"Egypercesek" 36.

Tegnap Ildi barátnőmmel találkoztunk lent a parton és sétáltunk egy jó nagyot. Éppen kifogtunk egy esőmentes napot, habár a szél nagy rákezdett délután, majd elvitt mindkettőnket időnként. Egy (vágatlan) Egypercest osztok meg itt veletek a délutánról.
Azt hiszem a híd ingott ennyire alattam, azért ilyen 'mozgalmas' a videó. :)

Ildivel a parton from Livia on Vimeo.

Egy kis nyári felfrissülés

From Sam Navarough - http://wvs.topleftpixel.com/

Amint látjátok, történt egy kis frissítés a blog külsejét illetően.

Elsőként két információs sávot láttok a régi egy helyett. Mostantól - a könnyebb áttekinthetőség kedvéért - a bal oldalon találjátok a Torontóval, illetve Kanadával kapcsolatos információkat és a jobb oldalon maradtak azok, amik magára a blogra (vagy rám) vonatkoznak. Remélem egyszerűbb és gyorsabb lesz így eligazodni a sok infó között!

Másrészt felkerült egy új Banner is. :) Nem tudtam megállni, hogy a központi kép ne egy csendes, esős kép legyen, ugyanis a nyár most számunkra leginkább erről szól. Szinte alig kapunk valamit az igazi nyárból, 20-25 fokok vannak és jóóóó soook eső. Azért aki éppen most jár Torontóban, biztosan így sem unatkozik, hiszen milliónyi programot találhat városszerte, de tény, hogy ezévben az időjárás nem a megszokott arcát mutatja. Talán innen minden meleget hazaküldtünk, mert ahogy hallom, ott van belőle rendesen. Ha igazán belegondolok, akkor mégis azt kell mondjam, legyen ilyen 25 fokos a nyár (esetleg egy kicsit kevesebb esővel, ha lehet), mint a 40 fok körüli kánikula. Szóval a végén mégsem panaszkodom, pedig most nagyon arra készültem. :)

További kellemes nyarat mindenkinek, esővel, meleggel, kinek mi jutott ezévben! ;)

Torontó... Kyle Maling szerint

A "Torontó mások szemével" kategórián belül most - a képeken túl - egy interjúsorozat is elindul, ahol helyi (kevésbé vagy jobban) ismert személyiségek véleményén keresztül tudhatunk meg többet a városról, no és magukról az egyénekről is. Úgy gondolom, mindkét nézőpont nyújthat újat azoknak, akik a város iránt érdeklődnek.

Első körben ismerkedjetek meg Kyle Maling-gal!

"Kib*tul megrémítesz..." - voltak az első szavak, amiket Kyle barátaitól hallott, miután elmesélte
nekik tervét egy lehetséges magazinról. Nem éppen a legbátorítóbb szavak.
A beszélgetés éve 2003 volt, a helyszín Vancouver. A koncepció pedig "Highrise": egy magazin a modern kor reneszánsz emberének, egy magazin, amiben a legújabb kortárs életmódról, életstílusról és designról olvashatunk.
"A barátaimnak volt igazuk. Már rögtön a kezdetek kezdetén országosan indultunk, 35.000 példányszámmal és nagyon-nagyon drága, minőségi papiron. Mindeközben függetlenek voltunk és saját finanszírozásúak. Néha, ha visszanézek, arra gondolok: 'Wow, nagyon vékony határ húzódik a kockázatvállalás és a kib*tul nagy hülyeség között'."

A Highrise sikere azonban reményeiket is felülmúlta. Azóta is, a business logika istene gyakran forgathatná szemeit Maling döntésein, ő mégis töretlenül sikeres és mindenkit meghazudtol. A Hamilton, Ontario születésű srác mindig is a saját megérzéseire hallgatott. A York Univeristy-n való diplomaszerzés után (üzlet és politika tudomány szakon) mindenfelé dolgozgatott az országban golfklubtól kezdve kisvárosi Money Marts-ig. Pár év után úgy érezte, itt az ideje, hogy letelepedjen és egy 'rendes' munkát keressen. A biztosítási szakma jó terepnek bizonyult számára, így ebben is helyezkedett el. Majd jött 2003, a Highrise Magazine ötlete, barátjával, Dylan Crawshaw-val, s a két fiatal egy éjszakai beszélgetés után azon nyomban kiléptek munkahelyükről és hamar Torontóban találták magukat, hogy megvalósítsák álmaikat.

Ma Maling Torontóban a Parkdale városrészt mondhatja otthonának.

"Annak idején a környéket az olcsó lakbér miatt választottam. A Price Choppers, a sörüzlet, a liquor bolt* mind egy köpésnyire és egyébként is szeretek az erkélyen leskelődni." - mondja Maling. "A környék jó, de leszállóágban. Túl sok 'keményen felfelé igyekvő' költözik a környékre, akik nyugatabbra szorítják a részegeket..."

"A Highrise egy design magazin, a fent és lent keveréke. A partnerem volt a fent és én a lent" - mosolyog Maling. A magazin külseje, és a felsőbb rétegek, mint célközönség ellenére Maling megmaradt annak a két lábon a földön járó srácnak, aki volt. Így nem is meglepő a válasza, amikor a 10 éves jövőbeni terviről beszél: "Mindig álmom volt, hogy építek egy házat és belekezdek egy organikus farmba. Szóval remélem, hogy tíz év múlva ülök majd a saját házamban az organikus farmom mellett vagy Észak-Ontarióban vagy BC-ben pár kölyökkel és egy vagy két golden retriever-rel. Számomra ez baromi jól hangzik."

Kyle Maling válaszai Torontóval kapcsolatosan:

Kedvenc hely...

1 ... reggelizni: Hétvégeken mindenképpen grillezett gyümölcs a Musa-nál (847 Dundas W.). Ez a legjobb, habár sosem emlékszem a rendes nevére. És nem csak hogy a pincérek nagyon jó fejek, de hihetetlen kreatív fotósok is.

2 ... ebédre vagy vacsorára: Vasárnap és kedd között, ha a Leafs játszik, akkor csakis a Wheat Sheaf (667 King W). Az apám vitt oda először, amikor kölyök voltam és éppen Leafs vagy Jay meccsre mentünk. Annak idején még hagyták a srácokat is inni, nem igaz? A Kultura mindig is baromi jó volt. Jó kaja és jó belső design.

3 ... egy italra: Újra, a Wheat Sheaf nagyon jó egy sörre és egy Leafs meccsre. A Hemingways (142 Cumberland) külső terasza nagyszerű nyáron és nekem közel van, de szeretem a The Rhino-t (1239 Queen W.) is.

4 ... egy táncra: Bird (503 Collage). Kicsi és szűk, de a kicsi és szűk az jó.

5 ... egy kis kikapcsolódásra: Toronto Island.

6. ... egy kis inspirációért: mindenhol, bárhol lehet inspiráló valami, ha nyitva tartod a szemed. Emellett szeretem a hálószobámat is... akár valaki, akár valakinek a hiánya baromi inspiráló tud lenni.

Amiről mindenkinek tudnia kéne: Remélem, nem rontom el ezzel, mivel olyan baromi nyugodt, de azt kell mondanom, hogy Toronto Island. Olcsón kap jegyet, hogy átjuss a szigetre, és ha ott vagy, van egy azonnali érzés, hogy kint vagy a városból. Annyi minden van ott... kifeküdhetsz a nudista strandra és kenheted a feneked, játszatsz frisbee golfot, biciklizhetsz vagy csak úgy lehetsz órákig, szívhatsz egy kis füvet vagy iszol egy sört és nézed a naplementét. Torontó látványa a szigetről csodálatos és arra döbbent rá, hogy milyen nagyszerű, hogy magamnak dolgozom és akármelyik nap csak úgy elmenekülhetek a város őrülete elől. A sziget szerintem Torontó egyik rejtett kincse.

Ami a legjobban felbosszant Torontóban: a hideg telek és a mocskos hó!

Egy tökéletes nap Torontóban magában foglalja: Felkelni úgy 10 körül - remélhetőleg van mellettem valaki -, egy zuhany, majd fel a biciklire és irány a Musa egy reggelire. Sok kávé és víz kirázza belőled a másnaposságot. Reggeli után lekerekezni a Kensington Marketre egy kis sajtért, gyümölcsért és bagettért. Aztán irány a Toronto Island. Először egy kis frisbee golf, közben néha egy kis fű - jót tesz a beszélgetésnek. Egy tökéletes világban lenne egyszerűbb mód, de mindenesetre vissza a szárazföldre, hogy aztán átjutassunk Hanlan's Pointra egy ebédre a strandon és talán egy rövid pihenésre. Amikor a nap már lefelé megy, akkor vissza a szárazföldre és be a Sheaf-be egy kis csirkeszárnyért és pár sörért. Majd vissza oda, ahonnan az egész kezdődött... a hálószobába.

Fejezd be a mondatot: Torontó... olyan, mint minden más hely a világon. Azaz olyan, amilyenné teszed. Igen, a tél hideg és szar, de akkor is ki kell menned. Menj a partmenti jégkoripályára. Baromi hideg van, de a hideg teszi még jobbá a forró csokit (és a Baileys-t).

* Kanadában nem lehet akárhol alkoholt kapni, csakis specialis üzletekben. Vannak külön sörboltok, ahol értelemszerűen csakis, de nagyon sokféle sört kapni; és vannak az ún. liquor store-ok (LCBO), ahol pedig mindenféle alkohol kapható.

"Egypercesek" 35. - Shops at Don Mills

Azt hiszem bátran állíthatom, hogy a "pláza" nem az első szó, ami kicsit helytelenül került át a magyar köztudatba. A szó spanyol eredetű és "teret" jelent, ami egy nyitott, tágas köztérre utal. Ezt követve a pláza elnevezésű bevásárlóközpontok nyitottak, kültériek, boltjai egy nagy teret/parkolót fognak közre. Pl. így, és ezt általában félkörben képzeljétek el:

Amit mi otthon plázának nevezünk, annak helyes neve valójában a "mall". Ez a kifejezés utal ugyanis egy zárt, általában több emeletes bevásárlóközpontra, amit mi plázának kereszteltünk.

De hogy jól megkavarjalak titeket, a mostani Egypercesben a városnak azt a legújabb bevásárlóközpontját mutatom meg nektek, ami éppen a kettő keveréke. :) "Mall" annyiban, hogy kültéri, viszont elrendezésében a plázákra hasonlít, mert kis utcácskái vannak, mint egy miniatűr városnak a városban. Nincs messze tőlünk és nemrég ott beszéltem meg találkozót az egyik ismerősömmel, ekkor készítettem gyorsan pár kis videót.
Íme tehát pár villanás a Shops at Don Mills-ről.

Shops at Don Mills from Livia on Vimeo.

Váratlan utazás :))

Háááát az úúúgy kezdődött, hogy a július 3-ai péntek reggel nagy bevásárlást tartottam. Anyósomékat vártuk haza 6 hetes magyarországi útjukról vasárnap, és Bill fia is készült átjönni hozzánk. Szóval jóól elterveztem, milyen finomságokat sütök-főzök... Szépen beosztottam minden teendőt a két napra, takarítással, mosással együtt, feltöltöttem a saját és anyósomék hűtőjét gyümölcsökkel, zöldségekkel és békésen leültem a most olvasott könyvem mellé (Outliers by Malcolm Gladwell), hogy az estét olvasással töltsem.

De hirtelen egy perc alatt felborult minden...

Bill telefonjával délután 4-5 körül.
Felveszem a kagylót, mire ő közli velem, hogy azonnal kezdjek el mosni, mert holnap délután utazunk...
Először nem is értettem teljesen, miről beszél, majd szép lassan mellbe vágott a felismerés... Azon nyomban el is kezdtem sírni - Bill nézhetett nagyokat a vonal másik végén, hiszen nem erre számított (bár ha jól belegondolt volna, akkor biztosan igen :) -, persze örömömben, hiszen el sem akartam hinni a szerencsénket.

Mivel Bill az utazási businessben dolgozik, előfordul a cégüknél néha, hogy az utolsó-utolsó pillanatban kisorsolnak egy-két jegyet valamilyen útra, ha nem adták el mindegyiket. Bill általában nem teheti be a nevét ezekre a sorsolásokra beosztásánál fogva, most azonban azt mondta neki az egyik nagyfőnök, hogy tegye be ő is nyugodtan....
Hát nem rögtön meg is nyerte az egyiket?????? :))))))))

Így hát a főzőcskézés-sütögetés helyett mediterrán hajókörútra indultunk szombaton, amiről nemrég, vasárnap este érkeztünk haza. :)))))))))))))))))))))))))))

Hmmmmmmmm.... mit is mondhatnék?
Bill így is gyakran megmosolyogja, hogy szuperlatívuszokban írok, de ez esetben sem tehetek másképp.
A hajó, amin utaztunk ámulatba ejtő volt....
A helyek, amerre jártunk, meseszépek és varázslatosak, régi korok hangulatával átitatottak...

Csak hogy valami konkrétumot is írjak:
Velencébe repültünk, majd onnan Bari, Olaszo. - Korfu, Görögo. - Santorini - Mykonos - Athen - Katakolon - Dubrovnik, Horváto., majd újra Velence volt az útvonalunk.

Hát lehet-e ennél tökéletesebb egy nyaralás, ami ráadásul az élet egy váratlan és csodaszép ajándéka?
Elmondhatatlanul hálás vagyok ezért az útért, amin - persze mondanom sem kell - százával készítettem a fotókat és mindenfelé csak ámultam-bámultam. :)) Idő lesz, mire feldolgozzuk a képeket, de igyekszem minél hamarabb megosztani őket.

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e a blogon erről az útról és ha igen, akkor mennyit. (Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy nehezen írok bármiről is röviden. ;) Igaz, a blog címe alapján minden idefér, ami az én élményem, gondolatom, tapasztalatom, mégis tudom, hogy legtöbbeket Kanada és Torontó vonz erre az oldalra.
Én imádok utánolvasni dolgoknak, mélyebben beleásni magam egy hely történetébe, amire most értelemszerűen csakis utólag van lehetőségem. Olaszország, Görögország vagy Horvátország azonban legtöbbetekhez jóval közelebb van, mint Kanadához és feltételezem, hogy sokan jartatok is már ezeken a helyeken. (Én most először.) Mexikó vagy Jamaika esetében más volt a helyzet, ráadásul ezek az országok a kanadai turizmus fontos célpontjai, ahogyan talán Magyarországé a fent emítettek.
De hogy rövidre zárjam, végül is úgy gondoltam, hogy egy helyszínt kiválasztok, ami számomra különösen érdekes volt és csak arról írok itt bővebben. A többiről beszéljenek helyettem majd a képek. (Ha valaki másképp gondolkodna erről, ossza meg velem!)

Addig is íme újra az útvonal és egy-két kép a hajóról.
Szép napokat mindenkinek!

Black Creek Pioneer Village (Frissítve*)

Ahogy minden június harmadik vasárnapján (nagyjából a 20. század elejétől), így múlt hét végén is az Apák Napját ünnepeltük. Hiszen miért is ne ünnepelhetnénk az apaságot és az apák/nagyapák szerepét is a családban? Ők is nagyon fontosak, sok olyan értéket, viselkedésmintát hozva magukkal, amit mástól nem láthatunk/tanulhatunk. Így hát jó dolog, hogy a család férfi tagjai is kapnak egy "ünnepnapot" az évben a nők mellett. :)

Mi ezen a napon a Black Creek Pioneer Village-et választottuk úticélunknak, ahol sok érdekes és jópofa programot ígértek.

A Pioneer Village tulajdonképpen egy élő falumúzeum, ahol az 1800-as évek elevenednek meg. A hely nem csak épületekről és műemlékekről szól, hanem életstílusról, kosztümökről és az akkori élet hangulatáról. A korabeli épületekben eredeti bútorokat láthatunk, a házak körül pedig kis veteményeskerteket a ház "tulajdonosának" foglalkozásához igazodva. Az ott dolgozók ill. gyakran önkénteskedők korabeli ruhákban teszik a dolgukat, beszélgetnek egymással, főznek, dolgoznak vagy éppen harcba indulnak. A Black Creek Pioneer Village egy igazán élvezetes kalandozás a múltba, az elektromosság, az autók és a városi kultúra dominanciája előtti időkbe. Nekem az első látogatásom volt ez, Bill pedig 25 évvel ezelőtt járt arra utoljára, szóval mindketten jó ötletnek tartottuk a kirándulást. Sőt, Apák Napja alkalmából mindenféle "férfiembernek" való dolgokat mutattak be, úgy mint katonák sorozását, háborút és mindenféle férfimunkákat a ház körül. Nagy örömömre Ildi barátném is velünk tartott, ő is most járt a Village-ben először. :)

Igazán élveztük mindannyian az ott töltött időnket. Az ember sétálgat a faluban és amerre csak néz, mindenhol történik valami. Nagyszerű, hogy beszélgetni lehet a korabeli személyekkel, akik sok érdekességet mondanak el "karakterükről". Például kérdezgethetjük a kovácsot, a takácsot vagy a nyomdászt, korabeli orvosi eljárásokat ismerhetünk meg az orvos házában, láthatjuk a kertészeket, ahogy a kertben dolgoznak, ahogy az asszonyok főznek vagy éppen beszélgetnek a fa alatt.

Mik is azok a fontos elemek a falumúzeumban, amik segítenek a múltat életre kelteni?

- A történészek, akik elmagyarázzák, bemutatják az 1800-as évek mindennapjait.
- A korabeli szakmák képviselői, akiket munka közben láthatunk és kérdezgethetük őket, úgy mint a kovács, a molnár vagy a bádogos.
- Maguk a korabeli ruhák, amit a történészek, a mesteremberek és az összes falulakó is egyaránt visel, legyen az kissé ágrólszakadt vagy kimondottan elegáns.
- A gyerekeknek szánt Történelmi Közponban a kölykök kipróbálhatják a különféle mesterségeket és olyan életmentő készségeket, mint fakunyhó építése, vizesvödör vagy kerítés készítése vagy egy ruha szövése. :)
- Minden nap más és más egyedi előadásokat, demonstrációkat láthatunk a történészek és a mesteremberek előadásában.
- Minden hónapot más-más témának szentelnek a Black Creek-ben, amikor is arra vonatkozó programokat, előadásokat tartanak, szintén a vidéki viktoriánus életet szemléltetve, életre keltve.

A teljesség igénye nélkül íme pár épület, amit a falumúzeumban láthatunk. Mindegyik ház, műhely vagy farmépület eredetileg is létezett valahol Ontarióban.

A fenti képeket nézegetve pl. az almabor készítő üzem (Henry Snider's Cider Mill) eredeti helye pl. a torontói Keele St. és Finch Ave. környéke volt, ahol a Sider család és barátai készítettek maguknak almabort. Habár az üzem 500 gallonra is képes lett volna naponta, nem használták kereskedelmi célokra. 1959-ben hozták át az épületet a falumúzeumba és '61-ben nyitották meg.
A Strong család házai eredeti helyükön állnak és a család első otthona a falumúzeum legrégebbi épülete 1816-ból. A második már jól mutatja a család gazdagodását az elsőhöz képest. Itt kényelmesen volt hely a 6 fiú-, és két lánygyermeknek, illetve a munkásoknak is.
Daniel Flynn háza egy sikeres kereskedő és cipész története, ami eredetileg Newbrookban állt. A ház szép példája az ontariói klasszikus stílusnak. Ezzel szemben a Burwick ház, mely Woodbridgeből származik, a vidéki "Georgian" (grúz) építészet nagyszerű példája.
Az 1856-os (Fisherville Church) templom épülete a 19. század közepén oly divatos "Greek Revival" stílust tükrözi, melyben az antik formavilág köszön vissza. Az épületet egyetlen darabban szállították a falumúzeumba 1960-ban. Megnyitása óta itt esküsznek azok, akik a Black Creekben szervezik esküvőjüket.
Az 1830-ban épült orvos házát találtuk mindhárman a legszebbnek. Talán nem véletlen, hogy akkoriban az orvos háza volt az egyik legelőkelőbb. Két főbejárattal, a ház egyik része orvosi rendelőként, a másik a család otthonaként szolgált.

A házak mellett különféle veteményes kerteket is láthatunk. A falu boltja melletti kertben pl. 50 különböző fűszert termesztenek a majorannától kezdve a tormán keresztül a kakukkfűig. Ezzel szemben a takács kertjében olyan növényeket láthatunk, amikből a takács annak idején különféle színeket nyert a készített ruhákhoz. Az orvos háza mögött gyógynövényeket nevelnek, az almabor üzem mellett természetesen almát stb., stb. A faluhoz természetesen állatok is tartoznak, úgy mint pl. 'Clydesdale' ló, 'Berkshire' disznó, 'Border Leicester' birka vagy 'Rouen' kacsa. (A kacsáról majd láttok képeket a fotóalbumban, hihetetlen nagy állatok voltak, legalábbis ahhoz képest, hogy kacsák :) Az antik tárgyak szerelmesei gondolom imádják a falumúzeum különféle műemlékeit, amik mind eredetiek, legyenek bármelyik mesterséghez tartozóak vagy egyszerű korabeli lakberendezési tárgyak. A Black Creek legújabb érdekessége pedig egy szintén az 1800-as éveket idéző sörfőzde, amit ebben a hónapban nyitottak meg a nagyközönség számára. Az érdeklődők végignézhetik a sörfőzés korabeli folyamatát, majd meg is kóstolhatják a helyben készített sört. :)

* A képek fent vannak az albumban (amit a jobb oldali infósávról is bármikor elérhettek), remélem átjön majd a hangulata valamennyire! Jó képnézegetést és további kellemes hétvégét mindenkinek!
(Amint elkészül a videó, azt is felteszem. :)

YPI - Youth and Philanthropy Initiative

Újra önkéntességről lesz szó. :)

Ahogy írtam már korábban, volt szerencsém még a 10-es éveim végén összeakadni egy debreceni szervezettel, a Kortársak az Egészséges Fiatalokért (KEFE) egyesülettel, akiktől hamar megtanultam, hogy fiatalként is sokat tehet az ember a közösségért, amiben él. Az ott tanult készségek, a milliónyi élmény s a tudat, hogy adhatok valamit másokért, örökre velem marad. Így szinte magától értetődő módon maga az önkénteskedés is mindig részét képezte az életemnek.
Mióta Kanadában élek, sok szempontból tágul a látóköröm, a világról alkotott képem, amibe az önkéntesség fogalma is beletartozik. Hihetetlenül inspiráló módokat, utakat látok arra, hogyan adjunk vissza valamit a közösségünknek. Legutóbb a Nemzetközi Önkéntesség Hetének keretein belül mutattam be a Timeraiser programot. Most ha lehet, egy még nagyszerűbb és még megindítóbb kezdeményezésről szeretnék beszélni, aminek neve Youth and Philanthropy Initiative (YPI).

Először is adva vagyon egy hölgy, Julie Toskan-Casale, aki a M.A.C kozmetikai cég egyik egykori tulajdonosa. Miután eladják a céget, létrehoz egy kis családi alapítványt, hogy az, amit legjobban élveztek a M.A.C. működtetése közben is, továbbra is életük része legyen. Ez pedig a jótékonykodás. Visszaadni valamit a közösségnek. Sokáig gondolkodtak azon, hogyan tehetik ezt a leghatékonyabban. Úgy értem, rengeteg nagyszerű célra lehet pénzt adományozni, ők azonban nem szerették volna, ha az egész csak egy csekk kiírásáról szól, egy olyan szervezetnek, akiről alig tudnak valamit. A nagy kérdés tehát az volt: hogyan lehetnek olyan hatékonyak, amennyire csak lehetséges... Majd egyszer csak jött az ötlet: A fiatalok! Tanítsuk meg a fiatalokat, hogyan kell adományozni, hogy mi a filantrópia!
Így tehát 2002-ben megszületett egy program. Egyetlen (próba)iskola vett részt benne az első évben, amihez képest tavaly több, mint 100 iskola Kanadában és 10 Angliában. A program ma már része a 9. és 10.-ik osztályos képzésnek azokban az iskolákban, akik jelentkeztek a progamba. (Otthon működhetne ez pl. Társadalomismeret órán.)

Na de nézzük, hogy is működik ez az egész:
1. Vannak tehát a diákok, akiknek feladatuk, hogy pár fős csoportban összedolgozva kiválasszanak egy helyi(!) szociális szervezetet, aki szerintük nagyon megérdemelné a $5.000-os fődíjat.
2. Elsőként telefonon megkeresik őket, beszélnek a vezetővel, elmondják, mi is a céljuk. Majd személyesen is látogatást tesznek, amit már jó adag felkészülés, kutatás előz meg a szervezettel illetve a szociális intézmény alapterületével kapcsolatban.
3. A személyes találkozó(k) során a fiatalok igyekeznek annyi információt megtudni, amennyit csak lehetséges a vezetőségtől, az ott dolgozóktól és a kliensektől(!) egyaránt. Magáról a szervezetről, a munkájukról, a területről, amivel foglalkoznak, a dolgozók, illetve kliensek élményeiről stb.
4. Majd jön a prezentációra való felkészülés időszaka. Ekkora a fiataloknak már igen széleskörű képük van a választott témáról, problémakörről, legyen az a hajléktalan kérdés, a gyermekvédelem, fogyatékosság, az ifjúság, közösségi házak, idősgondozás, a szenvedélybetegség... és még sorolhatnánk. A prezentáció abszolút a fiatalok kreativitására, sokoldalúságára van bízva, amibe zenéket, filmbejátszásokkat és bármilyen más ötletet beágyazhatnak. Ebben a szakaszban már nemcsak beható információ áll a diákok rendelkezésére, de elkötelezettek is a szervezet iránt, érezve, látva fontosságukat, szerepüket a város/közösség életében. Így tehát valóban a legjobbat igyekeznek kihozni magukból, hogy megnyerjék számukra a - sokat jelentő - pénzösszeget.
5. Az utolsó szakasz maga a prezentációk előadása. Minden iskolában összeáll egy tanárokból és diákokból álló zsűri, akik akár az iskola előtt nézik végig az előadásokat és választják ki a legjobbat, legszínesebbet, leghatásosabbat. Tehát iskolánként lesz egy-egy győztes szervezet. (Az egyik önkéntes helyem - egy női menhely - ebben az évben két iskola diákjai által is megkapta a nyereményt. :)

Ha végiggondoljátok ezt az egész struktúrát, hihetetlen sok előnye, pozitív oldala van. :))) A diákok olyan készségeket sajátíthatnak, gyakorolhatnak, mélyíthetnek el, amiknek az életben később nagy hasznát vehetik. Gondolok itt magára a kutatásra/információszerzésre, a hivatalos szervekkel való kommunikációra, az előadói készségre nagyobb közönség előtt stb, stb. Ha jól belegondolok, hol álltam én ezekkel 15-16 évesen? Mert erről a korosztályról beszélünk, nem igaz? Amikor még az egyetem első éveiben is azzal kellett megküzdenem, hogy egyáltalán fel merjem tenni a kérdéseim egy előadás alatt mások előtt... vagy amikor állandóan végigmondtam magamban, mit fogok mondani, ha fel kellett hívnom egy hivatalos szervet, mert annyira izgultam... Mintha nem is egy másik ember állna a vonal túlsó végén, hanem valami jóóval nagyobb... Érdemes már csak az erre vonatkozó képkockák miatt végignézni az alábbi, 15-20perces videót, ami nagyszerű képet ad az egész programról.

About YPI from Livia on Vimeo.

Ami a készségek elsajátítása mellett még fontosabb volt a program kialakításakor, hogy a fiatalok egy valós képet kapnak arról, mi is folyik körülöttük a világban. A videón sok fiatal elmondja, mennyire meglepte, hogy ennyi és ennyiféle szociális szervezet működik a városukban. A kutatások nyitottabbakká tették őket a társadalmi problémákra, akár olyanokra is, amikkel nem találkoztak eddigi életük során. De sok olyan fiatal is van, akik éppen azt a szervezetet választják, akik szolgáltatásait ők vagy családjuk már igénybe vette - így úgy érzik, valamit vissza tudnak adni viszonzásképpen. A személyes tapasztalatok hihetetlen sokat jelentettek számukra.
Nagyszerű tapasztalat, hogy a program lezárása után sem fordítanak hátat ezeknek a szervezeteknek a fitalok, hiszen megérintette őket valami. Sokan továbbra is kapcsolatban maradnak, azaz önkénteskednek a választott szociális intézménynél. Beszélnek a diákok arról is, hogy mennyire tágítja a látókörüket mindaz, amit tapasztaltak. Hogy a program csapatmunkára tanítja őket, és arra, hogy sok ember előtt valóban nem egyszerű felszólalni, de ha a szívük, lelkük is benne van a munkában, akkor minden sokkal könnyebb. :)
A szervezők hisznek abban, hogy a fiatalok sok mindent el tudnak érni a közösségben, igazi változásokat generálva. A diákok mellett a szervezetek is sokat profitálnak, hiszen gyakran kis, egyébként háttérben lévő szervezetek is reflektorfénybe kerülhetnek a program által. A tanárok is hálásak, hiszen az, amit a finatrópiáról, az önkéntességról tanítanak, itt igazi értelmet nyer. Egyetlen iskola nincs, aki miután részt vett a programban, ne akarna újra és újra a következő években is. Ahogy már említettem, Kanada mellett nemrég Angliában is elindult a kezdeményezés és a szervezők remélik, hogy más európai országban illetve szerte a világon is hallhatunk majd a YPI programról és a diákok részt vállalásáról a társadalmuk életében.

A filantrópiát és az önkéntességet nem lehet elég korán kezdeni. Sőt, annál jobb, minél hamarabb megtanítjuk erre a fiatalokat. Mióta hallottam erről a programról, mélységesen hiszek benne, az eredmények pedig önmagukért beszélnek. Újra: nézzétek meg a fenti és az alábbi videót és talán lesznek olyanok köztetek, akikben megfogan egy gondolat... aminek nyomán felelősségteljesebb, a problémákra/egymásra nyitottabb és egy önzetlenebb közösséget építhetünk. Sehol nem indult ez másképp... csakis apró lépésekkel, egy-egy felvillanó gondolattal. :)

Az alábbi videó a tavalyi évet ünnepli, mely az 1.5 millió dolláros adománnyal mérföldkő a YPI életében. 120 iskola, 12.000 diák, 600.000 dollár adomány.

YPI - Celebrate 2008 from Livia on Vimeo.

(Ha valakit komolyan érdekel egy ilyen program beindítása Magyarországon, örömmel segítek a kapcsolatfelvételben vagy amiben igénylitek. :)

Sass Jordan

Már éppen itt az ideje egy újabb zenei bejegyzésnek, hiszen most döbbentem rá, hogy januárban írtam zenéről utoljára. Ezúttal is egy női kanadai énekest mutatnék be nektek, Sass Jordant.

Sass a kanadai "Megasztár", a Canadian Idol egyik zsűritagja, amit azért említek meg rögtön a legelején, mert én itt hallottam róla először. :)

Ahogyan Hayley Sales, Sass Jordan sem Kanadában született, hanem történetesen Angliában, Birminghamban egy francia professzor és egy színész/balett táncos lányaként '64 decemberében. Még gyerek volt, amikor emigrált a család Montreálba és elsőként a The Pinups együttes dobosaként figyeltek fel rá. Ekkor még csak tinédzser éveinek derekán járt. A '80-as években kezd szólókarrierbe és '88-ban jelenik meg első albuma Tell Somebody címmel. Az album rögtön platinalemez lesz, amihez még egy Juno Award díj is társul a következő évben. (A Juno Award a Grammy kanadai megfelelője.) Énekesi és előadói képességeit Gene Simmonstól Van Halenig sokan elismerik és kezdettől fogva támogatják is. (Michael Kamen közbenjárásával még egy főszerepetválogatásra is lehetőséget kap a Die Hard 3 című filmhez, az egyik terrorista szerepére, Bruce Willis ellenségeként.)
1992-ben jelenik meg második, Racine című albuma, ami alapján az év női rockénekesének választja az amerikai Billboard magazin. Ezt követően Los Angelesbe költözik, és többek között duettet énekel Joe Cocker-rel és kisebb szerepeket kap tévésorozatokban. A harmadik CD, a Rats megjelenése után körbeturnézza a világot olyan előadókkal, mint az Aerosmith, Steve Perry vagy a Whitesnake.
A '90-es évek elején ismerkedik meg jövőbeli férjével, a szintén zenész Derek Sharp-pal, majd visszaköltözik Kanadába, egy ontariói farmra. 1997-ben születik meg közös kislányuk, Stella. Ezekben az időkben még két másik albumot is megjelentet (Present és Hot Gossip), és mint színész, Torontóban illetve Winnipegben vállal szerepet a Vagina Monológokban. Több mint félmillió eladott lemez után Kanadában is nevet szerez magának, a határoktól délre azonban még ennél is nagyobb elismerést szerez Janis Joplint alakítva az off-Broadway-en, a Love Janis című musicalben. Egy-egy rövid részletért kattints ide és ide.
Kanadában 2003-ban kerül újra reflektorfénybe, amikor is elvállalja a már említett Canadian Idol egyik zsűritagjának szerepét. 2006-ban Nashvilleben adja ki Get What You Give albumát és időről időre koncertezik is. A torontói SARS koncerten pl. a The Rolling Stones, az AC/DC és más nagyszerrű együttesekkel lép fel közösen. Jelenleg legújabb albumán dolgozik.

Az alábbiakban két előadást láthattok tőle. Enjoy! :)