Természetesen EarthHour nem elsősorban csak egy óráról szól... nem az energiáról, amit egyetlen óra alatt megspórolunk.
Sokkal fontosabb a kezdeményezés üzenetértéke, hogy mire is vagyunk képesek együtt!! :) Az Earth Hour egy nagyon szép, pozitív emlékeztető arra, mi mindent tudunk mindannyian tenni a Földünk érdekében. Nap mint nap. Íme pár példa:
Csak a legszükségesebb esetekben használj autót, helyette sétálj inkább vagy használd a tömegközlekedést. Csak 10% kevesebb autóhasználattal évente 600 kg kibocsátott CO2-t spórolhatunk meg.
Egyél helyi termékeket. Kanadában pl. az ételeink majdnem 60%-a importált, és egy átlagos étel 2.000 km-t utazik, mielőtt elérne hozzánk... A helyi termék egyértelműen frissebb. :)
Repülj kevesebbet, szintén a CO2 kibocsátásának csökkentése érdekében.
Légy energiatakarékos! Ha pl. valamilyen új háztartási készüléket vásárolsz otthonra, keressetek egy energiatakarékosat. Az egyik legnagyobb fogyasztású készülékünk pl. a hütőszekrény.
A ruhaszárító használata helyett inkább csak akaszd ki a ruhákat.
Húzd ki az éppen nem használt elektromos termékeket, hiszen azok kikapcsolva is fogyasztanak energiát.
Ma van az utolsó napja a Vancouveri Paralimpiai Játékoknak. Izgalmas és számomra igen megható, fantasztikusan inspiráló másfél héten vagyunk túl. Akik követték az előző napok eseményeit, tudják, miről beszélek. :)
Öt sportág szerepelt a 2010-es olimpián: alpesi sí, biathlon, sífutás, kerekesszékes curling és sledge jéghoki (ennek nem tudom a magyar megfelelőjét... szánkós jéghoki?). Mindkét magyar versenyő az alpesi sí kategóriában indult (Dani Gyöngyi - alpesi sí, női szlalom, ülő; Koleszár Balázs - alpesi sí, férfi szlalom, álló). Őszintén gratulálok nekik a kijutáshoz és a részvételhez, egészen biztosan nagyszerű élmény lehetett részese lenni az olimpiának! :) A kanadai paralimpiai sportolók is nagyon szépen teljesítettek és nem egy érmet szereztek az országnak. Amiről eddig én tudok, az 8 arany, 5 ezüst és 3 bronz!! :))
A korábbi olimpiai videókból a 17. nap videója jutott most eszembe, ahol az egyik paralimpiai manager beszél a paralimpiai sportágakról. "Azt hiszem, igaza van abban, hogy nem ismerhetünk meg igazán egy sportot addig, amíg nem látjuk annak megfelelőjét a paralimpián. Látni pl. egy látássérültet 100 km/órás sebességgel száguldani lefelé a lejtőn valóban hihetetlen élmény..."
Íme pl. egy videó Verena Betele, paralimpiai nagykövettel, aki látássérültként az alpesi sí és biatlon sportágakban versenyzik.
Megtudhatjuk pl. tőle, hogy a biatlon, mint paralimpiai sportág 1984 óta létezik a vak, illetve látássérültek számára. Ebben a sportágban mindenféle fizikai nehézséggek küzdők indulhatnak, így háromféle csoport létezik a sportágon belül: az ülő sportolók, az álló sportolók és a vak, illetve látássérült sportolók. Ugyanez a három csoport az alpesi sielők között is megvan. A vak, illetve látássérültek esetében egy segítő fut előttük a versenyzők előtt, hogy segítse a sportolót a tájékozódásban. Ahogy Verena elmondja, a segítőknek állandóan hátra kell nézniük a versenyzőre, így gyakran van problémájuk a nyakukkal. A segítők szavakkal mondják a sportolóknak, hogy pl. egyenes rész következik vagy éppen fordulni kell, az óramutató járásának megfelelő szögben. Ha bukkanó jön, azt is igyekszik átadni a versenyzőnek, azaz tkp. mindent, amit ő lát, de a versenyző nem.
A sportolók, egy pár évtizede kidolgozott százalékos rendszerben versenyeznek egymással. Eszerint kap mindenki a sérülésének megfelelő százalékot, ami a versenyben meghatározott időbeni előnyt jelent. Így valóban csak három aranyérmet osztanak ki a három csoportban és nem pl. huszat, mint annak előtte. A Verena szerint ez a rendszer egy abszolút fair versenyt tesz lehetővé számukra.
Azt gondolom, hogy a sport fantasztikus dolgokat hoz ki az emberekből, legyenek akár egészségesek, vagy valamilyen fizikai nehézséggel küzdők. Néha azt látja, érzi az ember, hogy nincs határ, hogy szinte minden lehetséges. Ez az érzés a paralimpiát nézve még jobban felerősödött és élt bennem. Egy-egy összefoglaló után abszolút inspirálva, feltöltődve, még pozitívabbnak éreztem magam, ami nagyszerű dolog! :) Átsütött a képernyőn az emberség, a hit, a kitartás, a küzdeni akarás, a sportszellem...
Az ember az utóbbi pár napban abszolút nem a fizikai hátrányokat látta a paralimpián, hanem fantasztikus sportolókat, fantasztikus sportágakban. Olyan jó lenne, ha ezt a szemüveget a hétköznapokba is magunkkal vinnénk... mindannyian... mindenhová... amig eggyé nem válunk vele... amíg természetes részünkké nem válik...
Örülnék, ha minél többen megnéznétek az alábbi videókat. Az első kettőhöz angol tudás sem kell, a képek önmagukért beszélnek...
A paralimpiai szellemiségről...
A 2010-es vancouveri paralimpia egyik reklámja...
Az egyik paralimpiai sportágról, a Sledge Hockey-ról... (Greg Westlake, a kanadai csapat játékosa)
Kérdések és válaszok... (Melanie Schwartzzal, egy paralimpiai alpesi síelővel)
Ahogy az minden évben lenni szokás, március 17-én hatalmas ünnep van a városban - köszönhetően Torontó igen nagyszámú ír lakosságának (korábbi bejegyzés és háttérinfó itt). Pár óra múlva indul a felvonulás a belvárosban, no és persze munka után akármelyik pub-ba is néztek be, a hangulat fergeteges lesz. Az írek egyik legnagyobb nemzeti ünnepét sok városban ünneplik a világon, íme néhány, hátha éppen arrafelé vagytok: Montreál (Quebec), Ottawa (Ontario), New York (NY), Phoenix (AZ), Sydney (Australia), Aukland (New Zealand), Manchester (England), Tokyo (Japan).
Persze St. Patrick Napja természetesen nem létezhet ír zene, toast, étel és ír sör nélkül, így mindegyikből álljon itt egy kis ízelítő. :))
A híres ír ragu
Az igazi, autentikus ír pörkölt elmaradhatatlan kellékei a bárány, krumpli és a répa. :)
6 személyre
Melegítsd meg az olajat közepes lángon egy nagy edényben. Add hozzá a bárány darabokat és főzd - gyengéden kevergetve - amíg szépen megbarnulnak. Sózd, borsozd.
Add a húshoz a felszeletelt hagymát, répát és pasztinékot, majd gyengéden főzd őket együtt pár percig. Öntsd hozzá a vizet. Ezután fedd le, várd meg, míg forrni kezd, majd vedd le a lángot egész alacsonyra. Párold a ragut kb. egy óráig vagy akár tovább, a hús puhaságától függően.
Végül tedd a raguba a krumplit is és párold még egy 15-20 percig, melőtt hozzáadnád a póréhagymát és a rozmaringot. Ezután már fedő nélkül folytasd a párolást, amíg a krumpli meg nem puhul, de még egyben van. Rögtön, még jó forrón tálald meghintve egy kis petrezselyemmel. Sötét ír sör és friss kenyér illik hozzá. :)
Ír baráti toast:
"May the lilt of Irish laughter lighten every load. May the mist of Irish magic shorten every road... And may all your friends remember all the favours you are owed!" Ír toast a hosszú életre:
"Here’s to a long life and a merry one. A quick death and an easy one A pretty girl and an honest one A cold beer – and another one!"
Nos, ami az ír söröket illeti, íme az állítólagos 10 legjobb. Aki mélyebb ismeretekre vágyik az ír söröket illetően, ezt a guide-ot ajánlom figyelmébe.
Beamish Stout
Guiness Draught
Guiness Extra Stout
Murphy's Irish Stout
Ohara's Celtic Stout
Harp Lager
Kinsale Irish Lager
Kilkenny Irish Cream Ale
Murphy's Irish Red
Smithwick's Irish Ale
Mindenkinek kívánok egy jóhangulatú, ír zenével fűszerezett St. Patrik Napot!!! :)))))
Na jó, ez talán kicsit nehezen volt érthető... :))
Plusz ráadásként egy idétlen videó arról, hogyan ünnepeljük e jeles napot igazi írek módjára.
Egy kis (olimpiai) szünet után íme Kanada következő természeti csodája, mégpedig Quebecből.
Mint tudjuk, meteoritok csapódnak be időnként a Föld légkörébe, habár legtöbbször még még a földetérés előtt elégnek. Kanadában 26 regisztrált meteorit kráter található, melyekből a legjobb állapotban fennmaradt a Cratère de Nouveau-Quebec nevezetű. Angolul New Quebec Crater vagy Pingualuit kráter néven ismert. Ez utolsó verzió a helyi inuit nyelven annyit jelent: "ott, ahol a föld megemelkedik". A kráter kb. 3.4 km átmérőjű, ami akkor keletkezett, mikor egy meteorit becsapódott az észak-quebeci Ungava-félszigetbe úgy 1.4 millió évvel ezelőtt. Geológiai mértékkel mérve így ez a kráter elég fiatalocska. :)
Ma a kráter egy 252 méter mély tónak ad helyet, ami az egyik legmélyebb tó egész Észak-Amerikában. A tó emellett az egyik legtisztább természetes víz is a világon, melynek sótartaloma kevesebb, mint 3 ppm. (Csak az összehasonlítás kedvéért: a Nagy-Tavak értéke 550 ppm.) A víz se ki, se be nem folyik a mederből még csak kicsit sem, így a tó vize kizárólag esőből és hóból gyűlt össze és kizárólag párolgással veszít a mennyiségéből.
Quebec ezen régiójának neve, ahol a kráter is található, Nunavik, az inuitok szülőföldje. (A területen egyébként két másik kráter is található.) Egyedi és különleges része ez az országnak, ahol nyáron szinte sosincs éjszaka, télen pedig csak pár órára jön fel a nap. Nyáron a tajga és tundra sokszínű állatvilága, télen pedig az Északi Fény vagy a az egyike azon érdekességeknek, melyek a sokszor zord időjárás ellenére is sokakat vonzanak a vidékre. Az alábbiakban pár képet láthattok a vidékről és a kráterről, majd egy videót , amerikai kutatók kráter körüli munkálatairól.
"Egy társadalom nem élhet tabuk nélkül, de anélkül fejlődni sem tud , hogy ne feszegetné azokat."
Gunter von Hagens
Egészen biztosan szinte mindenki hallott már Gunther von HagensBody Worlds nevezetű kiállításairól, amelyekkel 1996 óta járja a világot, s melyek közül egy már Budapesten is megtekinthető volt. Nos, a harmadik kiállítása, középpontjában az emberi szívvel múlt héten zárult itt Torontóban, amire Andi barátnőmmel nekem is sikerült eljutnom a múlt hónapban. Már az elsőt is nagyon szerettem volna megnézni, 2005-ben, aminek fél millió látogatója volt a városban, de arra valahogy nem került sor. Most azonban végre személyes tapasztalatom is van a nagyon sokat vitatott, de annál izgalmasabb Body Worlds-ről. Mindkét torontói exhibition az Ontario Science Centre-ben volt látható, amit én alapvetően is nagyon szeretek és amiről mindenképpen írok majd hamarosan - nem is értem, hogy hagyhattam ki eddig. :)
(Aki éppen Torontóban tartózkodik vagy utat tervez errefelé és érdeklődik a tudományok ill. a különféle technológiák iránt, szerintem ne hagyja ki. A gyerekeknek különösen nagyszerű program lehet, hiszen sok mindent ki lehet próbálni, meg lehet fogni! Érdemes akár egy egész vagy fél napot is eltölteni ott.)
Na de vissza a Body Worlds-höz. A kiállítások mindegyikén konzervált, igazi emberi testeket nézhetünk meg teljes valójukban, köntörfalazás nélkül. A látvány számomra abszolút lenyűgöző és elgondolkodtató volt! Mindannyian tanultunk biológia órákon az emberi testről, de így, nyers valóságban, ennyire "lecsupaszítva" látni önmagunkat valóban egyedi élmény. Tudom, hogy néhányakat taszít már a gondolat is, hiszen több barátom határozott nemet mondott a kérdésemre, hogy eljönnek-e velünk. Szerintem azonban a tudás ebben az esetben is hatalom. Ráádásul rá kellett jöjjek, hogy szépségről nem csak akkor beszélhetünk önmagukkal kapcsolatban, ha minden a helyén van, beleértve a bőrünket is. A belső szépségről elsősorban a lelki tartalmakra gondolunk, de higgyétek el, mi belülről a szó legszorosabb értelmében is különlegesek és szépek vagyunk. Én legalábbis így éreztem a látottak után.
Pár szóban a konzerválásról, azaz egészen pontosan a plasztinálásról. A plasztináció tkp. a szövetek folyadék- és zsírtartalmának eltávolítását, majd ezután műanyaggal helyettesített tartósítását jelenti. A test folyadéktartalmának eltávolítása után első körben acetont juttatnak a folyadékok helyére. Ezután egy vákuumkamrában a félkész preparátumot szilikonba teszik, így az aceton elpárolgásakor a helyére műanyag kerül. Ezzel a módszerrel a testek abszolút időtállóak lesznek, sőt alakíthatók, így könnyen bemutathatók.
A módszer segítségével kivételes látvány tárul elénk az testünkről, annak működéséről, szerkezetéről. Nagyon érdekes látni egy-egy szerv elváltozásait is, vagy pl. hogyan néz ki egyik-másik ismert betegség valójában. Az emberben szerintem mindezeket látva egyszerűen automatikusan kialakul egy másfajta, talán mélyebb tudatosság a testét illetően. Így a szervezők egyik alapvető céljukat véleményem szerint egyértelműen elérték a kiállítással.
Ahogy már említettem, ennek a kiállításnak a szív, "A szív története" volt a középpontjában. Több helyen olvastam korábban: milyen jó, hogy a testekkel kapcsolatos kezdeti sokk időszakának vége, mert így sokkal specifikusabb és fókuszáltabb kiállításokat tudnak összeállítani. Nos, nincs összehasonlítási alapom, de az tény, hogy A szív története egy nagyon logikusan felépített, lépéséről-lépésre egyre mélyebb és összetettebb információkat tartalmazó kiállítás volt. Igyekeztek odafigyelni többek között arra is, hányan vannak bent egyszerre a teremben, hogy ne legyen túl zsúfolt, másrészt csak egy "út" vezetett előre, azaz mindenki ugyanabban sorrendben látott mindent, így valóban lehetett egymásra építeni a látottakat. A kiállítás azt igyekezett bemutatni, hogy a szivünk hogyan viszonyul hozzánk és mi hogyan viszonyulunk hozzá. Hogyan kapcsolódik a testünk különböző részeihez, vagy hogyan vélekedünk róla, mint "tárgyról" vagy mint egy "ideáról."
Az alaphangulatot megadva, belépéskor az ember a szív dobogását hallhatta, mint egyfajta üdvözletet. A kiállítás végefelé sok-sok hatalmas hordó állt nem messze a kijárattól, amely azt a kb. 6800 liter vért szimbolizálta, melyet a szivünk egy nap alatt pumpál a testünkbe. Valóban fantasztikus, nem? A sok csoda ellenére érdekes módon a szívünkre csak akkor gondolunk leginkább, ha valamilyen problémánk van vele. Pedig mi van más, mi fontosabb lenne számunkra a mindennapi jólétünket, életünket illetően? Az este alatt valóban egyre erősebben éreztem, hogy a testem nem csak úgy itt van körülöttem... hanem az enyém, az énem része... sőt, az életminőségem, -stílusom abszolút leolvasható róla, nem is akárhogyan. (A második képen pl. egy dohányos szürke tüdejét látjátok a bal oldalon, de volt ott szinte koromfekete is.) Nagyon fontos, hogyan bánunk a testünkkel, és sokszor - higgyétek el - a legkisebb változtatásnak is jelentős eredményei lehetnek. Nagyon érdekes volt hallani Gunthertől (a második videón), hogy soha nem látott még két egyforma szivet, ami szépen mutatja, hogy mennyire egyediek vagyunk mindannyian, egészen a molekuláris szintekig.
Számomra meghatározó élmény volt a Body Worlds kiállítás, de nagyon kíváncsi lennék mások véleményére is, akár látták valamelyik kiállítást, akár nem.
P.S.: Az olimpiai játék vasárnap este zárul, ha valaki be akar szállni, még van egy kis ideje. ;))
Az előző két évben hosszú, elmélkedős bejegyzéseket írtam a születésnapom kapcsán. Most valahogy nincs bennem ez az érzés, így nem is erőltetem. Viszont szeretném megköszönni itt is mindenkinek a sok-sok kedves levelet, jókívánságot, gondolatot, amik annyira, de annnnyira jóóól estek!! :))))
Azt azért leírom, hogy továbbra is élvezem, hogy idősebb vagyok egy-egy évvel. Egyre több mindent értek magamból és a világból, egyre jobban letisztulnak bennem a dolgok, ami nagyon jó érzés. :) Sőt, úgy érzem, az idő adta "bölcsességgel", tudással jobb és őszintébb ember tudok lenni. Szóval továbbra is minden rendben velem, amit azért jó dolog kimondani időről-időre. :)
Köszönöm még egyszer, hogy ennyien gondoltatok rám, remélem hamarosan személyesen is elmondhatom ugyanezt sokatoknak!
Nehéz szavakba foglalni azokat az érzéseket, azt a hangulatot, ami az egész országot uralja az olimpia óta. Kanada elmondhatatlan büszke a sportolóira, és az egész országra magára, büszke mindarra, ami ezt az országot olyanná teszi, amilyen. Ezeket az érzéseket igyekeztek valamennyire bemutatni, átadni a záróünnepségen is.
A sok-sok Kanadával kapcsolatos sztereotípián kívül, melyek mind megjelentek vicces formában az ünnepség alatt - mint pl. az állandó bocsánatkérés -, számomra az is nagyon fontos, hogy a kanadaiak nem szégyelnek nevetni önmagukon, sőt ez az attitűd a "túlélési technikájuk" egyik alapeleme. Mármint nemcsak pár embernek itt-ott, hanem Kanadának, mint országnak is. Ez a mindennapi életben is borzasztó fontos, de az biztos, hogy ezen képességük az egész ünnepségnek is megadta az alaphangulatát. Biztosan sokan emlékeztek, amikor a nyitóünnepség egyik legfontosabb részeként öt sportoló gyújtotta volna meg az öt hatalmas olimpiai fáklyát, melyből azonban az egyik sehogy sem akart kinyílni. Elég kellemetlen volt a helyzet, izgultunk is kegyetlen, amikor élőben néztük mindezt... Mindezek után a záróünnepség kezdő akkordjaként egy bohóc tűnt fel a színen, aki megtalálva és megoldva a problémát mindenki előtt összedugott két zsinórt, és lám, felemelkedett az ötödik fáklya is. Sőt, a két héttel ezelőtt hoppon maradt sportolónő is végre meggyújthatta a fályját, ami abszolút elvette az ember rossz szájízét a kezdeti malőr miatt. Hiába, egy kis humor és önirónia sosem árt. :)
Az ünnepség egészében véve is egy felszabadult és nagyon jó hangulatú két óra volt. Mik maradnak meg bennem emlékként? Pl. a sportolók bevonulása, akik most már nem országonként jelentek meg külön-külön, hanem egységesen, mint egy nagy közösség sportolói. A zenei zárórész is tetszett, amikor már igazi bulihangulat tombolt, habár megmondom őszintén, az olimpiára írt dalok valahogy nekem nem nagyon jönnek be. Minden más zenei előadó jó volt most is, ahogy a nyitásnál is, csak ezek az alkalomra írt dalok ne lennének. (Amiről most jelen esetben beszélek, azt az elején énekelték hárman, köztük Nikki Yanofsky és még két másik énekes....)
John Furlong beszéde a nyitóünnepségen is nagyon megfogott, ahogyan most, a zárásnál is. Ahogy mondta, ez a Kanada az olimpia után már nem teljesen ugyanaz, mint előtte volt. "Hiszem, hogy mi, kanadaiak ma erősebbek, egységesebbek vagyunk, mélyebb érzésekkel az országunk iránt és sokkal erősebben összekötve egymással, mint valaha. Az Olimpiai Játékok felemeltek minket. (...) Alexandre, az első aranyérmed hitet/erőt adott mindannyiunknak, hogy győzteseknek érezzük magunkat és eszerint is viselkedhessünk. Az utolsó aranyérmünkre pedig még generációk múlva is emlékezni fogunk." Itt a Kanada-USA döntő hokimeccsről van szó, amit egy eszméletlen izgalmas meccs keretében megnyertünk!!!!!!!! A meccs után egyébként, amit 26 millióan néztek, a nagyvárosokban hatalmas ünneplések törtek ki. Itt Torontóban pl. lezárták a Yonge Street egy részét, ahol az emberek egymást ölelgették, ismeretlenül is, az emberek hokit kezdtek el játszani az utcán stb, stb..... Nem is tudom, mihez hasonlíthatnám, mit jelentett ez a győzelem a kanadaiaknak...
Furlong a beszédében a sok-sok önkéntesnek, akik végig fantasztikus munkát végeztek, nem győzött eléggé hálás lenni. "A munkátokon keresztül egyértelműen megmutattátok, milyen büszke és nagylelkű kanadainak lenni." Őszintén köszönte a részvételét minden sportolónak, akik fantasztikus példaképei a felnövekvő nemzedék számára. Egyetlen kívánsága maradt csak ezután: "... hogy minden kanadai gyermeknek meglegyen a lehetősége arra, hogy megtapasztalja a sport örömét. És mi, az olimpiai globális család tagjai addig dolgozunk, amíg a világ összes gyermekének joga a játékra, a sportra biztosítva nincs."
Ok, szóval mint már említettem, a záróünnepséget a kanadaiak inkább viccesre, mintsem komolyra fogták, és igyekeztek minél több, az országgal kapcsolatos sztereotípiát megjeleníteni.
Ennek kapcsán akkor játszunk egyet! :)
FELADAT: Soroljatok fel minél többet ezekből a sztereotíp figurákból, melyeket hatalmas méretű táblákkal és beöltözött szereplőkkel illusztráltak! Én kilencet számoltam egyenlőre össze, de a versenyben maradásra és a sorsolásban való részvételre ötöt legalább fel kell sorolnotok. :)
HATÁRIDŐ: március 6-a, vasárnap
NYEREMÉNY: valamilyen, a 2010-es vancouveri olimpiával kapcsolatos szuvenír. :))
Az utolsó, záróvideón a két hét eseményeiből láthattok összefoglalót:
Remélem élveztétek ti is ezt a kanadai olimpiát és visztek magatokkal élményeket/emlékeket az elmúlt két héttel kapcsolatosan. Elnézést utólag is azoktól, akiket mindez ilyen mélységben nem érdekelt, mint ahogy én ezt követtem a blogon, de őszintén szerettem volna átadni, éreztetni, mennyire sokat jelentett ez a lehetőség Kanadának. Nem tudom kívülről hogyan jelent meg mindez, de benne lenni és átélni az itteniek izgalmát, boldogságát és túláradó büszkeségét különleges és építő élmény volt. Köszönöm Kanada! :)
UPDATE: Sticci, igaz itt még csak este 7 óra lesz, de úgy gondolom nem nagy merészség a részemről, ha kikiáltalak győztesnek! :))))) Yeeeeaaahhhhh!! Köszi a válaszaid (amik persze mind helyesek voltak), most már csak arra kérlek, hogy e-mailben ird meg nekem a pontos neved, elerhetoseged es jovo heten utnak indul Feled a kis olimpiai szuvenir! ;))
