Április 8 - Nemzetközi Roma Nap

Azt hiszem a témát azzal a számomra kicsit kellemetlen "vallomással" kell kezdenem, hogy hiába dolgoztam otthon évekig romákkal, fogalmam sem volt arról, hogy létezik Nemzetközi Roma Nap (NRN). Magyarországon ugye nem igazán ünnepeljük a romákat, így sajnálatos módon sosem jött fel a téma. Pedig ezt a napot, mely a világ romáit, a romák kultúráját ünnepli, 1990-ben mondta ki a negyedik Roma Világkongresszus, mely szervezet a nemzetközi cigányság alulról jövő, demokratikus és autonóm kezdeményezése, s egyben a cigányság legmagasabb szintű érdek-képviseleti testülete is. "A szociális és politikai érdekképviselet mellett a kongresszus és testületei legfontosabb tevékenységi köre a roma kulturális autonómia alapelveinek megfogalmazása, feltételrendszerének kidolgozása. Mind a kongresszust és döntéseit, mind pedig az általa életre hívott Nemzetközi Roma Szövetséget, mint végrehajtó testületet, az ENSZ és más nemzetközi szervezetek szuverénnek és legitimnek ismerik el." (Wikipedia)

Az I. Roma Világkongresszust 1971. áprilisában tartották, ahol 23 ország küldöttsége jelent meg, s ahol az alábbi fontos döntéseket hozták:

• "A különböző cigány népcsoportok egymást kölcsönösen testvérként fogadják el, és ugyanazon nemzet tagjainak tekintik magukat.
• A Földön élő, különböző néven ismert cigány népcsoportok közös elnevezése, nemzetük hivatalos elnevezése a roma.
• Elfogadták a romák nemzeti jelképeit, a zászlót, a himnuszt és a jelmondatot.
• Megfogalmazták a romani nyelv sztenderdizációjának szükségességét, addig is ideiglenes jelleggel a lovari dialektust fogadták el hivatalosnak.
• Elfogadásra került ideiglenesen az első cigány ábécé is, azzal az állásfoglalással, hogy ki kell alakítani a romani írás végleges, általánosan alkalmazható formáját." (Wikipedia)

A kongresszus tiszteletére az ENSZ április 8-át a Roma kultúra világnapjává nyilvánította.

A fenti kép természetesen a romák zászláját ábrázolja. A zászlóban a kék szín az eget, a zöld a földet, a kerék (vagy csakra) pedig a hosszas és állandó vándorlást jelképezi. (A kerék India, az őshaza zászlajára is utal egyben.)

 A képen a romák vándorlása látható 900 és 1900 között

A romák történelmét olvasgatva úgy tűnik, hogy vándorlásuk már időszámításunk előtt (i.e. 400) elkezdődött, amikor észak-nyugat Indiából (ahonnan a romák eredetileg származnak) elindult egy csoport indiai, hogy nomád életmódot folytatva használják tudásukat utazásaik során. Időszámításunk szerint 1000 körül érték el először az akkori bizánci birodalmat (mostani Görög- és Törökország területe), mely cigányok elsősorban asztrológusok, jövendőmondók, akrobaták, kígyóbűvölők, medvetáncoltatók, vadászok és állatorvosi sebészek voltak. A cigányok/romák európai megjelenése 1300. körülre tehető, Magyarországról pedig az első feljegyzés 1383-ból található.

A romák több szempont szerint csoportosíthatók. Magyarországon elsősorban nyelvi szempontok szerint csoportosítjuk őket. Így a három legnagyobb csoport: 

1. Romungrók - akik magyar anyanyelvűek (őket hívjuk muzsikusoknak is)
2. Oláh cigányok - akik romani anyanyelvűek
3. Beások - akik a román nyelv egy archaikus változatát beszélik
4. Megemlíthetjük meg a szinókat, akik az ún. német cigányok, de az ő számuk elenyésző az országban.

 A romák száma Európa szerte

A romák legnagyobb közös ünnepe, éljenek akármerre is a világban a Nemzetközi Roma Nap, melyet április 8-án minden roma ünnepel a világ minden táján. A roma kultúra és történelem ünneplése mellett ez a nap arra is lehetőséget ad, hogy felhívjuk a figyelmet mindazokra a nehézségekre, amikkel a romák szembesülnek világszerte, s talán legerősebben Közép-Európában. Az alábbi videót ebből a célból készítette az Amnesty International.

Én magam nagyon megörültem, amikor először hallottam, hogy iskola szeretné megünnepelni a NRN-ot, hiszen csak ebbe az iskolába (óvodától - 6. osztályig) több, mint száz roma tanuló jár. Nem volt sok időnk a megszervezésre, de a végén azt gondolom, annál jobban sikerült az egész ünnepség. Volt roma tánccsoportunk, akik nagyon ügyesek voltak és akiknek óriási sikerül volt. Volt egy roma kórusunk is, és akik szintén nagyon ügyesen a magyar roma himnuszt adták elő. A himnusszal kapcsolatban tudni kell, hogy létezik egy közös, nemzetközi himnusz (Gelem, gelem címmel), mely a világon minden roma ember közös himnusza. A magyarországi romák körében azonban egy másik dal is himnuszként vált ismertté, ami egy régi lovári népdal, s melynek szövege úgy kezdődik, hogy Zöld az erdő, zöld a hegy is... A legtöbb gyerek ismerte a dalt, szóval a szöveggel nagyrészt nem volt problémánk, de aki nem ismerte, az is hamar megtanulta. Az ünnepség előtt, sőt még utána is napokig hallottam a folyosókon itt-ott énekelni a kölyköket ezt a dalt. Nagyon élvezték az egész felkészülést, és hogy most ők mutathatnak valamit a többieknek. Láthatóan büszkék voltak és izgatottak. Azóta is kérdezik tőlem, hogy mikor jövünk össze énekelni újra, így talá nem elvetendő ötlet egy állandó roma kórus felállítása. :)

Az ünnepség kapcsán fellépett két professzionális roma zenekar is, akik már otthon is zenéltek. Az egyik zenekar a Galbeno Jag volt, akik budapestiek és akik eredeti, hagyományos roma zenét játszanak. Őszintén fontos számukra a hagyományőrzés és remélik, hogy a roma zene szeretetét itt is tovább tudjak majd adni. A második zenekar is hagyományos roma zenét adott elő, ők azonban zeneileg modernizálják kicsit a dalokat, a mostani kornak megfelelően. A Roma Syncron tagja Miskolcról jöttek és ott is zenéltek korábban. 

 Az ünnepségen a két zenekar előadása között egy nemrég megjelent könyvből fényképeket mutattunk a gyerekeknek, amelyek mind cseh értelmiségi romákat ábrázoltak. Az említett könyv címe Roma Rising, és készítője egy afro-amerikai férfi Chad Evans Wyatt. Wyatt célja az volt, hogy mindenféle előítéleket és sztereotípiák nélkül mutasson be olyan roma embereket, akik sikereket értek el a saját szakmájukban, s eközben büszkén vállalják hovatartozásukat és tartják hagyományaikat. Szerintem érdemes végignézni a képeket. Megmondom őszintén, nekem rögtön az jutott eszembe a képeket látván, hogy a csehektől lenne mit tanulnunk, mert Magyarországon nincs ilyen széleskörű roma értelmiségi réteg, ami pedig nagyon-nagyon hiányzik. Amint viszont a képek is mutatják, nem kell messzire menni a sikeres példákért és belátni, hogy az oktatás egy abszolút lehetséges út a romák segítésére, integrálására. (Talán mindenki ismeri a mondást, hogy ne halat adj, hanem taníts meg halászni.)

Szóval mindent összevetve egy sokszínű és nagyon jó hangulatú ünnepséget sikerült összehoznunk, amire sok szülő is eljött és a gyerekek igazi roma hangulatot keltettek a fellépéseikkel. Az ünnepség azért is nagyon fontos volt, mert az iskola tanulói és tanárai között valószínű nem kevesen voltak, akik most hallottak életükben először roma zenét vagy láttak roma táncot. De mivel a romák most már szerves részei az iskola életének, így fontos volt számukra, hogy minél többek tudjanak meg a diákjaikról. 

A fotóalbumban láttok pár képet az ünnepségről, a végén pedig egy-két videót is. (Sajnos a feltöltés után a videók minősége lecsökkent, de azért szerintem így is átjön a nap hangulata.) 

International Roma Day at Queen Vic from Livia on Vimeo.

Plusz egy ráadás videó a táncosok előadásából. :))) Annyira ügyesek voltak a kölykök, nagyon komolyan csintálták az egészet. (A fellépők mind 8-9-10 évesek :)

International Roma Day - dancers from Livia on Vimeo.

Az utóbbi hónapok szakmai munkáiról

Most, hogy a Nemzetközi Roma Napokról szeretnék írni, rájöttem, hogy a történetet kicsit messzebbről kell kezdenem. Legalábbis az én szemszögemből. Azaz hogyan is kerültem kapcsolatba a Torontóba érkező magyarországi romákkal?

Mint azt sokan tudjátok, a kanadai életem első éveiben nem a saját szakmámban dolgoztam, hanem egy nyomtató és design cégnél. Amit eleinte csak pár hónapra terveztem, abból majd' négy év lett. Érdekelni kezdett a design/tervező szakma, és úgy éreztem, ez a fajta kreativitás hiányzik kicsit az életemből, amikor valami kézzelfogható dolgot készít az ember. Sok mindent megtanultam erről a szakmáról és néha-néha fel is merült bennem a gondolat, hogy esetleg érdemes lenne a megszerzett tudást tovább mélyíteni, iskolába menni stb. Kellemes volt a változatosság a hosszú évek szociális munkája után, a kreativitás és az a jóleső érzés, amit az ember érez, ha valamit elkészít és a megrendelőnek tetszik. :) A szociális munka iránti vágyam/hiányérzetem azonban mindig ott maradt a háttérben. Voltak olyan klienseink, akikkel a találkozások jobban hasonlítottak egy segítő beszélgetésre, mint egy munkamegbeszélésre. Voltak, akikkel munka után is beültem egy-egy kávéra, szintén hasonló okokból.

Tavaly nyáron - talán a gazdasági válság hatására is - a cég nehéz anyagi körülmények közé került, ami számomra, mint alkalmazottra nem jelentett semmi bíztatót. Ezt egyértelmű "jelnek" vettem, hogy itt az ideje újra a szociális szakma útjára lépnem és itt, Kanadában is megtalálnom a helyem benne. Egy teljes állás (plusz napi 2-3 óra utazás) mellett nem egyszerű egy teljesen más szakterülettel is ismerkedni, és úgy éreztem, kaptam az élettől egy lökést. Tudtam, hogy ez nem lesz könnyű, sem rövid menet, így egy évet adtam magamnak (a férjem teljes támogatását élvezve, mert ezt nem szabad kihagyni!), hogy megnézzem, hová jutok. Tudtam, hogy hiába a rengeteg tapasztalat mögöttem (bennem), sőt a diplomáim kanadai elfogadtatása is a kezemben, mégis, a szociális rendszer, a "helyi" (mármint egy városrészhez tartozó) szervezetek és más szakemberek ismerettsége nélkül nehezen vetem meg a lábam.

Mindezek tudatában egyértelmű volt, hogy egy mélyebb kanadai tapasztalatra van szükségem, ami a fentieket szépen hozza majd magával - idővel. A kanadai tapasztalat megszerzésére a legkézenfekvőbb módszer az önkéntesség, ráadásul az itteni rendszer úgy működik, hogy ez egy abszolút lehetséges, létező ajtó a bejutásra is. Sőt, tulajdonképpen alapfeltétel. Persze egy ekkora városban nem könnyű "kiválasztani", hová is menj önkénteskedni, hol rejtőznek azok a keresett, rejtett ajtók, mégis el kell kezdeni valahol. Úgy voltam vele, hogy akárhová is sikerül bekerülnöm (gyakorta az önkénteskedést is egyfajta interjú/felkészítés előz meg - mégiscsak felelősségteljes dolgokról van szó), mindenhol tanulok valamit, mindenhol kapok majd egy szeletet az itteni szakmai életből. Már az elején szerencsés voltam (főleg, így utólag visszanézve), mert nagyon érdekes szervezetekhez jutottam be.

 Az első a Prometheum Institute volt. A szervezet egy magán rehabilitációs központ, ahol egy speciális és nagyon jól működő szisztéma alapján kezelnek különféle addikcióval küzdő embereket. Gondolhattok itt drog- vagy alkoholfüggőségre, játékszenvedélyre, agressziókezelésre, depresszióra, szexuális viselkedésproblémákra stb. A központban mint segédterapeuta vehettem részt a terápiákban és persze mondanom sem kell, borzasztó sokat tanultam. Már maguk az alapszituációk is újak voltak számomra, hiszen én eddig csakis a társadalom legszegényebbjeivel, a legelesettebbekkel dolgoztam. Magánklinika lévén itt a terápiáért fizetni kell, így a kliensek elsősorban a város elitje közül kerülnek ki. (A kliensek élményeiről itt olvashat az, akit érdekel a téma.) Voltak esetek, amikor ismertebb személyiségek engem nem "engedtek" be a beszélgetésekre, de legtöbb esetben nem volt gond a jelenlétem.

Nagyon izgalmas és érdekes szakmai utazás volt számomra a Prometheum Institute-tal való munka, és őszintén bízom benne, hogy egyszer még keresztezzük valahol egymás útjait. Volt szó arról, hogy esetleg terapeutaként ott dolgozzak, de az együtt töltött hónapok után mindkét oldalról úgy láttuk, hogy még korai lenne számomra ez a munkakör. Egyrészt sokat kell még tanulnom az itteni szociális rendszerről, de az itteni életről is egyaránt, hiszen olyan emberekkel kell együtt dolgozni, akik egész életüket itt élték le. Másrészt - talán a korom miatt is -, de nem vagyok teljesen kész arra, hogy pl. egy 60 éves főbírót vagy egy kegyetlenül magabiztos, kemény üzletembert terapeutaként segítsek. Sok mindent meg kell még élnem, meg kell még tapasztalnom... 

Egy másik önkéntes helyem a North York Women's Shelter (North York-i Női Menhely) volt, ahol bántalmazott nők és gyermekeik kapnak védelmet és szakmai segítséget. Gyakran nem volt egyszerű látni/tudni, főleg a gyerekek múltját és megélt tapasztalatait, nehéz sokszor bizonyos helyzetekben "szakembernek" maradni. Én azonban itt elsősorban irodai munkát végeztem, hiszen önkéntesek - érthetően - itt nem kaphatnak semmiféle szakmai munkát, még akkor sem, ha maga is szakember. Az irodai munkát kimondottan én kértem, hiszen azt reméltem, hogy ott van esélyem egy átfogóbb képet kapni a menhelyek rendszeréről: hogyan történik a befogadás, mi történik a családokkal a bentlét alatt, illetve milyen utak/lehetőségek vannak az új életkezdésre. Az ilyen jellegű menhelyek címe egyébként titkos, még mi, önkéntesek is csak a felkészítés utolsó napján kaptuk meg a címet és alá kellett írnunk egy papírt, hogy senkinek nem adjuk ki. Természetesen mindez a bentlakók védelmét szolgálja, hogy azok, akik elől menekültek (élettárs, férj...), ne tudják meg a hollétüket. Az irodai munkám során telefonokat kezeltem, más szervezetekkel tartottam a kapcsolatot, kicsit beleláthattam a lakáskeresési folyamat lépéseibe, a bentlakók számára szervezett programokba, illetve hogy milyen nehézségei/"szépségei" vannak ennek a szakágnak.

Több szempontból éreztem, hogy nem ez lesz a nekem való út: egyrészt a menhelyeken való munka elég hektikus és számomra nem elég kiszámítható/biztonságos. A legtöbben nem teljes állásban dolgoznak, hanem csak félállásban, sokszor hívás alapján, azaz nem rendszeresen. Itt arra lett volna lehetőségem, hogy én is felkerülhessek esetleg a híváslistára, ami éjszakákat, hétvégéket és ünnepnapokat is jelent természetesen.
Másrészt volt valami az alapszisztémában, amivel úgy érzem, idővel lettek volna problémáim. Ez pedig az az alapelv, ami a legtöbb menhelyen él, hogy csakis a nőkkel és gyerekekkel dolgoznak és szóba sem jöhet a család újraegyesítésének gondolata. Azaz a férfiakkal, apákkal senki nem foglalkozik. Itt nincs családterápia, nem vonják be a szakmai folyamatba a férfiakat semmilyen szinten. (Még akkor sem, ha nem kevés esetben fordul elő, hogy a nők végül visszamennek előző partnereikhez.) Én azt gondolom, hogy ha az agresszió pl. az apától jön és az anyát, illetve gyereket kiemelik ebből a környezetből, az "alapproblémát" még mindig nem oldották meg. Sokféle megnyilvánulási formája lehet a bántalmazásnak, úgy mint fizikai, szóbeli, érzelmi, szexuális, anyagi vagy szellemi, amiket nekem nehéz mind egy kalap alá venni és azt mondani, hogy mindegyik helyzetnek ez az egy megoldása lehet... 

Szóval végülis úgy döntöttem, hogy más területtel ismerkedem tovább.

A kép valóban a Queen Vic iskola egyik, a romáknak tartott angol óráján készült 

Szerencsém volt, mert még mielőtt elkezdtem volna keresgélni, felhívott egy hölgy tört magyarsággal és a segítségemet kérte a városba érkező nagy számú roma menekültekkel kapcsolatban. Közös ismerősökön keresztül talált rám és mivel otthon is évekig dolgoztam romákkal, szívesen igent mondtam. A város egyik általános iskolája, a Queen Victoria Public School keresett segítséget, amelynek környékére óriási számmal érkeztek az utóbbi egy évben magyar roma családok. Mivel sem a gyerekek, sem a szülők nem beszélik az angol nyelvet, a mindennapi kommunikáció nem egyszerű egyik oldalról sem. Azt tudni kell, hogy a menekültstátuszt kérőknek is kötelező iskolába járni, a gyerekeknek az itteni gyerekekkel együtt, azaz rendes suliba, a felnőtteknek pedig külön, ún. ESL (English as a Second Language) osztályokba. Enélkül nem is kapnának segélyt.

Szóval elkezdtem pár hónappal ezelőtt a Queen Victoriába járni, ahol többek között tolmácsolok a beiratkozásoknál, fordítok a tanárok és a szülők között, igyekszem segíteni a szülőknek, ha valamilyen kérdésük/kérésük van, bent vagyok órákon, hogy a roma gyerekeknek segítsek a tanulásban, magyarra fordítom a szükséges hivatalos papírokat vagy a tanároknak próbálok segíteni, hogy jobban megértsék a még angolul nem beszélő diákjaikat. Sokrétű az iskolai munka és meg kell mondjam, igazán élvezem. Időközben a dologból félállás lett, sőt egy másik iskola, illetve egy-két itteni segítő szervezet is kérte a segítségem, miután hallottak a nemrég szervezett Nemzetközi Roma Napok sikeréről. 

Erről azonban majd a következő bejegyzésben... :)

Popper Péter 1933 - 2010

 Őszinte sajnálattal hallottam, hogy Popper Péter, Magyarország egyik legismertebb pszichológusa tegnap, 76 évesen meghalt. Rám - ahogy sokunkra - igen nagy hatással voltak könyvei, előadásai, gondolatai. Volt, amivel egyetértettem, volt amivel nem. Volt, amin mosolyogtam és volt, amitől szomorú lettem. Akármiről beszélt,  mondanivalója sosem hagyott érzések, gondolatok nélkül. Mindig elgondolkodtatott, mindig arra ösztönzött, hogy jobban mélyére nézzek a dolgoknak. Nem meggyőzni akart, hanem kételkedésre tanított. Élni, átérezni, megélni, igazán megtapasztalni önmagunkat és a világot.

Én hálás vagyok, hogy itt volt köztünk és szellemi kihívásait nagy élvezettel vettem. Sok értékes gondolatot hagyott maga mögött, amik közül hadd idézzek fel itt néhányat:

"Akiben zűrzavar van - zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van - rendet teremt maga körül."

"Az igény valóságot szül. A dolgok megvalósulásának az a kezdete, ha makacsul rájuk gondolunk."

"Az felnőtt ember, aki el tudja viselni érzelmeinek sokféleségét és ellentmondásait." (...) "A dolgunk nem az, hogy elhazudjuk, hanem hogy egyensúlyban tartsuk belső ellentmondásainkat."

"Senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk."

"Tépd le magadról a sleppedet! Ne fájjon a szíved azért, ami elmúlt! Ami fontos volt belőlük, az már benned van, az már te vagy. S ha ott maradsz a romok között, ugyan hova épülhet mindaz, ami még előtted van?"

 "Azt gondolom, hogy mindennek az alapja – és itt nem önimádatról van szó –, hogy az embernek jóban kell lennie saját magával. Arthur Miller Bűnbeesés után című művében azt mondja a lány a szeretőjének, hogy rettenetes álmom volt az éjjel: azt álmodtam, hogy szültem egy hülye gyereket, borzasztóan nézett ki, de valami belül azt súgta, hogy ha meg tudnám csókolni, akkor minden könnyebb lenne. És akkor hatalmas erőfeszítések árán ráhajoltam, megcsókoltam, és ettől minden könnyebb lett. Aztán így folytatta a lány: tudod, rájöttem, hogy így vagyunk a saját életünkkel is. Időnként nem olyanná szüljük, mint amilyennek szeretnénk, de mégsem tudunk mást tenni, mint azt, hogy magunkhoz öleljük, és azt mondjuk: te vagy az én egyetlen életem. Ha elfogadja az ember a saját életét, akkor el tud fogadni majd másokat is. Sokan önmagukban nem boldogok, és azt gondolják, hogy majd egy másik ember boldoggá teszi őket, csakhogy ez teljesen reménytelen vállalkozás, mert a világ és a környezetünk arra felel, amit magunkból kifelé sugárzunk. Külső megváltás nem fog jönni."

Just because...

...it gives you a sense, how I felt today. :)



Nagyon kellemes hétvégét mindenkinek! :)

Változások a menekültügyi rendszerben

Az utóbbi időben sokan kérdeznek az otthonról érkező menekültáradatról. A téma az elmúlt egy évben vált különösen aktuálissá - az olimpiára látogató, majd menekültstátuszt kérőkről már nem is beszélve. 

Tény, hogy mostanság nagyon sokan érkeznek Magyarországról menekültkérelemmel.
Tény, hogy Kanada nem fordítja vissza a kérelmezőket, hanem (akit már beengedtek) azok kérelmét megvizsgálják.
Tény, hogy eddig a folyamat sokszor évekig tartott, így vannak/voltak olyanok, akik akár 4-5 év után kapták meg pl. a visszautasító határozatukat.
Tény, hogy itt tartózkodásuk alatt a kérelmezők segélyt kapnak, és különféle segítségeket a mindennapi élethez.
Tény, hogy Kanada igyekszik mihamarabb munkavállalói engedélyt is biztosítani a várakozók számára, hogy ne csak a segélyből kelljen megélniük.
Tény, hogy a rendszert (ki)használva, nagyon sokan jöttek be az országba menekültként, kapták meg a munkavállalói engedélyt, majd állították le a menekültkérelmüket s tűntek el a hatóság szemei elől...
S az is tény, hogy Kanada ezen a 'lyukas' rendszeren nagyon hamarosan változtatni fog.

A változtatás több területet is érint majd.

Kanada a jövőben még több menedékjogot kérőt tervez befogadni az országba és még több pénzt szeretne pumpálni az itteni letelepedésüket/otthonteremtésüket segítendően. Ehhez azonban változtatások szükségesek. Az elbírásálási időtartamon feltétlenül csökkenteni fognak, hogy a valódi/hiteles menekültek minél hamarabb megkapják a papírjaikat, míg a nem megalapozott kérelmeket minél hamarabb elutasítsák.

Amint látjátok, a rendszer továbbra is nyitott marad, hiszen Kanada minden évben több menekültet fogad be, mint bármely más ország a világon. Csak Torontóba több, mint 8000 menekült érkezik minden évben, ami majd 10%-a az országba érkezőknek). Azonban a hézagokat be kell tömni, mert a rendszer kihasználása senkivel szemben sem tisztességes. Gondoljunk csak a hivatalos úton bevándorolni szándékozókra, akik gyakran szintén éveket várnak a papírjaikra, míg a menekültrendszert kihasználók nem valódi menedéket kérnek, csak egyszerűen kiskapukat keresnek.

Az új rendszer alapján a menekültjogot kérőket két nagy csoportba sorolják majd, mégpedig aszerint, hogy az illető "biztonságos" vagy "veszélyes" országból érkezik-e. Természetesen a csoportokat a kanadai állam előre meghatározza majd. A tervek szerint minden kérelmező első interjúja az érkezését követő 8 napon belül meg kell történjen, az ügy meghallgatása pedig 60 napon belül. A biztonságosnak ítélt országból így a kérelmezők egy hónapon belül vissza kell térjenek, az elfogadottak pedig megkapják a menekültstátuszt és igényelhetnek kanadai tartózkodási papírokat. Ezzel az új rendszerrel Kanada kb. 2500 több kérelmet tud majd elfogadni évente, mint eddig, s több pénz jut a menekültek új otthonteremtésének támogatására is.

Mindez számunkra, magyarok számára azt is jelenti, hogy Kanada nem a vízumkényszer bevezetésével tervezi megoldani a  magyar és cseh menekültáramlatot, hanem egy hosszabbtávú megoldással és egy átláthatóbb rendszer bevezetésével. 

Mivel az utolsó otthon dolgozott éveimben (cigánytelepeken élő) magyar romákkal dolgoztam, mint gyermekvédelmi szociális munkás, talán nem meglepő, hogy az utóbbi hónapokban itt is megtalált pár szervezet a menekültkérő romákkal való szakmai munka kapcsán. Több szinten is kapcsolatba kerültem az itt élő romákkal, akik nagy része szintén Miskolcról (vagy a környékről) érkezett, mint én is. Ezekről a szakmai munkákról hamarosan írok még bővebben. 

Kanadai Húsvét - kanadai receptekkel

Nem ez az első alkalom, hogy a húsvétról írok, így most (magamhoz képest :) rövid leszek. A korábbi bejegyzést a kanadai húsvétról itt olvashatjátok. Ahogy annak idején is írtam a "Húsvét", angolul "Easter" eredetileg a héber Pesach szóból ered, s "érdekes" módon a legtöbb nyelvben ehhez is hasonlít. :-) Hogy csak egy párat említsek: latin - Pascha, dán - Paske, francia - Paques, olasz - Pasqua, lengyel - Pascha, román - Paste, portugál - Páscoa, stb". A magyar húsvét szó eredetét én sajnos azóta sem ismerem, így ha valaki ki tud segíteni, nagy örömmel veszem. :)

A Húsvét itt Kanadában is nagy és fontos ünnep, hiszen a lakosság legnagyobb hányada (77%) keresztény vallású. S mint a keresztények számára mindenfelé a világban, a Húsvét az egyik legfontosabb ünnep. 

Nálunk a Nagypéntek az állami ünnep, azaz munkaszüneti nap és ezen a hosszú hétvégén mindenki a saját vallásának (már ha van, hiszen 16%-nak nincs) megfelelően ünnepel. Vannak, akik a tavasz eljövetelét ünneplik, mások a termékenységi ünnepeket, s vannak, akik elsősorban Jézus keresztrefeszítését majd feltámadását. Mindezek okán a kanadai húsvétot nagy általánosságban olyan események jellemzik, mint a húsvéti tojásvadászat, a tojásfestés vagy a családdal/barátokkal való közös ünneplés. Ily módon mindenki részt vehet az ünneplésben - keresztények és nem keresztények -, hogy minél több színt adhassanak az ünnepi hangulathoz.

A tojásfestés és -vadászat mellett a húsvéti ebéd itt is tradíció. A sonka persze itt is elmaradhatatlan, ahogyan a bárányhús vagy a friss zöldségek és gyümölcsös sütemények is. Íme pár recept, aki szeretne kipróbálni egy-két kanadai receptet. :)

Előételek:
- Mixed Green Salad with Baby Beets, Baby Leeks, Goat Cheese and Walnuts with a Citrus Vinaigrette
(Vegyes zöldsaláta céklával, póréhagymával, kecskesajttal és citromecetes dióval)
- Asparagus and Morel Soup (Spárga és gombaleves)
- Még több asparagus recept (spárga)


Főételek:

- Rack of Lamb with Mint and Capers (Bárányborda mentával és kapribogyóval)
- Glazed Ham with Apricot-Mustard Sauce (Megkent sonka sárgabarackos-mustáros szósszal)
Receptek a sonkaszószhoz.
- Herb-Crusted Lamb Leg with Potatoes (Báránycomb fűszeres köntösben krumplival)
- Apricot Gazed Rack of Lamb (Sárgabarackkal megkent bárányborda)
- Asparagus with Lemon Butter and Parmesan (Spárga citromos vajjal és parmezánnal)
- Grilled Asparagus with Parsley Pesto (Sült spárga petrezselyemszósszal)
- Green Been Casserole (Zöldbab ragu/casserole)
- Potatote Au Gratin (Krumpli "Au Gratin") Videós recept

Desszertek:
- Strawberry and Rhubarb Tart (Epres és rebarbarás gyümölcslepény)
- Lemon Pineapple Brulee Tart (Citromos, ananászos gyümölcslepény)
- Classic Carrot Cake (Klasszikus Répatorta - az egyik kedvencen)
Még több répatorta recept :))
- Carrot Cheesecake with Marzipan Carrots (Répás sajttorta marcipán répákkal)
Hogyan díszítsük fel a húsvéti tortánkat? Videó
- Scalloped Pineapple
- Banana Pudding wirt Meringue (Habos banánpuding)

Mindenkinek kívánok nagyon kellemes Húsvéti Ünnepeket, finom ételeket, sok locsolkodót és napsütéses, boldog tavaszt!