Szó mi szó, "érdekes" dolgok történnek a kanadai politikában mostanság. Itt az ember képes szinte abszolút politika mentes életet élni, hiszen semmi nincs nagyon az arcunkba nyomva, de mennek a dolgok szépen a háttérben. Alapvetően ez így rendben is van. Ha valaki nem tudatosan figyel oda a politikára, még azon veszi észre magát, hogy hetek telhetnek el, amíg a téma előkerül egy-egy beszélgetés során.
Most azonban az a szokatlan helyzet állt elő, hogy majdnem mindenki a politikáról beszél. (Blogbarátom, Manka is írt erről a témáról.)
Azt hiszem Kanada történetében igen egyedi helyzet állt elő. Az ország ellenzéki pártjai ugyanis összefogtak, hogy megbuktassák a kisebbségi, konzervatív kormányt. Ehhez talán fontos előzmény, hogy az utóbbi években szinte töretlenül a liberálisok voltak kormányon. A mostani, Stephen Harper (a képen előtérben) vezette pártot két hónapja választották újra. Előtte, ha jól tudom, 10 évig voltak a liberálisok, és azelőtt egy rövidebb konzervatív időszakot kivéve hosszú évek óta szintén a liberálisok vezették az országot. A liberálisok és az új-demokraták mellé szokatlan módon még a quebec-iek is odaálltak, akik köztudottan mai napig szeretnének elszakadni Kanadától.
Hogy mi indokolta mindezt? Az ellenzéki pártok szerint a mostani, frissen újraválasztott kormány nem tett meg mindent a globális pénzügyi válság hatásának enyhítése érdekében Kanadában. Így az ellenzék összefogva új és többségi kormányt kíván megalakítani, ami teljesen legitim lépés lehetne részükről. Szintén érdekes adalék, hogy a liberálisok vezetője, Stephen Dion (a képen a háttérben) jövőre tervezte visszavonulását a politikától, most mégis az alakuló új kormány miniszterelnöke szeretne lenni. Szintén elgondolkodtató, hogy az új koalíciós kormány, melynek 30 hónapra szólna a mandátuma és melynek mindenképpen szüksége van a Bloc Quebecois támogatására a többséghez, a támogatást csak 18 hónapig élvezné, hiszen csak ennyi időre ígérték "visszatérésüket" a quebec-iek. A Blog Q. egyébként nem lépne be hivatalosan a koalícióba, azonban kapna egy tárcát (a pénzügyit) az új kormányban.
Az indulatok tehát igencsak a tetőfokukra hágtak. Ennek lecsillapítása és egy új költségvetési terv kidolgozása érdekében kért a miniszterelnök és kapott is lehetőséget a parlament bezárásása január 26-ig. A liberálisok továbbra is kitartanak álláspontjuk mellett, hacsak Harper nem tesz valamit a gyengülő kanadai gazdaság érdekében.
Tény persze, hogy ez az új, bizonytalan helyzet sem segít a kanadai gazdaságnak, sőt... A felmérések szerint a szavazók többsége nem örül a fejleményeknek, és még a liberális szimpatizánsok sem szeretnék, hogy pártjuk ily módon kerüljön újra kormányzói szerepbe. Sokaknak az alapindok is igen kérdéses, hiszen Kanada még mindig az egyik legsikeresebben vészeli át a válságot (mint Manka férjétől tudjuk, ebben a bankoknak nagy szerepük van), habár igaz, hogy még mindig csak az elején tartunk.
Meglátjuk, mi történik január 26-a után, mindenesetre bízom benne, hogy a politikusok igyekeznek majd felelősségteljesen dönteni, akármilyen cél lebegjen is a szemük előtt.
(Szerintem egyébként hatalmas különbségek itt nincsenek a pártok és azok működése között, kár lenne nagyobb hullámokat kavarni, mint az szükséges, főleg a mostani, gazdaságilag nehezebb időkben.)
Azt hiszem Kanada történetében igen egyedi helyzet állt elő. Az ország ellenzéki pártjai ugyanis összefogtak, hogy megbuktassák a kisebbségi, konzervatív kormányt. Ehhez talán fontos előzmény, hogy az utóbbi években szinte töretlenül a liberálisok voltak kormányon. A mostani, Stephen Harper (a képen előtérben) vezette pártot két hónapja választották újra. Előtte, ha jól tudom, 10 évig voltak a liberálisok, és azelőtt egy rövidebb konzervatív időszakot kivéve hosszú évek óta szintén a liberálisok vezették az országot. A liberálisok és az új-demokraták mellé szokatlan módon még a quebec-iek is odaálltak, akik köztudottan mai napig szeretnének elszakadni Kanadától.
Hogy mi indokolta mindezt? Az ellenzéki pártok szerint a mostani, frissen újraválasztott kormány nem tett meg mindent a globális pénzügyi válság hatásának enyhítése érdekében Kanadában. Így az ellenzék összefogva új és többségi kormányt kíván megalakítani, ami teljesen legitim lépés lehetne részükről. Szintén érdekes adalék, hogy a liberálisok vezetője, Stephen Dion (a képen a háttérben) jövőre tervezte visszavonulását a politikától, most mégis az alakuló új kormány miniszterelnöke szeretne lenni. Szintén elgondolkodtató, hogy az új koalíciós kormány, melynek 30 hónapra szólna a mandátuma és melynek mindenképpen szüksége van a Bloc Quebecois támogatására a többséghez, a támogatást csak 18 hónapig élvezné, hiszen csak ennyi időre ígérték "visszatérésüket" a quebec-iek. A Blog Q. egyébként nem lépne be hivatalosan a koalícióba, azonban kapna egy tárcát (a pénzügyit) az új kormányban.
Az indulatok tehát igencsak a tetőfokukra hágtak. Ennek lecsillapítása és egy új költségvetési terv kidolgozása érdekében kért a miniszterelnök és kapott is lehetőséget a parlament bezárásása január 26-ig. A liberálisok továbbra is kitartanak álláspontjuk mellett, hacsak Harper nem tesz valamit a gyengülő kanadai gazdaság érdekében.
Tény persze, hogy ez az új, bizonytalan helyzet sem segít a kanadai gazdaságnak, sőt... A felmérések szerint a szavazók többsége nem örül a fejleményeknek, és még a liberális szimpatizánsok sem szeretnék, hogy pártjuk ily módon kerüljön újra kormányzói szerepbe. Sokaknak az alapindok is igen kérdéses, hiszen Kanada még mindig az egyik legsikeresebben vészeli át a válságot (mint Manka férjétől tudjuk, ebben a bankoknak nagy szerepük van), habár igaz, hogy még mindig csak az elején tartunk.
Meglátjuk, mi történik január 26-a után, mindenesetre bízom benne, hogy a politikusok igyekeznek majd felelősségteljesen dönteni, akármilyen cél lebegjen is a szemük előtt.
(Szerintem egyébként hatalmas különbségek itt nincsenek a pártok és azok működése között, kár lenne nagyobb hullámokat kavarni, mint az szükséges, főleg a mostani, gazdaságilag nehezebb időkben.)
6 megjegyzés:
Figyelj.
Új-Foundland miért csak a 20. század közepén csatlakozott Kanadához? Miért nem maradt független ország?
(Martalóc)
Szia Martaloc,
Gondolom elsosorban gazdasagi es penzugyi okai voltak a dolognak. Korabban is szavaztak mar a kerdesben, de elvetettek a csatlakozast. A II. vh. utan pl. nagy adosagai voltak New Foundland-nek es tobbfele opcio is felvetodott, mi lenne a legjobb nekik. Vegul emellett dontottek.
Köszi.
Másrészt ez érdekes, mert ha egy döntés révén csatlakozni lehet Kanadához, az azt engedi feltételezni, hogy egy hasonló döntés nyomán ki is lehet lépni az országból. A franciák minden bizonnyal erre gondolnak.
Még majd megnézem, hogy Új-Foundland mi volt a csatlakozást megelőzően. Angol gyarmat?
Martalóc
Teljesen igazad van az elvalast illetoen, azonban tudtommal a folyamat sosem jutott el odaig, hogy az orszag dontson a kerdesben. Ugyanis mar Quebec-en belul elakad a dolog, azaz maguk az ott lakok szavazzak le az elszakadast ujra es ujra.
Az egyik problema ezzel, hogy a terulet nagy resze alapvetoen az oslakosoke/indianoke, ok pedig semmikeppen nem adnak a teruletet a franciaknak. Azt mondjak, ok elsosorban Kanadaval targyalnak errol es nem Quebec-kel.
Masreszt a Bloc Quebecois nem "teljesen" szeretne elvalni, hanem ezt-azt megtartva, pl. a kanadai dollart vagy az ingyenes kereskedelmet...
De meg egyszer, alapvetoen maguk az ott lakok sem akarjak az elvalast, amihez egyebkent minden joguk meglenne.
U.I. New Foundland valoban angol gyarmat volt, ebben is igazad van. :)
Udv,
L.
Ez érdekes. Nem tudtam, hogy Quebec földjének nagy része az indiánoké. Bár mondják, hogy a franciák nem üldözték soha oly kérlelhetetlenül az indiánokat, mint az Egyesült Államok lakói.
(Martalóc)
Egesz Kanadaban vannak olyan teruletek, ami az indianoke, s amiket nem a franciaktol kaptak.
A franciak maguk pedig szerintem eppen nem a jo banasmodjukrol hiresek... De ezt lehet, hogy csak en latom igy.
Megjegyzés küldése