
Mindenkinek kellemes karácsonyi készülődést kívánok!!! :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése
csütörtök, december 15, 2011
csütörtök, december 09, 2010
30. anniversary
John Lennon hangjával nőttem fel. Számomra a hangja az otthon érzését jelenti, gyermekkorom hangulatát, nosztalgiát, apukám emlékét, mosolyt az arcomon. Egy nemrég nyilvánosságra hozott interjúban - mely három nappal a halála előtt készült - optimistán nézett a jövő elé és azon sajnálkozott, hogy a kritikusokat csak a "halott hősök" érdeklik...
Halálának 30. évfordulóján (dec.08.) íme egyik kedvenc dalom, ami felnőtt fejjel egyértelműen új értelmet nyer számomra.
szerda, november 24, 2010
Egy kis zene a hétre...
Mostanában legtöbbször lassú, nyugtató zenékre vágyom. Talán mert túl mozgalmas az életem az utóbbi időben, de alapvetően is szeretem az ilyen dallamokat... mint például ezeket... :)
Kellemes zenehallgatást és további szép hetet mindenkinek!
(A bal felső sarokban a 'video' szövegre kattintva a videót is láthatjátok, amit a jobb alsó sarokban lévő kis nyíllal lehet újra bezárni.)
Kellemes zenehallgatást és további szép hetet mindenkinek!
(A bal felső sarokban a 'video' szövegre kattintva a videót is láthatjátok, amit a jobb alsó sarokban lévő kis nyíllal lehet újra bezárni.)
péntek, április 16, 2010
Just because...
...it gives you a sense, how I felt today. :)
Nagyon kellemes hétvégét mindenkinek! :)
Nagyon kellemes hétvégét mindenkinek! :)
kedd, február 23, 2010
Vancouver 2010 - 12. nap
A mai szokásos videó után hallgassatok bele ti is, kiket hallgatnak mai este Vancouverben és Whistlerben az olimpián résztvevők!
Jodi Proznick Quartett
Damian Marley (Bob Marley legfiatalabb fia)
Jodi Proznick Quartett
Damian Marley (Bob Marley legfiatalabb fia)
szerda, február 17, 2010
Vancouver 2010 - 6. nap
Ahogy errefelé mondják, nincsenek kedvesebb, mosolygósabb, vendégszeretőbb emberek, mint Kanada keleti partján. Nova Scotia, New Brunswick, Prince Edward Island és Newfoundland & Labrador. Mind-mind olyan tartományok, amelyekről reményeim szerint egyszer a saját élményeimet is leírhatom. :)
Az olimpia két hete alatt a keletiek vendégszeretetéről és jókedvéről az Atlantic Canada House pavilon tanúskodik (ahová a videón keresztül be is kukkanthattok). Az isteni finom ételeiket a tartományok tanuló szakácsai készítik (persze a tanáraik felügyeletével) a helyszínen. Holnap, azaz csütörtökön pl. Prince Edward Island jellegzetességeit kóstolhatják meg az oda látogatók. A helybéli zenészek, művészek szintén láthatóak, hallhatóak a pavilon környékén, akik zenéikkel, történeteikkel mesélik el, miért is fantasztikus hely az ő otthonuk, Kanada keleti partja. Christina Martin, David Myles, Meaghan Blanchard, Monique Poirier, Ashley MacIsaac vagy Daniel Payne csak pár név a sok közül, akiket érdemes megismerni, meghallgatni. A mai olimpiai videó után betettem egy-két zenei videót is, szerintem nagyszerűek. Szerintetek?
Ha még több keleti parti énekest/együttest szeretnétek megismerni, menjetek az Atlantic Canada House oldalára, ahol az Our Artists menüpont alatt mindegyik tartomány művészeiről olvashattok külön-külön.
Discover the best of Canada's East Coast! :))
péntek, február 12, 2010
csütörtök, január 21, 2010
Happy Anniversary!
5 éves házasok vagyunk ma!!
Nagyon boldogok és crazy in love! ;)
Szép az élet... hmmm, nagyon szép...
Ki tudja hanyadjára hallgatom ma pl. ezt:
U.I.: Sajnos a videót ki kellett cserélnem, mert az eredeti változat már nem elérhető... de a dal ugyanaz. ;)
csütörtök, október 08, 2009
péntek, június 05, 2009
Sass Jordan
Már éppen itt az ideje egy újabb zenei bejegyzésnek, hiszen most döbbentem rá, hogy januárban írtam zenéről utoljára. Ezúttal is egy női kanadai énekest mutatnék be nektek, Sass Jordant.
Sass a kanadai "Megasztár", a Canadian Idol egyik zsűritagja, amit azért említek meg rögtön a legelején, mert én itt hallottam róla először. :)
Ahogyan Hayley
Sales, Sass Jordan sem Kanadában született, hanem történetesen Angliában, Birminghamban egy francia professzor és egy színész/balett táncos lányaként '64 decemberében. Még gyerek volt, amikor emigrált a család Montreálba és elsőként a The Pinups együttes dobosaként figyeltek fel rá. Ekkor még csak tinédzser éveinek derekán járt. A '80-as években kezd szólókarrierbe és '88-ban jelenik meg első albuma Tell Somebody címmel. Az album rögtön platinalemez lesz, amihez még egy Juno Award díj is társul a következő évben. (A Juno Award a Grammy kanadai megfelelője.) Énekesi és előadói képességeit Gene Simmonstól Van Halenig sokan elismerik és kezdettől fogva támogatják is. (Michael Kamen közbenjárásával még egy főszerepetválogatásra is lehetőséget kap a Die Hard 3 című filmhez, az egyik terrorista szerepére, Bruce Willis ellenségeként.)1992-ben jelenik meg második, Racine című albuma, ami alapján az év női rockénekesének választja az amerikai Billboard magazin. Ezt követően Los Angelesbe költözik, és többek között duettet énekel Joe Cocker-rel és kisebb szerepeket kap tévésorozatokban. A harmadik CD, a Rats megjelenése után körbeturnézza a világot olyan előadókkal, mint az Aerosmith, Steve Perry vagy a Whitesnake.
A '90-es évek elején ismerkedik meg jövőbeli férjével, a szintén zenész Derek Sharp-pal, majd visszaköltözik Kanadába, egy ontariói farmra. 1997-ben születik meg közös kislányuk, Stella. Ezekben az időkben még két másik albumot is megjelentet (Present és Hot Gossip), és mint színész, Torontóban illetve Winnipegben vállal szerepet a Vagina Monológokban. Több mint félmillió eladott lemez után Kanadában is nevet szerez magának, a határoktól délre azonban még ennél is nagyobb elismerést szerez Janis Joplint alakítva az off-Broadway-en, a Love Janis című musicalben. Egy-egy rövid részletért kattints ide és ide.
Kanadában 2003-ban kerül újra reflektorfénybe, amikor is elvállalja a már említett Canadian Idol egyik zsűritagjának szerepét. 2006-ban Nashvilleben adja ki Get What You Give albumát és időről időre koncertezik is. A torontói SARS koncerten pl. a The Rolling Stones, az AC/DC és más nagyszerrű együttesekkel lép fel közösen. Jelenleg legújabb albumán dolgozik.
Az alábbiakban két előadást láthattok tőle. Enjoy! :)
szombat, január 24, 2009
Hayley Sales
2009 első zenei bejegyzésében úgy gondoltam, egy fiatal, kedves lányt mutatnék be, akinek zenéjét hallgatva mindig mosolyognom kell, aki zenéje lecsendesít és azt suggalja: minden rendben van. :)
A leány neve
Hayley Sales, akinek története annyira sokszínű és lenyűgöző, hogy szinte már nem is hangzik valósnak. Hayley jelenleg Vancouver Islanden él, British Columbiában, de Washington D.C.-ben született, készített már interjút a Dalai Lámával, körbeutazta a világot, zenélt az egykori Nirvana basszusgitárosával, Krist Novodelic-kel és saját maga írta illetve producelte első albumát, a Sunweed-et, amit a család stúdiójában vettek fel. Mindezekhez képest Hayley még csak 22 éves. :))
Gyerekként imádta hallgatni Judy Garland '40 évekbeli jazz zenéjét, vagy a reggaet, majd iskolásként felfedezte magának a modern zenét is. Első albuma összeállításában nagy hatással volt rá a Pink Floyd, Jack Johnson, Ben Harper vagy a Dave Matthews Band is. A család akárhol is lakott, mindig felépítettek egy teljes zenei stúdiót, Washingtontól kezdve, Portlanden át egészen mostani otthonukig, az organikus fekete áfonya farmig Vancouver Islanden.
Kanadába költözésük sok szempontból volt Hayleyre nagy hatással. Mar csak ha azt nézzük, hogy egy 16 éves lány a nyüzsgő portlandi belvárosból egy csendes, távoli farmra került, önmagában sem nyomok nélküli változás. Ahogy Hayley mondta: "I was 16 and went from going to school in downtown Portland to being on an island, where it was basically me alone with myself." Így kezdetben a világtól elbújva csak a zenére koncentrált. Barátai sem voltak egy ideig, csak otthon zongorázott, gitározott egész nap. "Music was my only confidante for awhile."
A családja
igyekezett minden szükséges eszközt biztosítani Hayley számára a zenetanuláshoz. Azonban sosem tanították semmire, habár a szülők is sokat tudtak a zenéről. Az apja csak annyit mondott a lányának, hogy menj a stúdióba és vedd fel saját magad. Hayley örült volna több segítségnek, de az apja szerint mindent önmagadnak kell megtalálnod. "I was so annoyed by that initally, but he told me 'I will not teach you, you need to find out for yourself." Ma az akkori sok-sok próbálgatásnak rettentő sok hasznát veszi. :)
Vancouver Island minden szempontból nagy hatással volt zenéjére, hiszen ahogy mondja: a parton ülve és a hullámokat figyelve teljesen más dalt ír az ember, mint akárhol máshol. "Since I have become more relaxed, I realize that there's a different way to live life, to take t easy and live in the moment,to try and look past the superficial things and figure out what makes you as an individual tick."
Hallgassatok bele egy-két Hayley Sales dalba, remélem nektek is olyan örömet okoz majd, mint nekem. :)
Az első videót a kanadai blueberry farmon vették fel, és a második is szintén Vancouver Islandon készült.
(Sajnos az elso videot mar csak engedellyel lehet feltenni, de itt meghallgathatjatok.)
A legutolsón édesapjával énekelnek/szórakoznak a nagy hóban. :)
A leány neve
Hayley Sales, akinek története annyira sokszínű és lenyűgöző, hogy szinte már nem is hangzik valósnak. Hayley jelenleg Vancouver Islanden él, British Columbiában, de Washington D.C.-ben született, készített már interjút a Dalai Lámával, körbeutazta a világot, zenélt az egykori Nirvana basszusgitárosával, Krist Novodelic-kel és saját maga írta illetve producelte első albumát, a Sunweed-et, amit a család stúdiójában vettek fel. Mindezekhez képest Hayley még csak 22 éves. :))Gyerekként imádta hallgatni Judy Garland '40 évekbeli jazz zenéjét, vagy a reggaet, majd iskolásként felfedezte magának a modern zenét is. Első albuma összeállításában nagy hatással volt rá a Pink Floyd, Jack Johnson, Ben Harper vagy a Dave Matthews Band is. A család akárhol is lakott, mindig felépítettek egy teljes zenei stúdiót, Washingtontól kezdve, Portlanden át egészen mostani otthonukig, az organikus fekete áfonya farmig Vancouver Islanden.
Kanadába költözésük sok szempontból volt Hayleyre nagy hatással. Mar csak ha azt nézzük, hogy egy 16 éves lány a nyüzsgő portlandi belvárosból egy csendes, távoli farmra került, önmagában sem nyomok nélküli változás. Ahogy Hayley mondta: "I was 16 and went from going to school in downtown Portland to being on an island, where it was basically me alone with myself." Így kezdetben a világtól elbújva csak a zenére koncentrált. Barátai sem voltak egy ideig, csak otthon zongorázott, gitározott egész nap. "Music was my only confidante for awhile."
A családja
igyekezett minden szükséges eszközt biztosítani Hayley számára a zenetanuláshoz. Azonban sosem tanították semmire, habár a szülők is sokat tudtak a zenéről. Az apja csak annyit mondott a lányának, hogy menj a stúdióba és vedd fel saját magad. Hayley örült volna több segítségnek, de az apja szerint mindent önmagadnak kell megtalálnod. "I was so annoyed by that initally, but he told me 'I will not teach you, you need to find out for yourself." Ma az akkori sok-sok próbálgatásnak rettentő sok hasznát veszi. :)Vancouver Island minden szempontból nagy hatással volt zenéjére, hiszen ahogy mondja: a parton ülve és a hullámokat figyelve teljesen más dalt ír az ember, mint akárhol máshol. "Since I have become more relaxed, I realize that there's a different way to live life, to take t easy and live in the moment,to try and look past the superficial things and figure out what makes you as an individual tick."
Hallgassatok bele egy-két Hayley Sales dalba, remélem nektek is olyan örömet okoz majd, mint nekem. :)
Az első videót a kanadai blueberry farmon vették fel, és a második is szintén Vancouver Islandon készült.
(Sajnos az elso videot mar csak engedellyel lehet feltenni, de itt meghallgathatjatok.)
A legutolsón édesapjával énekelnek/szórakoznak a nagy hóban. :)
szombat, november 08, 2008
Everything
Az utóbbi időben nagyon a fülembe mászott egy dal. Gyakran azon kapom 
magam, hogy ezt a dalt dúdolgatom és mindig mosolyra derít, megnyugtat. Igy gondoltam megosztom itt veletek és írok is kicsit az énekesről, aki történetesen kanadai, szóval éppen "témába" vág. Zenei vonalon úgyis régen írtam. :) Michael Buble-ról és az Everything című daláról van szó. Olyan régóta játszák a rádiókban, fogalmam sincs, miért most kapott el engem. Mindenesetre az utóbbi időben a napjaim része.
magam, hogy ezt a dalt dúdolgatom és mindig mosolyra derít, megnyugtat. Igy gondoltam megosztom itt veletek és írok is kicsit az énekesről, aki történetesen kanadai, szóval éppen "témába" vág. Zenei vonalon úgyis régen írtam. :) Michael Buble-ról és az Everything című daláról van szó. Olyan régóta játszák a rádiókban, fogalmam sincs, miért most kapott el engem. Mindenesetre az utóbbi időben a napjaim része.Odáig még semmi különleges nincs a történetében, hogy a kanadai-olasz családból származó srácra a nagypapa zenei ízlése volt nagy hatással. Sok-sok jazzt hallgattak és a nagypapa bátorította is unokáját az éneklésre, amikor látta, mekkora hatással van rá a zene. A nagypapa vízvezetékszerelői szolgálatait ajánlotta fel kisebb bárokban, hotelekben, cserébe annyit kért, hogy kisunokája énekelhessen. :) Így már korán tapasztalatot szerzett Michael a színpadon, majd amikor kanadai tehetségkutató versenyeken is indult, igen sikeresen szerepelt. Több független lemezt adott ki, egyet kimondottan a nagypapa tiszteletére.
Az áttörést az egykori kanadai miniszterelnök, Brian Mulroneys lányának esküvője hozta. Michael a Mack the Knife című dalt énekelte ott, miután bemutatták őt az akkor már elismert és többszörös Grammy-díjas David Fosternek. Mivel a srác valóban tehetséges és nagyon ért hozzá, hogy a közönségét szórakoztassa és elvarázsolja, hamar jött a lemezszerződés. Ma már a harmadik albuma is megjelent és úgy tűnik, mindegyik csak sikeresebb az előzőnél. A tavalyi album (Call Me Irresponsible, 2007), az előzőekhez képest már saját dalokat is tartalmaz a feldolgozások mellett. Michael időnként filmekben is feltűnik, pl. a The Snow Walkerben Sandra Bullock és Hugh Grant oldalán. Énekelget és játszogat is kicsit. Hát hajrá Michael, csak így tovább! :)
Michael Bublé - Everything from M on Vimeo.
You're a falling star, You're the get away car.
You're the line in the sand when I go too far.
You're the swimming pool, on an August day.
And you're the perfect thing to say.
And you play it coy, but it's kinda cute.
Ah, When you smile at me you know exactly what you do.
Baby don't pretend, that you don't know it's true.
Cause you can see it when I look at you.
[Chorus:]
And in this crazy life, and through these crazy times
It's you, it's you, You make me sing.
You're every line, you're every word, you're everything.
You're a carousel, you're a wishing well,
And you light me up, when you ring my bell.
You're a mystery, you're from outer space,
You're every minute of my everyday.
And I can't believe, uh that I'm your man,
And I get to kiss you baby just because I can.
Whatever comes our way, ah we'll see it through,
And you know that's what our love can do.
[Chorus:]
And in this crazy life, and through these crazy times
It's you, it's you, You make me sing
You're every line, you're every word, you're everything.
So, La, La, La, La, La, La, La
So, La, La, La, La, La, La, La
[Chorus:]
And in this crazy life, and through these crazy times
It's you, it's you, You make me sing.
You're every line, you're every word, you're everything.
You're every song, and I sing along.
'Cause you're my everything.
Yeah, yeah
So, La, La, La, La, La, La, La
So, La, La, La, La, La, La, La, La, La, La, La
Az áttörést az egykori kanadai miniszterelnök, Brian Mulroneys lányának esküvője hozta. Michael a Mack the Knife című dalt énekelte ott, miután bemutatták őt az akkor már elismert és többszörös Grammy-díjas David Fosternek. Mivel a srác valóban tehetséges és nagyon ért hozzá, hogy a közönségét szórakoztassa és elvarázsolja, hamar jött a lemezszerződés. Ma már a harmadik albuma is megjelent és úgy tűnik, mindegyik csak sikeresebb az előzőnél. A tavalyi album (Call Me Irresponsible, 2007), az előzőekhez képest már saját dalokat is tartalmaz a feldolgozások mellett. Michael időnként filmekben is feltűnik, pl. a The Snow Walkerben Sandra Bullock és Hugh Grant oldalán. Énekelget és játszogat is kicsit. Hát hajrá Michael, csak így tovább! :)
Michael Bublé - Everything from M on Vimeo.
You're a falling star, You're the get away car.
You're the line in the sand when I go too far.
You're the swimming pool, on an August day.
And you're the perfect thing to say.
And you play it coy, but it's kinda cute.
Ah, When you smile at me you know exactly what you do.
Baby don't pretend, that you don't know it's true.
Cause you can see it when I look at you.
[Chorus:]
And in this crazy life, and through these crazy times
It's you, it's you, You make me sing.
You're every line, you're every word, you're everything.
You're a carousel, you're a wishing well,
And you light me up, when you ring my bell.
You're a mystery, you're from outer space,
You're every minute of my everyday.
And I can't believe, uh that I'm your man,
And I get to kiss you baby just because I can.
Whatever comes our way, ah we'll see it through,
And you know that's what our love can do.
[Chorus:]
And in this crazy life, and through these crazy times
It's you, it's you, You make me sing
You're every line, you're every word, you're everything.
So, La, La, La, La, La, La, La
So, La, La, La, La, La, La, La
[Chorus:]
And in this crazy life, and through these crazy times
It's you, it's you, You make me sing.
You're every line, you're every word, you're everything.
You're every song, and I sing along.
'Cause you're my everything.
Yeah, yeah
So, La, La, La, La, La, La, La
So, La, La, La, La, La, La, La, La, La, La, La
szombat, szeptember 06, 2008
Burlington - Canada's Largest Ribfest
A múlt hétvégénk hosszú hétvége volt, azaz hétfőn sem dolgoztunk, tkp. a szeptemberi évkezdés miatt (Labour Day). Szombaton 
Attila barátunkkal lementünk Burlingtonba, "Kanada Legnagyobb Bordafesztiváljára", amit meg kell mondanom nagyon élveztünk. A városka, mely lakosságát tekintve majdnem miskolci nagyságrendű, igazán barátságos volt, az emberek közvetlenek és kedvesek, a tópart itt is csodaszép, a fesztivál jól megrendezett és jó hangulatú, a bordák pedig isteni finomak voltak. Szóval egy szavunk sem lehetett az egész napot illetően. A város érdekességéhez/fontosságához még az is hozzátartozik - legalábbis számunkra, hogy ott lakik Chris, a férjem fia édesanyjával és családjával.
Ahogy a térképen is látni (kattints a képre a nagyobb változatért), Burlington szintén az Ontarió-tó mentén helyezkedik el, kicsit nyugatabbra és délebbre Torontónál, a tó nyugati csücskénél, félúton Torontó és a Niagara-vízesés között. Autópályán ez kb. egy órás utat jelent. A város lakóinak igen nagy része Torontóban dolgozik, azaz vagy autóval vagy tömegközlekedéssel járnak be minden nap. Billnek több munkatársa is lakik ott, akik kb. másfél óra alatt vannak bent Torontóban, majd ugyanennyit utaznak hazafelé is. (Szóval én ne is szóljak semmit az egy órás utammal.)
A város hangulata sokak szerint hasonlít a régi Torontóhoz, így számukra megéri a bejárás, cserébe azért, hogy ott élhetnek, távol attól a Torontótól, ami számukra már nem a régi. Burlington itt egy picike városnak számít, de azért itt is van látnivaló, pl. Észak-Amerika egyik legnagyobb botanikus kertje, amiről egy rövid videót itt nézhettek meg. Csodaszép kirándulóutak vannak a környéken, hiszen a Niagara-völgye vagy az Ontarió-tó különlegesen szép adottságokat biztosít a városnak. A kicsi város nagy közönséget vonz pl. a Sound of Music Festival vagy a Canada's Largest Ribfest idején. Mi az utóbbira voltunk most kiváncsiak. (A bejegyzés végén sok képet láthattok a fesztiválról.)
Attila barátunkkal lementünk Burlingtonba, "Kanada Legnagyobb Bordafesztiváljára", amit meg kell mondanom nagyon élveztünk. A városka, mely lakosságát tekintve majdnem miskolci nagyságrendű, igazán barátságos volt, az emberek közvetlenek és kedvesek, a tópart itt is csodaszép, a fesztivál jól megrendezett és jó hangulatú, a bordák pedig isteni finomak voltak. Szóval egy szavunk sem lehetett az egész napot illetően. A város érdekességéhez/fontosságához még az is hozzátartozik - legalábbis számunkra, hogy ott lakik Chris, a férjem fia édesanyjával és családjával.Ahogy a térképen is látni (kattints a képre a nagyobb változatért), Burlington szintén az Ontarió-tó mentén helyezkedik el, kicsit nyugatabbra és délebbre Torontónál, a tó nyugati csücskénél, félúton Torontó és a Niagara-vízesés között. Autópályán ez kb. egy órás utat jelent. A város lakóinak igen nagy része Torontóban dolgozik, azaz vagy autóval vagy tömegközlekedéssel járnak be minden nap. Billnek több munkatársa is lakik ott, akik kb. másfél óra alatt vannak bent Torontóban, majd ugyanennyit utaznak hazafelé is. (Szóval én ne is szóljak semmit az egy órás utammal.)
A város hangulata sokak szerint hasonlít a régi Torontóhoz, így számukra megéri a bejárás, cserébe azért, hogy ott élhetnek, távol attól a Torontótól, ami számukra már nem a régi. Burlington itt egy picike városnak számít, de azért itt is van látnivaló, pl. Észak-Amerika egyik legnagyobb botanikus kertje, amiről egy rövid videót itt nézhettek meg. Csodaszép kirándulóutak vannak a környéken, hiszen a Niagara-völgye vagy az Ontarió-tó különlegesen szép adottságokat biztosít a városnak. A kicsi város nagy közönséget vonz pl. a Sound of Music Festival vagy a Canada's Largest Ribfest idején. Mi az utóbbira voltunk most kiváncsiak. (A bejegyzés végén sok képet láthattok a fesztiválról.)
Ezévben 13. alkalommal rendezték meg ezt a bordafesztivált, ahová nemcsak Kanadából, de az USA-ból is sokan jönn
ek át. Ebben az évben a rendezvény egyik fő célja volt, hogy elérjék a 2 millió dollárnyi összbevételt, amit mind jótékonysági célra fordítanak. Az ott dolgozók közül nagyon sokan voltak önkéntesek, és meg kell mondjam, nem volt egyszerű dolguk, hiszen egész nap hatalmas embertömeggel kellett "megküzdeniük". Mégis mindenki önfeledt volt, mosolygós és jókedvű. :) A "zöld program" keretében arra ösztönözték a látogatókat, hogy ne autóval, hanem pl. minél többen biciklivel érkezzenek. Egy nagy őrzött területen lehetett parkoltatni a bicikliket, de buszjáratokat is biztosítottak többfelől és a vizijárművel érkezők is ingyen parkolhattak. Szintén ugyanebből a célból csak fa evőeszközöket, papírszalvétátak és kukoricakeményítő-alapú söröspoharakat adtak mindenhol, ami mind-mind újrahasznosítható.
16 féle cég bordáit kóstolhatták a vendégek egész Észak-Amerikából, a teljesség igénye nélkül pár példa: Howling Coyote Illinois-ból, Kentucky Smokehouse Londonból, Uncle Sam's New Mexico-ból, Jack on the Bone Ohio-ból, Cowboy's BBQ Texas-ból, a Camp 31 bordáit Alabama-ból (ez volt a kedvencem, hmmm) vagy a Bibb's BBQ Floridából. Mindez számokban: több, mint 45.000 kg hús kb. 150.000 résztvevőnek.
És azt még nem is említettem, milyen jó zenéket hallgattunk, hiszen délutántól folyamatos élő koncertek mentek egészen az éjszakába nyúlóan. Legtöbben persze a legutolsó koncertet, a Downchild Blues Band-et várták, akik a legnagyobb és legismertebb blues
zenekar Kanadában. Tény, hogy valóban jók voltak. Én azonban egy őket megelőző énekest ajánlanék a figyelmetekbe, egy hamiltoni énekes, akinek legújabb CD-je, a "Honey" nem is olyan rég jelent meg. A neve Steve Strongman, aki szintén a blues zene szerelmese, s hangja, zenéje számomra/számunkra hihetetlen élvezetes volt. Hallgassátok meg pl. a MySpace oldalán (jobb oldalt a második dal) a Soul Searching című számát!! A koncerten ez valami elementálisan hatott. De a YouTube-on is érdemes bármibe belehallgatnia annak, aki szereti a blues zenét. Steve 16 évesen kezdte a professzionális zenélést, és olyan zenészektől tanult, mint Mel Brown, vagy Otis Clay. Eleinte együttesével, a Plasticine-nel zenélt, majd különválásuk óta szólókarrierbe kezdett és azóta pályafutása csak felfelé ível.
Na jó, nem írok már többet, jöjjenek inkább a képek, majd utána egy részlet a Steve Strongman koncert elejéről. :)))
ek át. Ebben az évben a rendezvény egyik fő célja volt, hogy elérjék a 2 millió dollárnyi összbevételt, amit mind jótékonysági célra fordítanak. Az ott dolgozók közül nagyon sokan voltak önkéntesek, és meg kell mondjam, nem volt egyszerű dolguk, hiszen egész nap hatalmas embertömeggel kellett "megküzdeniük". Mégis mindenki önfeledt volt, mosolygós és jókedvű. :) A "zöld program" keretében arra ösztönözték a látogatókat, hogy ne autóval, hanem pl. minél többen biciklivel érkezzenek. Egy nagy őrzött területen lehetett parkoltatni a bicikliket, de buszjáratokat is biztosítottak többfelől és a vizijárművel érkezők is ingyen parkolhattak. Szintén ugyanebből a célból csak fa evőeszközöket, papírszalvétátak és kukoricakeményítő-alapú söröspoharakat adtak mindenhol, ami mind-mind újrahasznosítható.16 féle cég bordáit kóstolhatták a vendégek egész Észak-Amerikából, a teljesség igénye nélkül pár példa: Howling Coyote Illinois-ból, Kentucky Smokehouse Londonból, Uncle Sam's New Mexico-ból, Jack on the Bone Ohio-ból, Cowboy's BBQ Texas-ból, a Camp 31 bordáit Alabama-ból (ez volt a kedvencem, hmmm) vagy a Bibb's BBQ Floridából. Mindez számokban: több, mint 45.000 kg hús kb. 150.000 résztvevőnek.
És azt még nem is említettem, milyen jó zenéket hallgattunk, hiszen délutántól folyamatos élő koncertek mentek egészen az éjszakába nyúlóan. Legtöbben persze a legutolsó koncertet, a Downchild Blues Band-et várták, akik a legnagyobb és legismertebb blues
zenekar Kanadában. Tény, hogy valóban jók voltak. Én azonban egy őket megelőző énekest ajánlanék a figyelmetekbe, egy hamiltoni énekes, akinek legújabb CD-je, a "Honey" nem is olyan rég jelent meg. A neve Steve Strongman, aki szintén a blues zene szerelmese, s hangja, zenéje számomra/számunkra hihetetlen élvezetes volt. Hallgassátok meg pl. a MySpace oldalán (jobb oldalt a második dal) a Soul Searching című számát!! A koncerten ez valami elementálisan hatott. De a YouTube-on is érdemes bármibe belehallgatnia annak, aki szereti a blues zenét. Steve 16 évesen kezdte a professzionális zenélést, és olyan zenészektől tanult, mint Mel Brown, vagy Otis Clay. Eleinte együttesével, a Plasticine-nel zenélt, majd különválásuk óta szólókarrierbe kezdett és azóta pályafutása csak felfelé ível.Na jó, nem írok már többet, jöjjenek inkább a képek, majd utána egy részlet a Steve Strongman koncert elejéről. :)))
csütörtök, augusztus 21, 2008
"Egypercesek" 16.
A múlt hét végén munkahelyem, a Corvina Printing & Design új helyre költözött. Ettől a héttől egy nagy Business Park részesei lettünk, aminek nemcsak a helyszíne, de a hangulata is teljesen más, mint ahol eddig dolgoztunk. A St. Clair Avenue West egy nyüzsgő, forgalmas belvárosi utca, minden évben a Salsa Festival színhelye; a Finch Avenue West hozzánk közel eső része kimondottan üzleti területe a városnak. Három év alatt hozzászoktam már a St. Clair latinos forgatagához, idő kell majd az átálláshoz.
Így az eheti "Egypercesben" hadd mutassam be egyik kedves kubai - egészen pontosan havannai - barátomat, Michel-t, akit a Corvinában ismertem meg, amikor az újonnan alakuló cégének készíttetett ezt-azt.
Itt éppen egy születendő dalát mutatja be, amit egyik itteni barátjával írnak.
Ő is, mint sok más kedves ismerős a St. Clair-ről hiányozni fog. Szerencsés vagyok, mert nagyszerű, melegszívű emberekkel hozott össze a sors a munkám során, köztük nem egy zenésszel, énekessel, akik mind-mind sok mosolyt hoztak az életembe.
Így az eheti "Egypercesben" hadd mutassam be egyik kedves kubai - egészen pontosan havannai - barátomat, Michel-t, akit a Corvinában ismertem meg, amikor az újonnan alakuló cégének készíttetett ezt-azt.
Itt éppen egy születendő dalát mutatja be, amit egyik itteni barátjával írnak.
Ő is, mint sok más kedves ismerős a St. Clair-ről hiányozni fog. Szerencsés vagyok, mert nagyszerű, melegszívű emberekkel hozott össze a sors a munkám során, köztük nem egy zenésszel, énekessel, akik mind-mind sok mosolyt hoztak az életembe.
vasárnap, július 20, 2008
"There's no place like this" with Brian Byrne
Az alábbi videó Ontariót reklámozza, azt a tartományt, ahol élünk.
Több verziója is létezik ennek az egyperces reklámnak (erről jut eszembe, hol maradnak az én nyári egyperceseim?), itt most az egyiket mutatom meg, de aki kíváncsi a többire is, az Ontarió turisztikai oldalán megnézheti. Szeretem ezeknek a reklámoknak a hangulatát, mindegyiket más-más helyi énekes énekli, más-más zenei irányzatot képviselve. (Apropó, eddig Ontarióról sem írtam még túl sokat, ezt a közeljövőben igyekszem majd pótolni.)
A lenti videón Brian Byrne látható. A srác newfoundlandi, a '90-es évektől él Torontóban, s a legtöbben az I Mother Earth, egykori torontói rockbanda (1991-2003) énekeseként ismerik. A második videó ebből a korszakából való. Azóta érdekes módon (a férjem számára talán hátborzongatóan :)) Brian jó pár év alternatív rockzene után áttért/visszatért a country zenéhez (newfoundlandi lévén gyerekként nagyon sok countryt hallgatott). A mai zenéje a két műfaj egyfajta keveredése - harmadik videó.
(A férjemnek és más "kételkedőknek" üzenem, hogy a 21. század country zenéje, annak hangzása már nemcsak olyan, ami elsőre beugrik erről a műfajról. Maybe you guys should give it a chance. :)
szombat, február 09, 2008
Yael Naim - New Soul
Pár napja hallottam ezt a dalt egy másik blogon, és azóta nagyon megszerettem. A hangulatát, Yael hangját, a szöveget, a hangszerelést, mindent. Persze van egy kis francia beütése, nekem tetszik!
Ahogyan Denise, most én is továbbítom a dalt nektek, hallgassátok és élvezzétek velem!
Hangosítsátok fel a hangfalakat és énekeljetek ti is!
Have fun!! :)
I'm a new soul I came to this strange world hoping I could learn a bit about how to give and take.
But since I came here
felt the joy and the fear
finding myself making every possible mistake
la-la-la-la-la-la-la-la...
I'm a young soul in this very strange world hoping I could learn a bit about what is true and fake.
But why all this hate?
Try to communicate.
Finding trust and love is not always easy to make.
la-la-la-la-la-la-la-la...
This is a happy end cause' you don't understand everything you have done why's everything so wrong
this is a happy end come and give me your hand I'll take your far away.
[Refrain]: I'm a new soul I came to this strange world hoping I could learn a bit about how to give and take
but since I came here
felt the joy and the fear finding
myself making every possible mistake
la-la-la-la-la-la-la-la... la-la-la-la-la-la-la-la-la-la....
Ahogyan Denise, most én is továbbítom a dalt nektek, hallgassátok és élvezzétek velem!
Hangosítsátok fel a hangfalakat és énekeljetek ti is!
Have fun!! :)
I'm a new soul I came to this strange world hoping I could learn a bit about how to give and take.
But since I came here
felt the joy and the fear
finding myself making every possible mistake
la-la-la-la-la-la-la-la...
I'm a young soul in this very strange world hoping I could learn a bit about what is true and fake.
But why all this hate?
Try to communicate.
Finding trust and love is not always easy to make.
la-la-la-la-la-la-la-la...
This is a happy end cause' you don't understand everything you have done why's everything so wrong
this is a happy end come and give me your hand I'll take your far away.
[Refrain]: I'm a new soul I came to this strange world hoping I could learn a bit about how to give and take
but since I came here
felt the joy and the fear finding
myself making every possible mistake
la-la-la-la-la-la-la-la... la-la-la-la-la-la-la-la-la-la....
(Ez a változat is nagyon jó, ami egy Idolhoz/Megasztárhoz hasonló, francia tehetségkutató versenyen hangzott el!)
kedd, december 04, 2007
Kellie Pickler és Magyarország
Nos, ez a bejegyzés abszolút "off topic", azaz semmi köze nem lesz Torontóhoz, mégis írnom kell róla. A mai nap ugyanis kaptam egy e-mailt, benne egy rövid kis videóval Kellie Pickler egyik tévébeni szerepléséről. Amolyan "Legyen Ön is milliomos" féle műsorról van szó, csak gyerekek főszereplésével. A szóban forgó adásban Kelly volt a meghívott vendég.
Kellieről annyit kell tudni, hogy az American Idol 5. szériájában tűnt fel (ez a "Megasztár" amerikai megfelelője), ahol nagyon jól szerepelt. (Nemrég jött ki éppen a legújabb lemeze.) A közönség első perctől kezde imádta, közvetlensége, kedvessége, őszintesége és humora miatt. No és persze a hangja sem rossz. :-)
Szerintem legalábbis nem, hiszen én kedvelem a country zenét. Tudom, tudom mit mondanának most néhányan - köztük a férjem is -, hogy szeretem ezt a fajta zenét. Errefelé ugyanis "tudvalevő", hogy Amerikában a déliek zenéje a country, akik közül nagyon sokan, hogy is fejezzem ki magam, hát nem igen álltak sorba, amikor az észt osztogatták. Én erről évekkel ezelőtt mit sem tudtam, ettől még tetszett, ha meghallottam valahol. Na mindegy. Szóval Kelly is egy ilyen "egyszerű" lány, (a déli kiejtését jól hallani), aki mellesleg egy farmon élt a nagyszüleivel és nem sokat tanult sajnos a nagyvilágról.
Hát éppen valami ilyesmiről szól a fent említett videó.
Hát éppen valami ilyesmiről szól a fent említett videó.
A műsorban Kelly azt a kérdést kapja, hogy melyik európai ország fővárosa Budapest.... Maga a téma is igen nagy fejtörést okoz majd, no de az angolul tudóknak nem akarom lelőni a "poént", inkább hallgassátok meg magatok.
Az első videón egy dalt hallhattok Kellytől, csak hogy legyen egy képetek róla; a második pedig a vetélkedő.
U.I.: Szóval a kérdésre Kelly először meglepődve mondja, hogy ő azt hitte, maga Európa egy ország... ?!%@#$ Hmmm... Nagyon gondolkodik, Franciaország felé húz a válasszal, de nem kockáztat végül. A választ meghallva (Magyarország, azaz Hungary) teljesen meglepődik, hogy ilyen nevű ország egyáltalán létezik. A déliek ugyanis az "a" nélkül ejtik a Hungary-t, "hungry", ami angolul annyit jelent: éhes. Azt mondja, olyan országról hallott már, hogy Turkey (angolul pulyka), na de olyanról, hogy "Hung(a)ry".....
Nehéz ezekre mit mondani. Annak idején nekem is voltak hasonló élményeim Amerikában, amikor munkatársainknak azt próbáltuk Szabolccsal elmagyarázni, honnan is jöttünk. Ausztriát említettük, mint szomszédos országot, aminek nagyon örültek, mert Ausztráliáról már hallottak, de nem tudták pontosan hol is van Európán belül.... Volt, aki Oroszországon belül akart elhelyezni minket, ekkor igyekeztünk megértetni, hogy itt két különálló országról beszélünk... Nem volt egyszerű a helyzet, a végén már nem is nagyon próbálkoztunk.
Az első videón egy dalt hallhattok Kellytől, csak hogy legyen egy képetek róla; a második pedig a vetélkedő.
U.I.: Szóval a kérdésre Kelly először meglepődve mondja, hogy ő azt hitte, maga Európa egy ország... ?!%@#$ Hmmm... Nagyon gondolkodik, Franciaország felé húz a válasszal, de nem kockáztat végül. A választ meghallva (Magyarország, azaz Hungary) teljesen meglepődik, hogy ilyen nevű ország egyáltalán létezik. A déliek ugyanis az "a" nélkül ejtik a Hungary-t, "hungry", ami angolul annyit jelent: éhes. Azt mondja, olyan országról hallott már, hogy Turkey (angolul pulyka), na de olyanról, hogy "Hung(a)ry".....
Nehéz ezekre mit mondani. Annak idején nekem is voltak hasonló élményeim Amerikában, amikor munkatársainknak azt próbáltuk Szabolccsal elmagyarázni, honnan is jöttünk. Ausztriát említettük, mint szomszédos országot, aminek nagyon örültek, mert Ausztráliáról már hallottak, de nem tudták pontosan hol is van Európán belül.... Volt, aki Oroszországon belül akart elhelyezni minket, ekkor igyekeztünk megértetni, hogy itt két különálló országról beszélünk... Nem volt egyszerű a helyzet, a végén már nem is nagyon próbálkoztunk.
Itt Kanadában szerencsére messze jobb a helyzet (legalábbis az én tapasztalataim szerint), mert a legtöbb ember, akivel beszélek, nemhogy tudja, hol van Magyarország, de sokan közülük már voltak is ott. Ezt mindig jó érzés hallatni és azt is, milyen jó emlékeik voltak ott, mennyire érdekesnek tartották.
Biztosan Kellynek is tetszene. :-)
szombat, szeptember 22, 2007
Rush
Hát igen úgy tűnik, hogy az utóbbi hetek a zene jegyében teltek, így a mostani post is zenéről szól. Mégpedig a szerda esti Rush koncertről. (Igérem, legközelebb filmekről írok majd.)
Újra Bill munkahelyén keresztül mentünk a koncertre, ami az Air Canada Centre-ben volt, s ahol a cégüknek saját boxa van, hogy időnként egy kis szórakozás közben beszélhessenek üzletről a nagy fejesek. Jó dolog ez, hiszen így sosem a nagy tömegben lökdösődünk (bár biztosan van, aki bizonyos alkalmakkor azt preferálná), hanem a kényelmes fotelekben ülünk, ahol - ha valami nagyfőnök is jelen van, mert nem mindig - finom vacsorával is várnak minket. Igy volt ez most is, így volt alkalmam megismerkedni többek között Bill egyik nagyfőnökével, John O'Neil-lal. :-) Szimpatikus férfi volt nagyon, a párjával (házastársával) együtt, aki jelen esetben szintén férfi.
Szóval Rush.
Meg kell mondanom, sosem láttam még ekkora őrjöngést, mint most, ezen a koncerten. Az emberek eszméletlen módon odavoltak ezért a három férfiért (Geddy Lee, Alex Lifeson, Neil Peart), akik a Rush tagjai már jó pár évtizede. 1974-ben jelent meg az első lemezük, "Rush" (én akkor még sehol sem voltam, ők meg már együtt zenéltek), a legutolsó pedig most májusban "Snakes & Arrows" címmel.
Igy kezdték:
Újra Bill munkahelyén keresztül mentünk a koncertre, ami az Air Canada Centre-ben volt, s ahol a cégüknek saját boxa van, hogy időnként egy kis szórakozás közben beszélhessenek üzletről a nagy fejesek. Jó dolog ez, hiszen így sosem a nagy tömegben lökdösődünk (bár biztosan van, aki bizonyos alkalmakkor azt preferálná), hanem a kényelmes fotelekben ülünk, ahol - ha valami nagyfőnök is jelen van, mert nem mindig - finom vacsorával is várnak minket. Igy volt ez most is, így volt alkalmam megismerkedni többek között Bill egyik nagyfőnökével, John O'Neil-lal. :-) Szimpatikus férfi volt nagyon, a párjával (házastársával) együtt, aki jelen esetben szintén férfi.
Szóval Rush.
Meg kell mondanom, sosem láttam még ekkora őrjöngést, mint most, ezen a koncerten. Az emberek eszméletlen módon odavoltak ezért a három férfiért (Geddy Lee, Alex Lifeson, Neil Peart), akik a Rush tagjai már jó pár évtizede. 1974-ben jelent meg az első lemezük, "Rush" (én akkor még sehol sem voltam, ők meg már együtt zenéltek), a legutolsó pedig most májusban "Snakes & Arrows" címmel.
Igy kezdték:
És ilyenek most:
Nem egy szépség egyik sem (bár idősebbként már jobban néznek ki), nem a külsejükkel lettek népszerűek az biztos, ahogyan az manapság megesik olykor-olykor... A tudásuk ezzel szemben senkiben nem ébreszt kételyeket. A zenejük igaz, nem az én stílusom volt, de nem kellett sok idő hozzá, hogy ezt én is megérezzem, megértsem. A dobosukat, Neil Peart-t a világ egyik legjobb dobosaként tartják számon, és tény, hogy amit dobszólóként a koncerten művelt, az valami eszméletlen volt. (A cikk végére tettem egy kis részletet belőle!) Az énekes Geddy Lee-nek, összetéveszthetetlen, magas hangja van, ami kicsit szokatlan volt számomra néha, de egészen biztos vagyok benne, hogy én voltam az egyetlen.
Na de hallgassatok is bele, ne csak írjak róla. Ennek a dalnak Tom Sawyer a cime:
A Rush egy igazi torontói együttes, akikre talán azt mondhatnám, hogy olyanok itt Kanadában, mint az LGT Magyarországon. Mindenki ismeri és szereti őket, éneklik a dalaikat kicsik és nagyok. Jó régóta a zenei palettán vannak, bár ők még mai napig is együtt "nyomják".
Hát mindenesetre most már tudom, milyen az igazi kanadai rock, akikért nem csak itt, de szerte a világon is sokan rajonganak (még a south parkos fiúk is). Kicsit pironkodtam ugyan, mikor azt kellett mondanom a nagyfőnöknek - aki mellesleg nagy Rush fan -, hogy nem nagyon ismerem a Rush zenéjét, de arra fogtam, hogy Magyarországon biztosan nem jöttek be annyira. (Ugye nem? Vagy csak én vagyok ennyire tájékozatlan? Pedig Bill is még Németországban ismerte meg a zenéjüket. Na mindegy.) Egy-két dal kicsit ismerősen csengett, akkor próbáltam szélesebben mosolyogni, és én is mozgatni a fejem a zenére, de egyébként nagyrészt egy srácot néztem a tömegben majdnem végig a koncert alatt, illetve egy zöld neoncsíkot a kezében, amivel az első perctől az utolsóig végig hadonászott. Komolyan mondom, meg nem állt a 3 óra alatt, és amikor kicsit világosabb volt a nézőtéren (néha még sötétben is) jól kitünt, hogy mindenkinél nagyobbakat ugrál. Nem lehetett szem elől téveszteni, főleg mivel csak neki volt zöld csíkja, így rajta keresztül néha én is jobban tudtam az ütemet.
Persze azért nem bántam meg, hogy elmentünk, mert mint zenészek, engem is a hatásuk alá kerítettek, no és torontóiként amúgy sem árt tudnom, ki is az a Rush. :-)
szombat, szeptember 15, 2007
Remember That Night
Egy érdekes, nagyszerű, különleges dolognak voltunk részesei szombat délután.
Egy szimpla moziban.
Egy nem mindennapi show keretein belül.
A zene csodálatos, gyakran könnyekig megható volt, az Echoes című számot pl. teljes egészében végigjátszották, ami igen ritka, s aminek Bill el sem tudom mondani, mennyire örült. Tkp. neki volt meglepetés ez az egész délután. Ő az, aki nagyon szerette a Pink Floydot, és manapság David Gilmour zenéjét. Be kell valljam
azonban, Apa is többször eszembe jutott a moziban ülve, ahogyan szinte mindig, amikor igazi, értékes zenét hallok. Ő tanított meg a zene szeretetére, már amennyire időnk engedte, s biztos vagyok benne, hogy ő is ott ült volna az európai mozik egyikében vagy a koncertturné valamelyik állomásán. Billnek hihetetlen tudása, kollekciója és alázata van a zenét illetően, nagyszerűen el tudtak volna beszélgetni éjszakákon át, finom sörök mellett. :-) Ennél a dalnál (Blue) nagy szerencsém volt, hogy sötétben ültünk... Hmmm... Vagy hallgassatok bele ebbe (Shine On You Crazy Diamond)!
Egy szimpla moziban.
Egy nem mindennapi show keretein belül.
David Gilmournak, a 
Pink Floyd egykori gitárosának ugyanis jövő héten jelenik meg a legújabb DVD-je, Remember That Night címmel. A megjelenést megelőzve azonban jó páran Európa, és most Észak-Amerika szerte részleteket láthattunk belőle. No de ettől még nem lenne a dolog annyira különleges, mint amennyire volt. Ahogyan múlt héten egész Európában, szombaton Amerikában és 
Kanadában egyszerre, egy időben jöttünk össze, összesen 166 moziban, hogy megnézzük az új DVD premierjét. (Én már magát a gondolatot és az érzést is szeretem, amikor egyszerre sokan lehetünk valami kivételes dolognak a részesei.) A DVD után David Gilmour és csapata Londonból, élőben játszott egy dalt, majd egy (hangulatában igen vicces) interjú következett a Royal Albert Hallból. A kérdező, a csapat egyik gitárosa Phil Manzanera volt, aki nem szakmabeli lévén, kicsit csendeskén, zavartan kérdezgetett, néhol kimondottan viccessé téve a helyzetet. 
Az emberek a dalok után ugyanúgy tapsoltak és kiabáltak, mintha egy valódi koncerten lettünk volna, furcsán keveredett a mozi és egy élő koncert élménye mindenkiben. A kérdéseket egyébként a rajongók tehették fel korábban, amit Gilmour honlapjára tölthettek fel, majd az est folyamán bejátszották őket, s David válaszolni igyekezett rájuk.
Pink Floyd egykori gitárosának ugyanis jövő héten jelenik meg a legújabb DVD-je, Remember That Night címmel. A megjelenést megelőzve azonban jó páran Európa, és most Észak-Amerika szerte részleteket láthattunk belőle. No de ettől még nem lenne a dolog annyira különleges, mint amennyire volt. Ahogyan múlt héten egész Európában, szombaton Amerikában és 
Kanadában egyszerre, egy időben jöttünk össze, összesen 166 moziban, hogy megnézzük az új DVD premierjét. (Én már magát a gondolatot és az érzést is szeretem, amikor egyszerre sokan lehetünk valami kivételes dolognak a részesei.) A DVD után David Gilmour és csapata Londonból, élőben játszott egy dalt, majd egy (hangulatában igen vicces) interjú következett a Royal Albert Hallból. A kérdező, a csapat egyik gitárosa Phil Manzanera volt, aki nem szakmabeli lévén, kicsit csendeskén, zavartan kérdezgetett, néhol kimondottan viccessé téve a helyzetet. 
Az emberek a dalok után ugyanúgy tapsoltak és kiabáltak, mintha egy valódi koncerten lettünk volna, furcsán keveredett a mozi és egy élő koncert élménye mindenkiben. A kérdéseket egyébként a rajongók tehették fel korábban, amit Gilmour honlapjára tölthettek fel, majd az est folyamán bejátszották őket, s David válaszolni igyekezett rájuk.A zene csodálatos, gyakran könnyekig megható volt, az Echoes című számot pl. teljes egészében végigjátszották, ami igen ritka, s aminek Bill el sem tudom mondani, mennyire örült. Tkp. neki volt meglepetés ez az egész délután. Ő az, aki nagyon szerette a Pink Floydot, és manapság David Gilmour zenéjét. Be kell valljam
azonban, Apa is többször eszembe jutott a moziban ülve, ahogyan szinte mindig, amikor igazi, értékes zenét hallok. Ő tanított meg a zene szeretetére, már amennyire időnk engedte, s biztos vagyok benne, hogy ő is ott ült volna az európai mozik egyikében vagy a koncertturné valamelyik állomásán. Billnek hihetetlen tudása, kollekciója és alázata van a zenét illetően, nagyszerűen el tudtak volna beszélgetni éjszakákon át, finom sörök mellett. :-) Ennél a dalnál (Blue) nagy szerencsém volt, hogy sötétben ültünk... Hmmm... Vagy hallgassatok bele ebbe (Shine On You Crazy Diamond)! Ha a videókkal gond lenne, ezen az oldalon a fenti kettő mellett további dalokat találtok a DVD-ről, ahol ki tudjátok választani a lejátszásra használt programot is. S akinek tetszik, ne fogja vissza magát, jövő héttől irány a zenebolt!
vasárnap, szeptember 09, 2007
Masi koncert Yorkville-ben
Meg kell mondanom őszintén, hogy nagyon ritkán járok magyar programokra, noha a Magyar Ház mellett dolgozom és így szinte minden eseményről hallok. Múlt szombaton azonban egy magyar énekesnő, Masi koncertjén voltam Ildivel. Sajnos ezév egyik utolsó közös progamja volt ez nekünk, mert szerdán Ildi visszautazik Magyarországra. Nagyon fog hiányozni. Bár kedden még összehozunk majd egy lányos wellness estét: átmegyünk a házunk fitness központjába és úszunk, szaunázunk, beszélgetünk egyet. (Ildi, gyere majd vissza minél hamarabb!! )Szóval szombat este Masi (Annamária Eisler) adott egy koncertet a belvárosi, yorkville-i Heliconian Hallban. Az 1875-ben épült templom különleges alaphangulatot adott az estnek, no és maga a környék sem utolsó. 
Yorkville Torontó egyik legelegánsabb bevásárló- és szórakozó negyede, ahol csodás éttermek, és csakis elsőosztályú üzletek, művészeti gallériák találhatók. A '60-as években a környék még a hippie kultúra központja volt, s mindenfelől jöttek is zenészek, hogy 
a környékbeli kávéházakban felléphessenek. Olyan kanadaiak karrierje indult itt el, mint Neil Young, Joni Michell vagy Gordon Lightfoot. Ahogyan a koncert helyszínéül szolgáló templom, maga egész Yorkville is viktoriánus stílusú (a második képen egy tűzoltóság látható), az utcai kávéházaktól kezdve, az antik boltokon át egészen a híres tervezők munkáit bemutató üzletekig. A közelben olyan designerek kollekcióit láthatjuk, mint Chanel, Tiffany, Giorgio, vagy Hermes. Ahogyan azt mi is éreztük szombat este, a környék éjszaka sem csendesül el, hiszen megannyi martini bár, romantikus étterem csábítja ide az embereket. Szó mi szó, a környék valóban nagyon hangulatos, minden évszakban, napszakban kellemes errefelé sétálni.
Yorkville Torontó egyik legelegánsabb bevásárló- és szórakozó negyede, ahol csodás éttermek, és csakis elsőosztályú üzletek, művészeti gallériák találhatók. A '60-as években a környék még a hippie kultúra központja volt, s mindenfelől jöttek is zenészek, hogy 
a környékbeli kávéházakban felléphessenek. Olyan kanadaiak karrierje indult itt el, mint Neil Young, Joni Michell vagy Gordon Lightfoot. Ahogyan a koncert helyszínéül szolgáló templom, maga egész Yorkville is viktoriánus stílusú (a második képen egy tűzoltóság látható), az utcai kávéházaktól kezdve, az antik boltokon át egészen a híres tervezők munkáit bemutató üzletekig. A közelben olyan designerek kollekcióit láthatjuk, mint Chanel, Tiffany, Giorgio, vagy Hermes. Ahogyan azt mi is éreztük szombat este, a környék éjszaka sem csendesül el, hiszen megannyi martini bár, romantikus étterem csábítja ide az embereket. Szó mi szó, a környék valóban nagyon hangulatos, minden évszakban, napszakban kellemes errefelé sétálni.Na de térjünk vissza Masihoz. Masi mai napig rendszeresen jár 
haza Magyarországra is, ahol szintén vannak fellépései minden évben. Otthon, kislányként a Magyar Rádió Gyermekkórusában kezdett énekelni, majd később a Bartók Béla Konzervatóriumban tanult tovább. Majláth Júlia tanítványaként egyre több felkérést kapott, énekelt olyan művészekkel, mint Kabos László vagy Horváth Tivadar. Később a torontói Royal Conservatory of Music-ban képezte tovább zongoratudását és énekelt a világhírű Mandellson kórusban. Masi egy időben New Yorkban is dolgozott egy projecten Bobby Scott-tal, azzal a legendás hírű jazz zenésszel, aki Michel Legrand dalait is hangszerelte. Az éneklés mellett már otthon is és később itt, Kanadában is modellkedett, ahol szintén szép sikereket ért el.
Ezen a esten Kanada egyik leghíresebb zongoristája kísérte, Norman Amadio, aki olyan énekeseket kísért már, mint Judy Garland, Paul Anka, Joe Williams vagy Peggy Lee. A párizsi hangulat felidézésében Joseph Macerollo harmoniaművész volt segítségére, aki fellépett már pl. a Három Tenorral vagy Teresa Stratas-szal.
A koncert igazán élvezetes volt, Masi mély, Karádyra emlékeztető hangja kellemesen búgott a kis viktoriánus templom falai között.
haza Magyarországra is, ahol szintén vannak fellépései minden évben. Otthon, kislányként a Magyar Rádió Gyermekkórusában kezdett énekelni, majd később a Bartók Béla Konzervatóriumban tanult tovább. Majláth Júlia tanítványaként egyre több felkérést kapott, énekelt olyan művészekkel, mint Kabos László vagy Horváth Tivadar. Később a torontói Royal Conservatory of Music-ban képezte tovább zongoratudását és énekelt a világhírű Mandellson kórusban. Masi egy időben New Yorkban is dolgozott egy projecten Bobby Scott-tal, azzal a legendás hírű jazz zenésszel, aki Michel Legrand dalait is hangszerelte. Az éneklés mellett már otthon is és később itt, Kanadában is modellkedett, ahol szintén szép sikereket ért el.Ezen a esten Kanada egyik leghíresebb zongoristája kísérte, Norman Amadio, aki olyan énekeseket kísért már, mint Judy Garland, Paul Anka, Joe Williams vagy Peggy Lee. A párizsi hangulat felidézésében Joseph Macerollo harmoniaművész volt segítségére, aki fellépett már pl. a Három Tenorral vagy Teresa Stratas-szal.
A koncert igazán élvezetes volt, Masi mély, Karádyra emlékeztető hangja kellemesen búgott a kis viktoriánus templom falai között.
Őszintén izgultam Masi sikeréért, örülök, hogy jól sikerült minden. Mi készítettük a Corvinában Masi posztereit, szórólapjait, jegyeit, így volt alkalmam megismerkedni vele. Egy igazán kellemes, finom, melegszívű nőt ismerhettem meg benne, akit nem véletlenül szeretnek itt, Torontóban és otthon, Magyarországon is.
Egy nagyon rövid videót készítettem a koncert alatt, hallgassatok bele!
Egy nagyon rövid videót készítettem a koncert alatt, hallgassatok bele!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)