Torontó mások szemével 8.

A mai délelőtt csendes és békés. Csak délutánra van programunk, igy a nap első felét itthon töltjük. Kintről a madarak csivitelése hallatszik, a konyhából pedig a rádió hangjai szűrődnek be a szobába. Bill nem messze tőlem édesen alszik, én pedig leültem a géphez egy kicsit, hogy hireket olvassak. Közben akadtam erre a képre, s gondoltam, miért ne tegye fel, mint a heti képek egyikét. :)

A panorámaképen a már jól ismert Dundas tér látható. :) Ide kattintva egy interaktiv panorámaképet is láthattok a betöltődés után. Ajánlom, hogy teljes képernyőn nézzétek (a képen a jobb alsó gomb), igy ráközeliteni is jobban lehet.

circular square

by wvs

Utazás előtt...

Másfél éve kezdtem el írni ezt a blogot, amikor legutóbb otthon voltunk Magyarországon. Annak idején egyfajta személyes blogként indult, azzal a céllal, hogy ily módon az otthoniakkal is megoszthassuk kanadai élményeinket, életünket. Azóta sokat alakult, változott a blog, s mára elsősorban Torontóról/Kanadáról szól. Mindarról, ami engem megfog, amit érdekesnek/fontosnak találok, ami elgondolkodtat. A városról, ahol élek, annak szép és kevésbé szép oldalairól.

Holnap újra hazarepülünk két hétre, így egy ideig nem leszek gépközelben, család- és barátközelben azonban annál inkább. :) Miskolcon, Debrecenben és Budapesten töltjük majd ezt a pár napot, amit már nagyon várunk.

Torontót a tavasz édes illatával hagyjuk itt, de reméljük, a visszaérkezésünk után is élvezhetjük még, s nem maradunk le róla teljesen. A tavasz a kedvenc évszakom, alig várom, hogy a Bükkben sétálgathassak egy langyos délután! :))

Élvezzétek ti is a szép időt, ahol éppen vagytok, mi biztosan ezt tesszük majd!

Torontó mások szemével 7.

Spring Cleaning in Toronto (Tavaszi takarítás Torontóban)

by ***Mary***

Steve Jobs stanfordi beszéde

Azt hiszem nem véletlen, hogy életem egyik legmeghatározóbb személye hívta fel a figyelmem erre a 15 perces videóra, amit szeretnék itt veletek megosztani. Sok mindent tanultam tőle, többek között azt, hogy mindig hallgassak a szívemre, s merjek őszinte lenni önmagamhoz, ami sokszor egyáltalán nem könnyű. Nos, én mai napig igyekszem ennek megfelelően élni, több-kevesebb sikerrel. Van úgy, hogy egyértelműen érzem, minden a legjobb úton halad, de van úgy, hogy elbizonytalanodom és keresem magam körül a megerősítéseket. Pedig ezeket nem magam körül, hanem magamban kell keresnem, tudva azt - ami a beszédben is elhangzik -, hogy nehéz előre látni, jó úton haladunk-e. Életünk lépései, azok összefüggései csakis a múltból visszanézve kapnak majd értelmet. Igy "előre" annyit tehetünk, hogy bízunk önmagunk megérzéseiben és azt tesszük, amit igazán szeretnénk. "Még akkor is, ha ez eltérít a jól kitaposott útról."

Érdemes rászánni ezt a tizenöt percet, hogy végighallgassátok a beszédet. Szerintem nagyon érdekes és tanulságos. Az eredeti angol szöveg ide kattintva érhető el.
Akinek a magyar szöveg túl kicsi, itt nagyobb képernyőn nézheti végig a beszédet.

Torontó mások szemével 6.

The Jones'

by Purplepick

A Niagara-vízesés

Oly régóta tervezem, hogy írok a Niagara vízesésről, de valahogy sosem jött össze. Hát végre itt az alkalom. :) Eddig még "csak" nyáron voltam a vízesésnél pár alkalommal, s már terveztem egy ideje, hogy télen is eljussak oda. Habár az igazi télnek már vége, mégis, pár héttel ezelőtt elmentünk Attila barátunkkal, hogy még a tavasz megérkezése előtt láthassam a Niagarát. S valóban, a látvány és az élmény minden évszakban felülmúlhatatlan, egyedi, csodálatos és nagyon (erről még később írok) vizes. Szerencsénk volt az időjárással, hiszen a hideg ellenére szépen sütött a nap, így a vízeséshez közeli csodás kis városkában, a Niagara On The Lake-en is tudtuk sétálgatni egy kicsit.

Torontótól az út kb másfél órás a Niagaráig, amit - ahogyan a fenti képen is látszik - végig az Ontarió-tó mentén teszünk meg. Az amerikai/kanadai határ itt olyannyira van közel, hogy a vízesés egyik oldala még kanadai, de a másik már amerikai. Mivel az utunk első állomása Niagara On The Lake volt, így beszélek először erről a városról egy kicsit! A város a Niagara folyó és az Ontarió-tó találkozásánál fekszik az Ontarió tartomány déli részén. A városka a turisták, de egyben a kanadaiak egyik kedvenceis , nem véletlenül nevezik "Kanada legbájosabb városnak". Igazi, múlt századi időket felidéző, barátságos, kicsit lelassult hangulata mindenkit rabul ejt, aki csak megfordul itt. A környék mindemellett a megye egyik bortermelő központja is, ami szintén sokakat csalogat errefelé. A sok finom bor mellett (sajnos nem nekem) itt készítik a világon legnagyobb mennyiségben a különleges "jégbort" (icewine), amit egyébként néhány pincészet otthon is készít. A várost az itt található hangulatos kertek, galériák, antik üzletek teszik még vonzóbbá, ha lehet még az előzőeket fokozni. Ja, és a golfpályákról még nem is beszéltem, amit talán említeni sem kell, annyira kézenfekvő. :) Az alábbi képsorok a legutóbbi látogatásunkkor készültek.

Niagara On The Laketől egészen a Niagara vízesésig maga az út is nagyon élvezetes. Az útmenti hangulatos házak, a kilátók, botanikus kertek önmagukban megérnek egy utat. Na de beszéljünk most már magáról a Niagara vízesésről! :)

Azt már említettem, hogy az amerikai / kanadai határon helyezkedik el, ahol is egészen pontosan a kanadai Ontarió tartományt és az amerikai New York államot választja el. A városok neve mindkét oldalon - amit a vízesés köré építettek - Niagara Falls. A "Niagara" szó az eredetileg itt élő őslakos irokéz indiánok nyelvéből ered, s a "Onguiaahra" szó jelentése: tengerszoros. A vízesést a Kecske-sziget (Goat Island) választja két különálló részre (itt, a bal oldali képen jól látszik). A kanadai oldalán fekszik a "Patkó-vízesés" (Horseshoe Falls), az amerikain pedig az "Amerikai- vízesés" (American Falls). Az ameriai oldalon van még egy kicsi harmadik, a Menyasszonyi fátyol-vízesés (Bridal Veil Falls), amit egy kis sziget, a Luna Island különít el.

A vízesések a gleccserek visszahúzódásakor jöttek létre az utolsó jégkorszak végén, kb. 10.000 évvel ezelőtt. Eredetileg a vízesés kicsit északabbra volt, de az erózió miatt délebbre húzódott, jelenlegi helyére. Habár az 1900-as évek óta igyekeznek lelassítani az eróziót, a vízesés előbb-utóbb tovább húzódik dél felé, s az Erie-tó vizét (az Öt Tavak egyike) nagy mértékben lecsökkenti majd. E folyamat lassításán azóta is munkálkodnak. Igaz, a Niagara-vízesés nem rendkívül magas, viszont nagyon széles: több mint 168.000 m³ víz zúdul le minden percben magas vízállás esetén, és 110.000 m³ átlagos körülmények között. Ezzel a mennyiséggel a Niagara a legerősebb vízesés egész Észak-Amerikában. Mellesleg a Föld édesvizének 20 százaléka található itt, az Öt Tavak területén, aminek nagy része lezúdul a Niagarán is. A Niagara-vízesés valóban csodálatos látvány, viszont hidroelektrikus ereje miatt nagyon értékes is. A természetes állapotában való megőrzés, s az üdülési-, kereskedelmi- és ipari felhasználások közötti egyensúly megteremtése az 1800-as évektől a mai napig nem kis kihívást jelent a gondviselők számára.

A lenti képsorokon a most készült képeinket látjátok. A Patkó-vízesés előtt állandó a hatalmas párafelhő. Ezt mellette sétálva nem csak látjuk, de érezzük is, hiszen ha a szél csak egy kicsit is fúj, esőként zúdul ránk a víz. Nyáron ez még gyakran kellemes is, de most télen nagyon hideg és igen kellemetlen volt. Fényképezni és kamerázni is igazi kihívást jelentett. Szintén a párának köszönhetően nagyon gyakori a víz feletti szivárvány is, ami a képeken is látható. A víz egyébként télen befagy, de sosem teljesen. A víz és a pára a part mentén hatalmas jégtömböket alkot, ami akár 15 méter vastag is lehet. Ha a tél elég hosszú és hideg, akkor a jég végighúzódik az egész folyó mentén, és megalkotja az ún. "jéghidat" (ice bridge). 1912-ig a látogatókat ráengedték erre a jégre, hogy a vízesést felülről is megcsodálják. Egy 1888-as újságcikk szerint akkortájt több, mint 20.000 ember sétált és szánkózott egyszerre a befagyott vizen. 1912-ben azonban a jég kettétört és hárman életüket vesztették. A vízesésen való átkelést egyébként páran már túlélték. Az első egy 63 éves tanárnő volt, aki egy hordóban zuhant le a Patkó-vízesésen, hogy ily módon legyen ismert és gazdag. Az élet fintora, hogy a legtöbben, akik túléltek a vízesést, nagyon szegényen haltak meg.

Aznap este a Rainforest Cafe-ban vacsoráztunk, amit nagyon élveztünk. Az éttermeket (mert hogy ez is egy étteremlánc) esőerdőkhöz hasonlóan alakítják ki, a falak mentén, a plafonon mindenfelé növényzettel, állatokkal, akik időnként meg is mozdulnak. Az "esőerdőben" félóránként vihar kerekedik, amikor dörög az ég, s az állatok is hangosabbak a szokásosnál. A pincérek a szafarikról ismert világosbarna öltözékben vannak, s úgy is mutatkoznak be, hogy ma este ők lesznek a túravezetőink. :)) Mi aznap este lazacot ettünk rizzsel és párolt zöldségekkel, ami önmagában talán nem is lenne olyan különös, azonban ilyen ízletesen elkészítve még sosem ettem. Van egy desszertjük, amihez egy kis "műsor" is párosul. Az édesség neve "vulkán", ami természetesen kúp alakú és kihozatalakor a tetején egy csillagszóró ég. A nevéhez híven az égő vulkánt kiabálva hozzák ki. "Vulkáááááán" - kiáltja a pincér, s utána ismétlik a többiek is. Igy egyetlen égő vulkánt sem szalaszthat el senki. :)) Nos, mindennek láttán mi is rendeltünk egy vulkánt, amit azonban hárman sem tudtunk megenni, pedig Attila abszolút magabiztosan kijelentette, hogy ő egymagában is megenné. Hát nem sikerült, habár az ízével semmi baj nem volt, sőt! :) Az autóhoz visszafelé kivilágítva is láthattuk a vízeséseket, ami csodás lezárása volt a napnak. Szerintem a képek önmagukért beszélnek. (A cikken belüli képekre is érdemes rákattintani és nagyobban nézegetni őket!)

Torontó mások szemével 5.

A kép a Torontóval szemközti szigetek egyikén készült és a múlt heti Föld Órája alkalmával.

"Kisebbségi" helyzetjelentés

Kanadában a "külsőségek alapján megkülönböztethető kisebbségek száma" (visible minorities) nemrég átlépte a bűvös öt milliós küszöböt, az ország történelmében először.
Számuk az utóbbi években igen gyorsan nőtt, 2001 és 2006 között 26.2%-kal, ami ötszöröse az 5.4%-os országos átlagnak. A növekedés elsősorban a nem-európai országokból érkező bevándorlóknak köszönető, akik közül - kanada történelmében szintén először - a dél-ázsiaiak jelentik a legnagyobb csoportot, lekörözve a kínaiakat is. A 2006-os vizsgálat alapján az országban közel 1,3 millió ember nevezte magát dél-ázsiainak, ahová többet között Indiát, Pakisztánt, Sri Lankát, Bangladest és Nepát soroljuk.

Kanada "visible minorities" lakosságának száma folyamatosan növekszik az utóbbi 25 évben. Ha a jelenlegi bevándorlási arányok nem változnak, 2017-re az ország egyötöde tartozhat majd ebbe a csoportba. Ezek a számok ma már csak azoknak jelenthenek meglepetést, akik vidéken vagy valamelyik kanadai kisvárosban élnek. Hiszen a "visible minorities" 96%-a olyan nagyvárosokban él, mint Torontó, Vancouver vagy Montreál. Quebec esetében a bevándorlók legnagyobb számban feketés és arabok, akik francia nyelvű országokból érkeznek. Ezzel szemben Ontarióba elsősorban kínaiak vagy észak-indiaiak jönnek, s a helyzet hasonló Vancouverben is.

Mit is takar pontosan ez a mindkét nyelven nehezen megfogható fogalom? A kanadai meghatározás szerint az a személy tartozik a "visible minority" csoportba, aki nem kanadai őslakos (azaz indián), nem kaukázusi és bőrszínét tekintve nem fehér. Ez a csoport magában foglalja a kínaiakat, dél-ázsiaiakat, a feketéket, arabokat, filippinókat, délkelet-ázsiaiakat, a latin-amerikaiakat, a japánokat, koreaiakat és olyan más csoportokat is, mint a csendes-óceáni szigetek lakói.

Akiket a számok még nem untatnak (kijutott belőlük az utóbbi bejegyzéseimben elég :), íme még néhány érdekes adat a felmérésből:
- 33.1 %-kal növekedett a vegyes házasságok/együttélések száma. Ezen belül is nagyobb a valószínűsége, hogy valaki egy japánnal éljen házasságban, vagy latin-amerikaival, esetleg feketével, míg a dél-ázsiaiak vagy a kínaiak ritkán keresnek párt saját etnikai csoportukon kívül.
- A "külsőségek alapján megkülönböztethető kisebbségek" életkorának középértéke 33 év, míg az országos érték 39.
- A nagyvárosok tervezése vagy a tömegközlekedés szempontjából lehet érdekes adat, hogy egyre több ember dolgozik a városok külterületein, mint eddig valaha.
- Viktóriában (British Columbia) mennek a legtöbben gyalog munkába, egészen pontosan a lakosság 10.4%-a. Az egész országot nézve a lakosság 20%-a jár biciklivel dolgozni.
- A külsőségek alapján megkülönböztethető kisebbségek 30.2%-a született már Kanadában.
- Az ország fekete lakosságának 52%-a a Karib-szigetekről származik.
- Kanada "visible minorities" lakosainak 54.2%-a Ontarióban él. - 63.2 % azon japánok száma, akik már Kanadában születtek.
- Míg 1901-ben 25 különböző származást jelöltek meg Kanada lakói, ennek száma ma 223.

Torontó mások szemével 4.

A kép bal oldalán a belváros utolsó nagy hókupacainak egyike. Szemben a Dundas Square széle, mellette pedig a hivatalosan mai nap nyíló AMC mozi látható. Voltunk bent a múlt héten egy családi mozizás keretében - az egyik nyitás előtti vetítésen -, és nekem kicsit nagy volt. A 24 terem egyikében, ahol mi ültünk kb. 1000 ember fért el, kifelé olyan volt, mintha egy kisebb falu vonulna ki. Mindenesetre biztosan nagy sikere lesz a mai nyitás után, hiszen minden nagyon színvonalas, kényelmes, igényes odabent. :)

Spider-Man on Yonge

by wvs

Kanadai nagyvárosok bűnözési statisztikái

Nemrég érdekes cikket olvastam a Macleans nevezetű kanadai hetilapban, amit gyakran olvasok a mindennapi utazásaim során. Az újságban az oknyomozó riportoktól kezdve, a nemzeti és nemzetközi aktuális híreken át, a fontosabb politikai, szociális, üzleti és kultúrális eseményekig sok minden olvasható. Talán leginkább az otthoni HVG-hez tudnám hasonlítani.

Szóval a cikk Kanada városainak statisztikáját mutatta be a bűnözés tekintetében. A Macleans vizsgálatában az 50.000 lakos feletti városok és települések szerepeltek, a "Canadian Centre for Justice Statistics" 2006-os adatai alapján. Hat különböző csoportot vizsgáltak a témakörben: gyilkosság, nemi erőszak, súlyos testi sértés, rablás, betörés és autólopás.

Első körben sokan gondolták, hogy Torontó és Montreal, az ország két óriási városa igen előkelő helyet kap majd a listán, azonban az eredmények nem ezt mutatták. Montreal 19-ik a bűnözési rangsorban, Torontó pedig "csak" az álmos 26-ik helyet kapta. Ami talán azonban még ennél is érdekesebb, az az eredmények földrajzi megoszlása. Ugyanis a legrosszabb 10-ben egyetlen keleti város, Halifax szerepel, az összes többi az ország nyugati részére (a "vadnyugatra") esik, Victoriától Winnipegig.

(A fenti képen piros oszlop jelzi az országos átlag alatti városok százalékban kifejezett eredményeit, zöld oszlop pedig az országos átlag felettiekét. A lenti kép pedig a tíz legjobb és legrosszabb várost sorolja fel kategóriánként - szintén az átlag alatti és feletti százalékokkal.)

Ha pl. a gyilkosság adatait hasonlítjuk össze az USÁ-éval, akkor azt látjuk, hogy az amerikai Detroit gyilkossági arányszáma 10-szer magasabb, mint a legrosszabb helyen szereplő kanadai Edmontoné. Elbízni magunkat azonban nem szabad, hiszen vannak területek, amivel mi sem dicsekedhetünk. Igy pl. Winnipegben sokkal valószínűbb, hogy ellophatják az autónkat, mint az USA területén bárhol.

Az összesített eredmények szerint a listát Regina, Saskatoon és Winnipeg vezeti kb. 140%-kal az országos átlag felett. Őket követi Prince George, Edmonton, New Westminster, Chilliwack, Victoria, Vancouver és Halifax.

Hogy ki miért került be a legrosszabb tízbe, nagyon változó. Winnipeg pl. autólopásban a vezeti a listát (334%-kal a nemzeti átlag felett), rablásban azonban Saskatoon áll az élen. (Megjegyzem, Torontó sem az összesítésben, sem külön kategórák szerint sincs a legrosszabb tízben, azonban a legjobb tízben sem.) Kanada legbiztonságosabb városa azonban nincs távol tőlünk. A méltó helyet Torontó egyik északnyugati külvárosa, Caledon kapta. Egy tipikusan idilli hely, ahol nem zárják az ajtókat, s ahol a közbiztonság nagyon jó.

Mindezek után jogosan merülhet fel a kérdés, mi a baj a nyugattal?

Nagyon hosszú lenne kielégítő választ adni a kérdésre, és ezen keretek között nem is szándékozom túlságosan belemélyedni a témába. Természetesen a problémák és a demográfiai adatok nagy változóak városról városra, ami azonban biztos, hogy a szegénység és a marginalizáció minden esetben része a válasznak.

Az őslakosokat mindkettő igen nagy százalékban érinti. Arányuk abban a három városban a legnagyobb, akik a vizsgálat szerint a legrosszabb eredményeket kapták. Regina és Saskatoon lakosságának 9%-a őslakos, Winnipegben ez 10%, ami több, mint 68,000 személyt jelent. A probléma részét képezi azt is, hogy az őslakos populáció (mely 2006-ban elérte a 1.2 milliót) drámaian fiatal. Átlag életkoruk 27 év, az országos átlag ezzel szemben 40 év. A fiatalok sokkal gyakrabban követnek el bűncselekményeket, nem beszélve az erős indián kultúra vagy a családi gyökerek hiányáról a nagyvárosokban. Igen sok egyéb rizikófaktorral is szembe kell nézniük, úgy mint egyszülős családok, kevés családi támogatás, gyakori durva bánásmód, alkoholproblémák, családi erőszak stb. Gyakran közülük kerülnek ki az elkövetők és maguk az áldozatok is. Háromszor nagyobb valószínűséggel lesznek testi sértés, nemi erőszak vagy rablás- és hétszeres valószínűséggel emberölés áldozatai.

Azonban Winnipegben, mint bárhol máshol, a különböző (bűnöző) bandák nem korlátozódnak az őslakos csoportokra. Bevándorlók és menekültek, olyan erőszakos anarchiák elől menekülve, mint Szomália vagy Etiópia újfent erőszakos bandákat hoznak létre, mint a "Mad Cowz" vagy az "African Nation".

A statisztikához az is hozzátartozik, hogy 25 év óta Kanada bűnözési aránya 2006-ban volt a legalacsonyabb. Torontó vezetői büszkék voltak az eredményre, miszerint jobb helyen landolt a város, mint az ország legtöbb nagyvárosi központja, úgy mint Montreal, Vancouver vagy Calgary. Caledon mögött pedig több torontói külváros szerepelt az ország 20 legbiztonságosabb helyei között, köztük Halton, Peel és York. Többen gondolják, hogy a város manapság sokkal veszélyesebb, mint a múltban, a számok szerint azonban pl. Torontó gyilkossági rátái a '70-es években rosszabbak voltak, mint napjainkban.