Levél a Mesebeli Keresztanyumnak

Drága Keresztanyu,

Most hogy csak így kettesben vagyunk, elmondok Neked valami igazán titkososat!

Még mielőtt megszülettem, többen mondták nekem a kisgyerekek lélekvilágában, hogy miután megérkezem a szüleim életébe, előbb-utóbb kapok majd egy nagyon különleges ajándékot. Ez az ajándék pedig nem lesz más, mint egy Mesebeli/Tündér Keresztanya. Mondthatnám úgy is: Fairy Godmother. :) A haverjaim a lélekvilágban irtó sokat beszéltek a mesebeli keresztanyákról, akiknek tündéri varázserejük van és hogy milyen szerencsés az, aki kap ilyet... de persze senki nem tudta, milyen is lesz ez, és hogyan néz ki valójában egy tündér. Mindenkinek megvolt ugyan a maga elképzelése az ottani mesék alapján, mint pl. hogy egy Tündér Keresztanya valószínűleg egy picike és pufók nénike, akinek átlátszó szárnyai vannak a hátán és varázspálca a kezében.
Be kell valljam, kicsit feszített a gondolat, hogy egy kis öreglány fog állandóan szálldosni a fejem felett és majd mindig megmondja, mit csináljak. Tudod, az a helyzet, hogy odafent elég komoly hírnevet szereztem magamnak és a haverok mind egy vagány, tökös gyereknek tartanak... szóval nem akartam, hogy azt hallják vissza, egy nagymamival lazulok itt lent nap mint nap...

Na szóval ezzel a tudattal a fejemben vagyok itt már hónapok óta és én csak vártam és vártam, mikor jösz el végre. Ismerjük el, a szüleim tudnak valamit, mert jól behúztak a csőbe. Már az első naptól itt voltál az életemben, de senki nem tudta, én sem, hogy Te leszel az, akire annyira várok. Bár így visszanézve gondolhattam volna, hiszen a szüleim után Te voltál az első, aki megláto(gato)tt engem a születésem után. Man, hát teljesen el voltam ájulva mindattól, amit láttam. Nemcsak hogy nagyon szép és csinos voltál (persze vagy azóta is), de szuper cool is egyben! Amikor mondtad a szüleimnek, hogy milyen jó így együtt látni minket, hát teljesen odavoltam... szerelem volt első látásra. Igen, nem csak a Te oldaladról, az enyémről is.

Mióta tudom, hogy Te lettél a Mesebeli Keresztmamám, másra sem tudok gondolni. Na persze nem csak én, de a haverok sem odafent. Alig várják, hogy eljöjjön az este és álmomban szinte minden nap Rólad kérdezgetnek. Én persze lazán mesélem, mennyire nem volt igazuk a kinézetedet illetően. Ha tudnád, mennyire irigyek!! Öcsém, azóta mindennapos szóbeszéd tárgya vagyok odafönn! Most mindenki akar magának is egyet! Természetesen én csak nyomom a lazát, de közben irtó büszke vagyok, hogy mi vagyunk a sztárok most odaát, Te meg én!

Csak hogy tudd, hiányzol ám minden nap! Szeretem, amikor átjössz látogatóba és én vagyok mindig a középpontban. Már kicsiként is szerettem az öledben lenni, mindig jókat büfögtem ott evés után. Az első pár látogatásod alkalmával azt hiszem be is kakiltam, de csak izgalmamban, hogy láthatlak. Most már nagyfiú vagyok, úgyhogy ezzel nincs gond... azt hiszem. Azt is csípem benned, hogy jó a humorod és gyakran megnevettetsz engem is és Mommy-t is. Tudom, hogy ez neki is hiányzik időnként. Nem mintha nem tölteném ki a napjai minden percét, de jó látni, amikor kinyílik más emberek társaságában. Mivel már egyre nagyobb vagyok, azt is tudom, hogy egyre többet kell megosztanom őt másokkal, de szeretném, ha tudnád, hogy veled bármikor, bárhol! ;)

Hiszek abban, hogy okkal vagy az életemben. Ha még egy kicsit nagyobb leszek, megvédelek majd, ha akarod. Csak mondd, hogy ki bántott, és én majd ellátom a baját, efelől ne legyenek kétségeid!
Én valahogy úgy érzem, mi jó barátok leszünk... azaz már vagyunk is, nemigaz? :) De legközelebb, ha jössz, azért mutatsd meg a szárnyaidat is, oké?
Hamarosan elkezdek bölcsibe járni és tuti frutti, hogy ott is mindenki úgy fog irigykedni rám, ahogyan a fenti haverok. Cuz I've got a hot blond for a Fairy G. ;))

Peace out,
Patrick

Levél a miskolci Nagyimnak

Kedves Nagymamám,

A több hónapos MSN-ezés és telefonbeszélgetés után, nagyon-nagyon örülök, hogy végre személyesen is megismerhettelek pár héttel ezelőtt!! Persze nem voltál teljesen ismeretlen, hiszen a kedves, mosolygós hangod majd' minden nap hallhattam már eddig is.

Ha jól belegondolok, akkor azt hiszem Neked van a legpuhább, legfinomabb kezed, amivel valaha találkoztam, és a mosolyod sem semmi, az tuti! Remélem, ha felnövök, nekem is olyan szép mosolyom lesz, mint a tiéd, a lányok biztosan nagyon értékelnék.

Tudom, hogy a szüleim folyamatosan viccelődtek a neveken, ahogyan hívtál engem, de ne is törődj velük, én nagyon élveztem őket. A kedvencem mindközül talán a "Tündérkirályfi" volt. :) Nagyon szerettem, ahogy minden reggel bejöttél hozzám jó reggelt kívánni és nagyokat mosolyogtunk egymásra. Kifejezetten élveztem, hogy jókat kacagtál azon, amikor fürdés közben magasan kipisiltem a kádból. Köszönöm, hogy azt mondtad, jól célzok.

Hallottam, hogy nagyon nagy utat tettél meg a nagybátyámmal együtt azért, hogy végre láthassuk egymást. Többször hallottam a szüleimet beszélgetni arról, hogy anyukámnak mennyire fontos volt ez, hiszen végre megmutathatta Neked, hol lakunk, hogyan élünk. Én nagyon szeretem a kis családi fészkünket, remélem, hogy Neked is tetszett!

Minden kirándulásunkat, sétánkat nagyon élveztem, arról nem is beszélve, hogy ott ültél mellettem az új autónkban Öcsi bácsival és mindent megtettetek, hogy elszórakoztassatok, ha éppen kicsit unatkoztam vagy fáradt voltam. Tudod, abszolút nem bántam, hogy én voltam mindenki figyelmének a középpontjában. ;) Olyan fantasztikus helyekre is eljuthattam ennyire picin, mint a Niagara-vízesés. Igaz, én nagyrészt aludtam a helyszínen, de Anyukám erről is sokat mesélt utána, mint minden másról. Az is igazán vicces délután volt, amikor a másik nagyszüleimhez mentünk el, mert állandóan kézről-kézről adogattatok és ezen mindenki jókat derült. Én persze nem értettem akkor a dolgot, de később Anya újra elmagyarázott mindent. Szóval így utólag én is kacarászom rajta, ha eszembe jut. :)

Hiányozol már most is, mióta elmentél, nagyszerű volt együtt lenni veletek nap mint nap, akik mind csakis az én kedvemben akartak járni. Persze nem rossz Anyával sem kettesben, de azért a nagyobb társaság néha hiányzik. Azt kell mondjam, eddig kifejezetten tetszik nekem ez a világ. ;) Akár büfizek, akár pukizok, mindenki csak dícsér, ami persze nem csoda, hiszen mindkettőben elég jó vagyok, ha rákoncentrálok. Néha még akkor is, ha nem... Igérem, továbbra is igyekszem a dobogós helyemet megtartani. Hallottam - szintén Anyától -, hogy otthon nemrég megszületett az unokatesóm, Dóri. Nem tudom, ő hogy áll ezekkel a dolgokkal, de majd összemérjük a tudásunk, ha legközelebb mi látogatunk meg titeket.

Addig is vigyázzatok magatokra!

Szeretlek Nagyi és remélem hamarosan újra találkozunk.

Szeretettel,

Patrick, a "Tündérkirályfi"

Átalakulás...

Érdekes dolog, hogy az ember lánya akarva-akaratlanul is mennyit változik azáltal, hogy állapotos lesz, majd idővel anyuka. ;) A szülés előtti és utáni hónapok rendkívüliek voltak minden lehetséges szempontból. Úgy érzem, hogy a szívem nagyobb lett, kitágult, én magam pedig erősebb, tudatosabb lettem, valaki, aki tisztábban hallja a belső hangját. Mindig tudtam, hogy nagyon fogom szeretni a gyermekem, hogy ez a szeretet különleges és mély lesz. Azonban megélni mindezt teljesen más, valóban embert formáló érzés. Ez a tiszta, egyedi kapcsolat feltölt, elmondhatatlanul boldoggá tesz és olyan mélységekbe viszi a lelkem, amit eddig nem ismertem. Én tanítom őt, de leginkább ő tanít engem. Neki még minden, de minden annyira új. Elnézve őt, ahogy pl. tágranyílt szemekkel szemléli a fák mozgását a szélben, engem is még jobban lelassít és arra késztet, hogy én is újra átéljem vele ezeket a csodákat. :)

Már a terhesség ideje alatt is "öntudatlanul" jobban vonzódtam az egészségesebb, teljesebb ételekhez. Annak idején írtam is egy bejegyzést a zöld turmixokról, ami egyértelműen ebbe a csoportba tartozik. Egyre tisztábban kezdtem érezni, hogy mit kíván igazán a testem/lelkem. Mi az, ami valóban táplál, és mi az, amit csak kívánok, de nincs igazán szükségem rá.

Tudni kell, hogy gyerekkorom óta nagy tejtermék rajongó vagyok/voltam. Szinte egy nap nem telt el, hogy ne ittam volna tejet, akár egy litert is naponta. Felnőttként úgy álltam hozzá, hogy ez az én bűnözésem; nem iszom, nem cigarettázom, mindezek helyett tejet iszom. :)) 

Patrick születését követően egyre többet olvastam az egészséges, gyógyító táplálékokról, ugyanis a terhességem utolsó hónapjaiban komoly vérnyomás gondokkal küzdöttem. Mindig kicsit magasabb volt a vérnyomásom az átlagnál, még versenysportolóként is, azt hiszem, ez családi "örökség". Azonban gondom soha nem volt vele, habár mérni sem mértem igazán. A terhesség azonban felnagyította ezt a problémát, aminek az lett a vége, hogy a tervezettnél egy hónappal hamarabb kellett ott hagynom a munkahelyem, tkp. egyik napról a másikra, amikor is az orvos pihenésre "ítélt". Ez elég nagy és hirtelen változás volt számomra, amit nem viseltem egykönnyen, be kell valljam. Egyrészt szeretem a munkám és mindent magam mögött hagyni, befejezetlenül komoly lelki terhet jelentett. Másrészt a hirtelen leállás és egész napos pihenés is furcsa volt eleinte. De tudtam, hogy mindez a pici és az én érdekemben történik, így igyekeztem mihamarabb megbékélni a helyzettel. Szinte naponta jártam a szülész-nőgyógyászomhoz ellenőrzésre, amíg az egyik ilyen látogatás alkalmával azt nem mondta, hogy innen már ne haza, hanem a kórházba menjek, mert ma megszüljük ezt a babát. Igy visszanézve semmi nem úgy alakult, ahogy én azt elképzeltem vagy elterveztem, de minden jó, ha vége jó, nem igaz? :)

Mivel időm volt bőven ezekben az utolsó hetekben, így még többet tudtam olvasni, többek között az egészséges táplálkozásról is. Abszolút nem akartam gyógyszereket szedni hosszútávon, amit egyébként muszáj volt már a szülés előtti hetekben is. Tartottam a gyógyszer hatásától a babára, az anyatejemre és rám nézve, hiába mondták, hogy ez a típus abszolút biztonságos kismamáknak is. Valahogy nem érteztem magam jól tőle, lelkileg. 

Teltek a hetek, megszületett Patrick, én pedig továbbra is szedek valamilyen gyógyszert, az orvos szerint legalábbis egy ideig. Mindezt azért mesélem el, mert ez az élmény valahogy még tisztábbá tette számomra, hogy nem szeretnék tovább állati eredetű ételeket enni. Már jó ideje érlelődik bennem ez a dolog, azaz nem elsősorban egyfajta döntés eredménye a változás, hanem egy belső folyamaté, ami egyszerűen jól esik és valahogy olyan természetes.

Ha valaki erre az útra lép a táplálkozást illetően, sokféle ok állhat mögötte:

- van, aki etikai okokból dönt így, mert nem ért egyet pl. az állatok kínzásával a farmokon;

- van, aki a Föld szennyezéséhez nem akar hozzájárulni, hiszen a mai állattenyésztés annyi, de annyi mennyiségű vizet és élelmet igényel, ami valóban a Földet veszélyeztetni;

- van, aki önmagára gondolva fogyni szeretne vagy egészségesebben étkezni;

- van, aki egészségügyi okokból érzi úgy, hogy ez a neki való út.

Akármi álljon is a döntés hátterében, növényi alapanyagú ételeket enni, azaz vegánként étkezni sehonnan nézve nem rossz döntés. Van, aki több év során, egyenként mondd le egy-egy állati ételről, úgy mint tojásról, húsokról vagy a tejtermékekről és van, aki szinte egyik napról a másikra vált. Én valahol a kettő között állok, de tény, hogy az utóbbi hónapokban gyorsultak fel igazán a dolgok. 

Szeretnék majd bővebben írni azokról az indokokról, amik engem erre az útra segítettek, de inkább majd a következő bejegyzésben. :) Addig is örömmel olvasnám a ti véleményeteket/tapasztalataitokat a témáról. :)

Újra itt! :))

Üdvözlet mindenkinek! :) 

Nem írtam a blogra Patrick megérkezése óta és őszintén bevallom, hiányzik az írás. Viszont nagyon jó indokom van a majd' öt hónapos távolmaradásra: az én gyönyörű, édes kisfiam. Még mindig mosoly ül az arcomra és végigfut rajtam valami hihetetlen jó érzés, amikor kimondom a szót: kisfiam. Olyan régen vártam arra, hogy anyuka legyek és kezembe foghassam a kislányom vagy kisfiam. És most itt van. Ő az. Ő az, akire évek óta vártam. Hmmmm.... Valami fantasztikus érzés ez, nem is tudom igazán szavakkal kifejezni. :) 

Rengeteg dolog van, amiről szívesen írnék és néhányukról biztosan fogok is, de lehetetlen lenne az eltelt pár hónapot lefedni teljesen. Hazajönni először egy pici újszülöttel, majd elkezdeni a közös kis életünk, kialakítani az új életritmusunk egy igazi hullámvasút. Fantasztikus érzés és egyben embert próbáló is. Borzasztó fáradt vagy és tele energiával egyszerre. Én, aki mindig nagyon jó alvó voltam, most Patrick egy rezzenésére felébredek, néha holdkórosként mentem végig egy napon, de ránéztem Patrickre és minden fáradtságom elszállt. :) Be kell vallanom, hogy ebben a helyzetben az ember sokkal jobban érzi a család hiányát, a távolságot... legalábbis én így vagyok vele... Viszont hamarosan itt lesz nálunk anyukám és az öcsém, akiket el sem tudom mondani, mennyire várok!!

De mielőtt igazán belekezdenék és jóóóó hosszúúúúúra nyújtanám ezt a bejegyzést, megosztok helyette pár képet veletek az elmúlt pár hónapból. Patrick most csütörtökön lesz 5 hónapos, szóval igazán ideje volt a "visszatérésnek". :)

Ferencz Patrick István megérkezett!