"Egypercesek" 25.

Az alábbi Egypercesen a Chichen Itza egy része látható. A központi téren állok éppen, ahol először a Játékpálya tűnik fel a távolban. Rögtön mellette a Jaguár és a Sas Emelvénye látszik, majd tőle kicsit jobbra Vénusz Emelvényét látjátok a fák között. Végül a jobb oldalamon Kukulkán templomának nyugati oldala emelkedik.
Hihetetlen meleg volt, amit a kis videó sem tud átadni. Olyan meleg, amilyet én még életemben nem éltem meg... :)

Mexikói élmények 4.

Először is elnézést azoktól, akik valamilyen érthetetlen oknál fogva Torontóról szeretnének olvasni egy Torontóról szóló blogon. :) Ígérem, ez az utolsó mexikói bejegyzés. Azonban a maják világa akkora hatást gyakorolt rám, hogy önző módon a sok-sok érdekességet szeretném magamnak is megőrizni egyben, egy helyen, remélve közben, hogy mások is érdeklődve olvassák. Ezen utolsó alkalommal csakis magáról a Chichen Itzáról írok.

Ahogy azt már korábban említettem, Chitzen Itza a Maya-Toltec kultúra fellegvára, központja volt. Több mint 900 éven át, a Chichen Itza politikai és vallási szempontból is a legfontosabb város volt Észak-Yukatánban. A város kb. 25 km2-nyi területet foglalt el és 30.000 körüli lakosa volt, ami akkoriban rendkivül nagy városnak számított. A hely természetes környezete igen fontos szerepet játszott, hiszen a környék gazdag volt mezőgazdaságra alkalmas termékeny területben, és a sok cenote friss vízzel szolgált a környékbeliek számára. Valójában az itt élő csoportok legtöbbje egy-egy cenote körül telepedett meg, hogy a víz elérhető távolságban legyen. A sok környező barlang, "sascaberas" és "rejolladas", is jelentős szerepet játszott a városlakók életében, hiszen az építkezések alapanyagait ezekből nyerték. A város tengelye egy nagy kiterjedésű politikai, vallási központ volt. Ekörül helyezkedett el legalább 20 nagyobb ünnepi- és lakónegyed, s ezek körül sok-sok kisebb központ, melyeket egy úthálózat mind egymáshoz kötött. A város épületeire a Puuc építészeti stílus jellemző, hatalmas épületekkel, bennük sok-sok szobával, amiket mozaikok díszítettek.
A város neve eredetileg Uuc-yab-nal lehetett, ami annyit jelent: "a kukorica hét gazdag füle". A második korszakban keresztelték el újra, s lett Chichen Itza, azaz "az itzai kút kávájánál". (A chi jelenti a szájat, a chen a kutat.) Lehetséges, hogy az Itza jelentése "vízvarázsló" is egyben, így a teljes fordítás ez lehetne: "a vízvarázsló kútjának kávájánál". Mindez arra a hatalmas vízgyűjtőterületre utal, amin a város fekszik. "Az istenek a toltékok képzeletében vérszomjas zsarnokok voltak – hitük szerint a Napot állandóan emberi vérrel kellett táplálni, hogy a halál föld alatti házából hajnalonként fölemelkedjen. Az áldozatszerzés kényszere állandó háborút eredményezett, amelyben megfelelő számú foglyot kellett ejteni. A tolték művészet megdöbbentő, sokak számára rettenetes, hiszen állandó vérontásról tanúskodik."

Íme a máig fennmaradt város romjainak térképe.
Középen látható az egyik legfontosabb építmény, Kukulkán temploma, s körülötte helyezkednek el a többiek, mind-mind összeköttetésben egymással. Az alábbiakban csak pár épületről írnék, ami számomra a legérdekesebb volt. (Ha valakit érdekelne más, itt nem említett épület, ami a térképen látható, jelezze... :)

1. A Harcosok Temploma (Temple of the Warriors)
A Harcosok Temploma az Ezer Oszloppal egyetemben a központi, nagy teret zárja le a keleti oldalon. A négyzet alakú épületnek négy lépcsőzetesen kialakított része van, jaguárokkal, sasokkal és más mitikus állatokkal díszítve. Az épület legfelső része szintén négyzet alakú, oszlopokkal három részre osztva, ami egy egyszemű kígyót formál, egyértelműen Kukulkánt, a maja mitológia egyik istenét, a tollas kígyót idézve ezzel. A csarnok előterében áll egy fenséges Chac Mool szobor, jellegzetes fekvő/támaszkodó pozícióban, fejét egy irányba fordítva, s egy edényt tartva a kezében. A maják/toltékok hitték, hogy ő istenek és emberek közötti küldött volt, és fekvése szögéből következtetve pedig, az alak a napfordulót jelezhette. A falak csodálatosan díszítettek, tele egyrészt mindennapi események, harcok, emberáldozatok jeleneteivel, másrészt az esőisten maszkjaival vagy a tollas kígyó ábráival. Nagy valószínűséggel a szobron emberáldozatokat hajtottak végre, azaz ott fejezték le őket.

2. A Szent Cenote (The Sacred Cenote)
Északra a központi templomtól, kb. 270 méterre helyezkedik el a Szent Cenote, melynek nyers szépsége évszázadokon át vonzotta ide a felfedezőket, utazókat. Elsőként egy 16. századi leírásban olvashatunk róla. A cenote ovális alakú, 50x60 m nagyságú, magassága a víztől 22 m, mélysége 20 méter. Az alja iszapos, a víz pedig elég zavaros, algák és más mikroorgazmusok jelenléte miatt, ez adja a víz jellegzetes zöld szinét. A cenote a környékbeliek szent áldozati helye volt, ahol a különböző értéktárgyak mellett embereket is ajánlottak fel a vizek istenének, Chaak-nak. (A látogatásunkkor még mindig láthattunk keselyűket a kút falain - a fotóalbumban ti is. :) Az 1900-as évek elején egy Edward H. Thompson nevű úriember szisztematikusan átkutatta a cenote fenekét, és sok értéktárgyat vitt ki az országból illegálisan, úgy mint vázákat, emberi csontokat, fából, jade-ból, kagylóból, obsidianból készült tárgyakat stb. és híres maja arany korongokat. Sokáig hitték, hogy a maják elsősorban szűz lányokat dobtak a vízbe, azonban a kutatások azt mutatják, hogy az emberi csontok 64%-a gyerekeké, 36%-a pedig felnőtt férfiaké volt. (Egyébként a maják nem hitték, hogy a vízbe dobott emberek meghaltak, habár soha többé nem látták őket.)

3. A játék pálya (The Ball Court)
168 méter hosszúságával és 70 méter szélességével, a Chichen Itza pályája a legnagyobb egész Mexikóban. A pok ta pok elnevezésű játék pályája teljesen zárt, a keleti és nyugati oldalon egy-egy 95 méter széles emelvénnyel, melyek 8 méter magasak. Egészen pontosan a falak közepén, ami a pálya közepe is egyben, egy-egy karika áll, tekergő kígyókkal díszítve. A pályának fontos vallási és asztronómiai jelentősége is volt: a pálya maga reprezentálta a kozmoszt, az emberek benne pedig az isteni erőt, mely a csillagokat mozgatja, ami pedig a labda jelentett. A játékban két csapat játszott, s a cél a labdát valamelyik falon függő karikába betalálni. Azonban sem a kezet, sem a lábat nem lehetett használni, csakis a csípőt, vállat vagy mellet(!). Ez persze olyan kemény feladat volt, hogy a játék néha napokig tartott. Vallási értelemben a játék lényege nem a labda karikába való bedobása, hanem a pálya egyik oldaláról a másikra való eljuttatása volt, megállás nélkül, ahogyan a csillagok sem állnak meg sohasem.
(Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a vesztes csapat időnként áldozati alannyá is vált. Ezt bizonyítják az oldalfalak domborművei, melyek lefejezett játékosokat ábrázolnak. Azt azonban még ma sem tudjuk, hogy "csak" a csapatkapitányt fejezték le vagy az egész csapatot.) A hely építészeti mestermunka is abból a szempontból, hogy a falak speciális összetételének köszönhetően egyetlen taps hétszeres visszhangot ad, azaz a tér akusztikája igen kiemelkedő. (Mi is kipróbáltuk, nagyon érdekes volt. :)


4. Kukulkán Temploma (The Castle or Temple of Kukulkán - often referred to as "El Castillo"- a spanyol hódítók Kastélyként emlegették.)
Ez a piramis számomra maga a csoda. Bizonyítja, micsoda tudással rendelkeztek a maják az asztronómiát és az építészetet illetően. Mindjárt megértitek, miért gondolom ezt.
A piramis maga 24 méter magas. Kilenc részből áll derékszögű formával és lekerekített szélekkel. Lépcső vezet a tetejére mind a négy irányból. Az északi oldal a legfontosabb, itt a lépcsők vége egy-egy kígyófejben végződik, Kukulkánt szimbolizálva. Mindegyik lépcső 91 lépcsőfokból áll, ami összesen 364, az utolsó maga a teteje, így áll össze a maják (egyik) naptára 365 napra, ahogyan a miénk is. A derékszögű oldalak 26 részből állnak, az összesen 52, ami pedig a maja évekhez kapcsolódik. (1 maja évszázad 52 évből állt.) A legfelső templom mind a négy irányból megközelíthető. Három oldalán szimpla ajtókkal, a negyedik, északi oldalon található a főbejárat, két kígyó alakú falkiugrással. A nagy piramis belül egy másik kisebb piramist rejt. Nemsokkal ezelőtt még fel lehetett menni az északi lépcsőkön egészen a felső templomig. Mára azonban sajnos teljesen lezárták a piramist, ugyanis néhányan jó ötletnek tartották, hogy graffitiket rajzoljanak a falakra vagy hogy le is pisiljét azt...
Az év két napján kivételes dolog történik a piramis - már annyit emlegetett - északi oldalán. A tavaszi és őszi napéjegyenlőségkor (március 20-22 körül és szeptember 22-23 körül), napfelkeltekor és napnyugtakor a nap sugarai árnyékot vetnek az északi lépcsőkre úgy, hogy egy, a templomból előkúszó kígyó alakja elevenedik meg. Ezen a két napon emberek százai álldogálnak a piramis előtt, hogy a saját szemükkel is megtapasztalják ezt a különleges eseményt. Hihetetlen csak belegondolni is, miféle tudás, pontos számítás van emögött a lekúszó napfény mögött... Számomra ez igazán csodálatraméltó. :)

Sokat mesélhetnék még, de mivel alapvetően a blogom nem erről szól, így most megállok. :) Remélem sikerült felkeltenem talán néhányatok érdeklődését Mexikó és a maja kultúra iránt (közülük még mai is kb. 6.000.000-an élnek Mexikóban és igyekeznek megőrizni mindazt, amit tudnak). Akit megérintett mindez, biztosan megtalálja, hol és hogyan ismerkedjen tovább ezzel a nagyszerű, de régen a homályba veszett kultúrával.

Heti hetes

Manka játszani hívott. A körbeadogatós játék lényege, hogy mindenki írjon magáról - jelen esetben - hét olyan dolgot, amit az olvasók kevésbé tudhatnak. Aztán persze illik tovább passzolni a labdát.
Alaphelyzetben sem egyszerű írnom magamról, de hogy korábban játszottunk már ilyet, az csak fokozza a feladat nehézségét.

Na de nézzük:
1. Olyan 'előtte-utána' izgulós típus vagyok. Az adott, akár feszült helyzetekben feltalálom magam.
2. Nagyon jól főzök, ha van rá időm. Hétköznap esténként kimondott kínszenvedés számomra a dolog, hétvégeken azonban akár egy Dobos-tortának is nekiesem. :)
3. Egyetemistaként szexuális felvilágosító órákat tartottam középiskolásoknak... Hiába mondják, hogy mindent tudnak, nem igaz. A sok röhögés mellett azért hasznos infókat is hallottak. ;)
4. Ha szeretek egy filmet vagy zenét, akárhányszor meg tudom nézni/hallgatni újra és újra... sőt még izgulok is a filmeken minden egyes alkalommal. :))
5. Szeretek énekelni, amivel korábban a családom idegeimre mentem. Most már csak a férjemére. :)
6. A férjem mellett egyre több szójátékot játszom én is, ami még mind oké, azonban - minden igyekezetem ellenére - kezdem megtanulni a halandzsa nyelvét is. Ohh igen, van neki olyan...
7. Többféle sportot kipróbáltam gyerekként, de legtovább kosárlabdáztam és néptáncoltam egymás mellett. Érdekes, tudom. Egyik nap kosár, másik nap néptánc... egyetlen szabad délutánom nem volt évekig... imádtam. Honnan volt annyi energiám, ma már nem tudom... :)

Akiknek pedig én passzolok:
Ildi barátném (mert ő új a blogolók világában),
Vera (ha lesz ideje ilyesmire, rá mindig kíváncsi vagyok),
Manócska (mert ő szerintem egy érdekes ember),
Eszter (mert tőle még nem is olvastam ilyesmit).
Kíváncsian várom a többiek 'hetesét' is. :)

"Egypercesek" 24.

Az igen komoly téma után egy könnyed Egyperces. Még mindig Mexikó, egészen pontosan a hotelünk belső kis sétányát/udvarát láthatjátok, a végén a medencékkel, a távolban pedig az óceánnal. (Jaj de jól néz ki most mindez, főleg hogy itt újra elkezdett havazni... Mi lesz még itt?)

Mexikó és a maják világa 3.

Az asztronómia kivételesen fontos volt a maják számára. Speciális épületeket építettek kimondottan a csillagok vizsgálatára, amilyen a Chichen Itzánál is látható. Igy figyelték meg nap mint nap az évszakok ritmusát, a Nap 365 napos ciklusát, a Vénusz vagy az északi fény megjelenését majd eltűnését az égbolton, a bolygók együttállást, a fogyatkozásokat stb. Ezt a tudást használva alakították ki a maják azt az egyedülálló naptárrendszerüket, mely pontosabb, mint amit mi mai napig használunk:

(Csillagászati érték: 365,242198 nap
Maja naptár szerint: 365,242129 nap
Az általunk használt Gergely-naptár: 365,242500 nap)

A majáknak többféle rendszerük létezett a napok számlálására. A szent naptár, az ún. Tzolkin 260 napból állt, 13-szor 20 napos hónapból, melyet szent kör néven is említettek. Ezt használták pl. a vallásos ünnepek időpontjainak kiírására. Az első napja ennek a rituális naptárnak: i.e. 3114. augusztus 13. (4 AHAU). Ime a Tzolkin 20 napjának táblázata a napok neveivel. A civil naptár, a Haab 365 napos volt, amely 18-szor 20 napos hónapokból állt, kiegészítve egy 19. hónappal, ami plusz 5 napot tartalmazott (ez az utolsó hónap volt az uayeb). Ezt a naptárt használták az asztronómiára és a mezőgazdaságban egyaránt. Ennek a naptárnak a hónapjai, neveikkel együtt: A Haab-naptár hónapjaihoz kapcsolódik egy patrónus is, amit ALAUTUN-nak hívnak. (Az én kalkulációmon is van egy ilyen patrónus, ami a legfelső nagy jel közepén található. Ő az én "zodiákus dalom"... hmmm?) A maja naptárban 52 év = 73 tzolkin = 18 980 nap. A szökőnapok betoldása ekkor történt meg. Általában 13 szökőnap volt 52 évente.
Létezett egy harmadik, hosszabb időszakokat magában foglaló rendszerük is, melyet Nagy Körnek hívtak. Az időszámlálást e rendszer szerint kb. 5130 évente újból kezdik és korszakonként számolják. Ebben a számítási rendszerben tizes számrendszerben számoltak és öt periódust különítettek el. Mind az ötnek speciális jelentése/értéke és maja neve volt, amiket emberi fejekkel ábrázoltak. Az öt periódus neve és jelei: E Nagy Kör szerint egy új periódus/új időszámítási kezdet éppen nemsokára, 2012. december 22-én kezdődik. (Ezért hallunk néha, helytelenül értelmezve a fentieket, a világ végéről ezzel a dátummal kapcsolatosan.) Naptárrendszereik azt bizonyítják, hogy a maják sok olyan ciklusról tudtak, amely a Földön megfigyelhető, s ez a tudás abban a korban kivételes, rendkívüli volt. Felismerték pl. az energia 13-napos ciklusát, vagy azt a 20 napos energia-ciklust is, mely a Napból származik.

Itt jönne most az a rész, amikor megmutatom, milyen is az a személyre szóló Maja Asztronómiai Kalkuláció, amit készíttettem a Chichen Itza látogatásakor. Hát én nagy örömmel adom ezt közre, azonban teljesen megérteni sajnos egyenlőre nem sikerült. De nem rágódom rajta tovább, mert jelenleg úgysem jutnék többre, és sosem lehet tudni, talán valaki más igen. Ime az a rész, amit maja szakemberek papiruszra festettek nekem kézzel, s aminek igazi jelentése egyenlőre titok. Gyönyörű, nem igaz? :) Hát még a valóságban!
Az "értelmezéshez" annyit elöljáróban, hogy a jeleket kettesével kell nézni, balról jobbra haladva. Az első mindig egy szám, amit meg tudtok nézni a legelső képen, a második pedig annak a jele, amire vonatkozik.
Azt már említettem, hogy a legfelső nagy jel az ALAUTUN. Ez jelöli a maja korszak kezdetét. A Hold a maják életében különösen fontos szerepet játszott. Az én táblámon a legalsó sor utolsó két kis képe mutatja a születésem idejére vonatkozó Hold információit. Az első ábra szerint a Hold akkor volt 20,5 napos, a legutolsó ábra pedig arról ad információt, hogy a Hold fogyó Hold volt. A második sor utolsó két képe a Tzolkin-naptár ábrái. Az első tehát egy szám, ami itt nálam egy 2-es, a másik pedig a naptár szerinti KAN jel. Hogy ez a 2 KAN mit jelent - s ugye ez lenne a lényeg, - na azt még nem tudom. Ugyanezen logika szerint az utolsó sor első két jele a Haab naptár jelei, megfejtve a jeleket: 2 KAYAB (újra nagy csend...). A maradék öt kettes csoport a Nagy Kör szerinti öt periódus leírása. Tehát az első két kép a BAKTUN képei, a második kettő a KATUN-é és így tovább. Itt csak a számokat kell figyelni, mert a második kép mindig maga a periódus jele. Ha valakit érdekel, kikeresheti a számokat, szintén a legelső táblázat alapján. Az eredmények a bejegyzés végén lesznek. Hát nem tudom, hogy ilyesmire számítottak-e azok, aki kíváncsiak volt a maja "horoszkópomra"... ;)) ... pedig ez az.

És ha hiszitek, ha nem, még mindig lehet ezt fokozni. :)) Ugyanis a fent említett kétféle alapnaptár igaz külön-külön működött, azonban ha egy konrét időpontról még többet akartak megtudni, akkor a kettőt összetették, mint egy-egy fogaskereket, valahogy így:

(Az én adataim: 12 BAKTUN, 18 KATUN, 4 TUN, 12 UINAL és 4 KIN. Majd Tzolkin: 2 KAN, a Haab: 2 KAYAB és végül a Hold állása: 20,5 napos fogyó Hold)

Mexikó és a maják világa 2.

Számomra az egyik legjobban várt esemény a mexikói utunkkal kapcsolatban a maja romokhoz való látogatás volt. Biztosan sokan mások is vannak így, hogy az ember ismer valamit, tud annak létezéséről, de mindaddig nem érinti meg mélyebben, míg egy esemény, legyen az egy film, egy könyv, egy utazás életébe nem hozza azt. Ez történt most velem is a maja kultúrával. Régóta tudom, hogy létezik, hogy sok szempontból különleges, hogy a maják tudása mai ismereteinkkel nézve is elképesztő, de mindeddig ennyiben maradt 'kapcsolatunk'. Érdekes módon nem olyan rég láttam Mel Gibson filmjét a majákról (Apocalyptico, 2006), most pedig magam is járhattam az egyik legismertebb városuk romjainál, a Chichen Itzánál.

A maja kultúra Amerika egyik legrégebbi és legkomplexebb kultúrája, mely hatalmas fejlődésen ment keresztül a tudományok és művészetek terén. Területük kb. 400,000 km2-t tett ki, mely ma Mexikó (Campeche, Yucatán és Quintana Roo, Tabasco, Chiapas államok), Belize, Guatemala, Honduras és El Salvador egy részét képezi. A maják eredete i.e. 2500-ra nyúlik vissza, amikor az első maja csoport megtelepedett a mai Guatemala területén. Innen szóródtak szét az idők folyamán és váltak Mexikó legkiemelkedőbb intellektusaivá. A maja kultúra Kr.u. 550 körül indult fejlődésnek, és Kr.u. 250-300 körül különült el igazán, s lett minden más behatástól mentes. A 'kora klasszikus' időszakban (Kr.u. 300-600) nagy számban jöttek létre városok s fejlődtek erőteljesen, habár végső számukat a 'késő klasszikus' időszakban érték el (Kr.u. 600-800), amikor a legfontosabb városok virágzottak, úgy mint Tikal, Uaxactún, Copán, Cobá, Calakmul, Toniná, Palenque, Comalcalco, Yaxchilán, Edzná and Becán. Az időszak végére (Kr.u. 800-900) a maja kultúra összeomlása megindult, aminek oka talán egy igen súlyos szociálpolitikai krízis lehetett. Erre utal legalábbis, hogy az építkezések megálltak, a termelés és cserekereskedelem félbeszakadt és a városokat elhagyták. De okként merülhet fel a hiányos élelmiszerellátás, földrengések, járványos megbetegedések, kívülállók behatolása, belső lázadások vagy ezen tényezők kombinációja. Az összeomlás valódi okát azonban mai napig nem tudjuk pontosan.
Kr.u. 987 és 1200 között az észak-yukatáni maja tradíciók összeolvadtak a közép-mexikói Toltec kultúrával, aminek követezményeképpen született meg a Maya-Toltec kultúra, s melynek központja Chichen Itza volt.

A maják igen alacsony emberek, a nők áltag magassága 140-150 cm, a férfiaké 155-160 cm. Hajuk fekete és egyenes, bőrük rézbarna. Nagy, lapos homlokuk van, ami nem teljesen függőleges, mint a miénk, hanem kicsit lejt hátrafelé. (Na ezt jól leírtam. :) Ami nagyon érdekes volt számomra, hogy a félig maja idegenvezetőnk elmondta, a majáknak is van mongol foltjuk, ami elmondásuk szerint bizonyítja, hogy évezredekkel ezelőtt onnan vándoroltak át Közép Amerikába. (A mongol folt tkp. egy kékes színű, anyajegyszerű folt, ami leggyakrabban a fenékcsont tetején helyezkedik el, s 5-6 éves korig el is múlik, legkésőbb serdülőkorra. Elsősorban a kelet-ázsiaiaknak és a törököknek van, de ezek szerint a majáknak is.)
Társadalmuk hierarchikus, piramis alakú volt, élén az uralkodóval (Halach Uinic - True Man), aki az örökletes dinasztia tagja. Alatta helyezkedtek el a nemesek, papok, harcosok, kereskedők és a mesteremberek, míg a piramis alját a parasztok és végül a rabszolgák alkották. A gazdaság alapvetően a mezőgazdaságra épült. Ennek következtében igen alapos földművelési rendszereket dolgoztak ki. Az alaptermények a kukorica, chili, a tök, a gyapot, bab és a kakó voltak. (Sok helyen mai napig alkalmazzák azt az ősi maja módszert, hogy egy lyukba ültetik a kukoricát, tököt, a chilit és a babot. Ugyanis a kukorica felfelé nő, eköré tekeredik a bab, a tök a földön terül el, a chili pedig a kukorica tövénél marad.)

Asztronómiai és matematikai tudásuk segítségével, nagy pontossággal számították ki a holdciklusokat, jósolták meg a fogyatkozásokat és egyéb égi jelenségeket. A mayáknál a tudomány és a vallás megfért egymás mellett, a napi élet magját képezve. Szokásos volt egy keresztelési rituálé a gyermekek számára, akik túlélték a kiskorúságot. Hogy biztosítsák isteneik jóindulatát, minden évben fesztiválok sorozatát rendezték, melynek részei voltak a rituális felajánlások, áldozatbemutatások és egy kábító mézbor, a balche megivása is. A legtiszteltebb istenségek között volt Itzamna és IxChel, minden istenek apja és anyja és az esőisten, Chac. Kukulcán volt a tollas kígyó, az uralkodó kaszt istenének maya neve. (Kukulkánról még később szó esik majd a Chichen Itza kapcsán.)

A maja kultúra egyik legnagyobb "eredménye" azt az írásrendszer, mely számukra a kommunikáció szent módja volt, s melyet mára teljesen megfejtettek. A rendszer ún. "logosyllabic", ami azt jelenti, hogy a jelek hangokat, elképzeléseket, cselekvéseket szimbolizáltak, amiknek általában történelmi vagy vallásos jelentőségük volt. Igy beszélték el életük mindennapjait, isteneik cselekedeteit, fontosabb eseményeket, háborúkat, ünnepségeket stb. Ez az egyetlen ismert helyi, korabeli írásrendszer, mely tökéletesen helyettesítette a beszélt nyelvet. Összességében több, mint 1000 különböző jelük létezett, habár néha azok egy bizonyos jelentés variációi is lehettek.
Számrendszerük pontok és vonalak elhelyezkedésén alapult, ahol a nullát egy kagyló helyettesítette. Egy pont jelentett egy számot, egy vonal pedig öt pontot helyettesített. A képen látjátok a számokat 19-ig.

Két rövid hír

Nos, míg én mindig Mexikó bűvöletében élek - ami persze nem nehéz, ha ennyi érdekes dolgot olvas az ember -, addig történnek ám a dolgok Torontóban is.
Többek között az alábbi két esemény. Az egyik, amiről oly sokat beszélnek az emberek, a másikról annál kevésbé:
Ebben a hónapban lezajlottak az országos választások, melynek eredményeként a Konzervatív Párt, Stephen Harper vezetésével maradt Kanada élén elég erős győzelemmel. (A konzervatívokra a lakosság 38%-a szavazott, a liberálisokra 26%, az új demokratákra 18%, a quebekiekre 10%, míg a zöldekre összes 7%.)
Míg - a jelenleg Szöulban élő és éppen Madridba költözködő -Vera barátnőmék csodálatos őszi időről mesélnek a mostani és jövőbeli otthonukat illetően is, addig nálunk, egészen pontosan kedden leesett az első hó. No ne egy nagy havazást képzeljetek el, de októberben már az is elég sokkoló, ha egyáltalán hóról beszélünk. Azóta hó nincs, de eső és hideg az van. Mindannyian várjuk, hogy a folyamat kicsit visszafordul, hiszen ilyentájban nálunk is még javában tombol az ősz, csodálatos színeivel, illataival bódítva el mindenkit, aki ebben az évszakban erre jár.

"Egypercesek" 23.

Ha már úgyis ennyi szó esett arról a "whitesandbeach"-ről, :) azaz a fehér homokos tengerpartól, akkor legyen az első mexikói Egyperces egy tengerpartos. A felvétel egy kora reggelen készült, mikor még alig voltak a parton. Akik belenéztek már az albumba, azok képeket is láthattak erről a csodálatos reggelről.

Mexikó és a maják világa 1.

Mexikóban jártunk. Egy hét erejéig. Tulajdonképpen utónászúton. A Yucatán-félszigeten. Cancun környékén, a maják földjén. Egy RIU hotelben, egészen az óceán partján...

De mielőtt túlságosan beleélném magam ezekbe a tőmondatokba, inkább nekikezdek rendesen a mesélésnek. :)
Először is azzal kezdeném szégyenszemre, hogy eddig úgy tudtam, Mexikó Közép-Amerika része. Most már tudom, hogy nem. Észak-Amerikához tartozik és tisztességes neve: Egyesült Mexikói Államok (United Mexican States). Az ötödik legnagyobb állam Amerikában és a 14. legnagyobb független nemzet a világon. A kb. 109 millió lakosával a 11. legsűrűbben lakott és egyértelműen a legnépesebb spanyolnyelvű ország. Mexikónak 32 állama van, melyek közül mi Quintana Roo-ban töltöttünk egy hetet. Mint a képen is látható, ez a legkeletibb fekvésű állam, elsősorban üdülőhelyeiről ismert és a fekvése miatt sajnos elég gyakran sújtják hurrikánok. Földrajzilag a Yucatán-félszigeten fekszik, ami a Karib-tengert választja el a Mexikói-öböltől. A félsziget a maják földjének egy részét képezte, ahol a mai napig rengeteg maja régészeti terület van, úgy mint a Chichen Itza, Tulum vagy Uxmal. Sokan hiszik, hogy a maják teljesen kihaltak, pedig a környéken elég népes számban élnek és nyelveiket is széles körben beszélik mai napig.

A '70-es évektől kezdtek a környéken egyre erőteljesebben a turizmusra koncentrálni, különösen Quintana Roo államban. Az egykori picike halászfalu, Cancun ma a helyi turizmus központja, egy gyorsan fejlődő, virágzó nagyváros. A "Maja Riviéra" (Riviera Maya), mely a félsziget keleti partján húzódik Cancun és Tulum között, több tízezer turistát vonz minden évben, a kanadaiak számára pedig az egyik első számú nyaralóhely. Eredetileg Cancun-Tulum folyosónak hívták, csak 1999-ben kapta a Maja Riviéra nevet.
A Maja Riviéra híres az egymást érő, sokszínű, "all-inclusive" hoteleiről. Érdekes, hogy itt az autópálya tábláin nem városok, vagy mint Torontóban, a legközelebbi utcák nevei vannak feltüntetve, hanem a soron következő hoteleké. :) A mexikói kormány egyébként közepes méretű (kb. Miskolc nagyságrendű) városok létrehozását tervezi a környéken a következő húsz évben, ami olyan kis városok/falvak folyamatos fejlesztését jelenti, mint Akumal, Chemuyil vagy Tulum.
A Maja Riviéra egyik fő vonzereje a tengerparti és vizi sportok széles választéka. Az itteni korall rendszer, ami Cancuntól húzódik lefelé egészen Guatemaláig, a második legnagyobb a világon. Olyan lehetőségek ebben a csodálatos környezetben, mint a jet-skizés, búvárkodás, szabadtüdős merülés, barlangi kenuzás, delfinekkel úszás, tengerparti lovaglás vagy a dzsungertúrák sokakat vonzanak Mexikó ezen keleti részébe.
A Maja Riviéra teljesen sík terület, melyet trópusi dzsungelek borítanak. Sehol egy hegy vagy domb, csak a sűrű erdőségek mindenfelé. Évente kb. 1.5 méternyi eső esik, melynek azonban legnagyobb része a földbe szivárog, így föld feletti folyók abszolút nincsenek. A Yukatán-félszigetnek tehát nagyon sok vize van, csak mélyen, a földfelszín alatt. Kartsztok és földalatti folyók hatalmas rendszere alakult ki a hosszú évszázadok során, s mindezek következményei azok a cenote-ok (víznyelőhelyek egy fajtája), melyek csak itt, a Yukatán-félszigeten léteznek, és szintén nagy vonzerővel bírnak a turisták, és persze a barlangi búvárok körében. (Én is úszkáltam egyben, de erről majd később. :) Jelenlegi ismereteink szerint csak a Maja Riviéra alatt több, mint 700 km hosszú, vízzel teli barlangok vannak, köztük a világ két leghosszabb víz alatti rendszere, a Sac Actun és az Ox Bel Ha.

Erre a csodálatos helyre érkeztünk tehát két héttel ezelőtt. Hotelünk, a Hotel Riu Palace Riviera Maya Cancuntól délre, nagyon közel Playa del Carmen kis városhoz volt. Késő este érkeztünk a szállodába, kicsit hosszabb utazás után, mint számítottuk, így elég kimerülten zuhantunk az ágyba, elaludni azonban alig tudtunk. Mivel én még sosem voltam itt délen, szokatlan volt számomra a másféle meleg érzete, a nagy páratartalom (pedig abból Torontóban is van bőven, még télen is), az illatok, minden. Igazán felfedezni a helyet és átélni, hová is érkeztünk, másnap reggel kezdtük.
A hotel abszolút kifogástalan volt, amihez hozzá kell tenni, hogy nagyon új, tavaly nyáron nyitották csak meg. Ha jól tudom, ez a Riu hotellánc legújabb gyermeke, Mexikóban mindenképpen. Az ott dolgozók mind-mind nagyon kedvesek és készségesek voltak, hihetetlen szervezetten intéztek mindent. Az embernek az volt az érzése, hogy állandóan takarítanak megállás nélkül, de talán az ekkora méretű hoteleknél, ahol folyamatosan cserélődnek az emberek, nem is lehet másképp. A mi hotelünknek 400 vendégszobája volt, egy állandóan nyitva tartó büfé-étteremmel és öt, különböző nemzetiségű, elegánsabb étteremmel, ahová csak foglalással lehetett bejutni. Meg kell vallani, a büfé étterem annyira finom volt, a sok-sok különböző választékával, hogy eleinte nem is akartunk enni máshol. De gondoltuk, mégsem kéne kihagyni a lehetőséget, így az utolsó két estén a brazíliai, majd a legelegánsabb gourmet étteremben foglaltunk asztalt. A brazíliai Botagofo étterem érdekes rend szerint működött. A vacsora elején ugyanis kihoztak egy kis tálat tele zöldségekkel és egyéb finomságokkal, amit ráhelyeztek az asztalunkon lévő nagy, kerek gyertyatartóra. Nem voltunk biztosak benne, hogy ezt most el kell-e kezdenünk enni vagy sem, így próbáltuk figyelni a többieket. :) Mivel azonban mindenki más "példát" mutatott, így jobb híján enni kezdtünk. Idővel kiderült, hogy ez volt a köret a húsok mellé, amit folyamatosan hoztak az est folyamán. Már az elején gyanús volt, hogy nem kellett rendelnünk az étlapról, de valahogy azt nem gondoltuk, hogy mindent felszolgálnak, ami csak az étlapon van. Pedig ez történt. Úgy minden negyedórában érkeztek a pincérek hosszú kardszerű késekkel, amikről mindenki tányérjára vágtak/toltak egy szelet húst. Összesen hatféle(!) húst szolgáltak fel ily módon. (Természetesen volt a vacsora elején saláta és a végén desszert is.) Már a másodiknál kifulladtunk, és csak értetlenül néztük, hogyan lehet ennyit enni, főleg vacsorára. De úgy tűnt, többeknek semmi gondjuk nem volt ezzel. Ezután másnap a Don Manolo gourmet étterem maga volt a felüdülés. Pici adagok, ízlésesen elrendezve a tányér közepén, mint a franciáknál. Mindenből kicsi adagok, ami éppen elég. Amitől az ember abszolút jóllakik, de a telítettség érzése nélkül. E két estén túl azonban valóban minden alkalommal a büfé étteremben ettünk, ahol azt és annyit ettünk, amit és amennyit csak akartunk. Majd a képeken látni fogjátok, mennyi finomság volt ott is.

Valami hihetetlen békés és pihentető érzés volt minden nap reggeli után fogni a kis strandtáskát és kisétálni az óceánpartra. Keresni egy csendes részt, leülni és csak lenni. Nézni a pár méterrel előttünk lévő óceánt, hallgatni a kis madarakat a pálmafákon, nézni a nagyobbakat, ahogy halásznak előttünk, vagy kutatni a pelikánokat, akik minden reggel és délután a mi partrészünk felett haladtak el vagy csaptak le a sekély vízben úszkáló halakra. Ez egyébként érdekes volt számomra, hogy nagyon sok halfajta úszkált szinte teljesen a part mentén. Éppen hogy bementem a vízbe és máris kis halak voltak körülöttem. Valahogy az volt az érzésem, hogy itt jóval szorosabban él együtt az ember a természettel. Halászhajók cikáztak reggelente a távolban, az állatok pedig szokatlanul közel engedtek magukhoz minket. Történt egy alkalommal, hogy egy pelikán nagy, látványos mélyrepüléssel zuhant a vízbe a fürdőzők közé. Az egész part felpattant és csendben figyelte a hatalmas, méltóságteljes madarat, aki abszolút nem zavartatta magát és komótosan megtömte a száját pár hallal. Fantasztikus élmény volt, el is feledkeztem a fényképezőgépről abban a pillanatban.
Volt bennem eleinte egy furcsa érzés. Idejövök egy fejlett országból Mexikóba, ahol "gazdagnak" számítok én is és élvezem azt a felhőtlen pihenést, aminek az itt élők abszolút nem részesei. Az egyik maja romokhoz, a Chichen Itzához való utazásunk azonban kicsit módosított ezen az érzésen. Ugyanis az itt élő és dolgozó mexikóiak ehhez teljesen másképp állnak. Minderről és magukról a majákról bővebben a következő bejegyzésben.

"Egypercesek" 22.

Nemrég a Magyar Főkonzulátusra kellett mennem, ott készítettem az alábbi kis Egypercest. A szokásos forgolódásom végén látni egy üvegépületet, abban található a konzulátus az ötödik emeleten. Az épület nagyon közel, egy metrómegállónyira van a Yonge és Bloor kereszteződéstől, ami a város egyik legforgalmasabbika és ahol a két fő metróvonal találkozik. A jelenlegi főkonzul dr. Beer Sándor, aki szerintem egy szimpatikus ember. Nemrég kezdte el munkáját Torontóban, feleségével és két fiával él itt kb. egy éve. A konzulátuson hétfőn, szerdán és pénteken van ügyfélfogadás fél 10 és fél 2 között. Elég sok munkájuk van, a torontói - ontariói magyar közösség viszonylag magas száma miatt, azonban jóval kevesebben vannak, mint pl. a fővárosban, Ottawában. Egyszerűen főváros lévén az ottani követség nagyobb, pedig logikusan teljesen megfordíthatnák az ott dolgozók arányát. Elérhetőségek és sok más info a weboldalon.

Újra itthon

Hát újra itthon vagyunk a mexikói út után és már az első munkanapon is túl.

Nehéz ám visszarázódni egy ilyen hét után, mint ami mögöttünk van. Szavakba is nehéz önteni az érzéseimet, élményeimet, mert egyszerűen csodálatos és tökéletes volt minden. Nászútnak elképzelni sem lehetett volna szebbet, pihentetőbbet, romantikusabbat. Szerencsésnek és nagyon boldognak érzem magam, azért is, amiben részem lehetett és Bill miatt, aki csodálatos férjem, társam, barátom, s aki iránti szerelmem továbbra is csak nőttön nő. Egész héten abszolút csak egymásra figyeltünk, együtt lélegeztünk, együtt léteztünk, amihez az a nyugodt környezet, ami körülvett minket, nagyszerű hátteret biztosított. Persze írok majd sok mindenről bővebben, de egyenlőre még ülepszenek bennem a dolgok. Előljáróban csak annyit, hogy sikerült eljutnunk a maja kultúra egyik legérdekesebb megmaradt romjához/romjaihoz, a Chichen Itzához, ami azóta is ámulatban tart. A maja kultúra, történelem és az az évezredes tudás, mely szinte tapintható a romok között járva, a tudósokat is szavak nélkül hagyja. Újra úgy érzem magam, mint tavaly, az algonquin parki kirándulás után, hogy hosszú oldalakat tudnék írni mindarról, amit hallottam és azóta olvastam a látottakról.

Apropó Algonquin Park. Ezúttal erről a parkról már nem írok hosszasan, hiszen oly sok mindent olvashattok a tavaly áprilisi bejegyzésekben. Azonban úgy gondoltam itt az ideje, hogy a bloghoz egy tisztességes albumot is készítsek, hogy a feltett képeket nagyobban is láthassa és élvezhesse mindenki. Így hát elsőként - és szavak helyett - az őszi Algonquin Park került az albumba, amit folyamatosan bővíteni fogok, időben visszafelé is. Az album a jobb oldali infó sávból is elérhető. Szóval míg én a maják világában igyekszem elmélyedni, addig élvezzétek az őszi kanadai színkavalkádot. :) (A legjobb diavetítéssel /slideshow/ nézni a képeket, aminek ikonja az albumba belépve a legelső kép felett található.)

Előrejelzés

Holnap délután indulunk.

Előrejelzésnek a jövő hetet illetően szerintem sok mindent elmond az alábbi két kép. Az elsőn csillaggal jelezve látható, hová megyünk pontosan. (A szállodánk húsz percnyi sétára van Playa del Carmentől.) A második pedig egy jelenlegi ciklon elhelyezkedését mutatja... hmmmm...
Szóval esőben nem lesz hiányunk az biztos. :)
Talán több kép készül majd a szállodról, s annak minden egyes zugáról, mint terveztük... Ettől függetlenül továbbra is bizakodó vagyok és tűkön ülök, hogy végre mehessünk. :) 13-án érkezünk vissza, ami éppen Thanksgiving (Hálaadás Napja), munkaszüneti nap, szóval lesz egy napunk kipihenni az utat is. (Most biztos nem lesz olyan szép hálaadási ebéd, mint tavaly.)
Hát ennyit előljáróban. Drukkoljatok, hogy azért néha szép idő is legyen!

"Egypercesek" 21.

Az alábbi Egypercesen utcai menő-manókat láttok a Dundas Square-ről egy nyári délután. Plusz egy ismerkedési kísérletet a háttérben. Vajon lett-e a dologból valami? A lány mindenesetre nagyon próbálkozott. ;)

Toronto Islands

Végre itt vagyok a Torontó-szigetekről készült írással és persze a képekkel. :)

A Torontó-szigetek eredetileg nem is sziget volt, hanem folyamatosan mozgó homokzátonyok összessége, azaz az állandó földmozgások üledéke. Az 1800-as évek elejére ezeknek a zátonyoknak a legnagyobbika közel 9 km-esre nyúlt, mely tulajdonképpen egy természetes kikötőt képezett így a tó és a szárazföld között. Habár a félszigetet és a körülötte lévő homokzátonyt 1792-ben mérték fel először, természetesen már az őslakosok körében is ismert volt, akik szintén pihenésre, relaxálásra használták a területet. Több indián táborhely helyezkedett el a félsziget és a Don folyó között. A homokzátony emellett a madarak és más állatok életében is fontos szerepet játszott. Vándorlás idején több madárfaj pihent meg a homokzátonyoknál hosszú útjuk során.

1850-ben egy fiatal építészmérnök, Sanford Fleming a homokzátony tanulmányozása közben úgy számolta, hogy 12 hektárnyi földterület adódott a már meglévő félszigethez az előző 50 évben. Azalatt az 50 év alatt persze több vihar is megrongálta a területet, míg 1858-ra ki nem alakult a most is létező sziget. A keleti nyílás azóta is fontos szerepet tölt be a kikötő (Toronto Harbour) megközelítésében. Az 1900-as évek elejétől több project keretében formálták tudatosan tovább a szigetet. Stabilizálták a partvonalat, csökkentették a homokzátony mozgását, mélyítették a már meglévő utakat a hajók számára stb. Ily módon kisebb szigetek, tavacskák alakultak, melyek mind a mai napig léteznek és színesítik a Torontó Szigetek képét. A város 1956-ban döntött arról, hogy a területet parkká alakítják a városlakók számára. Ennek keretében pl. több nyilvános mosdót helyeztek el a szigeten, kis vidámparkot és állatkertet hoztak létre s többek között egy szervezetet a természetes környezet és állatvilág megőrzésére. Ma a 230.288 hektárnyi területet több mint 1.200.000 ember látogatja évente.

A Hanlan család azon első családok egyike volt, akik egész évre kiköltöztek a szigetre. Miután a sziget a szövetségi kormánytól a város kezébe került (1867), a területet több részre osztották, s hely jutott a megvehető telkeknek, a szórakoztató központnak és az építésre váró hoteleknek is. A sziget nyugati része (ismert nevén West Point) nagyon gyorsan a torontóiak kedvelt pihenőhelyévé vált. Az első hotelt 1878-ban John Hanlan építtette a sziget észak-nyugati csücskében, mely nemsokkal később Hanlan's Point néven lett ismert. (Edward "Ned" Hanlan, a család talán legismertebb tagja nemzetközileg elismert evezős volt, aki több világrekordot is tartott.) 1909-ben egy baseball stadium is épült a szigeten, ami egy évvel később hatalmas tűzvész áldozata lett, de nemsokkal később újra is építették. Babe Ruth, a legendás baseball játékos itt futotta első professzionális hazafutását. A stadiumot azonban '30-ban bezárták és a Maple Leaf baseball csapat átköltözött a városba. A közelben működő vidámparkot is lebontották, aminek helyén ma a sziget reptere üzemel.

Hanlan's Point és a Ward's szigetek között helyezkedik el a Központi Sziget, a Centre Island. (A sziget részeit a bejegyzés végén található térképen mind jól látni.) Az 1800-as évek végére sok jómódú torontói építtetett gyönyörű viktoriánus nyaralót a Centre Island-en és attól keletre a Ward-sziget felé. Ma a Centre Island-en a sziget vidámparkja üzemel, ami sok-sok városlakót vonz a szigetre. Errefelé sétáltunk mi is pár héttel ezelőtt, amiről a beszámoló alatt sok-sok képet is láthattok. Egy barátunk, Gabi elhozta egyik kislányát is a szigetre (az ikertestvére sajnos megbetegedett és otthon kellett maradnia az anyukájával), aki amire csak tudott felült a vidámparkban, otthon alig tudta, hogyan számoljon be a temérdeknyi élményről. :)) A szigeten hatalmas parkok adnak nagyszerű pihenő- és étkezőhelyet, tenisz-, röplabda- és golfpályák várják a sportolni vágyókat, a sziget strandjai pedig a fürdőzőket. Van itt világítótorony és yacht club, játszótér és iskola, labirintus és színház. Aki vízre szeretne szállni és onnan gyönyörködni a szigetben, vagy Torontó látképében, az bérelhet hajót, csónakot vagy kenut, a szárazföldön egy vagy többszemélyes biciklit, amivel szintén jó lehet bebarangolni az egész szigetet. (Legközelebbre ez a tervünk.)

A képeken látjátok majd, hogy csodás időnk volt egész nap. A nap második felében Ildivel kisétáltunk a sziget végébe, leültünk a homokba és csak bámultuk a vizet. Imádtam, a bambulásban amúgy is jó vagyok. :) Délután Bill is csatlakozott hozzánk, s a nap végén hárman álltunk sorba, hogy visszajussunk a városba (Gabiék már hamarabb hazaindultak, Mogyi ugyanis kidőlt a sorból). Remélem, legközelebb a kis család másik fele is velünk tart majd.
Ide kattinva nézhetitek meg a szigetek térképét, amit nagyitani is lehet.