Öt sportág szerepelt a 2010-es olimpián: alpesi sí, biathlon, sífutás, kerekesszékes curling és sledge jéghoki (ennek nem tudom a magyar megfelelőjét... szánkós jéghoki?). Mindkét magyar versenyő az alpesi sí kategóriában indult (Dani Gyöngyi - alpesi sí, női szlalom, ülő; Koleszár Balázs - alpesi sí, férfi szlalom, álló). Őszintén gratulálok nekik a kijutáshoz és a részvételhez, egészen biztosan nagyszerű élmény lehetett részese lenni az olimpiának! :) A kanadai paralimpiai sportolók is nagyon szépen teljesítettek és nem egy érmet szereztek az országnak. Amiről eddig én tudok, az 8 arany, 5 ezüst és 3 bronz!! :))
A korábbi olimpiai videókból a 17. nap videója jutott most eszembe, ahol az egyik paralimpiai manager beszél a paralimpiai sportágakról. "Azt hiszem, igaza van abban, hogy nem ismerhetünk meg igazán egy sportot addig, amíg nem látjuk annak megfelelőjét a paralimpián. Látni pl. egy látássérültet 100 km/órás sebességgel száguldani lefelé a lejtőn valóban hihetetlen élmény..."
Íme pl. egy videó Verena Betele, paralimpiai nagykövettel, aki látássérültként az alpesi sí és biatlon sportágakban versenyzik.
Íme pl. egy videó Verena Betele, paralimpiai nagykövettel, aki látássérültként az alpesi sí és biatlon sportágakban versenyzik.
Megtudhatjuk pl. tőle, hogy a biatlon, mint paralimpiai sportág 1984 óta létezik a vak, illetve látássérültek számára. Ebben a sportágban mindenféle fizikai nehézséggek küzdők indulhatnak, így háromféle csoport létezik a sportágon belül: az ülő sportolók, az álló sportolók és a vak, illetve látássérült sportolók. Ugyanez a három csoport az alpesi sielők között is megvan. A vak, illetve látássérültek esetében egy segítő fut előttük a versenyzők előtt, hogy segítse a sportolót a tájékozódásban. Ahogy Verena elmondja, a segítőknek állandóan hátra kell nézniük a versenyzőre, így gyakran van problémájuk a nyakukkal. A segítők szavakkal mondják a sportolóknak, hogy pl. egyenes rész következik vagy éppen fordulni kell, az óramutató járásának megfelelő szögben. Ha bukkanó jön, azt is igyekszik átadni a versenyzőnek, azaz tkp. mindent, amit ő lát, de a versenyző nem.
A sportolók, egy pár évtizede kidolgozott százalékos rendszerben versenyeznek egymással. Eszerint kap mindenki a sérülésének megfelelő százalékot, ami a versenyben meghatározott időbeni előnyt jelent. Így valóban csak három aranyérmet osztanak ki a három csoportban és nem pl. huszat, mint annak előtte. A Verena szerint ez a rendszer egy abszolút fair versenyt tesz lehetővé számukra.
Azt gondolom, hogy a sport fantasztikus dolgokat hoz ki az emberekből, legyenek akár egészségesek, vagy valamilyen fizikai nehézséggel küzdők. Néha azt látja, érzi az ember, hogy nincs határ, hogy szinte minden lehetséges. Ez az érzés a paralimpiát nézve még jobban felerősödött és élt bennem. Egy-egy összefoglaló után abszolút inspirálva, feltöltődve, még pozitívabbnak éreztem magam, ami nagyszerű dolog! :) Átsütött a képernyőn az emberség, a hit, a kitartás, a küzdeni akarás, a sportszellem...
Az ember az utóbbi pár napban abszolút nem a fizikai hátrányokat látta a paralimpián, hanem fantasztikus sportolókat, fantasztikus sportágakban. Olyan jó lenne, ha ezt a szemüveget a hétköznapokba is magunkkal vinnénk... mindannyian... mindenhová... amig eggyé nem válunk vele... amíg természetes részünkké nem válik...
A sportolók, egy pár évtizede kidolgozott százalékos rendszerben versenyeznek egymással. Eszerint kap mindenki a sérülésének megfelelő százalékot, ami a versenyben meghatározott időbeni előnyt jelent. Így valóban csak három aranyérmet osztanak ki a három csoportban és nem pl. huszat, mint annak előtte. A Verena szerint ez a rendszer egy abszolút fair versenyt tesz lehetővé számukra.
Azt gondolom, hogy a sport fantasztikus dolgokat hoz ki az emberekből, legyenek akár egészségesek, vagy valamilyen fizikai nehézséggel küzdők. Néha azt látja, érzi az ember, hogy nincs határ, hogy szinte minden lehetséges. Ez az érzés a paralimpiát nézve még jobban felerősödött és élt bennem. Egy-egy összefoglaló után abszolút inspirálva, feltöltődve, még pozitívabbnak éreztem magam, ami nagyszerű dolog! :) Átsütött a képernyőn az emberség, a hit, a kitartás, a küzdeni akarás, a sportszellem...
Az ember az utóbbi pár napban abszolút nem a fizikai hátrányokat látta a paralimpián, hanem fantasztikus sportolókat, fantasztikus sportágakban. Olyan jó lenne, ha ezt a szemüveget a hétköznapokba is magunkkal vinnénk... mindannyian... mindenhová... amig eggyé nem válunk vele... amíg természetes részünkké nem válik...
Örülnék, ha minél többen megnéznétek az alábbi videókat. Az első kettőhöz angol tudás sem kell, a képek önmagukért beszélnek...
A paralimpiai szellemiségről...
A 2010-es vancouveri paralimpia egyik reklámja...
Az egyik paralimpiai sportágról, a Sledge Hockey-ról... (Greg Westlake, a kanadai csapat játékosa)
Kérdések és válaszok... (Melanie Schwartzzal, egy paralimpiai alpesi síelővel)
A 'Mindennapi Hősök' videósorozatból Donovan Tildesleyt hallhatjátok (a beijingi olimpia kanadai csapat zászlóvivőjét)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése