Kedvenc könyveim 2009-ből

Manka írt tegnap az ezévben olvasott kedvenc könyveiről, amit megmondom őszintén, már igen vártam. :) Sőt, hamarosan a felhívásra valószínűleg még több blogon olvashatok majd hasonlókról, amit mindig nagyon élvezek. Megtudni, ki mit olvasott, milyen típusú könyveket szeret, no és persze új könyvötletekhez jutni ily módon... Hagyomány lett ez errefelé a blogvilágban egy ideje... (2007, 2008) Így hát íme az én 2009-es listám:

1. We Need to Talk About Kevin - Lionel Shriver (Beszélnünk kéne Kevinről) 

A könyv nem könnyű témát dolgoz fel. Nehezen is kezdtem bele, jó ideig várakozott a polcon, mire eljött az ő ideje. De a végére abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam, mert egy nagyon erőteljes, őszinte, stítusosan megírt könyv emberi érzelmekről, a gyermekvállalás döntéséről, szülő-gyermek viszonyról, a szeretet határáról... A könyv hátulján ez olvasható: "Eva soha nem akart igazán anya lenni - és feltétlenül nem egy nem szeretetreméltó fiúénak, aki hét iskolatársát, egy büfést és egy imádott tanárt, aki barátkozni próbált vele, gyilkol le két nappal a tizenhatodik születésnapja előtt. Most, két évvel később, elérkezett az idő Eva számára, hogy egy ijesztően egyenes és őszinte levélsorozatban szembenézzen házassággal, karrierrel, családdal, szülőséggel és Kevin szörnyűséges tombolásával  - melyet az időközben eltávolodott férje, Franklyn részére ír.  Eva, aki a kezdetektől nincs kibékülve a szülőséggel járó áldozatokkal és társadalmi visszaeséssel, attól fél, hogy az ő nyugtalanító ellenszenve saját fia iránt talán oka lehetett Kevin nihilsta útvesztésének."

A könyvből jelenleg éppen film is készül, amit én is csak most fedeztem fel, miközben kerestem a könyv fedőlapját. A főszerepet Tilda Swinton fogja alakítani, és őszintén szólva, a nehéz téma ellenére kíváncsian várom, milyen film kerekedik majd ki a könyvből. Akit bővebben érdekes a téma, egy BBC rádióbeszélgetést hallgathat meg az az íróval erről a könyvéről, illetve alatta egy rövid videót:

2. Remélem az újraolvasott könyvek is számítanak! :) Amikor ugyanis ősszel végre megérkezett Torontóba az otthoni könyvtáram, az egyik könyv, amit rögtön a kezembe vettem, Vámos Miklós Apák Könyve volt. (Van egyébként abban valami pozitív, hogy egy ideig nincsenek velünk a rég megszokott dolgaink. Mert amikor újra velünk vannak, olyan kicsit, mintha újak lennének. Én annyi könyvnek örültem meg és fedeztem fel őket újra ezen az alapon... :))

Vámos Miklóst egészen biztosan nem kell bemutatni senkinek. Nagyon kedvelem őt, mint írót és mint embert is. Szerettem nagyon a tévéműsorait is, például a Lehetetlent, amiben a "régimódni, ráérős történetmesélés hagyományait elevenítette fel." Emlékeztek, ugye? :) Hála az internetnek, sok részletet találtok a YouTube-on ebből vagy a Rögtön jövök című műsorából is. Nézzetek bele, olyan jó visszanézni őket!

Na de az Apák könyvénél maradva az előző könyvajánlóhoz hasonlóan íme itt is a hátsó borító szövege:

" Olyan regényt akartam létrehozni, mely után akár hosszabb időre is letehetem a tollat. Ezzel a könyvvel búcsúzom a huszadik századtól, föltehetően a nagyobbik felétől. (Ötvenéves vagyok.)

Ady Endre két, számomra különösen becses sorával bocsátom útjára:

"S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni,

Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni."

Az Apák könyve családregény. Tizenkét nemzedékről szól, legfőképp azoknak elsőszülötteiről, háromszáz évnyi utazás a magyar térben és időben, a magyar történelemben és sorsban, valamint a magyar nyelvben is, hiszen az 1700-as években kezdődő história nyelve valamelyest igazodik a cselekmény zsinórjához, azaz fokozatosan fiatalodik. Fáj most, hogy e regény számomra befejeződött, úgy érzem, többé már nem az enyém. Nem baj.

Ha szerencsém van, az Olvasóké lesz - s marad.

Ajánlom az Apák könyvét az édesapáknak. Meg a fiaiknak.

Meg a hozzájuk gyöngéd vagy rokoni szállal kötődő asszonyoknak és lányoknak."

Ez pedig a könyv ajánlója a New York Times oldalain, ugyanis a világ ezen oldalán is egyre kedveltebb a mű, és általa Vámos. A cikk végi üzenet Vámos kiadójának: "More, please!" Nagyon remélem, hogy egyre több Vámost olvashatok majd angolul is!

Videóként Vámoshoz a könyvhöz tartozó itteni reklámanyagot tettem be:

3. Who Moved My Cheese - Spencer Johnson (Ki vitte el a sajtom?)

Ezt a könyvet abban a magán terápiás központban adták a kezembe (Prometheum Institute), ahol gyakorlatoztam a nyáron. Ide nagyrészt a város elitje jár segítségért, hogy életük nehézségeivel megbírkózzanak (pl. alkohol-, drogfüggőség, agressziókezelés, szexuális viselkedésproblémák, inaktivitás stb.) A terápia során folyamatos 'házi feladatokat' kapnak a kliensek, pl. könyvek formájában. Ezt a történetet mindig nagyon érdekes és elgondolkodtató beszélgetések követték... A könyvben leírt "elmélet" abban segít, hogyan nézzünk szembe az élet állandó változásaival  és jöjjünk ki jól belőlük. A könyvön ez olvasható bemutatásképp:

"A 'Ki vitte el a sajtom?' egy egyszerű példázat, mely mély igazságokat tár fel. Egy fantasztikus és szemet felnyitó történet négy karakterről, akik egy 'labirintusban' élnek és 'sajtot' keresnek, hogy táplálkozzanak és boldogok legyenek. (...) A 'Sajt' természetesen egy metafora arra, amit az életben akarunk magunknak - legyen az egy jó állás, szerető partner, pénz, javak, egészség vagy spirituális útkeresés. A 'Labirintus' pedig az a hely, ahol mindezeket keressük - legyen az egy munkahely, ahol dolgozunk vagy a család vagy közösség, amiben élünk.

A történetben szereplők váratlan változással szembesülnek kis életükben, amikor felfedezik, hogy a Sajt eltűnt. Mindannyian másképp adaptálják a változást (azaz egyikőjük sehogy sem).  Idővel és persze tapasztalatokkal egyikük végül sikerrel veszi az akadályt, sőt, még jobban is jön ki belőle. Amit pedig útközben tanult, felírja a Labirintus falára. (...)"  Ezekket olvasva a történet során felfedezhetjük magunkban, mi hogyan kezeljük a változásokat a saját kis életünkben. Hiszen egyetlen állandó és örök dolog van az életben: ez pedig a változás. A világtörténelem során is mindig azok maradtak fent és erősödtek tovább, akik legjobban alkalmazkodtak az állandó változáshoz. A könyv kb. egy óra alatt elolvasható, de ahogy írják is, az általa tett 'felfedezések' egy életen át velünk maradnak. Aki teheti, olvassa el! :) Íme egy vicces videó róla:

4. The Translator - Daoud Hari (A tolmács)

Az évem egyik egyértelműen kimagasló olvasmánya Daoud Haritól A Tolmács című könyv volt. Újra egy történet, egy ember, aki sok mindent képes volt megváltoztatni maga körül. One man who has really made a difference in the world.

Daoud a Darfur-i tömeggyilkosságok egy túlélője. Miután faluját megtámadták a Janjaweed harcosok és mindenki menekülni próbált a területről, Daoud a visszatérés mellett döntött, mert úgy érezte, angol tudásával sokat segíthet a külföldi tudósítóknak, hogy a világ minél pontosabban megtudja, mi folyik Darfurban.

Újra, a hátlap szövege:

"Daoud Hari fiatalkora a bátorságról és hihetetlen kalandokról szólt. A Tolmács egy izgalommal teli, szívettépő és mélyen megindító memoár arról, hogy egy ember hogyan képes változást hozni, történelmünk egyik legnagyobb történetének hiteles beszámolója: a Darfur-i fajírtás története.

2003-ban, Daoud Hari, egy Zaghawa törzsbeli, egyike volt azon százezreknek, akik faluját megtámadták és akiket a szudán kormány csapatai elüldöztek otthonukból. Habár Haoud faluját porrá égették, családját megtizedelték, ő maga életben maradt, és idővel biztonságos területre érkezett a határ mentén. Magasfokú ango tudásával azonban Hari tolmácsként és 'idegenvezetőként' dolgozott. Munkája során így kénytelen volt vissza-visszatérni Darfur sötét területeire - életét kockáztatva újra és újra, hogy segítsen népe történetét eljuttatni a határokon túlra, hiszen még mindig van idő megmenteni őket."

Nem véletlenül írja a The Wasington Post, hogy A Translator az év egyik legnagyobb kis könyve, ha nem minden időké. Mivel Daoud számára sem anyanyelv az angol, így könnyen olvasható; mivel Daoud nem magasan iskolázott, így leírásai egyszerűségükben szívbemarkolóak, őszintén tiszták és felejthetetlenek. "It will change the way you think forever."

5. Ordinary Sparkling Moments - Christine Mason Miller (Hétköznapi Ragyogó Pillanatok)

Christine blogjának már jó ideje rendszeres olvasója vagyok. Kreatívnak és kiváltképp érdekesnak találom a munkáit, az írásait pedig mindig élvezem. Mióta előszőr olvastam blogján a könyvéről, azóta szerettem volna megrendelni, ami ezév nyarán végre meg is történt. Olyan inspiráló és pozitív energiával feltöltő élmény volt, amilyennek nem is reméltem. S hogy nála mit olvashatnátok a könyv hátoldalán?

"Lehetséges-e igazi értelmet találni a mindennapi életünkben? Valóra válthatók-e a nagy bölcsességek, miközben tesszük a feladatainkat, mosogatunk és befizetjük a számlákat? Ordinary Sparkling Moments - az írás, kollázs és fotózás élvezetes együttese a nemzetközileg is elismert Christine Mason Millertől - ezeket a kérdéseket vizsgálja és még tovább is megy: azokat a mélyebb igazságokat ünnepli, melyek életünk legegyszerűbb pillanataiban várják, hogy felfedezzük őket. Ez a könyv egy 40-es nő saját tapasztalataira építkezve íródott, aki eljutott oda, hogy merjen hagyatkozni a saját megérzéseire, hitére, tudására, melyet csendes (ön)megfigyelésekből és az élet mindenféle élményeinek értékeléséből merít, legyen az kimagaslóan nagyszerű vagy hétköznapi rutin. Igaz az élet sok-sok pillanata átlagos/hétköznapi, de a felszín alatt sok-sok ragyogás és öröm lakozik. Az Ordinary Sparkling Moments című könyv mind ezen egyszerű,  'szokatlan' élethelyzeteket ünnepli, ahol igazi értékek találhatók, ezeket a 'meglepő' utakat, melyen önmagunk legautentikusabb hangára találhatunk rá."

Christine pár mondata a könyvvel kapcsolatban: "Our journey as a human beings are not about following a pre-ordained path, but about creating that path. Life rarely makes any more sense when things are done 'in order'. Life makes sense when we are centered in aour hearts and we let go of resisting how our our unique journey needs to be unfold in its own beautifully unruly way."

A könyvvel egyébként Christine-nek van egy érdekes projectje, aminek én is kicsit részese vagyok/leszek. (Ezért láthatjátok a blogomon az I'm a Book Fairy logót, nem pedig mert elment az eszem teljesen. :) Szóval Christine arra keresi a választ - ami egyben egyfajta köszönetnyílvánítás is, hogyan reagálnak az emberek az Föld különböző részein, ha mindennapjaik során találkoznak egy csomaggal, amire annyi van írva: Ez egy ajándék Neked. :) Vajon elhisszük-e, hogy a Neked azok esetleg mi vagyunk? El merünk-e fogadni egy ilyen váratlan ajándékot az 'élettől', legyen az az autónk ablaktörlőjén, a buszmegállóban a padon vagy az utcán mellettünk a földön? Ily módon Christine 100 könyvét ajándékozza el világszerte, amiket vagy ő maga hagy  hátra valahol, amerre az útja viszi, vagy barátai/ismerősei a világ minden táján. Így történt velem is, hogy miután elolvastam a könyvét, írtam neki egy levelet, és felajánlottam, hogy itt Torontóban vagy esetleg ha hazalátogatok, akkor Magyarországon én is örömmel leteszek egy-egy könyvet a százból. ;)) Egyenlőre még nem került rám a sor, így valószínűleg én már csak 2010-ben leszek Book Fairy, de mindenesetre alig várom, hogy részese lehessek ennek a nagyvonalú ajándékozásnak, amivel Christine azért ad köszönetet, hogy könyvével egy nagy álma válhatott valóra. A fenti linken a kezdetekről olvashattok, itt pedig az összes eddigi Book Fairy kalandjairól. :) Sőt, a Book Fairy-k mellett gyakran a megtalálók leveleibe is beleolvashattok...

Christine munkáit többek között a Demdaco is terjeszti, itt találjátok a kollekciót. 

És ha már mindenki kapott videót is, akkor álljon itt Christine-től is egy. Enjoy.

Bízom benne, hogy lesznek köztetek olyanok, akik kedvet kapnak majd a fenti könyvek valamelyikének elolvasására! Akkor már biztosan megérte írni róluk. Beszélgetni, véleményt, gondolatokat cserélni könyvekről pedig az egyik kedvenc szórakozásom. ;))