A Torontó-szigetek eredetileg nem is sziget volt, hanem folyamatosan mozgó homokzátonyok összessége, azaz az állandó földmozgások üledéke. 
Az 1800-as évek elejére ezeknek a zátonyoknak a legnagyobbika közel 9 km-esre nyúlt, mely tulajdonképpen egy természetes kikötőt képezett így a tó és a szárazföld között. Habár a félszigetet és a körülötte lévő homokzátonyt 1792-ben mérték fel először, természetesen már az őslakosok körében is ismert volt, akik szintén pihenésre, relaxálásra használták a területet. Több indián táborhely helyezkedett el a félsziget és a Don folyó között. A homokzátony emellett a madarak és más állatok életében is fontos szerepet játszott. Vándorlás idején több madárfaj pihent meg a homokzátonyoknál hosszú útjuk során.
1850-ben egy fiatal építészmérnök, Sanford Fleming a homokzátony tanulmányozása közben úgy számolta, hogy 12 hektárnyi földterület adódott a már meglévő félszigethez az előző 50 évben. Azalatt az 50 év alatt persze több vihar is megrongálta a területet, míg 1858-ra ki nem alakult a most is létező sziget. A keleti nyílás azóta is fontos szerepet tölt be a kikötő (Toronto Harbour) megközelítésében. Az 1900-as
évek elejétől több project keretében formálták tudatosan tovább a szigetet. Stabilizálták a partvonalat, csökkentették a homokzátony mozgását, mélyítették a már meglévő utakat a hajók számára stb. Ily módon kisebb szigetek, tavacskák alakultak, melyek mind a mai napig léteznek és színesítik a Torontó Szigetek képét. A város 1956-ban döntött arról, hogy a területet parkká alakítják a városlakók számára. Ennek keretében pl. több nyilvános mosdót helyeztek el a szigeten, kis vidámparkot és állatkertet hoztak létre s többek között egy szervezetet a természetes környezet és állatvilág megőrzésére. Ma a 230.288 hektárnyi területet több mint 1.200.000 ember látogatja évente.
A Hanlan család azon első családok egyike volt, akik egész évre kiköltöztek a szigetre. Miután a sziget a szövetségi kormánytól a város kezébe került (1867), a területet több részre osztot
ták, s hely jutott a megvehető telkeknek, a szórakoztató központnak és az építésre váró hoteleknek is. A sziget nyugati része (ismert nevén West Point) nagyon gyorsan a torontóiak kedvelt pihenőhelyévé vált. Az első hotelt 1878-ban John Hanlan építtette a sziget észak-nyugati csücskében, mely nemsokkal később Hanlan's Point néven lett ismert. (Edward "Ned" Hanlan, a család talán legismertebb tagja nemzetközileg elismert evezős volt, aki több világrekordot is tartott.) 1909-ben egy baseball stadium is épült a szigeten, ami egy évvel később hatalmas tűzvész áldozata lett, de nemsokkal később újra is építették. Babe Ruth, a legendás baseball játékos itt futotta első professzionális hazafutását. A stadiumot azonban '30-ban bezárták és a Maple Leaf baseball csapat átköltözött a városba. A közelben működő vidámparkot is lebontották, aminek helyén ma a sziget reptere üzemel.
Hanlan's Point és a Ward's szigetek között helyezkedik el a Központi Sziget, a Centre Island. (A sziget részeit a bejegyzés végén található térképen mind jól látni.) Az 1800-as évek végére sok jómódú torontói építtetett gyönyörű viktoriánus nyaralót a Centre Island-en és attól keletre a Ward-sziget felé. Ma a Centre Island-en a sziget vidámparkja üzemel, ami sok-sok városlakót vonz a szigetre. E
rrefelé sétáltunk mi is pár héttel ezelőtt, amiről a beszámoló alatt sok-sok képet is láthattok. Egy barátunk, Gabi elhozta egyik kislányát is a szigetre (az ikertestvére sajnos megbetegedett és otthon kellett maradnia az anyukájával), aki amire csak tudott felült a vidámparkban, otthon alig tudta, hogyan számoljon be a temérdeknyi élményről. :)) A szigeten hatalmas parkok adnak nagyszerű pihenő- és étkezőhelyet, tenisz-, röplabda- és golfpályák várják a sportolni vágyókat, a sziget strandjai pedig a fürdőzőket. Van itt világítótorony és yacht club, játszótér és iskola, labirintus és színház. Aki vízre szeretne szállni és onnan gyönyörködni a szigetben, vagy Torontó látképében, az bérelhet hajót, csónakot vagy kenut, a szárazföldön egy vagy többszemélyes biciklit, amivel szintén jó lehet bebarangolni az egész szigetet. (Legközelebbre ez a tervünk.)
A képeken látjátok majd, hogy csodás időnk volt egész nap. A nap második felében Ildivel kisétáltunk a sziget végébe, leültünk a homokba és csak bámultuk a vizet. Imádtam, a bambulásban amúgy is jó vagyok. :) Délután Bill is csatlakozott hozzánk, s a nap végén hárman álltunk sorba, hogy visszajussunk a városba (Gabiék már hamarabb hazaindultak, Mogyi ugyanis kidőlt a sorból). Remélem, legközelebb a kis család másik fele is velünk tart majd.
Ide kattinva nézhetitek meg a szigetek térképét, amit nagyitani is lehet.
Az 1800-as évek elejére ezeknek a zátonyoknak a legnagyobbika közel 9 km-esre nyúlt, mely tulajdonképpen egy természetes kikötőt képezett így a tó és a szárazföld között. Habár a félszigetet és a körülötte lévő homokzátonyt 1792-ben mérték fel először, természetesen már az őslakosok körében is ismert volt, akik szintén pihenésre, relaxálásra használták a területet. Több indián táborhely helyezkedett el a félsziget és a Don folyó között. A homokzátony emellett a madarak és más állatok életében is fontos szerepet játszott. Vándorlás idején több madárfaj pihent meg a homokzátonyoknál hosszú útjuk során.1850-ben egy fiatal építészmérnök, Sanford Fleming a homokzátony tanulmányozása közben úgy számolta, hogy 12 hektárnyi földterület adódott a már meglévő félszigethez az előző 50 évben. Azalatt az 50 év alatt persze több vihar is megrongálta a területet, míg 1858-ra ki nem alakult a most is létező sziget. A keleti nyílás azóta is fontos szerepet tölt be a kikötő (Toronto Harbour) megközelítésében. Az 1900-as
évek elejétől több project keretében formálták tudatosan tovább a szigetet. Stabilizálták a partvonalat, csökkentették a homokzátony mozgását, mélyítették a már meglévő utakat a hajók számára stb. Ily módon kisebb szigetek, tavacskák alakultak, melyek mind a mai napig léteznek és színesítik a Torontó Szigetek képét. A város 1956-ban döntött arról, hogy a területet parkká alakítják a városlakók számára. Ennek keretében pl. több nyilvános mosdót helyeztek el a szigeten, kis vidámparkot és állatkertet hoztak létre s többek között egy szervezetet a természetes környezet és állatvilág megőrzésére. Ma a 230.288 hektárnyi területet több mint 1.200.000 ember látogatja évente.A Hanlan család azon első családok egyike volt, akik egész évre kiköltöztek a szigetre. Miután a sziget a szövetségi kormánytól a város kezébe került (1867), a területet több részre osztot
ták, s hely jutott a megvehető telkeknek, a szórakoztató központnak és az építésre váró hoteleknek is. A sziget nyugati része (ismert nevén West Point) nagyon gyorsan a torontóiak kedvelt pihenőhelyévé vált. Az első hotelt 1878-ban John Hanlan építtette a sziget észak-nyugati csücskében, mely nemsokkal később Hanlan's Point néven lett ismert. (Edward "Ned" Hanlan, a család talán legismertebb tagja nemzetközileg elismert evezős volt, aki több világrekordot is tartott.) 1909-ben egy baseball stadium is épült a szigeten, ami egy évvel később hatalmas tűzvész áldozata lett, de nemsokkal később újra is építették. Babe Ruth, a legendás baseball játékos itt futotta első professzionális hazafutását. A stadiumot azonban '30-ban bezárták és a Maple Leaf baseball csapat átköltözött a városba. A közelben működő vidámparkot is lebontották, aminek helyén ma a sziget reptere üzemel.Hanlan's Point és a Ward's szigetek között helyezkedik el a Központi Sziget, a Centre Island. (A sziget részeit a bejegyzés végén található térképen mind jól látni.) Az 1800-as évek végére sok jómódú torontói építtetett gyönyörű viktoriánus nyaralót a Centre Island-en és attól keletre a Ward-sziget felé. Ma a Centre Island-en a sziget vidámparkja üzemel, ami sok-sok városlakót vonz a szigetre. E
rrefelé sétáltunk mi is pár héttel ezelőtt, amiről a beszámoló alatt sok-sok képet is láthattok. Egy barátunk, Gabi elhozta egyik kislányát is a szigetre (az ikertestvére sajnos megbetegedett és otthon kellett maradnia az anyukájával), aki amire csak tudott felült a vidámparkban, otthon alig tudta, hogyan számoljon be a temérdeknyi élményről. :)) A szigeten hatalmas parkok adnak nagyszerű pihenő- és étkezőhelyet, tenisz-, röplabda- és golfpályák várják a sportolni vágyókat, a sziget strandjai pedig a fürdőzőket. Van itt világítótorony és yacht club, játszótér és iskola, labirintus és színház. Aki vízre szeretne szállni és onnan gyönyörködni a szigetben, vagy Torontó látképében, az bérelhet hajót, csónakot vagy kenut, a szárazföldön egy vagy többszemélyes biciklit, amivel szintén jó lehet bebarangolni az egész szigetet. (Legközelebbre ez a tervünk.)A képeken látjátok majd, hogy csodás időnk volt egész nap. A nap második felében Ildivel kisétáltunk a sziget végébe, leültünk a homokba és csak bámultuk a vizet. Imádtam, a bambulásban amúgy is jó vagyok. :) Délután Bill is csatlakozott hozzánk, s a nap végén hárman álltunk sorba, hogy visszajussunk a városba (Gabiék már hamarabb hazaindultak, Mogyi ugyanis kidőlt a sorból). Remélem, legközelebb a kis család másik fele is velünk tart majd.
Ide kattinva nézhetitek meg a szigetek térképét, amit nagyitani is lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése