Az egyik legnagyszerűbb dolog, amit szeretek Kanadában, az az önkénteskedéshez való hozzáállás. :)Az itteni kultúra abszolút természetes része, hogy az emberek önkénteskednek, fiatalok, középkorúak és idősek egyaránt. Borzasztóan örülök, hogy ez pl. Chris életének is szerves része. Jelenleg éppen a kistestvére iskolájában önkénteskedik... nagyon jól bánik a gyerekekkel. :) Az idősek körében szintén nem ritka az önkéntes munka, hiszen miután nyugdíjba mentek, továbbra is szeretnék magukat hasznosnak érezni és visszaadni valamit a közösségnek. Erre nagyszerű lehetőségeik vannak városszerte. A kanadai családok életéhez gyakran hozzátartozik, hogy a szülőktől kezdve a gyerekekig mindenki önkénteskedik időnként. Pár adat:
- 11,8 millió kanadai, azaz a 15 év feletti lakosság 45%-a önkénteskedett valamilyen nonprofit szervezetnél 2004-ben.
- Az átlagosan felajánlott órák száma 168, ami több, mint 2 billió önkéntes órát jelentett szintén ugyanebben az évben. Az órák száma ált. az évek számával növekszik 139-től 245-ig.
- A 15-24 éves fiatalok 55%-a, a 25-34 évesek 42%-a, a 35-44 évesek 51%-a és a 65 felettiek 32%-a önkénteskedett 2004-ben. Nem rossz, ugye?
- Majdnem minden önkéntes elmondta (92%), hogy visszaadni valamit a közösségének az egyik döntő indok volt a választásukban.
És hogy miért írom mindezt éppen most?
Április 19 és 25-e között tartják Kanadában a Nemzeti Önkéntes Hetet (National Volunteer Week). Természetesen nemcsak ezen a héten, de az év minden napján támogatja Kanada az önkéntes munkát és az idejükből adakozni kívánókat, hiszen ahogy mondják: ez alapvető fontosságú egy egészséges közösség/társadalom kiépítéséhez. S ahogy a számok is mutatják, ezt nem csak mondják, de teszik is.
Én otthon nagyon régóta önkénteskedtem, szerencsére az életemnek ez otthon is szerves része volt.
Míg egyetemre jártam, persze egyszerűbb volt időt keríteni rá; később, munka mellett gyakran már "csak" éjszakai műszakokat tudtam vállalni. Soha soha egyetlen percet nem bántam az önkénteskedésre fordított időből, hiszen egyrészt az élmények rengeteget formáltak, alakítottak; másrészt az érzés, hogy ingyenesen, önkéntesek segíthetek, nekem mindig hatalmas energiát adott. Tudva, hogy valami igazán értelmeset, hasznosat teszek. :) Itt is önkénteskedtem már itt-ott alkalmanként, de jelenleg éppen egy hosszabbtávú elkötelezettséget keresek magamnak. Információs estekre, interjúkra járok, hogy megtaláljam azt a szervezetet, akikkel a legjobban "összepasszolunk" tevékenység, időbeosztás stb. szempontjából. :) Az egyik szervezet, akiknél keresgélni lehet, a Volunteer Toronto oldala itt található.
Ha pedig már önkéntesség, mindenképpen meg kell említsek egy szerintem fantasztikus kezdeményezést, aminek neve Timeraiser. Sajnos én az ezévi torontói - s egyben itt hatodik alkalommal megrendezett - eseményről már lemaradtam, de aki Hamilton, Calgary, Vancouver, Edmonton vagy Ottawa közelében él és érdekli a dolog, még talán vehet jegyet. De miről is van szó? 2002-ben egy baráti társaság azon gondolkodott, hogyan lehetne a legegyszerűbben értelmes, hasznos önkéntes munkát találni. Ez a gondolat ma, 7 évvel később egy országos kezdeményezéssé nőtte ki magát, ami egyre több városban bukkan fel minden évben. A dolog lényege az önkéntes munka további támogatása, illetve annak hosszútávon való beépítése a mindennapokba. Arról nem is beszélve, hogy a helybéli művészeket is támogatja.
Hogyan? Hadd mutassam be a dolgot rajzokkal! :)
Szóval:
Megérkezünk a tett színhelyére, ahol a környékbeli szervezetek asztalainál sok-sok, önkéntes munkásokat kereső szervezettel ismerkedhetünk, beszélgethetünk. Idő van, végignézhetjük, ki felel meg számunkra a legjobban, no és persze mi kiknek felelünk meg. Ha sikerült a párosítás, adjuk le adatainkat és jöhet a program második, szintén izgalmas része, a csendes aukció. Ebben a szakaszban a környék/város művészeinek képeire, festményeire voksolhatunk, ahol azonban nem az nyer, aki a legtöbb pénzt, hanem aki a legtöbb önkéntes munkát ajánlotta rá (a korábban kiválasztott szervezetnél). :) A maximum 125 óra. A megnyert festményt/képet a következő Timeraiser aukción adják át, miután valóban "ledolgoztuk" az óráinkat.
A tavalyi torontói aukcióra több, mint 600-an jöttek el, és a művek 90%-a el is érte a maximum felajánlható órát. Több, mint 21,000 dollár gyűlt össze a torontói művészek karrierjének segítésére, 11,500 feletti önkéntes óra felajánlásával.
Szerintem a kezdeményezés nagyszerű, érdemes másfelé is tovább hinteni a magot.
Egy kis kedvcsináló:
Április 19 és 25-e között tartják Kanadában a Nemzeti Önkéntes Hetet (National Volunteer Week). Természetesen nemcsak ezen a héten, de az év minden napján támogatja Kanada az önkéntes munkát és az idejükből adakozni kívánókat, hiszen ahogy mondják: ez alapvető fontosságú egy egészséges közösség/társadalom kiépítéséhez. S ahogy a számok is mutatják, ezt nem csak mondják, de teszik is.
Én otthon nagyon régóta önkénteskedtem, szerencsére az életemnek ez otthon is szerves része volt.
Míg egyetemre jártam, persze egyszerűbb volt időt keríteni rá; később, munka mellett gyakran már "csak" éjszakai műszakokat tudtam vállalni. Soha soha egyetlen percet nem bántam az önkénteskedésre fordított időből, hiszen egyrészt az élmények rengeteget formáltak, alakítottak; másrészt az érzés, hogy ingyenesen, önkéntesek segíthetek, nekem mindig hatalmas energiát adott. Tudva, hogy valami igazán értelmeset, hasznosat teszek. :) Itt is önkénteskedtem már itt-ott alkalmanként, de jelenleg éppen egy hosszabbtávú elkötelezettséget keresek magamnak. Információs estekre, interjúkra járok, hogy megtaláljam azt a szervezetet, akikkel a legjobban "összepasszolunk" tevékenység, időbeosztás stb. szempontjából. :) Az egyik szervezet, akiknél keresgélni lehet, a Volunteer Toronto oldala itt található.Ha pedig már önkéntesség, mindenképpen meg kell említsek egy szerintem fantasztikus kezdeményezést, aminek neve Timeraiser. Sajnos én az ezévi torontói - s egyben itt hatodik alkalommal megrendezett - eseményről már lemaradtam, de aki Hamilton, Calgary, Vancouver, Edmonton vagy Ottawa közelében él és érdekli a dolog, még talán vehet jegyet. De miről is van szó? 2002-ben egy baráti társaság azon gondolkodott, hogyan lehetne a legegyszerűbben értelmes, hasznos önkéntes munkát találni. Ez a gondolat ma, 7 évvel később egy országos kezdeményezéssé nőtte ki magát, ami egyre több városban bukkan fel minden évben. A dolog lényege az önkéntes munka további támogatása, illetve annak hosszútávon való beépítése a mindennapokba. Arról nem is beszélve, hogy a helybéli művészeket is támogatja.
Hogyan? Hadd mutassam be a dolgot rajzokkal! :)
Szóval:Megérkezünk a tett színhelyére, ahol a környékbeli szervezetek asztalainál sok-sok, önkéntes munkásokat kereső szervezettel ismerkedhetünk, beszélgethetünk. Idő van, végignézhetjük, ki felel meg számunkra a legjobban, no és persze mi kiknek felelünk meg. Ha sikerült a párosítás, adjuk le adatainkat és jöhet a program második, szintén izgalmas része, a csendes aukció. Ebben a szakaszban a környék/város művészeinek képeire, festményeire voksolhatunk, ahol azonban nem az nyer, aki a legtöbb pénzt, hanem aki a legtöbb önkéntes munkát ajánlotta rá (a korábban kiválasztott szervezetnél). :) A maximum 125 óra. A megnyert festményt/képet a következő Timeraiser aukción adják át, miután valóban "ledolgoztuk" az óráinkat.
A tavalyi torontói aukcióra több, mint 600-an jöttek el, és a művek 90%-a el is érte a maximum felajánlható órát. Több, mint 21,000 dollár gyűlt össze a torontói művészek karrierjének segítésére, 11,500 feletti önkéntes óra felajánlásával.
Szerintem a kezdeményezés nagyszerű, érdemes másfelé is tovább hinteni a magot.
Egy kis kedvcsináló:
5 megjegyzés:
Hat ez fantasztikus! Nagyon tetszik ez a tarsadalmi hozzaallas es ezek a kezdemenyezesek! Ebbol is latszodik mennyire erett mentalisan is a kanadai tarsadalom! Ilyenkrol kellene a hireknek is szolnia, amik egyben otletekkel es inspiracioval szolgalhatna akar mas orszagok szamara is! Irj majd meg a temaban maskor is, ha van idod!
Nos, szerintem is, ez jó dolog. Mert az ember néha olyan munkát végez, ami monoton, esetleg érdektelen. Szabadidejében viszont olyan tevékenységet végezhet a köz javára, amely valami újat hozhat a számára. Nem beszélve az emberi kapcsolatokról, melyek e nonprofit tevékenység során születhetnek.
Az a baj, hogy Magyarországon ma már kicsit túlértelmezik a piacgazdaságot az emberek, ezért sokszor olyasmiért is pénzt akarnak kapni, ami valójában egyszerű emberi gesztus lenne. (De persze én nem hiszem, hogy Kanadában mindenki önzetlen, biztos, hogy ott is vannak csak a pénzért élő emberek.)
Kíváncsivá tettél, vajon létezik-e ez a program Montreálban is? Utánajárok. És sok sikert kívánok a te keresésedhez is, biztosan lesz olyan szervezet, ahol kölcsönös lesz a szimpátia. :)
(És Martalóc, most nagyon egyetértünk, az emberek mentalitásában van a hiba. Ami nincs pénzszerűsítve, arról azt hiszik, értéktelen, haszontalan).
@Globetrotter: Igazad van, jol megfogalmaztad, ez egy mentalisan erett tarsadalom, amit erezni is a mindennapi eletben. Majd irok meg ilyesmirol, ha erdekel, foleg, ha nekem is sikerul a reszeseve valnom kozelebbrol. :)
@Martaloc: Sajnos igazad van az otthoni hozzaallassal kapcsolatban. Valahogy azt gondolom, hogy az emberektol tul sokaig vettek el sok mindent, sok mindennek a lehetoseget, ezert most mindent akarnak. Mint a gyerekek, akikre hirtelen raszakadt a jatekbolt, de nem igazan tudjak, mit kezdjenek vele. Ilyen ertelemben, ha a kanadai tarsadalmat erettnek neveztuk, akkor az otthonit a legnagyobb joindulattal is maximum egy makacs kamasznak latom. Allandoan mergesek, mindenert indulatosak, neha maguk sem tudjak, miert. Mindenki masban latjak a hibat, csakis onmagukban nem, hiszen ok mindent jobban tudnak, mint masok. Nekik ne mondja meg senki, mit hogyan kell tenni. Nem is tanul masok hibaibol, inkabb fejjel megy a falnak. Keptelen egyuttmukodni, nem bizik masokban stb, stb... es meg sorolhatnank az otthoni kamasz tarsadalom jellemzoit.
Igazad van, termeszetesen itt sem mindenki onzetlen, ahogy otthon sem mindenki penzehes - csak az aranyok masok, ami viszont nagyon fontos.
@Manka: Ha jol lattam ott sajnos nincs, pedig pont miattad neztem en is. De talan nem voltam eleg alapos. :)
A keresesben pedig nagyon igyekszem, jo lenne, ha csak a szimpatian mulna a dolog. Sok szervezethez honapokig tarto proceduran kell vegigmenni, mire eljuthatok oda, hogy egyaltalan onkenteskedjek. Nem mindenhol, de azokon a helyeken, ahova en szeretnek bejutni, oda igen. Azaz azokhoz a konkret onkentes munkakhoz neznek meg tobb mindent, amit csinalni szeretnek. De valamit valamiert, nem igaz? Majd ugyis irok a fejlemenyekrol. :)
Nagyon egyetértek veletek, különösen a következő mindig is megfogalmazódik bennem, amikor hazalátogatunk:
"Allandoan mergesek, mindenert indulatosak, neha maguk sem tudjak, miert" Szívemből szóltál!!
Én sem értem ezt a hozzáállást.
Írországban is megszokott tevékenység ez, no meg a charity, az írek nagyon szeretnek adakozni.
Megjegyzés küldése