Blog infók

Talán néhányan láttátok, hogy apróbb változtatások történtek a blogon.

- Az nem újdonság, hogy mindkét oldalon van infósáv, leginkább témák szerint csoportosítva. A könnyebb eligazodás kedvéért, no és az újak számára ez most már egyértelműen látható a sávok tetején. :) Bal oldalon találhatók a Kanadával és Torontóval kapcsolatos információk, jobb oldalon pedig a blogról és mindenféle egyébről.

- Ami új, hogy a "Magyarok a nagyvilágban" listát megbontottam és a kanadai/amerikai bloggerek átkerültek a bal oldalra, a többiek maradtak a jobb oldalon. Szeretnék egy szép kis listát összegyűjteni, minél többen kerülnek fel rá, annál jobb.

Így arra kérnélek Titeket, hogy ha ismertek olyan magyar blogírókat a nagyvilágban, akik oldala nem zártkörű és még nincs a listák valamelyikében, írjátok meg nekem! Az észak-amerikai még elég rövid, de idővel biztosan bővülni fog. A többiek még mind egyben vannak és egyenlőre az ausztrálok fölényben. ;) Szeretném majd azt a listát is földrészenként szétszedni, de ahhoz még több blogcím kell. Jó lenne, ha idővel sok-sok más magyar oldalára látogathatnátok el innen, akármelyik kultúra/földrész érdekeljen is Titeket. Előre is köszi a segítséget!

(Ja igen, van egy blogger (Ausztrál Tom), aki igazából nem magyar, viszont tanul magyarul, mert tetszik neki a nyelvünk, szépnek és nagyon logikusnak tartja. Jópofa és hasznos kis videókat állít össze, így feltettem őt is a listára.)

- Még valami: ígértem egy nemrégi bejegyzésnél, hogy hamarosan jövök egy újabb Egypercessel, ami ugyanott készül, ahol a nyári verzió. Sajnos az utóbbi időben elég esős és borongós napjaink voltak, ezért nem videóztam, de semmiképpen nem felejtettem el. :) 

Szép hetet mindenkinek!

Kanada természeti csodái 6.

Mióta 1993-ban a Nova Scotia-i utazási magazin fedőlapján megjelent róla egy kép, a "Balancing Rock" (Egyensúlyozó Szikla) a világ minden szegletéből vonz látogatókat. A több, mint 9 méter magas szikla - mely Tiverton, Long Island közelében található a Fundy-öbölben - nem nagyobb alapokon áll, mint egy torta, s teszi ezt több ezer éve (sőt egyes kutatók szerint akár néhány millió éve is).

A szikla "anyaga" oszlopos bazalt, mely egy ősi lávafolyam eredménye. Hasonlóan egy észak-írországi formációhoz (Giant's Causeway), az itteni szikla felszínén is vannak függőleges hasadékok. Geológusok szerint a Tiverton-i sziklaoszlop a közeli sziklafalról szakadhatott le a jégmunkának köszönhetően. Vajon meddig áll még ott a szikla, mielőtt a jég vagy az erózió fel nem dönti? Valószínűleg mi erre, ebben az életünkben nem kapjuk meg a választ.

A Nova Scotia-ihoz hasonló egyensúlyozó sziklák többfelé léteznek a világon, egyik lélegzetelállítóbb, mint a másik. Mindegyiket vagy a víz/szél eróziómunkája vagy a jég/olvadó gleccserek alakították olyanná, amilyenné. Minden egyes példánya a természet csodája és olybá tűnnek, mintha egy érintéssel vagy egy lágy szellő által azonnal fel is borulnának. Mindennek ellenére a legtöbb ilyen szikla az utóbbi pár ezer évben ugyanott állt, ahol most (habár néhol a vandalizmus áldozatai lettek és elmozdították őket). Néhány kutató szerint ezek a sziklák a környék szeizmikus (földrengési) stabilitás jelei.  

Az alábbi képeken a kanadai "Balancing Rock" képei után láthattok párat a világ többi tájáról is.

Plusz érdekességképpen pedig íme egy művészember oldala, akit a fentiek arra inspiráltak, hogy önmaga is megpróbálkozzon a kővel egyensúlyozás művészetével. Elég jól bejött neki. :)

"Egypercesek" 37.

Íme egy gyors "Egyperces" a házunk előtt, a buszmegálló felé sétálva (igen, kicsit zavaró, hogy sétálok közben és a füvet is éppen most vágják, azért a hangzavar :).
A videó még a nyári hónapokban készült, látszik is a fákon, a sok zöldön mindenfelé. Erről jut eszembe: készítek is ugyanitt egy mostanit, csak a különbség kedvéért. Szóval hamarosan jövök újra! :) Szép hetet mindenkinek!


Egy nyári délelőtt from Livia on Vimeo.

A pekándióról

Az előző bejegyzés után Martalóccal kezdtünk el beszélgetni a pekándióról (pecan nuts). Miután olvasgattam róla kicsit, úgy gondoltam, megér ez egy külön bejegyzést is, hiszen otthon kevésbé ismert és használt dióféle, pedig megér egy misét. :)

A pekándió az akár 50 méter magasra megnövő hikori (hickory) fa termése, mely az egyetlen Észak-Amerikában honos diófa. A "pecan" eredetileg egy algonquin szó, jelentése: dió, aminek feltöréséhez kő szükséges. (Habár itt megjegyzem, hogy létezik különösen vékony héjú változat is, ami nemesítés eredménye és az egyetlen olyan diófajta, ami diótörő nélkül feltörhető. :) A pekándió fája nagy térigényű fa, akár 20-40 méter magasra is megnő. Egy 10 éves facsemete kb. 5 méter magas lehet, akkortájt kezd el termést hozni. Egy szakmai cikkben olvastam, hogy a jégkorszakok előtt Európában is otthonos volt és a szakemberek szerint ma is meg lehetne próbálkozni akár a magyarországi termesztésével is. Szóval akit érdekel, annak hajrá! :) Jelenleg több, mint 1000 pekándió fajtát tartanak számon, habár a természtés 90%-át 33 fajta teszi ki, ezeken belül is a Desirable, a Stuart, a Western és a Wichita emelkedik ki, amik a termés mintegy felét adják.

Ismereteink szerint tudatosan termeszteni először Mexikóban kezdték az 1600-as évek végén, majd 1772-ben az USA-ban is beindult a termesztés. Az 1800-as évekre már az észak-amerikai ipar egyik középpontja. A pekándió történelme hosszú évszázadokra nyúlik vissza, de a modernkori fejezetei mindenképpen új alapot adnak a róla való gondolkodásunknak.

Az utóbbi évtized kutatásai pl. egyértelműen bizonyítják, hogy az egészéges életvitel nagyszerű és fontos alapanyaga lehet. Egy 2006-os kutatás szerint pl. "minden nap egy maréknyi pekándió segíthet megakadályozni a nem kívánt oxidánsok lerakódását a vérben és megelőzni a szívkoszorúér betegségeket." Szintén pár évvel ezelőtt sorolták kutató szakemberek a pekándiót az első helyre a diófélék között, mivel a legtöbb antioxidánst tartalmazza, s így rendszeres bevitele segíthet a rák kockázatának csökkentésében vagy szív-, és idegrendszeri problémák megelőzésében is. A pekándió nagyszerű proteinforrás, így hasznos lehet a diétázni vágyók számára, hiszen a húst válthatják ki vele az étrendjükben.

Egy-két plusz érdekesség:

•  Mivel a pekándió jó adag cinket tartalmaz - ami szükséges a tesztoszeron nemi hormon termeléshez -, így tán még szerelmi életünket is befolyásolhatja. ;))
• Texas állam 1919-ben az állam hivatalos fájának nyilvánította a pekándió fát. Sőt, az egykori James Hogg kormányzó annyita imádta a pekándiót, hogy végrendeletében azt kérte, a sírjára fejfa helyett pekándiófát ültessenek.
• A Georgia állambeli Albany-ban több, mint 600 ezer pekándiófa van, ami igazi pekándió központtá emeli a várost. Itt tartják az Országos Pekándió Fesztivált is, ahol többek között van főzőverseny, versenyszedés, sőt még Nemzeti Pekánkirálynő választás is. :)))))
• A pekándiónak több, mint 1000 féle változata létezik, a legtöbb amerikai indián törzsekről  lettek elnevezve, úgy mint Cheyenne, Mohawk, Sioux, Choctaw vagy Shawnee. A pekándió fája is értékes ám, értékes keményfa. Feldolgozás után nagyon jó minőségű padlót, parkettát, bútorokat készítenek belőle.

Ahogy a fenti képeken is látjátok, nagyon sokféle étel ízletes (és egészséges) kiegészítője lehet a pekándió. Többek kérésére én most a Hálaadáskor készített pekándiós pite receptjét írom most itt le.

Pekándiós pite

1. A pitéhez

• 1 1/4 csésze liszt (175 g)
• 1/4 teáskanál só
• 1 evőkanál cukor (14 g)
• 1/2 csésze sótlan vaj (113 g) - még hidegen, apró darabokra vágva
• 1/8 - 1/4 csésze jéghideg víz (30-60 ml)

1. Keverjük el  a lisztet a sóval és a cukorral.

2. Adjuk hozzá a hideg vajat és dolgozzuk jól el. Lassan adagoljuk a hideg vizet, amennyi szükséges, hogy a tésztánk jól összeálljon. Ne dolgozzunk vele túl sokáig.  

3. A tésztát a gyúródeszkán formájuk labda formára, majd lapítsuk le, úgy mint egy lemezt. :) Fedjük le és tegyük fél órára a hűtőbe. Ettől a vaj lehűl újra és a lisztben lévő glutén is elernyed. (Itt megjegyzem, hogy én állandó gondban vagyok a hűtőből kivett tésztával való munkával, mert nekem mindig nagyon morzsálódik, így én ezt a pontot kihagytam, és már kinyújtva, ill. a kerek tepsibe rakva tettem csak hűtőbe. :)

4. A lehúlt tésztát tegyük a lisztezett deszkára és gyúrjunk belőle egy 13 inch-es (33cm) kört. Hogy ne ragadjon le állandóan, folyamatosan emeljük meg egy kicsit és fordítsunk rajta egy negyed kört.

5. Hajtsuk félbe a tészát vagy tekerjük fel a nyújtófára és ültessük bele szépen egy 9 inch-es (23 cm) kerek pitesütőbe.

6. A szélén lelógó tésztát szépen vágjuk le és dekorációképpen egy villával vagy az ujjunkkal nyomkodjuk le a tésztát.

7. Újra takarjuk le és tegyük hűtőbe, amíg elkészül a töltelék (kb. 30 perc).

8. Melegítsük elő a sütőt 180 C-ra.

2. A töltelék

•  1 csésze barnacukor (215 g) - én nagyrészt Equal cukorpótlót használtam és egy kevés barna cukrot, csak az íz kedvéért
• 2/3 csésze Lyle's Golden Syrup - én csak egy kevés juharszirupot öntöttem bele (160 ml)
• 1 evőkanál rum vagy bourbon - én rumot öntöttem bele, de biztos kicsit többet ;)
• 4 evőkanál sótlan vaj (56 g)
• 3 nagy tojás
• 1/4 csésze tejszín (60 ml)
• kicsi só
• 1 1/2 - 2 csésze pekándió (150-200 g), pirítva és apróra vágva

1. Egy nagyobb edényben, folyamatos keverés mellett melegítsük fel a barna cukrot, a szirupot, a rumot és a vajat, amíg forrni nem kezd.

2. Vegyük le a tűzről és hűtsük ki.

3. Közben egy másik edényben verjük fel a tojásokat.

4.  A pekándiót terítsük szét egy tepsiben és süssük kb. 8 percig 180 C-on vagy amíg el nem kezd barnulni. Várjuk meg, míg kihül és vágjuk apró darabokra. (Én meghagytam pár darabot egyben, amivel később kiraktam a pite szélét. Így szebb lett a végeredmény. :)

5. Ha kihűlt a szirup, keverjük el benne a tojásokat, a tejszínt és sózzuk meg.

6. Vegyük ki a tésztát a hűtőből és terítsük el benne az összevágott diót egyenletesen. (Én ennek a tetejére raktam a teljes darabokat végig a szélén.)

7. Öntsük a dióra a tölteléket.

8. Süssük a pitét kb. 45-50 percig vagy amíg a töltelék meg nem szilárdul. Hagyjuk egy kicsit hűlni, majd még melegen tálaljuk. (Elvileg tejszínhabot is adhatunk hozzá, de szerintem nem szükséges.) 

Jó étvágyat hozzá!

A hálaadási ebéd képekben

Az ezévi menü:
- Rozmaringos töltött pulyka
- A pulykához elengedhetetlen ünnepi áfolyaszósz
- Fokhagymás-vajas vegyes bab gombával
- Krumplipüré
- Pekandiós pite

Thanksgiving

Október második hétfője Kanadában minden évben a Hálaadás ünnepével egyenlő. Többen kérdezték mostanában tőlem, hogy mennyire érzem magaménak ezt az ünnepet és azt kell mondjam, hogy minden évben egyre jobban. :) Persze újra könnyű helyzetben vagyok, hiszen egy ilyen ünnepet hamar megszeret az ember, aminek mai formája/jelentése szép és meghitt. (A Thanksgiving ünnepe eredetileg az őszi betakarításhoz kapcsolódik, ami mai napig megmutatkozik az ünnep díszein, no és persze az ünnepi menün is. A történeti oldaláról most nem írnék hosszan, hiszen egy korábbi évben már megtettem.)

Azt gondolom, nagyszerű dolog egy olyan ünnep, amikor az ember azt veszi számba, mi mindenért lehet hálás az életében. Annyi sok időt és energiát használunk fel az életünk szomorú, fájdalmas, kevésbé örömteli dolgaira, hogy gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni, mennyi minden van, aminek szinte minden nap örülhetünk és amiért valóban hálát adhatunk. Nagyszerű érzés volt pl. elmondani a barátaimnak, mi mindent köszönhetek nekik, és hogy mennyire hálás vagyok, hogy az életemben vannak. Vagy elmondani a keresztfiamnak, hogy a sajátos és egyedi világlátásával mennyire színesíti  és szélesíti az enyémet. Kicsit igaz furcsálta a dolgot, hiszen nem itt él, hanem otthon, ráadásul fiú, de tudom, hogy eljutott hozzá az, amit mondani szerettem volna. :))

Számomra ez az ünnep pl. rávilágított arra, hogy a kapcsolatainkban sokkal hamarabb adunk kritikai megjegyzéseket egymásnak, mint valami pozitívat. Sokkal hamarabb és nagyobb valószínűséggel hangzik el, miért vagyunk csalódottak a másik miatt, mintsem, hogy miért vagyunk hálásak. Pedig ha belegondolunk, mennyivel fontosabb, inspirálóbb, boldogítóbb, motiválóbb, szárnyakat adóbb lenne a második, nem igaz? Olyan, mintha köszönetet mondanunk nehezebb lenne, mint kritikát... érdekes ez... de szerintem mégis igaz.

Így belecsöppeni egy másfajta kultúrába és ebből is kapni egy kis ízelítőt bódító hatással lehet. Rám mindenesetre azzal volt. :) Megszerettem ezt az ünnepet és tanulom folyamatosan a hálaadás kultúráját. De  úgy igazán, őszintén, kimondva, tiszta szívvel. Őszintén szólva néha nem könnyű szavakban kifejezni az érzéseim, valóban belegondolni, kinek miért mondhatok köszönetet. De ez is csak azt mutatja, hogy nem vagyunk ehhez hozzászokva. Általánosságban beszélni mindig egyszerűbb - mint mindig. De igyekszem tanulni, és egyre több embernek köszönetet mondani. Mindemellett pedig magamnak is adni pár csendes percet, amikor csakis önmagamnak fogalmazom meg az életadta ajándékokat. :) Amiből pedog olyan sok van!

Tudom, hogy otthon és sok más helyen a világban ez az ünnep nem létezik. Mégis, ha valakit megkapott volna a Hálaadás szellemisége, bátran mondja el a számára fontos embereknek, miket köszönhet nekik, amikért őszintén hálás! Boldog pillanatokat szereztek így egymásnak. De már az is nagyszerű, ha csak magatokban gondoljátok mindezeket végig. Akárhol is élünk, sok mindenért lehetünk mindannyian hálásak. :)

Boldog Hálaadást mindenkinek!

Say Heeeey! :)

Csak egy jókedvű videó mára, mert süt a nap. :))))))

Kanada természeti csodái 5.

Nova Scotia tartomány természeti csodája, mely Minas Basinnél, a Fundy-öböl bejáratánál látható, az egész világon egyedülálló. Arról a hatalmas méretű árapály jelenségről van szó, ami a több, mint 16 méter magasságot is eléri. Igen, nem írtam félre, 16 méterről van szó, egyes források 20 métert is említenek.  Elmondások szerint a jelenséget átélni olyan, mintha az ember a fűvet látná nőni, vagy egy hatalmas piramist felépülni a szeme láttára. Aki ezt az egyedi természeti csodát a saját szemével szeretné látni, biztosan nem marad le róla, hiszen az apály-dagály kétszer is megismétlődik egy nap leforgása alatt. A fantasztikusan látványos folyamat közben több víz folyik le Cape Split (King's megye, Nova Scotia) és Port Greville (Cumberland megye, Nova Scotia) között, mint a világ összes folyóján egybevéve.

Az árapály jelensége az egymáshoz közeli égitestek egymásra gyakorolt tömegvonzása okán jön létre. Földünkön az árapály - vagy más néven tengerjárás - a tenger szintjének bizonyos időközönként ismétlődő emelkedése és süllyedése, melyet a Hold és a Nap vonzásának befolyása okoz. A fundy-öböli árapály hatamas méreteit, az öböl tölcsér formájának és viszonylag alacsony mélységének köszönheti.

A legszebb látvány talán Cape Splitnél tárul a szemünk elé. Cape Split egy kellemes, két órás kirándulással érhető el, pl. egy, a Scots Bay nevű faluból induló kedvelt turistaútvonalon, ami Wolfville városkától kb. fél óra autóútra található. Wolfville egyébként történelmi és egyetemváros is egyben, csak egy órányira Halifaxtól. A város többek között Kanada egyik legújabb borvidékének központja is.

Egy-két ráadás érdekesség a jelenségről:

• Kb. 14 billió tonna tengervíz folyik be Minas Basinnél Nova Scotia területére kétszer is egy nap, amitől szó szerint a vidék meg is billen egy kicsit. 

• Kb. az árapály jelenség közepén az ember a "Hold hangját" is hallhatja egyfajta üvöltés formájában, amit tulajdonképpen a féktelen beáramló vízáramlat okoz.

• Szintén körülbelül középidőben az áramlás kiegyenlíti a Föld összes folyójának és patakjának együttes áramlását bolygónkon.

Az Nova Scotia-i árapályról az alábbi képek mellett most videókat is láthattok: Egyet itt és egy másikat itt, illetve a képek alatt még kettőt. :))