"Egypercesek" 22.

Nemrég a Magyar Főkonzulátusra kellett mennem, ott készítettem az alábbi kis Egypercest. A szokásos forgolódásom végén látni egy üvegépületet, abban található a konzulátus az ötödik emeleten. Az épület nagyon közel, egy metrómegállónyira van a Yonge és Bloor kereszteződéstől, ami a város egyik legforgalmasabbika és ahol a két fő metróvonal találkozik. A jelenlegi főkonzul dr. Beer Sándor, aki szerintem egy szimpatikus ember. Nemrég kezdte el munkáját Torontóban, feleségével és két fiával él itt kb. egy éve. A konzulátuson hétfőn, szerdán és pénteken van ügyfélfogadás fél 10 és fél 2 között. Elég sok munkájuk van, a torontói - ontariói magyar közösség viszonylag magas száma miatt, azonban jóval kevesebben vannak, mint pl. a fővárosban, Ottawában. Egyszerűen főváros lévén az ottani követség nagyobb, pedig logikusan teljesen megfordíthatnák az ott dolgozók arányát. Elérhetőségek és sok más info a weboldalon.

Újra itthon

Hát újra itthon vagyunk a mexikói út után és már az első munkanapon is túl.

Nehéz ám visszarázódni egy ilyen hét után, mint ami mögöttünk van. Szavakba is nehéz önteni az érzéseimet, élményeimet, mert egyszerűen csodálatos és tökéletes volt minden. Nászútnak elképzelni sem lehetett volna szebbet, pihentetőbbet, romantikusabbat. Szerencsésnek és nagyon boldognak érzem magam, azért is, amiben részem lehetett és Bill miatt, aki csodálatos férjem, társam, barátom, s aki iránti szerelmem továbbra is csak nőttön nő. Egész héten abszolút csak egymásra figyeltünk, együtt lélegeztünk, együtt léteztünk, amihez az a nyugodt környezet, ami körülvett minket, nagyszerű hátteret biztosított. Persze írok majd sok mindenről bővebben, de egyenlőre még ülepszenek bennem a dolgok. Előljáróban csak annyit, hogy sikerült eljutnunk a maja kultúra egyik legérdekesebb megmaradt romjához/romjaihoz, a Chichen Itzához, ami azóta is ámulatban tart. A maja kultúra, történelem és az az évezredes tudás, mely szinte tapintható a romok között járva, a tudósokat is szavak nélkül hagyja. Újra úgy érzem magam, mint tavaly, az algonquin parki kirándulás után, hogy hosszú oldalakat tudnék írni mindarról, amit hallottam és azóta olvastam a látottakról.

Apropó Algonquin Park. Ezúttal erről a parkról már nem írok hosszasan, hiszen oly sok mindent olvashattok a tavaly áprilisi bejegyzésekben. Azonban úgy gondoltam itt az ideje, hogy a bloghoz egy tisztességes albumot is készítsek, hogy a feltett képeket nagyobban is láthassa és élvezhesse mindenki. Így hát elsőként - és szavak helyett - az őszi Algonquin Park került az albumba, amit folyamatosan bővíteni fogok, időben visszafelé is. Az album a jobb oldali infó sávból is elérhető. Szóval míg én a maják világában igyekszem elmélyedni, addig élvezzétek az őszi kanadai színkavalkádot. :) (A legjobb diavetítéssel /slideshow/ nézni a képeket, aminek ikonja az albumba belépve a legelső kép felett található.)

Előrejelzés

Holnap délután indulunk.

Előrejelzésnek a jövő hetet illetően szerintem sok mindent elmond az alábbi két kép. Az elsőn csillaggal jelezve látható, hová megyünk pontosan. (A szállodánk húsz percnyi sétára van Playa del Carmentől.) A második pedig egy jelenlegi ciklon elhelyezkedését mutatja... hmmmm...
Szóval esőben nem lesz hiányunk az biztos. :)
Talán több kép készül majd a szállodról, s annak minden egyes zugáról, mint terveztük... Ettől függetlenül továbbra is bizakodó vagyok és tűkön ülök, hogy végre mehessünk. :) 13-án érkezünk vissza, ami éppen Thanksgiving (Hálaadás Napja), munkaszüneti nap, szóval lesz egy napunk kipihenni az utat is. (Most biztos nem lesz olyan szép hálaadási ebéd, mint tavaly.)
Hát ennyit előljáróban. Drukkoljatok, hogy azért néha szép idő is legyen!

"Egypercesek" 21.

Az alábbi Egypercesen utcai menő-manókat láttok a Dundas Square-ről egy nyári délután. Plusz egy ismerkedési kísérletet a háttérben. Vajon lett-e a dologból valami? A lány mindenesetre nagyon próbálkozott. ;)

Toronto Islands

Végre itt vagyok a Torontó-szigetekről készült írással és persze a képekkel. :)

A Torontó-szigetek eredetileg nem is sziget volt, hanem folyamatosan mozgó homokzátonyok összessége, azaz az állandó földmozgások üledéke. Az 1800-as évek elejére ezeknek a zátonyoknak a legnagyobbika közel 9 km-esre nyúlt, mely tulajdonképpen egy természetes kikötőt képezett így a tó és a szárazföld között. Habár a félszigetet és a körülötte lévő homokzátonyt 1792-ben mérték fel először, természetesen már az őslakosok körében is ismert volt, akik szintén pihenésre, relaxálásra használták a területet. Több indián táborhely helyezkedett el a félsziget és a Don folyó között. A homokzátony emellett a madarak és más állatok életében is fontos szerepet játszott. Vándorlás idején több madárfaj pihent meg a homokzátonyoknál hosszú útjuk során.

1850-ben egy fiatal építészmérnök, Sanford Fleming a homokzátony tanulmányozása közben úgy számolta, hogy 12 hektárnyi földterület adódott a már meglévő félszigethez az előző 50 évben. Azalatt az 50 év alatt persze több vihar is megrongálta a területet, míg 1858-ra ki nem alakult a most is létező sziget. A keleti nyílás azóta is fontos szerepet tölt be a kikötő (Toronto Harbour) megközelítésében. Az 1900-as évek elejétől több project keretében formálták tudatosan tovább a szigetet. Stabilizálták a partvonalat, csökkentették a homokzátony mozgását, mélyítették a már meglévő utakat a hajók számára stb. Ily módon kisebb szigetek, tavacskák alakultak, melyek mind a mai napig léteznek és színesítik a Torontó Szigetek képét. A város 1956-ban döntött arról, hogy a területet parkká alakítják a városlakók számára. Ennek keretében pl. több nyilvános mosdót helyeztek el a szigeten, kis vidámparkot és állatkertet hoztak létre s többek között egy szervezetet a természetes környezet és állatvilág megőrzésére. Ma a 230.288 hektárnyi területet több mint 1.200.000 ember látogatja évente.

A Hanlan család azon első családok egyike volt, akik egész évre kiköltöztek a szigetre. Miután a sziget a szövetségi kormánytól a város kezébe került (1867), a területet több részre osztották, s hely jutott a megvehető telkeknek, a szórakoztató központnak és az építésre váró hoteleknek is. A sziget nyugati része (ismert nevén West Point) nagyon gyorsan a torontóiak kedvelt pihenőhelyévé vált. Az első hotelt 1878-ban John Hanlan építtette a sziget észak-nyugati csücskében, mely nemsokkal később Hanlan's Point néven lett ismert. (Edward "Ned" Hanlan, a család talán legismertebb tagja nemzetközileg elismert evezős volt, aki több világrekordot is tartott.) 1909-ben egy baseball stadium is épült a szigeten, ami egy évvel később hatalmas tűzvész áldozata lett, de nemsokkal később újra is építették. Babe Ruth, a legendás baseball játékos itt futotta első professzionális hazafutását. A stadiumot azonban '30-ban bezárták és a Maple Leaf baseball csapat átköltözött a városba. A közelben működő vidámparkot is lebontották, aminek helyén ma a sziget reptere üzemel.

Hanlan's Point és a Ward's szigetek között helyezkedik el a Központi Sziget, a Centre Island. (A sziget részeit a bejegyzés végén található térképen mind jól látni.) Az 1800-as évek végére sok jómódú torontói építtetett gyönyörű viktoriánus nyaralót a Centre Island-en és attól keletre a Ward-sziget felé. Ma a Centre Island-en a sziget vidámparkja üzemel, ami sok-sok városlakót vonz a szigetre. Errefelé sétáltunk mi is pár héttel ezelőtt, amiről a beszámoló alatt sok-sok képet is láthattok. Egy barátunk, Gabi elhozta egyik kislányát is a szigetre (az ikertestvére sajnos megbetegedett és otthon kellett maradnia az anyukájával), aki amire csak tudott felült a vidámparkban, otthon alig tudta, hogyan számoljon be a temérdeknyi élményről. :)) A szigeten hatalmas parkok adnak nagyszerű pihenő- és étkezőhelyet, tenisz-, röplabda- és golfpályák várják a sportolni vágyókat, a sziget strandjai pedig a fürdőzőket. Van itt világítótorony és yacht club, játszótér és iskola, labirintus és színház. Aki vízre szeretne szállni és onnan gyönyörködni a szigetben, vagy Torontó látképében, az bérelhet hajót, csónakot vagy kenut, a szárazföldön egy vagy többszemélyes biciklit, amivel szintén jó lehet bebarangolni az egész szigetet. (Legközelebbre ez a tervünk.)

A képeken látjátok majd, hogy csodás időnk volt egész nap. A nap második felében Ildivel kisétáltunk a sziget végébe, leültünk a homokba és csak bámultuk a vizet. Imádtam, a bambulásban amúgy is jó vagyok. :) Délután Bill is csatlakozott hozzánk, s a nap végén hárman álltunk sorba, hogy visszajussunk a városba (Gabiék már hamarabb hazaindultak, Mogyi ugyanis kidőlt a sorból). Remélem, legközelebb a kis család másik fele is velünk tart majd.
Ide kattinva nézhetitek meg a szigetek térképét, amit nagyitani is lehet.

Őszi programok

Csak pár sorért ugrottam be, hogy elmondjam, minden rendben velünk, de annyi dolog történik mostanság, hogy alig győzőm magam utolérni, ezért is nem tudtam egy tisztességes bejegyzést összetenni az utóbbi napokban.

A Torontó Szigetekkel még adós vagyok, ami készülőben van, de mivel egész hétvégén nem leszünk itthon, így csak jövő hétre ígérhetem a kész változatot. Erre a hétvégére ugyanis újra felmegyünk az Algonquin Nemzeti Parkba, ahol tavaly tavasszal a barátainkkal töltöttünk el egy csodás három napot. (A 2007-es májusi archívumban négy bejegyzésben olvashattok az akkori élményeinkről.) Kibéreltünk egy kis házikót a parktól nem messze (ugyanazt, amit tavaly :) és még ma, péntek délután el is indulunk. Hihetetlenül élveztük a tavaly tavaszi kirándulást, és még akkor megfogadtuk, legközelebb ősszel jövünk majd vissza. Ezalkalommal anyósomék is velünk tartanak, akik imádnak horgászni (jaj, remélem nem hajnalban kell majd kelnünk :), így életemben először talán még horgászni is fogok. Lesz nálunk jó pár fényképezőgép, szóval jó sok képet várhattok az őszi nemzeti parkról. ;)))
A másik nagy program, amire nagyon készülünk, az Mexikó. :))))) Rögtön jövő hét végén, vasárnap indulunk egy hétre Mexikóba, egy Riu hotelbe. Sosem voltam még itt délen, így borzasztó izgatott vagyok. Tulajdonképpen Bill-lel ez lesz a nászutunk is, ami még különlegesebbé teszi számunkra az elkövetkező egy hetet. Ebben a csodaszép hotelben leszünk, bal oldalt találtok egy fotógalériát is. Drukkoljatok, hogy szép időnk legyen és semmiféle hurrikán ne éledjen fel akkortájt (de egyébként se, ha lehet!!)!
Szóval talán a következő hetekben kicsit ritkábban tudom majd frissíteni a blogot, de ez csak rövid időre szól, s utána újra itt leszek, ahogy eddig is.
Kívánok nektek kellemes, sétákkal teli őszi napokat, s otthonra is igazi őszi időt, ami eddig igen csak várat magára!

"Egypercesek" 20.

Pár héttel ezelőtt mentünk át a Torontó-szigetekre (Toronto Islands) barátnőmmel, Ildivel (aki egyébként egy évig fog itt dolgozni Torontóban az én legnagyobb örömömre, és akinek élményeit ezen az oldalon olvashatjátok) illetve Gabival és Mogyival.
A képek és a bővebb leírás is hamarosan érkezik.
A videón éppen a reggeli odautunkból láttok egy részletet.

TIFF '08 (Toronto International Film Festival)

Ma ér véget az ezévi Toronto Nemzetközi Filmfesztivál, ami múlt hét pénteken kezdődött. Most is rengeteg sztár jött a városba, hogy filmjeiket népszerűsítsék, és persze hogy jókat bulizzanak együtt. Jessica Biel, Kate Beckinsale, Keira Knightley, Jennifer Aniston, Brad Pitt, Guy Richie, Anna Hathaway, Alicia Keys, Adrien Brody, Rachel Weisz, Sean Penn, Tim Robins és még hosszan sorolhatnám a neveket, akik ezen a héten Torontóba jöttek. No és melyek a 2008-as filmfesztivál legnagyobb visszhangot kavart filmjei? Íme néhány közülük: (A filmcímekre kattintva mindenhol a filmek előzeteseit nézhetitek meg!)

• Burn After Reading - (Rendezték a Coen fivérek) Brad Pitt, George Clooney, és John Malkovich főszereplésével
• Ghost Town - (David Koepp) Ricky Gervais, Greg Kinnear, Tea Leoni
• Appaoloosa - (Ed Harris) Ed Harris, Viggo Mortensen, Rene Zellweger, Jeremy Irons
• RocknRolla - (Guy Richie) Tom Wilkinson, Gerald Butler
• Secret Life of Bees - (Gina Prince-Bythewood) Queen Latifah, Dakota Fanning, Jennifer Hudson, Alicia Keys
• The Brothers Bloom - (Rian Johnson) Adrien Brody, Rachel Weisz, Mark Ruffalo
  

Akit mindez bővebben érdekel, a fesztivál hivatalos oldalán böngészhet kedvére.
Én most a következőkben azokról a filmekről írnék inkább, melyeknek magyar vonatkozása van. Hadd kivételezzek egy kicsit! :)

1. Az első a Delta című film, Mundruczó Kornél rendezésében. A főszerepeket Lajkó Félix (aki a film zenéjét is komponálta), Tóth Orsi, Monori Lili és Gáspár Sándor játszák. A főhős Mihály hosszú évek után érkezik vissza szülőföldjére, a Duna deltájához. Az édesapja temetéséhez későn érkezik, édesanyja viszont máris egy másik férfi felesége. Ráadásul bemutatják neki a féltestvérét, Faunát, akinek eddig a létezéséről sem tudott. Mihály a folyó egy elhagyatott szegletében saját házat kezd építeni Fauna segítségével, aki úgy dönt, hogy testvéréhez költözik. A kapcsolatuk vérfertőzéshez vezet, melyet a falu közössége megvetéssel fogad. Miután Faunát az apja megerőszakolja, a lány még eltökéltebben áll szemben egész családjával és a közösséggel. A filmet Romániában forgatták, mely több nemzetközi elismerést is kapott, pl. a Cannes-i Filmfesztiválon. (Ezen a videón Lajkó Félixet hallhatjátok zenélni Rúzsa Madgival, ahol éppen nem hegedül, itt pedig a film egy másik bemutatását.)
   
2. A második magyar vonatkozású film címe a The Secret of Moonacre, melyet Csupó Gábor rendezett Magyarországon, olyan helyszíneken, mint Pilis erdei, a cseszneki vár vagy Dobogókő. A brit-magyar-francia koprodukcióban a neves külföldi színészek mellett egy magyar színész, Barabás Kis Zoltán is lehetőséget kapott, hogy megmutathassa magát. A film Elizabeth Goudge díjnyertes gyermekregénynének, a The Little White Horse-nak egy nagyszerű adaptációja. Az angol nyelvterületen máig népszerű könyv cselekménye 1842-ben játszódik, főhőse pedig a 13 éves árva Maria, akinek elhunyt édesapja után egyetlen öröksége egy könyv. Ennek segítségével idővel rájön, hogy ő az utolsó Holdhercegnő, és a következő teliholdkor helyre kell hoznia ősei bűneit, vagy a csodálatos Moonarcre birtok örökre eltűnik a föld színéről. A kislányt kalandjai során természetesen mágikus teremtmények segítik majd.
3. A harmadik filmnek (csak) annyi köze van Magyarországhoz, hogy Szekeres Dénes volt az egyik producere. De mivel Mo.-ot is feltüntették a filmmel kapcsolatban, így gondoltam én is írok róla. Az El Greco c. film a szenvedélyes és tehetséges művész, Domenikos Theotopoulos, ismertebb nevén El Greco életét követi nyomon. Habár El Greco elsősorban festményeiről híres, élete nagy részét küzdelemmel töltötte elveiért, életszemléletéért, tehetségét használva fel, hogy legyőzze az igazságtalanságot. A 16. században, amikor Krétát a velenceiek foglalták el, Greco könnyelmű, szabad életet élt, míg körülötte a lázadók a szabadságért harcoltak. Azonban amikor lázadó apját megölik a velenceiek, gyászában elhagyja Krétát, hogy máshol keressen vigaszt és új célokat. Velencében telepszik le, ahol festőként kezd el dolgozni és barátja lesz egy spanyol papnak, Nino de Guevara-nak, aki csodálattal adózik Greco művészete előtt, de bizalmatlan barátja progresszív gondolatai iránt vallásról, életről, szerelemről. Évekkel később, amikor Greco lehiggadt életet él párjával és gyermekükkel, a pap újra életükbe él, de már nem, mint barát, hanem mint inkvizítor. Guevara elfogatja Grecot, hogy szembesítse az inkvizítorokkal, ahol elveiért támadják.