Visszanézve...

A Karácsony, majd pár napos munka után újra egy kis pihenés következik. :)
Az utóbbi hónapok rohanása után ez most mindenképpen jól esik. Ki is használom az alkalmat és olvasok, pihenek, főzőcskézek, filmet nézek... vagy csak úgy vagyok. Érdekes módon ma reggel ébredtem rá (minden értelemben ;), hogy a mai nap az utolsó ebből az évből. Általában erre hamarabb rádöbbenek, de most valahogy annyi minden történt, amivel foglalkozni kellett, hogy igazán csak ma reggel érintett meg igazán. Így hát a reggeli bögre tej mellett (ha nem mozdulok ki, akkor kávé helyett tejet iszom és csak később kávét :) elkezdtem nézegetni a 2008-as fényképalbumokat a gépemen. A képekkel együtt sok-sok történet elevenedett meg újra, helyszínek, érzések, emberek... sok-sok fontos momentum az évből.
Végignézve a 2008-as éven, az emlékek újból azt jutatták eszembe, milyen szerencsés is vagyok. Szerencsés vagyok, mert van egy támogató, szerető férjem. Családom, akiket ebben az évben újra megölelgethettem és mindenkivel lehetett egy-egy személyes "pillanatom". Vannak barátaim itthon és otthon is, akik mind-mind nagyszerű emberek és akik tovább színesítik az életem. Van egy kényelmes otthonunk, munkánk, pénzünk, ami nemcsak arra elég, hogy kifizessük a számlákat, hanem arra is, hogy néha utazgassunk. Ebben az évben pl. hazautaztunk Magyarországra, újra élvezhettük az Algonquin Park szépségét és egy hetet is eltöltöttünk Mexikóban, a Maya Riviérán. Megvan az a luxusunk, hogy nem gond a mindennapi megélhetés, és a kiegyensúlyozottság, a boldogság/szerelem vagy a nyugalom luxusát még nem is említettem.
Akárhogy is nézem, minden nehézség és megpróbáltatás ellenére - ami persze a mi életünkben is jelen van - nagyszerű életünk van és ennek a 2008-as évnek is sokat köszönhetek.
Így hát köszönöm!!
Bizakodva és optimistán várom a jövő évet, ami szerintem sok érdekes és izgalmas dolgot tartogat. ;)
Az év képeiből íme egy kis összefoglaló.
Boldog Új Évet mindenkinek!

Pillanatok 2008-ból from Livia on Vimeo.

Travelline.hu

Pár héttel ezelőtt megkeresett valaki emailen a HVG-től.
Meghívtak az újonnan induló internetes gyűjtőoldalukra (travelline.hu/blog), ahol a világ különböző tájairól találhatók magyar blogok, s olvashatók hasznos információk az oda utazóknak, vagy az ország iránt érdeklődőknek. (Oldaluk a jobb oldali infósávban.)
Így pár hete az oldalam onnan is elérhető, aminek nagyon örülök és ezúton is újra köszönöm a HVG-nek/Travelline-nak a lehetőséget. :) Statisztikáik szerint az egyik legutóbbi itteni bejegyzésre náluk több, mint 600 letöltés érkezett.

Ami a gyűjtőoldalt elindította saját bevallásuk szerint:
"A Travelline.hu célja a kezdetektől az, hogy hiteles és hasznos utazási tanácsokkal szolgálhasson olvasóinak. Sok kritikát kaptunk, hogy csak egy-egy kiemelt témával foglalkozik oldalunk, és jórészt a tömegturistákat célozzuk meg írásainkkal. Ezen próbálunk változtatni azzal, hogy összegyűjtjük a világhálón fellelhető utazási témájú blogokat, bloggereket, és nap mint nap más blogot mutatunk be. Így legyen szó akár túrázásról, akár wakebord-turizmusról, biztos, hogy mindenki megtalálja a számára érdekes témát."

Ajánlom én is figyelmetekbe az oldalt, mert valóban sok érdekes és az utazni vágyók számára hasznos információkat találhattok egy helyen a Travelline-on!

A blogtárban található blogok, akikhez büszkeség csatlakozni:

• Kalandtúra blog - Kalandtúra-trekking bloggolás fanatikus túravezetőktől
• Csurtusék utazásai - Utazás, gasztronómia, egyéb
• Via Minks - Klasszikus utazási blog, nem klasszikus úticéllal... Felkészülés, hasznos tanácsok, beszámoló Belarusz: Breszt, Minszk, Vitebsk
• Travelling Band - Travelling band, nincsenek hétköznapi utazások. Mi megyünk, te olvasod. De lehet fordítva is: travellingband@indamail.hu Együttműködésben aFOOTER.HU-val.
• SzívemcsücskeJapán - Régi vágyam teljesült az EU jóvoltából. ETPs ösztöndíj, 9 hónap tanulás, küzdelem, kaland és vidámság. Szeretném megörökíteni. Íme hát egy darabka Japánból az én gyakran bepárásodó szemüvegemen keresztül...
• Az oroszok már nincsenek a spájzban... - Minden, ami Oroszország - politika, gazdaság, társadalom, kultúra.
• Ócska utazós - egyetemista vagyok budapestről, erről ennyit. ami minden más itt van, az utazás hátizsákkal, repülővel, vonattal és hüvelykkel. kölséghatékonyan és sokat látva.
• http://magas-tatra.hu/ - A Magas-Tátra magyar honlapja.
  
• Sharon Asher: Izrael sokszínű kultúrája - A nevem Sharon Asher. Izrael sokszinű kulturáját szeretném bemutatni önöknek.

Az utóbbi napokból...

... szavak nélkül, képekben. :)


Karácsony 2008 from Livia on Vimeo.

Boldog ünnepeket mindenkinek!

Kedves barátaim és blogolvasók!

Ezúton kívánok mindenkinek nagyon boldog, békés ünnepeket, sok mosollyal, igazi meghitt pillanatokkal telit!
Szerencsés vagyok, hiszen munkám során mindig nagyszerű emberekkel hozott össze a sors. Így van ez itt, Torontóban is, ahol többek között Kasza-Marton Lajos, kanadai-magyar költőt is megismerhettem. Az ő egyik versével kívánok mindenkinek áldott karácsonyt!

Kasza-Marton Lajos:
Utak fehér szőnyegén

Ünneplőbe öltözött
szelíd házsorok között
követem friss nyomát a hóesésnek.

Az úton gondolat szalad – hallom
amint az emberek hívő hangon
Karácsonyról mesélnek…

– A roppanó hó dallamában
vajudást üzen az esti szürkület.
Utak fehér szőnyegén járok
s gondolataim közt viszem az új éneket.

Még nem volt elég az útból,
még csak pár órás ez a fehér üzenet.
Az ünnepből úgy szeretnék megőrizni
minden képet, minden múló ütemet…

"Egypercesek" 30.

Az alábbi Egypercest a Yonge és Collage környékén készítettem, a Bay üzlet bejáratánál.
Mikor először álltam a karácsonyi kirakatok előtt, arra gondoltam, bárcsak Bill is itt lehetne velem. Legközelebb, mikor már együtt nézegettük a kirakatokat, csak álltunk ott szótlanul, fogtuk egymás kezét és mindkettőnket átjárt az ünnepi hangulat. Szép volt és meghitt.
Ahogy a dalban is éneklik: "It's the most wonderful time of the year. It's the happiest season of all" :))

Karacsonyi kirakatok a Yonge-Collage kornyeken from Livia on Vimeo.

Az első igazi hóvihar

Pénteken igazi téli hóviharunk volt. Sőt, ma vasárnap van és már újra esik.
Ha jön egy ilyen jellegű vihar, mint a pénteki, kicsit megáll az élet egy rövidke időre. Már napokkal előtte jelzik, hogy jön. Aki teheti, nem megy be dolgozni, nem ül autóba, stb. Mi is gondolkodtunk, hogy péntekre bezárunk, de végül úgy döntöttünk, hogy reggel még bemegyünk, hiszen 10-től kezdődött a hóesés, majd kora délután bezárunk, hogy nagyobb eséllyel érjünk haza időben. Mivel egész napra mondták a hóvihart - délutántól erősebbet, így azt is tudtuk, hogy napközben nem tudják majd eltakarítani az utakat, csak éjszaka. Így mindenki tudta, hogy a közlekedés szörnyű lesz pénteken.
Hát az is volt. 100 méterenként álltak az autók elakadva, kifordulva. Útközben rendszeresen meg kellett állni, mert az újra és újra keletkező jégtől nem lehetett kilátni az ablakokon. Mit ne mondjak, izgalmas utunk volt drága kolléganőmmel és barátommal, Marival. Régi, kicsi autója mégis elhúzott minket az elakadt autók mellett, egészen hazáig. Nekem még volt egy izgalmas különutam a házunkhoz vezető dombon, hiszen felfelé egyik autó sem tudott menni, a saroktól végig álltak az autók a kis mellékutcákon. Így csomagokkal és két hatalmas dobozzal a kezemben gyalog mentem felfelé, a három perces utat kb. 20 perc alatt megtéve, percenként leguggolva útközben, mert egyébként minden szétesett volna a kezemből. (Éppen aznap kaptuk meg a réteseket, amiket rendeltünk, én pedig néhány barátunknak is hoztam, így egyik kezemben 9 rétesrúd nagy dobozokban, míg a másikban karácsonyi ajándékok voltak.) Kegyetlenül fújt a szél és úgy éreztem, minden irányból esik (még hogy esik, fúj) a hó. Ja, és mindeközben -20 alatt... Útközben gondoltam is magamban, ha most nem leszek beteg, hát nem tudom, mikor. De szerencsére semmi bajom, megúsztam a dolgot, nem akármilyen fából faragtak. :)
Érdekes módon, mikor itthon végignéztem az út közben készített képeket, a fent elmondott kalandból szinte semmi nem látszik. Valahogy a hóvihar "szebb" oldalát kaptam lencsevégre, és nem az elakadt autókat, az autókat toló embereket... Mindenesetre íme pár kép az útról.

"Egypercesek" 29.

Íme két video is a fesztiválról. (A minőségi beállítások sem voltak még tökéletesek, elnézést érte...)
Az elsőn a felnőttek egyik csoportja, a másodikon a legkisebbek táncolnak és versengenek egymással. A kicsik irtó édesek voltak, egy-kettő meglepően jól csinálta. :) A felnőtteknél ez még nagyon az elején volt, szerintem valami bemelegítőféle lehetett, mert később jóval kisebb csoportokban és egységesebb ruhákban táncoltak. Nagyon sajnálom, hogy azt nem tudom megmutatni: a táncosok körül több kisebb körben doboló csoportok is ültek, akik a zenét és az éneket biztosították. Körülöttük mindig hatalmas tömeg volt, és ők is versenyben voltak, mint a táncosok. Sok-sok törzs különféle zenéit hallhattuk. Sajnos abszolút nem értettünk hozzá, hiszen számunkra a dallamok nagyon összefojtak, leginkább csak a kántálást hallottuk és a ritmus is hasonló volt a fülünknek. Habár a táncokon, ruhákon és az éneklőkön is egyértelműen észlelhető volt, hogy különbségek pedig vannak, amiknek biztosan jelentőségük is volt. Pl. a két videón hallható zene is különböző...) Akkor nagyon éreztem, mennyire távoli számunkra az őslakosok kultúrája, s mennyi mindent nem értünk belőle.

Canadian Aboriginal Festival from Livia on Vimeo.


Canadian Aboriginal Festival 2. from Livia on Vimeo.

Canadian Aboriginal Festival

November utolsó napjaiban Ildivel nagyszerű programon voltunk, mégpedig a Kanadai Indián Fesztiválon. A fesztivál valóban az ország egyik legnagyobbika, sok-sok résztvevővel Kanada minden területéről. Már régóta szerettem volna élőben látni Pow-wow-t, ami most végre teljesült is. :)

A Pow-wow az egyik legősibb, legfontosabb, legszínesebb indián/őslakos szertartás. Eredetileg a harcosok tiszteletére táncoltak, énekeltek, illetve ily módon adtak köszönetet a Teremtőnek mindenért, amit számukra a Föld nyújtott. Manapág a Pow Wow-n őslakosok és nem őslakosok gyűlnek össze, hogy közösen ünnepeljék az őslakos kultúrat. A Pow Wow a fesztiválnak is központi és legfontosabb része volt, amire egész Kanadából érkeznek nézők, hogy részesei legyenek ennek a csodás hagyománynak. A tánc résztvevői különböző kategóriában versenyeztek is.

A fesztivál egyébként nagyon sokszínű volt. A három napból mi csak egy délutánt töltöttünk ott, s ezalatt is annyi minden történt. A Pow Wow mellett hagyományos indián ételeket készítettek, volt Lacrosse verseny, divatbemutató, előadássorozatok stb, stb. Nagyon élveztem az ottlétet, a gépem azonban idő előtt lemerült, így kicsit félbeszakítottnak tűnnek majd a képek.
Mentésgemre legyen mondva, új volt a gép és még nem volt időm kitapasztalni. A fesztivál előtt ugyanis megkaptam Billtől a karácsonyi ajándékomat, egy csodaszép fényképezőgépet!!! A régihez akartam elemet/akumlátort venni, ami nem olcsó mulattság és Bill nagyon mondogatta, hogy ne vegyem meg, majd később. Nem értettem miért és csak azt hajtogattam, hogy mindenképpen használni szeretném a gépet a fesztiválon. Végül amellett döntött, hogy ideadja az ajándékot idő előtt, de legalább nem veszem meg az elemet, amit valószínűleg úgyis alig használnék. Így a fesztivál egyben a gépem felavatása is volt. :))))
A képeket jobb oldalon, a fényképalbumban találjátok.

Politikai krízis

Szó mi szó, "érdekes" dolgok történnek a kanadai politikában mostanság. Itt az ember képes szinte abszolút politika mentes életet élni, hiszen semmi nincs nagyon az arcunkba nyomva, de mennek a dolgok szépen a háttérben. Alapvetően ez így rendben is van. Ha valaki nem tudatosan figyel oda a politikára, még azon veszi észre magát, hogy hetek telhetnek el, amíg a téma előkerül egy-egy beszélgetés során.

Most azonban az a szokatlan helyzet állt elő, hogy majdnem mindenki a politikáról beszél. (Blogbarátom, Manka is írt erről a témáról.)
Azt hiszem Kanada történetében igen egyedi helyzet állt elő. Az ország ellenzéki pártjai ugyanis összefogtak, hogy megbuktassák a kisebbségi, konzervatív kormányt. Ehhez talán fontos előzmény, hogy az utóbbi években szinte töretlenül a liberálisok voltak kormányon. A mostani, Stephen Harper (a képen előtérben) vezette pártot két hónapja választották újra. Előtte, ha jól tudom, 10 évig voltak a liberálisok, és azelőtt egy rövidebb konzervatív időszakot kivéve hosszú évek óta szintén a liberálisok vezették az országot. A liberálisok és az új-demokraták mellé szokatlan módon még a quebec-iek is odaálltak, akik köztudottan mai napig szeretnének elszakadni Kanadától.
Hogy mi indokolta mindezt? Az ellenzéki pártok szerint a mostani, frissen újraválasztott kormány nem tett meg mindent a globális pénzügyi válság hatásának enyhítése érdekében Kanadában. Így az ellenzék összefogva új és többségi kormányt kíván megalakítani, ami teljesen legitim lépés lehetne részükről. Szintén érdekes adalék, hogy a liberálisok vezetője, Stephen Dion (a képen a háttérben) jövőre tervezte visszavonulását a politikától, most mégis az alakuló új kormány miniszterelnöke szeretne lenni. Szintén elgondolkodtató, hogy az új koalíciós kormány, melynek 30 hónapra szólna a mandátuma és melynek mindenképpen szüksége van a Bloc Quebecois támogatására a többséghez, a támogatást csak 18 hónapig élvezné, hiszen csak ennyi időre ígérték "visszatérésüket" a quebec-iek. A Blog Q. egyébként nem lépne be hivatalosan a koalícióba, azonban kapna egy tárcát (a pénzügyit) az új kormányban.

Az indulatok tehát igencsak a tetőfokukra hágtak. Ennek lecsillapítása és egy új költségvetési terv kidolgozása érdekében kért a miniszterelnök és kapott is lehetőséget a parlament bezárásása január 26-ig. A liberálisok továbbra is kitartanak álláspontjuk mellett, hacsak Harper nem tesz valamit a gyengülő kanadai gazdaság érdekében.
Tény persze, hogy ez az új, bizonytalan helyzet sem segít a kanadai gazdaságnak, sőt... A felmérések szerint a szavazók többsége nem örül a fejleményeknek, és még a liberális szimpatizánsok sem szeretnék, hogy pártjuk ily módon kerüljön újra kormányzói szerepbe. Sokaknak az alapindok is igen kérdéses, hiszen Kanada még mindig az egyik legsikeresebben vészeli át a válságot (mint Manka férjétől tudjuk, ebben a bankoknak nagy szerepük van), habár igaz, hogy még mindig csak az elején tartunk.
Meglátjuk, mi történik január 26-a után, mindenesetre bízom benne, hogy a politikusok igyekeznek majd felelősségteljesen dönteni, akármilyen cél lebegjen is a szemük előtt.
(Szerintem egyébként hatalmas különbségek itt nincsenek a pártok és azok működése között, kár lenne nagyobb hullámokat kavarni, mint az szükséges, főleg a mostani, gazdaságilag nehezebb időkben.)

"Egypercesek" 28.

Be kell vallanom őszintén, hogy a hideg beköszöntével újra egyre kevesebb videót készítek. Valószínű, hogy télre most is szüneteltetem a videózást, persze akadhatnak kivételek. :) A kicsit régebbiek közül mazsolázgattam, s akadtam rá az alábbi Egypercesre, ami szeptember vége felé készült.
Augusztus végétől a Yonge és Dundas kereszteződésénél újfajta gyalogos rendszer működik. A becsületes neve 'Scramble Phase Crossing', aminek lényege, hogy egy kereszteződésnél egyszerre áll meg az autós forgalom mindkét irányból és a gyalogosok szintén egyszerre indulnak meg mindenfelől. Ily módon a keresztbe közlekedés is lehetségessé válik, azaz a gyalogosok össze-vissza mehetnek át az utcán, amerre éppen kedvük tartja. A "scramble" tkp. egyfajta zavarodottságot is jelent. :)
A világon többfelé ismert és közkedvelt már ez a szisztéma, pl. New Zealandon vagy Japánban, ahol több, mint 300 ilyen rendszerű kereszteződés működik. A torontói Yonge-Dundas szerintem valóban igényelte ezt a megoldást, hiszen kb. 100.000 gyalogos fordul meg itt minden nap. Az új rendszer mindenképpen a gyalogosoknak kedvez, akik így gyorsabban és biztonságosabban juthatnak el céljuk felé. A rendszer 'Barnes Dance' néven is ismert, főleg az Egyesült Államokban. Herry Barnes mérnök volt az első, aki alkalmazta ezt a metódust olyan zsúfolt nagyvárosokban, mint San Fransisco vagy Miami. A név egy újságcikk után ragadt meg, mely szerint a gyalogosok olyan boldogok az új megoldástól, hogy szinte táncolnak az utcán.
Hm. Nos, én táncot nem láttam a helyszínen, de ettől még lehetséges, nem igaz? :)
Én egy kevésbé forgalmas időpontban jártam arrafelé...

Scramble Crossing from Livia on Vimeo.

Íme egy Tokyo-i változat. Itt már jobban látni, miről is van szó. :)

Élet máshol...

Jó ideje kapok leveleket a blogot olvasóktól Kanadával, Torontóval kapcsolatosan. Sokan kérdeznek az itteni életről, mindennapokról, munkalehetőségekről vagy arról, hogyan vágjanak neki a kitelepülésnek. Az utóbbi hónapokban azonban jóval többen keresnek meg, mint korábban. Sokan panaszkodnak az otthoni nehézségekről és döntenek amellett, hogy megpróbálnák az életüket máshol. Legtöbben családosok, akiket gyermekeik sikeresebb jövője és a saját boldogulásuk keresése visz más utakra, mint az otthoniak.

Furcsa dolog ez, hiszen nehéz szívvel nézi az ember, hányan érzik kilátástalannak az életüket otthon. Én magam, őszintén bevallom, nem gondoltam korábban arra, hogy külföldön éljek, míg meg nem ismertem a férjem, aki gyerekkora óta él Kanadában. Miskolc, a szülővárosom mai napig a szívem csücske, és mindig él bennem a remény, hogy egyszer talán visszamegyünk. A jelenlegi otthoni helyzet azonban semmiképp nem segít ebben, sőt... Így abszolút megértem azokat, akik elmenni készülnek, habár sajnálom is nagyon.

Akárhogy is éreztem korábban, ma nagyon örülök, hogy van lehetőségem megtapasztalni az életet máshol. Annyi minden átértékelődik az emberben, ha egy másik kultúrában él, annyi mindent másképp lát. Torontó pedig kimondottan különleges ebből a szempontból, hiszen ilyen 'multikulti' nem sok van a világon. Szó szerint kinyílik a világ minden értelemben, kívül-belül. Kívánom, hogy ezt a nyitottságot, sokszínűséget minél többen megélhessék, akárhol is tervezik az életüket!
Természetesen mindig óvakodtam attól, hogy akár az otthonmaradás, akár a kivándorlás mellett voksolnom kelljen. Túl nagy felelősség lenne. Alapinformációkat bárkinek szívesen írtam és írok a továbbiakban is, vagy hogy merre érdemes elindulni a szükséges információk gyűjtögetésében. Igaz, a jobb oldali infó sávban jó pár oldal segíthet a tájékozódásban, mégis a mostani sok levél után arra gondoltam, összegyűjtöm a fontosabb dolgokat itt is. Szakember nem vagyok, de amit tudok, azt leírom vagy megkérdezem nálam okosabbaktól. Egyenlőre gyűjtögetek. Örömmel veszek bármiféle témát (minél konrétabb, annál jobb), ami érdekel titeket. Irjátok meg kérlek a kommentekben vagy levélben!

Ez fogadott minket reggel...

A mindennapi rutin

Régóta ígértem már az otthoniaknak, hogy megmutatom az új munkahelyemre vezető utat. Helyesbítek: nem a munkahely új, csak annak címe. A képeket még jó pár héttel ezelőtt készítettem, azóta itt már havazgat időnként és minuszok vannak. :( Egyébként ez kétségbe is ejt kicsit, mert ha a tél már most elkezdődik, akkor kegyetlen hosszú lesz ebben az évben...

A fenti képet korábban már feltettem, amikor az előző helyre mutattam az utat. Az 1-es most is a lakásunk, a 2-es a munkahelyem. Ezen a mostanin látni a különbséget is (a piros nyíl volt az előző cím, a kék nyilak mutatják a mostanit). Most is busszal indulok észak felé, de csak pár megállót, a metróig. Miután a lila színű kis metróval nyugati felé eljutottam a Yonge-ig, az most mindenképpen pozitív, hogy nem lefelé, a belváros felé megyek, mint eddig és amerre a legtöbben mennek, hanem felfelé és csak két megállót. Igy hál'istennek elkerülöm a reggeli nagy tömeget a metrón és nyugisan utazom a Finch állomásig. Ott megveszem a reggeli kávémat, esetleg valami reggelit, majd buszra szállok és elzötyögök a Keele-ig. Lent, a zöld színű metróvonalon látni, kb hol van a Keele utca, ami észak-dél irányú és a Finch után is tart még tovább északra.
Ez az út időben kb ugyanannyi, mint a St. Clair volt, mert amit most nyerek észak-déli irányban a metrón, azt el is vesztem a kelet-nyugatiban busszal. :) Szóval az egy-másfél órám most is megvan reggel odafelé és este visszafelé is. A téli menetrendet még nem ismerem itt, de tartok tőle, főleg, hogy most busszal többet utazom, mint metróval. Ez pedig nem jó jel. Így el is döntöttem, hogy ez az utolsó tél, ami a TTC-n töltök, mert jövő évtől autóba ülök és punk tum. :)

Az utam képekben:

"Egypercesek" 27.

A mai Egyperces két szempontból is rendhagyó.
Egyrészt elbúcsúzom a YouTube-tól és ezentúl a Vimeo-t fogom használni a videók megosztására. Már régóta gondolkodom a váltáson. Eleinte a YouTube abszolút kézenfelvő volt, azonban mindig zavart a videók jóval rosszabb minősége az eredetihez képest. Már több helyen találkoztam a Vimeo-val, és éppen az fogott meg, hogy a videók sokkal élvezhetőbbek a YouTube-énál. Így hát kipróbálom én is, meglátjuk, mennyire válik be.
A másik, hogy az alábbi kis videót nem én készítettem, hanem Bill. Nemrég meghívást kapott egy Toronto Maple Leafs meccsre, én azonban kicsit betegeskedtem, így Attila ment Bill-lel szurkolni. (Persze ő amúgy is jobb szurkolópartner, mint én.) Megkértem őket, hogy ne felejtsenek el készíteni egy-két Egypercest, mégha én nem is vagyok ott. A következő videón tehát a Leafs a New York Rangers-szel játszik. Óriási meccs volt, a fiúk napokig teljesen fel voltak dobva utána, ahogyan szinte az egész város. :) A meccsen ugyanis végig a New York vezetett 0-2-re, majd az utolsó 8 percben (!!) a Leafs felhozta magát 5-2re!! Ez valami őrületes dolog a hockey-ban, a médiában is emlegették egy ideig. Úgy tűnik, talán a csapat új felállása és az új edző valóban hoz majd valami változást az utóbbi évek állóvizébe.
Az első Leafs gól után készült a következő egy perc.

Go Leafs Go 2. from Livia on Vimeo.

Everything

Az utóbbi időben nagyon a fülembe mászott egy dal. Gyakran azon kapom magam, hogy ezt a dalt dúdolgatom és mindig mosolyra derít, megnyugtat. Igy gondoltam megosztom itt veletek és írok is kicsit az énekesről, aki történetesen kanadai, szóval éppen "témába" vág. Zenei vonalon úgyis régen írtam. :) Michael Buble-ról és az Everything című daláról van szó. Olyan régóta játszák a rádiókban, fogalmam sincs, miért most kapott el engem. Mindenesetre az utóbbi időben a napjaim része.

Odáig még semmi különleges nincs a történetében, hogy a kanadai-olasz családból származó srácra a nagypapa zenei ízlése volt nagy hatással. Sok-sok jazzt hallgattak és a nagypapa bátorította is unokáját az éneklésre, amikor látta, mekkora hatással van rá a zene. A nagypapa vízvezetékszerelői szolgálatait ajánlotta fel kisebb bárokban, hotelekben, cserébe annyit kért, hogy kisunokája énekelhessen. :) Így már korán tapasztalatot szerzett Michael a színpadon, majd amikor kanadai tehetségkutató versenyeken is indult, igen sikeresen szerepelt. Több független lemezt adott ki, egyet kimondottan a nagypapa tiszteletére.

Az áttörést az egykori kanadai miniszterelnök, Brian Mulroneys lányának esküvője hozta. Michael a Mack the Knife című dalt énekelte ott, miután bemutatták őt az akkor már elismert és többszörös Grammy-díjas David Fosternek. Mivel a srác valóban tehetséges és nagyon ért hozzá, hogy a közönségét szórakoztassa és elvarázsolja, hamar jött a lemezszerződés. Ma már a harmadik albuma is megjelent és úgy tűnik, mindegyik csak sikeresebb az előzőnél. A tavalyi album (Call Me Irresponsible, 2007), az előzőekhez képest már saját dalokat is tartalmaz a feldolgozások mellett. Michael időnként filmekben is feltűnik, pl. a The Snow Walkerben Sandra Bullock és Hugh Grant oldalán. Énekelget és játszogat is kicsit. Hát hajrá Michael, csak így tovább! :)



Michael Bublé - Everything from M on Vimeo.

You're a falling star, You're the get away car.
You're the line in the sand when I go too far.
You're the swimming pool, on an August day.
And you're the perfect thing to say.

And you play it coy, but it's kinda cute.
Ah, When you smile at me you know exactly what you do.
Baby don't pretend, that you don't know it's true.
Cause you can see it when I look at you.

[Chorus:]
And in this crazy life, and through these crazy times
It's you, it's you, You make me sing.
You're every line, you're every word, you're everything.

You're a carousel, you're a wishing well,
And you light me up, when you ring my bell.
You're a mystery, you're from outer space,
You're every minute of my everyday.

And I can't believe, uh that I'm your man,
And I get to kiss you baby just because I can.
Whatever comes our way, ah we'll see it through,
And you know that's what our love can do.

[Chorus:]
And in this crazy life, and through these crazy times
It's you, it's you, You make me sing
You're every line, you're every word, you're everything.

So, La, La, La, La, La, La, La
So, La, La, La, La, La, La, La

[Chorus:]
And in this crazy life, and through these crazy times
It's you, it's you, You make me sing.
You're every line, you're every word, you're everything.
You're every song, and I sing along.
'Cause you're my everything.
Yeah, yeah

So, La, La, La, La, La, La, La
So, La, La, La, La, La, La, La, La, La, La, La

"Egypercesek" 26.

A mai Egypercest egy reggel készítettem a Yonge és Finch kereszteződésénél. Itt jövök ki a metróból és szállok át buszra, ami a munkahelyem előtt tesz le. A környék ma kimondottan a kínaiaké illetve a koreaiaké, hiszen nagyon sokan laknak errefelé. Hihetetlen gyorsasággal épülnek itt az ún. condominiumok (condo-k), azaz öröklakások, amik a felvételen is nagyszerűen láthatók. Az új építésűek egyébként itt is olyanok, mint otthon: kicsik.
A hátam mögött a Xerox épülete, más néven North American Centre. Ott veszem minden reggel a kávémat, amit aztán a buszon ülve kortyolgatok el.

Halloween

Amíg otthon gyertyát gyújtunk és a halottainkra emlékezünk november elsején, addig Észak-Amerikában október 31-e kizárólagosan a Halloween-é. Otthon ez egy befelé forduló, csendes ünnep, addig itt mindez hangos, csoportos és vidám.

Én nem hiszem, hogy ezek között döntenünk kéne, azaz eldöntenünk melyik a jobb és melyik kevésbé. Két teljesen különböző szokásról beszélünk, teljesen más gyökerekkel, hogyan is lehetne egymás mellé állítani a kettőt? Éppen nemrég beszélgettem az egyik torontói magyar iskola egyik tanárnőjével, aki azt mondta, neki gondja van a Halloween-nel, hiszen benne még mindig az otthoni ünnep él (kb annyi ideje van itt, mint én). Neki éppen ezért nem szimpatikus, hogy itt vidámkodnak az emberek. Megértem, amiről beszélt, amit érzett. A hiányérzetet legalábbis. Én is gyújtok itthon gyertyát és hiányzik is az élmény, amit csak ilyenkor él át az ember a temetőben. Van abban valami varázslatos, a sok száz égő gyertya között sétálni... Azonban más dolog a hiányérzet miatt kevésbé értékelni valamit, ami érthetően eddig nem volt a miénk. Most viszont itt élünk, ez az új otthonunk és szerintem sok jó élménytől vonja el magát az ember, ha nem próbál nyitottan közeledni a számára új, itt azonban régi hagyományok felé. Én személy szerint nagyon irigylem a gyerekeket, mert nekik ez az egész Halloween hatalmas élmény lehet. :)
De mi is ez a Halloween tulajdonképpen?

Magát az ünnepet az ír bevándorlók hozták magukkal Észak-Amerikába a 19. században. Eredetileg a kelta kultúra ún. Samhain ünnepéből ered, amikor az őszi betakarítás végét ünnepelték. (Innen jön az ünnep mostani jelképe, a tök.) Annak idején a kelták hitték, hogy ezen a napon (okt.31.) bármiféle kapcsolat az élők és halottak között veszélyeket hordozhat az élők számára, úgy mint betegséget, rossz terményt stb., mivel ezen az estén vándorolnak a lelkek a holtak birodalmába. Az ünnepség alkalmával nagy tüzet raktak és ételt, állatokat áldoztak a szellemek könnyebb vándorlásának megsegítésére. Különböző kosztümöket és maszkokat viseltek, hogy megpróbálják utánozni vagy kiengesztelni a rossz szellemeket.
Ma, többek között Kanadában és az USA-ban (de Angliában, Ausztráliában, Svédországban, Új-Zélandon, és sok Dél-Amerikai országban is stb.) a gyerekek jelmezekbe öltözve járnak házról házra, "Trick-or-Treat" felkiáltással, ami annyit jelenthet magyarul, mint: "Tréfa vagy édesség". A gyerekek ezzel egy választási lehetőséget adnak az ajtónyitónak, hogy vagy ad valami finomságot, vagy valamilyen csúnya tréfa áldozata lesz. ;) Mára a kérdés igazából már nem kérdés, inkább csak egyfajta felkiáltás, miután valóban mindenféle édességet kapnak a házaknál. A gyerekek számára ez óriási szórakozás, már maga a jelmezek kiválasztása is, majd utána este, a sötétben való csoportos kirándulás (legtöbbször persze felnőttek kíséretében). Arról nem is beszélve, hogy az utcákat, házakat is feldíszítik erre az estére.
A "Trick-or-Treat" mellett persze sok minden más is része lehet a mai Halloween-nek, pl. a tábortűz, jelmezbálok, szellemkastélyok és tkp. minden, ami szellemekkel kapcsolatos. Torontóban többfelé rendeztek programokat október 31-án. A város kastélyában, a Casa Lomában szellemkastélyt rendeztek be, de van külön erre az őszi szezonra kialakított "vidámpark", ahol mindenféle ijesztő programok vannak. (Ha ciki, ha nem, én a magam részéről túl félős vagyok ezekhez... :) Pedig van még annál is ijesztőbb, ami szintén csak a Halloween körüli időszakban tart nyitva. Hát kit mi fog meg ebben az ünnepben, nem igaz?
Remélem, hogy egyszer egy igazi Trick-or-Treat-en részt vehetek majd és nézhetem a kölyköket, az nekem igazi szórakozás lenne. :))
Addig csak hallgatom a jobbnál jobb Halloween sztorikat, majd elsején gyertyákat gyújtok, hogy a Halottak Napja se merüljön feledésbe.

"Egypercesek" 25.

Az alábbi Egypercesen a Chichen Itza egy része látható. A központi téren állok éppen, ahol először a Játékpálya tűnik fel a távolban. Rögtön mellette a Jaguár és a Sas Emelvénye látszik, majd tőle kicsit jobbra Vénusz Emelvényét látjátok a fák között. Végül a jobb oldalamon Kukulkán templomának nyugati oldala emelkedik.
Hihetetlen meleg volt, amit a kis videó sem tud átadni. Olyan meleg, amilyet én még életemben nem éltem meg... :)

Mexikói élmények 4.

Először is elnézést azoktól, akik valamilyen érthetetlen oknál fogva Torontóról szeretnének olvasni egy Torontóról szóló blogon. :) Ígérem, ez az utolsó mexikói bejegyzés. Azonban a maják világa akkora hatást gyakorolt rám, hogy önző módon a sok-sok érdekességet szeretném magamnak is megőrizni egyben, egy helyen, remélve közben, hogy mások is érdeklődve olvassák. Ezen utolsó alkalommal csakis magáról a Chichen Itzáról írok.

Ahogy azt már korábban említettem, Chitzen Itza a Maya-Toltec kultúra fellegvára, központja volt. Több mint 900 éven át, a Chichen Itza politikai és vallási szempontból is a legfontosabb város volt Észak-Yukatánban. A város kb. 25 km2-nyi területet foglalt el és 30.000 körüli lakosa volt, ami akkoriban rendkivül nagy városnak számított. A hely természetes környezete igen fontos szerepet játszott, hiszen a környék gazdag volt mezőgazdaságra alkalmas termékeny területben, és a sok cenote friss vízzel szolgált a környékbeliek számára. Valójában az itt élő csoportok legtöbbje egy-egy cenote körül telepedett meg, hogy a víz elérhető távolságban legyen. A sok környező barlang, "sascaberas" és "rejolladas", is jelentős szerepet játszott a városlakók életében, hiszen az építkezések alapanyagait ezekből nyerték. A város tengelye egy nagy kiterjedésű politikai, vallási központ volt. Ekörül helyezkedett el legalább 20 nagyobb ünnepi- és lakónegyed, s ezek körül sok-sok kisebb központ, melyeket egy úthálózat mind egymáshoz kötött. A város épületeire a Puuc építészeti stílus jellemző, hatalmas épületekkel, bennük sok-sok szobával, amiket mozaikok díszítettek.
A város neve eredetileg Uuc-yab-nal lehetett, ami annyit jelent: "a kukorica hét gazdag füle". A második korszakban keresztelték el újra, s lett Chichen Itza, azaz "az itzai kút kávájánál". (A chi jelenti a szájat, a chen a kutat.) Lehetséges, hogy az Itza jelentése "vízvarázsló" is egyben, így a teljes fordítás ez lehetne: "a vízvarázsló kútjának kávájánál". Mindez arra a hatalmas vízgyűjtőterületre utal, amin a város fekszik. "Az istenek a toltékok képzeletében vérszomjas zsarnokok voltak – hitük szerint a Napot állandóan emberi vérrel kellett táplálni, hogy a halál föld alatti házából hajnalonként fölemelkedjen. Az áldozatszerzés kényszere állandó háborút eredményezett, amelyben megfelelő számú foglyot kellett ejteni. A tolték művészet megdöbbentő, sokak számára rettenetes, hiszen állandó vérontásról tanúskodik."

Íme a máig fennmaradt város romjainak térképe.
Középen látható az egyik legfontosabb építmény, Kukulkán temploma, s körülötte helyezkednek el a többiek, mind-mind összeköttetésben egymással. Az alábbiakban csak pár épületről írnék, ami számomra a legérdekesebb volt. (Ha valakit érdekelne más, itt nem említett épület, ami a térképen látható, jelezze... :)

1. A Harcosok Temploma (Temple of the Warriors)
A Harcosok Temploma az Ezer Oszloppal egyetemben a központi, nagy teret zárja le a keleti oldalon. A négyzet alakú épületnek négy lépcsőzetesen kialakított része van, jaguárokkal, sasokkal és más mitikus állatokkal díszítve. Az épület legfelső része szintén négyzet alakú, oszlopokkal három részre osztva, ami egy egyszemű kígyót formál, egyértelműen Kukulkánt, a maja mitológia egyik istenét, a tollas kígyót idézve ezzel. A csarnok előterében áll egy fenséges Chac Mool szobor, jellegzetes fekvő/támaszkodó pozícióban, fejét egy irányba fordítva, s egy edényt tartva a kezében. A maják/toltékok hitték, hogy ő istenek és emberek közötti küldött volt, és fekvése szögéből következtetve pedig, az alak a napfordulót jelezhette. A falak csodálatosan díszítettek, tele egyrészt mindennapi események, harcok, emberáldozatok jeleneteivel, másrészt az esőisten maszkjaival vagy a tollas kígyó ábráival. Nagy valószínűséggel a szobron emberáldozatokat hajtottak végre, azaz ott fejezték le őket.

2. A Szent Cenote (The Sacred Cenote)
Északra a központi templomtól, kb. 270 méterre helyezkedik el a Szent Cenote, melynek nyers szépsége évszázadokon át vonzotta ide a felfedezőket, utazókat. Elsőként egy 16. századi leírásban olvashatunk róla. A cenote ovális alakú, 50x60 m nagyságú, magassága a víztől 22 m, mélysége 20 méter. Az alja iszapos, a víz pedig elég zavaros, algák és más mikroorgazmusok jelenléte miatt, ez adja a víz jellegzetes zöld szinét. A cenote a környékbeliek szent áldozati helye volt, ahol a különböző értéktárgyak mellett embereket is ajánlottak fel a vizek istenének, Chaak-nak. (A látogatásunkkor még mindig láthattunk keselyűket a kút falain - a fotóalbumban ti is. :) Az 1900-as évek elején egy Edward H. Thompson nevű úriember szisztematikusan átkutatta a cenote fenekét, és sok értéktárgyat vitt ki az országból illegálisan, úgy mint vázákat, emberi csontokat, fából, jade-ból, kagylóból, obsidianból készült tárgyakat stb. és híres maja arany korongokat. Sokáig hitték, hogy a maják elsősorban szűz lányokat dobtak a vízbe, azonban a kutatások azt mutatják, hogy az emberi csontok 64%-a gyerekeké, 36%-a pedig felnőtt férfiaké volt. (Egyébként a maják nem hitték, hogy a vízbe dobott emberek meghaltak, habár soha többé nem látták őket.)

3. A játék pálya (The Ball Court)
168 méter hosszúságával és 70 méter szélességével, a Chichen Itza pályája a legnagyobb egész Mexikóban. A pok ta pok elnevezésű játék pályája teljesen zárt, a keleti és nyugati oldalon egy-egy 95 méter széles emelvénnyel, melyek 8 méter magasak. Egészen pontosan a falak közepén, ami a pálya közepe is egyben, egy-egy karika áll, tekergő kígyókkal díszítve. A pályának fontos vallási és asztronómiai jelentősége is volt: a pálya maga reprezentálta a kozmoszt, az emberek benne pedig az isteni erőt, mely a csillagokat mozgatja, ami pedig a labda jelentett. A játékban két csapat játszott, s a cél a labdát valamelyik falon függő karikába betalálni. Azonban sem a kezet, sem a lábat nem lehetett használni, csakis a csípőt, vállat vagy mellet(!). Ez persze olyan kemény feladat volt, hogy a játék néha napokig tartott. Vallási értelemben a játék lényege nem a labda karikába való bedobása, hanem a pálya egyik oldaláról a másikra való eljuttatása volt, megállás nélkül, ahogyan a csillagok sem állnak meg sohasem.
(Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a vesztes csapat időnként áldozati alannyá is vált. Ezt bizonyítják az oldalfalak domborművei, melyek lefejezett játékosokat ábrázolnak. Azt azonban még ma sem tudjuk, hogy "csak" a csapatkapitányt fejezték le vagy az egész csapatot.) A hely építészeti mestermunka is abból a szempontból, hogy a falak speciális összetételének köszönhetően egyetlen taps hétszeres visszhangot ad, azaz a tér akusztikája igen kiemelkedő. (Mi is kipróbáltuk, nagyon érdekes volt. :)


4. Kukulkán Temploma (The Castle or Temple of Kukulkán - often referred to as "El Castillo"- a spanyol hódítók Kastélyként emlegették.)
Ez a piramis számomra maga a csoda. Bizonyítja, micsoda tudással rendelkeztek a maják az asztronómiát és az építészetet illetően. Mindjárt megértitek, miért gondolom ezt.
A piramis maga 24 méter magas. Kilenc részből áll derékszögű formával és lekerekített szélekkel. Lépcső vezet a tetejére mind a négy irányból. Az északi oldal a legfontosabb, itt a lépcsők vége egy-egy kígyófejben végződik, Kukulkánt szimbolizálva. Mindegyik lépcső 91 lépcsőfokból áll, ami összesen 364, az utolsó maga a teteje, így áll össze a maják (egyik) naptára 365 napra, ahogyan a miénk is. A derékszögű oldalak 26 részből állnak, az összesen 52, ami pedig a maja évekhez kapcsolódik. (1 maja évszázad 52 évből állt.) A legfelső templom mind a négy irányból megközelíthető. Három oldalán szimpla ajtókkal, a negyedik, északi oldalon található a főbejárat, két kígyó alakú falkiugrással. A nagy piramis belül egy másik kisebb piramist rejt. Nemsokkal ezelőtt még fel lehetett menni az északi lépcsőkön egészen a felső templomig. Mára azonban sajnos teljesen lezárták a piramist, ugyanis néhányan jó ötletnek tartották, hogy graffitiket rajzoljanak a falakra vagy hogy le is pisiljét azt...
Az év két napján kivételes dolog történik a piramis - már annyit emlegetett - északi oldalán. A tavaszi és őszi napéjegyenlőségkor (március 20-22 körül és szeptember 22-23 körül), napfelkeltekor és napnyugtakor a nap sugarai árnyékot vetnek az északi lépcsőkre úgy, hogy egy, a templomból előkúszó kígyó alakja elevenedik meg. Ezen a két napon emberek százai álldogálnak a piramis előtt, hogy a saját szemükkel is megtapasztalják ezt a különleges eseményt. Hihetetlen csak belegondolni is, miféle tudás, pontos számítás van emögött a lekúszó napfény mögött... Számomra ez igazán csodálatraméltó. :)

Sokat mesélhetnék még, de mivel alapvetően a blogom nem erről szól, így most megállok. :) Remélem sikerült felkeltenem talán néhányatok érdeklődését Mexikó és a maja kultúra iránt (közülük még mai is kb. 6.000.000-an élnek Mexikóban és igyekeznek megőrizni mindazt, amit tudnak). Akit megérintett mindez, biztosan megtalálja, hol és hogyan ismerkedjen tovább ezzel a nagyszerű, de régen a homályba veszett kultúrával.

Heti hetes

Manka játszani hívott. A körbeadogatós játék lényege, hogy mindenki írjon magáról - jelen esetben - hét olyan dolgot, amit az olvasók kevésbé tudhatnak. Aztán persze illik tovább passzolni a labdát.
Alaphelyzetben sem egyszerű írnom magamról, de hogy korábban játszottunk már ilyet, az csak fokozza a feladat nehézségét.

Na de nézzük:
1. Olyan 'előtte-utána' izgulós típus vagyok. Az adott, akár feszült helyzetekben feltalálom magam.
2. Nagyon jól főzök, ha van rá időm. Hétköznap esténként kimondott kínszenvedés számomra a dolog, hétvégeken azonban akár egy Dobos-tortának is nekiesem. :)
3. Egyetemistaként szexuális felvilágosító órákat tartottam középiskolásoknak... Hiába mondják, hogy mindent tudnak, nem igaz. A sok röhögés mellett azért hasznos infókat is hallottak. ;)
4. Ha szeretek egy filmet vagy zenét, akárhányszor meg tudom nézni/hallgatni újra és újra... sőt még izgulok is a filmeken minden egyes alkalommal. :))
5. Szeretek énekelni, amivel korábban a családom idegeimre mentem. Most már csak a férjemére. :)
6. A férjem mellett egyre több szójátékot játszom én is, ami még mind oké, azonban - minden igyekezetem ellenére - kezdem megtanulni a halandzsa nyelvét is. Ohh igen, van neki olyan...
7. Többféle sportot kipróbáltam gyerekként, de legtovább kosárlabdáztam és néptáncoltam egymás mellett. Érdekes, tudom. Egyik nap kosár, másik nap néptánc... egyetlen szabad délutánom nem volt évekig... imádtam. Honnan volt annyi energiám, ma már nem tudom... :)

Akiknek pedig én passzolok:
Ildi barátném (mert ő új a blogolók világában),
Vera (ha lesz ideje ilyesmire, rá mindig kíváncsi vagyok),
Manócska (mert ő szerintem egy érdekes ember),
Eszter (mert tőle még nem is olvastam ilyesmit).
Kíváncsian várom a többiek 'hetesét' is. :)

"Egypercesek" 24.

Az igen komoly téma után egy könnyed Egyperces. Még mindig Mexikó, egészen pontosan a hotelünk belső kis sétányát/udvarát láthatjátok, a végén a medencékkel, a távolban pedig az óceánnal. (Jaj de jól néz ki most mindez, főleg hogy itt újra elkezdett havazni... Mi lesz még itt?)

Mexikó és a maják világa 3.

Az asztronómia kivételesen fontos volt a maják számára. Speciális épületeket építettek kimondottan a csillagok vizsgálatára, amilyen a Chichen Itzánál is látható. Igy figyelték meg nap mint nap az évszakok ritmusát, a Nap 365 napos ciklusát, a Vénusz vagy az északi fény megjelenését majd eltűnését az égbolton, a bolygók együttállást, a fogyatkozásokat stb. Ezt a tudást használva alakították ki a maják azt az egyedülálló naptárrendszerüket, mely pontosabb, mint amit mi mai napig használunk:

(Csillagászati érték: 365,242198 nap
Maja naptár szerint: 365,242129 nap
Az általunk használt Gergely-naptár: 365,242500 nap)

A majáknak többféle rendszerük létezett a napok számlálására. A szent naptár, az ún. Tzolkin 260 napból állt, 13-szor 20 napos hónapból, melyet szent kör néven is említettek. Ezt használták pl. a vallásos ünnepek időpontjainak kiírására. Az első napja ennek a rituális naptárnak: i.e. 3114. augusztus 13. (4 AHAU). Ime a Tzolkin 20 napjának táblázata a napok neveivel. A civil naptár, a Haab 365 napos volt, amely 18-szor 20 napos hónapokból állt, kiegészítve egy 19. hónappal, ami plusz 5 napot tartalmazott (ez az utolsó hónap volt az uayeb). Ezt a naptárt használták az asztronómiára és a mezőgazdaságban egyaránt. Ennek a naptárnak a hónapjai, neveikkel együtt: A Haab-naptár hónapjaihoz kapcsolódik egy patrónus is, amit ALAUTUN-nak hívnak. (Az én kalkulációmon is van egy ilyen patrónus, ami a legfelső nagy jel közepén található. Ő az én "zodiákus dalom"... hmmm?) A maja naptárban 52 év = 73 tzolkin = 18 980 nap. A szökőnapok betoldása ekkor történt meg. Általában 13 szökőnap volt 52 évente.
Létezett egy harmadik, hosszabb időszakokat magában foglaló rendszerük is, melyet Nagy Körnek hívtak. Az időszámlálást e rendszer szerint kb. 5130 évente újból kezdik és korszakonként számolják. Ebben a számítási rendszerben tizes számrendszerben számoltak és öt periódust különítettek el. Mind az ötnek speciális jelentése/értéke és maja neve volt, amiket emberi fejekkel ábrázoltak. Az öt periódus neve és jelei: E Nagy Kör szerint egy új periódus/új időszámítási kezdet éppen nemsokára, 2012. december 22-én kezdődik. (Ezért hallunk néha, helytelenül értelmezve a fentieket, a világ végéről ezzel a dátummal kapcsolatosan.) Naptárrendszereik azt bizonyítják, hogy a maják sok olyan ciklusról tudtak, amely a Földön megfigyelhető, s ez a tudás abban a korban kivételes, rendkívüli volt. Felismerték pl. az energia 13-napos ciklusát, vagy azt a 20 napos energia-ciklust is, mely a Napból származik.

Itt jönne most az a rész, amikor megmutatom, milyen is az a személyre szóló Maja Asztronómiai Kalkuláció, amit készíttettem a Chichen Itza látogatásakor. Hát én nagy örömmel adom ezt közre, azonban teljesen megérteni sajnos egyenlőre nem sikerült. De nem rágódom rajta tovább, mert jelenleg úgysem jutnék többre, és sosem lehet tudni, talán valaki más igen. Ime az a rész, amit maja szakemberek papiruszra festettek nekem kézzel, s aminek igazi jelentése egyenlőre titok. Gyönyörű, nem igaz? :) Hát még a valóságban!
Az "értelmezéshez" annyit elöljáróban, hogy a jeleket kettesével kell nézni, balról jobbra haladva. Az első mindig egy szám, amit meg tudtok nézni a legelső képen, a második pedig annak a jele, amire vonatkozik.
Azt már említettem, hogy a legfelső nagy jel az ALAUTUN. Ez jelöli a maja korszak kezdetét. A Hold a maják életében különösen fontos szerepet játszott. Az én táblámon a legalsó sor utolsó két kis képe mutatja a születésem idejére vonatkozó Hold információit. Az első ábra szerint a Hold akkor volt 20,5 napos, a legutolsó ábra pedig arról ad információt, hogy a Hold fogyó Hold volt. A második sor utolsó két képe a Tzolkin-naptár ábrái. Az első tehát egy szám, ami itt nálam egy 2-es, a másik pedig a naptár szerinti KAN jel. Hogy ez a 2 KAN mit jelent - s ugye ez lenne a lényeg, - na azt még nem tudom. Ugyanezen logika szerint az utolsó sor első két jele a Haab naptár jelei, megfejtve a jeleket: 2 KAYAB (újra nagy csend...). A maradék öt kettes csoport a Nagy Kör szerinti öt periódus leírása. Tehát az első két kép a BAKTUN képei, a második kettő a KATUN-é és így tovább. Itt csak a számokat kell figyelni, mert a második kép mindig maga a periódus jele. Ha valakit érdekel, kikeresheti a számokat, szintén a legelső táblázat alapján. Az eredmények a bejegyzés végén lesznek. Hát nem tudom, hogy ilyesmire számítottak-e azok, aki kíváncsiak volt a maja "horoszkópomra"... ;)) ... pedig ez az.

És ha hiszitek, ha nem, még mindig lehet ezt fokozni. :)) Ugyanis a fent említett kétféle alapnaptár igaz külön-külön működött, azonban ha egy konrét időpontról még többet akartak megtudni, akkor a kettőt összetették, mint egy-egy fogaskereket, valahogy így:

(Az én adataim: 12 BAKTUN, 18 KATUN, 4 TUN, 12 UINAL és 4 KIN. Majd Tzolkin: 2 KAN, a Haab: 2 KAYAB és végül a Hold állása: 20,5 napos fogyó Hold)

Mexikó és a maják világa 2.

Számomra az egyik legjobban várt esemény a mexikói utunkkal kapcsolatban a maja romokhoz való látogatás volt. Biztosan sokan mások is vannak így, hogy az ember ismer valamit, tud annak létezéséről, de mindaddig nem érinti meg mélyebben, míg egy esemény, legyen az egy film, egy könyv, egy utazás életébe nem hozza azt. Ez történt most velem is a maja kultúrával. Régóta tudom, hogy létezik, hogy sok szempontból különleges, hogy a maják tudása mai ismereteinkkel nézve is elképesztő, de mindeddig ennyiben maradt 'kapcsolatunk'. Érdekes módon nem olyan rég láttam Mel Gibson filmjét a majákról (Apocalyptico, 2006), most pedig magam is járhattam az egyik legismertebb városuk romjainál, a Chichen Itzánál.

A maja kultúra Amerika egyik legrégebbi és legkomplexebb kultúrája, mely hatalmas fejlődésen ment keresztül a tudományok és művészetek terén. Területük kb. 400,000 km2-t tett ki, mely ma Mexikó (Campeche, Yucatán és Quintana Roo, Tabasco, Chiapas államok), Belize, Guatemala, Honduras és El Salvador egy részét képezi. A maják eredete i.e. 2500-ra nyúlik vissza, amikor az első maja csoport megtelepedett a mai Guatemala területén. Innen szóródtak szét az idők folyamán és váltak Mexikó legkiemelkedőbb intellektusaivá. A maja kultúra Kr.u. 550 körül indult fejlődésnek, és Kr.u. 250-300 körül különült el igazán, s lett minden más behatástól mentes. A 'kora klasszikus' időszakban (Kr.u. 300-600) nagy számban jöttek létre városok s fejlődtek erőteljesen, habár végső számukat a 'késő klasszikus' időszakban érték el (Kr.u. 600-800), amikor a legfontosabb városok virágzottak, úgy mint Tikal, Uaxactún, Copán, Cobá, Calakmul, Toniná, Palenque, Comalcalco, Yaxchilán, Edzná and Becán. Az időszak végére (Kr.u. 800-900) a maja kultúra összeomlása megindult, aminek oka talán egy igen súlyos szociálpolitikai krízis lehetett. Erre utal legalábbis, hogy az építkezések megálltak, a termelés és cserekereskedelem félbeszakadt és a városokat elhagyták. De okként merülhet fel a hiányos élelmiszerellátás, földrengések, járványos megbetegedések, kívülállók behatolása, belső lázadások vagy ezen tényezők kombinációja. Az összeomlás valódi okát azonban mai napig nem tudjuk pontosan.
Kr.u. 987 és 1200 között az észak-yukatáni maja tradíciók összeolvadtak a közép-mexikói Toltec kultúrával, aminek követezményeképpen született meg a Maya-Toltec kultúra, s melynek központja Chichen Itza volt.

A maják igen alacsony emberek, a nők áltag magassága 140-150 cm, a férfiaké 155-160 cm. Hajuk fekete és egyenes, bőrük rézbarna. Nagy, lapos homlokuk van, ami nem teljesen függőleges, mint a miénk, hanem kicsit lejt hátrafelé. (Na ezt jól leírtam. :) Ami nagyon érdekes volt számomra, hogy a félig maja idegenvezetőnk elmondta, a majáknak is van mongol foltjuk, ami elmondásuk szerint bizonyítja, hogy évezredekkel ezelőtt onnan vándoroltak át Közép Amerikába. (A mongol folt tkp. egy kékes színű, anyajegyszerű folt, ami leggyakrabban a fenékcsont tetején helyezkedik el, s 5-6 éves korig el is múlik, legkésőbb serdülőkorra. Elsősorban a kelet-ázsiaiaknak és a törököknek van, de ezek szerint a majáknak is.)
Társadalmuk hierarchikus, piramis alakú volt, élén az uralkodóval (Halach Uinic - True Man), aki az örökletes dinasztia tagja. Alatta helyezkedtek el a nemesek, papok, harcosok, kereskedők és a mesteremberek, míg a piramis alját a parasztok és végül a rabszolgák alkották. A gazdaság alapvetően a mezőgazdaságra épült. Ennek következtében igen alapos földművelési rendszereket dolgoztak ki. Az alaptermények a kukorica, chili, a tök, a gyapot, bab és a kakó voltak. (Sok helyen mai napig alkalmazzák azt az ősi maja módszert, hogy egy lyukba ültetik a kukoricát, tököt, a chilit és a babot. Ugyanis a kukorica felfelé nő, eköré tekeredik a bab, a tök a földön terül el, a chili pedig a kukorica tövénél marad.)

Asztronómiai és matematikai tudásuk segítségével, nagy pontossággal számították ki a holdciklusokat, jósolták meg a fogyatkozásokat és egyéb égi jelenségeket. A mayáknál a tudomány és a vallás megfért egymás mellett, a napi élet magját képezve. Szokásos volt egy keresztelési rituálé a gyermekek számára, akik túlélték a kiskorúságot. Hogy biztosítsák isteneik jóindulatát, minden évben fesztiválok sorozatát rendezték, melynek részei voltak a rituális felajánlások, áldozatbemutatások és egy kábító mézbor, a balche megivása is. A legtiszteltebb istenségek között volt Itzamna és IxChel, minden istenek apja és anyja és az esőisten, Chac. Kukulcán volt a tollas kígyó, az uralkodó kaszt istenének maya neve. (Kukulkánról még később szó esik majd a Chichen Itza kapcsán.)

A maja kultúra egyik legnagyobb "eredménye" azt az írásrendszer, mely számukra a kommunikáció szent módja volt, s melyet mára teljesen megfejtettek. A rendszer ún. "logosyllabic", ami azt jelenti, hogy a jelek hangokat, elképzeléseket, cselekvéseket szimbolizáltak, amiknek általában történelmi vagy vallásos jelentőségük volt. Igy beszélték el életük mindennapjait, isteneik cselekedeteit, fontosabb eseményeket, háborúkat, ünnepségeket stb. Ez az egyetlen ismert helyi, korabeli írásrendszer, mely tökéletesen helyettesítette a beszélt nyelvet. Összességében több, mint 1000 különböző jelük létezett, habár néha azok egy bizonyos jelentés variációi is lehettek.
Számrendszerük pontok és vonalak elhelyezkedésén alapult, ahol a nullát egy kagyló helyettesítette. Egy pont jelentett egy számot, egy vonal pedig öt pontot helyettesített. A képen látjátok a számokat 19-ig.

Két rövid hír

Nos, míg én mindig Mexikó bűvöletében élek - ami persze nem nehéz, ha ennyi érdekes dolgot olvas az ember -, addig történnek ám a dolgok Torontóban is.
Többek között az alábbi két esemény. Az egyik, amiről oly sokat beszélnek az emberek, a másikról annál kevésbé:
Ebben a hónapban lezajlottak az országos választások, melynek eredményeként a Konzervatív Párt, Stephen Harper vezetésével maradt Kanada élén elég erős győzelemmel. (A konzervatívokra a lakosság 38%-a szavazott, a liberálisokra 26%, az új demokratákra 18%, a quebekiekre 10%, míg a zöldekre összes 7%.)
Míg - a jelenleg Szöulban élő és éppen Madridba költözködő -Vera barátnőmék csodálatos őszi időről mesélnek a mostani és jövőbeli otthonukat illetően is, addig nálunk, egészen pontosan kedden leesett az első hó. No ne egy nagy havazást képzeljetek el, de októberben már az is elég sokkoló, ha egyáltalán hóról beszélünk. Azóta hó nincs, de eső és hideg az van. Mindannyian várjuk, hogy a folyamat kicsit visszafordul, hiszen ilyentájban nálunk is még javában tombol az ősz, csodálatos színeivel, illataival bódítva el mindenkit, aki ebben az évszakban erre jár.

"Egypercesek" 23.

Ha már úgyis ennyi szó esett arról a "whitesandbeach"-ről, :) azaz a fehér homokos tengerpartól, akkor legyen az első mexikói Egyperces egy tengerpartos. A felvétel egy kora reggelen készült, mikor még alig voltak a parton. Akik belenéztek már az albumba, azok képeket is láthattak erről a csodálatos reggelről.

Mexikó és a maják világa 1.

Mexikóban jártunk. Egy hét erejéig. Tulajdonképpen utónászúton. A Yucatán-félszigeten. Cancun környékén, a maják földjén. Egy RIU hotelben, egészen az óceán partján...

De mielőtt túlságosan beleélném magam ezekbe a tőmondatokba, inkább nekikezdek rendesen a mesélésnek. :)
Először is azzal kezdeném szégyenszemre, hogy eddig úgy tudtam, Mexikó Közép-Amerika része. Most már tudom, hogy nem. Észak-Amerikához tartozik és tisztességes neve: Egyesült Mexikói Államok (United Mexican States). Az ötödik legnagyobb állam Amerikában és a 14. legnagyobb független nemzet a világon. A kb. 109 millió lakosával a 11. legsűrűbben lakott és egyértelműen a legnépesebb spanyolnyelvű ország. Mexikónak 32 állama van, melyek közül mi Quintana Roo-ban töltöttünk egy hetet. Mint a képen is látható, ez a legkeletibb fekvésű állam, elsősorban üdülőhelyeiről ismert és a fekvése miatt sajnos elég gyakran sújtják hurrikánok. Földrajzilag a Yucatán-félszigeten fekszik, ami a Karib-tengert választja el a Mexikói-öböltől. A félsziget a maják földjének egy részét képezte, ahol a mai napig rengeteg maja régészeti terület van, úgy mint a Chichen Itza, Tulum vagy Uxmal. Sokan hiszik, hogy a maják teljesen kihaltak, pedig a környéken elég népes számban élnek és nyelveiket is széles körben beszélik mai napig.

A '70-es évektől kezdtek a környéken egyre erőteljesebben a turizmusra koncentrálni, különösen Quintana Roo államban. Az egykori picike halászfalu, Cancun ma a helyi turizmus központja, egy gyorsan fejlődő, virágzó nagyváros. A "Maja Riviéra" (Riviera Maya), mely a félsziget keleti partján húzódik Cancun és Tulum között, több tízezer turistát vonz minden évben, a kanadaiak számára pedig az egyik első számú nyaralóhely. Eredetileg Cancun-Tulum folyosónak hívták, csak 1999-ben kapta a Maja Riviéra nevet.
A Maja Riviéra híres az egymást érő, sokszínű, "all-inclusive" hoteleiről. Érdekes, hogy itt az autópálya tábláin nem városok, vagy mint Torontóban, a legközelebbi utcák nevei vannak feltüntetve, hanem a soron következő hoteleké. :) A mexikói kormány egyébként közepes méretű (kb. Miskolc nagyságrendű) városok létrehozását tervezi a környéken a következő húsz évben, ami olyan kis városok/falvak folyamatos fejlesztését jelenti, mint Akumal, Chemuyil vagy Tulum.
A Maja Riviéra egyik fő vonzereje a tengerparti és vizi sportok széles választéka. Az itteni korall rendszer, ami Cancuntól húzódik lefelé egészen Guatemaláig, a második legnagyobb a világon. Olyan lehetőségek ebben a csodálatos környezetben, mint a jet-skizés, búvárkodás, szabadtüdős merülés, barlangi kenuzás, delfinekkel úszás, tengerparti lovaglás vagy a dzsungertúrák sokakat vonzanak Mexikó ezen keleti részébe.
A Maja Riviéra teljesen sík terület, melyet trópusi dzsungelek borítanak. Sehol egy hegy vagy domb, csak a sűrű erdőségek mindenfelé. Évente kb. 1.5 méternyi eső esik, melynek azonban legnagyobb része a földbe szivárog, így föld feletti folyók abszolút nincsenek. A Yukatán-félszigetnek tehát nagyon sok vize van, csak mélyen, a földfelszín alatt. Kartsztok és földalatti folyók hatalmas rendszere alakult ki a hosszú évszázadok során, s mindezek következményei azok a cenote-ok (víznyelőhelyek egy fajtája), melyek csak itt, a Yukatán-félszigeten léteznek, és szintén nagy vonzerővel bírnak a turisták, és persze a barlangi búvárok körében. (Én is úszkáltam egyben, de erről majd később. :) Jelenlegi ismereteink szerint csak a Maja Riviéra alatt több, mint 700 km hosszú, vízzel teli barlangok vannak, köztük a világ két leghosszabb víz alatti rendszere, a Sac Actun és az Ox Bel Ha.

Erre a csodálatos helyre érkeztünk tehát két héttel ezelőtt. Hotelünk, a Hotel Riu Palace Riviera Maya Cancuntól délre, nagyon közel Playa del Carmen kis városhoz volt. Késő este érkeztünk a szállodába, kicsit hosszabb utazás után, mint számítottuk, így elég kimerülten zuhantunk az ágyba, elaludni azonban alig tudtunk. Mivel én még sosem voltam itt délen, szokatlan volt számomra a másféle meleg érzete, a nagy páratartalom (pedig abból Torontóban is van bőven, még télen is), az illatok, minden. Igazán felfedezni a helyet és átélni, hová is érkeztünk, másnap reggel kezdtük.
A hotel abszolút kifogástalan volt, amihez hozzá kell tenni, hogy nagyon új, tavaly nyáron nyitották csak meg. Ha jól tudom, ez a Riu hotellánc legújabb gyermeke, Mexikóban mindenképpen. Az ott dolgozók mind-mind nagyon kedvesek és készségesek voltak, hihetetlen szervezetten intéztek mindent. Az embernek az volt az érzése, hogy állandóan takarítanak megállás nélkül, de talán az ekkora méretű hoteleknél, ahol folyamatosan cserélődnek az emberek, nem is lehet másképp. A mi hotelünknek 400 vendégszobája volt, egy állandóan nyitva tartó büfé-étteremmel és öt, különböző nemzetiségű, elegánsabb étteremmel, ahová csak foglalással lehetett bejutni. Meg kell vallani, a büfé étterem annyira finom volt, a sok-sok különböző választékával, hogy eleinte nem is akartunk enni máshol. De gondoltuk, mégsem kéne kihagyni a lehetőséget, így az utolsó két estén a brazíliai, majd a legelegánsabb gourmet étteremben foglaltunk asztalt. A brazíliai Botagofo étterem érdekes rend szerint működött. A vacsora elején ugyanis kihoztak egy kis tálat tele zöldségekkel és egyéb finomságokkal, amit ráhelyeztek az asztalunkon lévő nagy, kerek gyertyatartóra. Nem voltunk biztosak benne, hogy ezt most el kell-e kezdenünk enni vagy sem, így próbáltuk figyelni a többieket. :) Mivel azonban mindenki más "példát" mutatott, így jobb híján enni kezdtünk. Idővel kiderült, hogy ez volt a köret a húsok mellé, amit folyamatosan hoztak az est folyamán. Már az elején gyanús volt, hogy nem kellett rendelnünk az étlapról, de valahogy azt nem gondoltuk, hogy mindent felszolgálnak, ami csak az étlapon van. Pedig ez történt. Úgy minden negyedórában érkeztek a pincérek hosszú kardszerű késekkel, amikről mindenki tányérjára vágtak/toltak egy szelet húst. Összesen hatféle(!) húst szolgáltak fel ily módon. (Természetesen volt a vacsora elején saláta és a végén desszert is.) Már a másodiknál kifulladtunk, és csak értetlenül néztük, hogyan lehet ennyit enni, főleg vacsorára. De úgy tűnt, többeknek semmi gondjuk nem volt ezzel. Ezután másnap a Don Manolo gourmet étterem maga volt a felüdülés. Pici adagok, ízlésesen elrendezve a tányér közepén, mint a franciáknál. Mindenből kicsi adagok, ami éppen elég. Amitől az ember abszolút jóllakik, de a telítettség érzése nélkül. E két estén túl azonban valóban minden alkalommal a büfé étteremben ettünk, ahol azt és annyit ettünk, amit és amennyit csak akartunk. Majd a képeken látni fogjátok, mennyi finomság volt ott is.

Valami hihetetlen békés és pihentető érzés volt minden nap reggeli után fogni a kis strandtáskát és kisétálni az óceánpartra. Keresni egy csendes részt, leülni és csak lenni. Nézni a pár méterrel előttünk lévő óceánt, hallgatni a kis madarakat a pálmafákon, nézni a nagyobbakat, ahogy halásznak előttünk, vagy kutatni a pelikánokat, akik minden reggel és délután a mi partrészünk felett haladtak el vagy csaptak le a sekély vízben úszkáló halakra. Ez egyébként érdekes volt számomra, hogy nagyon sok halfajta úszkált szinte teljesen a part mentén. Éppen hogy bementem a vízbe és máris kis halak voltak körülöttem. Valahogy az volt az érzésem, hogy itt jóval szorosabban él együtt az ember a természettel. Halászhajók cikáztak reggelente a távolban, az állatok pedig szokatlanul közel engedtek magukhoz minket. Történt egy alkalommal, hogy egy pelikán nagy, látványos mélyrepüléssel zuhant a vízbe a fürdőzők közé. Az egész part felpattant és csendben figyelte a hatalmas, méltóságteljes madarat, aki abszolút nem zavartatta magát és komótosan megtömte a száját pár hallal. Fantasztikus élmény volt, el is feledkeztem a fényképezőgépről abban a pillanatban.
Volt bennem eleinte egy furcsa érzés. Idejövök egy fejlett országból Mexikóba, ahol "gazdagnak" számítok én is és élvezem azt a felhőtlen pihenést, aminek az itt élők abszolút nem részesei. Az egyik maja romokhoz, a Chichen Itzához való utazásunk azonban kicsit módosított ezen az érzésen. Ugyanis az itt élő és dolgozó mexikóiak ehhez teljesen másképp állnak. Minderről és magukról a majákról bővebben a következő bejegyzésben.