kedd, március 02, 2010

Vancouver 2010 - Utolsó videó + játék + UPDATE



Nehéz szavakba foglalni azokat az érzéseket, azt a hangulatot, ami az egész országot uralja az olimpia óta. Kanada elmondhatatlan büszke a sportolóira, és az egész országra magára, büszke mindarra, ami ezt az országot olyanná teszi, amilyen. Ezeket az érzéseket igyekeztek valamennyire bemutatni, átadni a záróünnepségen is.
A sok-sok Kanadával kapcsolatos sztereotípián kívül, melyek mind megjelentek vicces formában az ünnepség alatt - mint pl. az  állandó bocsánatkérés -, számomra az is nagyon fontos, hogy a kanadaiak nem szégyelnek nevetni önmagukon, sőt ez az attitűd a "túlélési technikájuk" egyik alapeleme. Mármint nemcsak pár embernek itt-ott, hanem Kanadának, mint országnak is. Ez a mindennapi életben is borzasztó fontos, de az biztos, hogy ezen képességük az egész ünnepségnek is megadta az alaphangulatát. Biztosan sokan emlékeztek, amikor a nyitóünnepség egyik legfontosabb részeként öt sportoló gyújtotta volna meg az öt hatalmas olimpiai fáklyát, melyből azonban az egyik sehogy sem akart kinyílni. Elég kellemetlen volt a helyzet, izgultunk is kegyetlen, amikor élőben néztük mindezt... Mindezek után a záróünnepség kezdő akkordjaként egy bohóc tűnt fel a színen, aki megtalálva és megoldva a problémát mindenki előtt összedugott két zsinórt, és lám, felemelkedett az ötödik fáklya is. Sőt, a két héttel ezelőtt hoppon maradt sportolónő is végre meggyújthatta a fályját, ami abszolút elvette az ember rossz szájízét a kezdeti malőr miatt. Hiába, egy kis humor és önirónia sosem árt. :)

Az ünnepség egészében véve is egy felszabadult és nagyon jó hangulatú két óra volt. Mik maradnak meg bennem emlékként? Pl. a sportolók bevonulása, akik most már nem országonként jelentek meg külön-külön, hanem egységesen, mint egy nagy közösség sportolói. A zenei zárórész is tetszett, amikor már igazi bulihangulat tombolt, habár megmondom őszintén, az olimpiára írt dalok valahogy nekem nem nagyon jönnek be. Minden más zenei előadó jó volt most is, ahogy a nyitásnál is, csak ezek az alkalomra írt dalok ne lennének. (Amiről most jelen esetben beszélek, azt az elején énekelték hárman, köztük Nikki Yanofsky és még két másik énekes....) 
John Furlong beszéde a nyitóünnepségen is nagyon megfogott, ahogyan most, a zárásnál is. Ahogy mondta, ez a Kanada az olimpia után már nem teljesen ugyanaz, mint előtte volt. "Hiszem, hogy mi, kanadaiak ma erősebbek, egységesebbek vagyunk, mélyebb érzésekkel az országunk iránt és sokkal erősebben összekötve egymással, mint valaha. Az Olimpiai Játékok felemeltek minket. (...) Alexandre, az első aranyérmed hitet/erőt adott mindannyiunknak, hogy győzteseknek érezzük magunkat és eszerint is viselkedhessünk. Az utolsó aranyérmünkre pedig még generációk múlva is emlékezni fogunk." Itt a Kanada-USA döntő hokimeccsről van szó, amit egy eszméletlen izgalmas meccs keretében megnyertünk!!!!!!!! A meccs után egyébként, amit 26 millióan néztek, a nagyvárosokban hatalmas ünneplések törtek ki. Itt Torontóban pl. lezárták a Yonge Street egy részét, ahol az emberek egymást ölelgették, ismeretlenül is, az emberek hokit kezdtek el játszani az utcán stb, stb..... Nem is tudom, mihez hasonlíthatnám, mit jelentett ez a győzelem a kanadaiaknak...
Furlong a beszédében a sok-sok önkéntesnek, akik végig fantasztikus munkát végeztek, nem győzött eléggé hálás lenni. "A munkátokon keresztül egyértelműen megmutattátok, milyen büszke és nagylelkű kanadainak lenni." Őszintén köszönte a részvételét minden sportolónak, akik fantasztikus példaképei a felnövekvő nemzedék számára. Egyetlen kívánsága maradt csak ezután: "... hogy minden kanadai gyermeknek meglegyen a lehetősége arra, hogy megtapasztalja a sport örömét. És mi, az olimpiai globális család tagjai addig dolgozunk, amíg a világ összes gyermekének joga a játékra, a sportra biztosítva nincs."  

Ok, szóval mint már említettem, a záróünnepséget a kanadaiak inkább viccesre, mintsem komolyra fogták, és igyekeztek minél több, az országgal kapcsolatos sztereotípiát megjeleníteni.
Ennek kapcsán akkor játszunk egyet! :)
FELADAT: Soroljatok fel minél többet ezekből a sztereotíp figurákból, melyeket hatalmas méretű táblákkal és beöltözött szereplőkkel illusztráltak! Én kilencet számoltam egyenlőre össze, de a versenyben maradásra és a sorsolásban való részvételre ötöt legalább fel kell sorolnotok. :)
HATÁRIDŐ: március 6-a, vasárnap
NYEREMÉNY: valamilyen, a 2010-es vancouveri olimpiával kapcsolatos szuvenír. :))

Az utolsó, záróvideón a két hét eseményeiből láthattok összefoglalót:



Remélem élveztétek ti is ezt a kanadai olimpiát és visztek magatokkal élményeket/emlékeket az elmúlt két héttel kapcsolatosan. Elnézést utólag is azoktól, akiket mindez ilyen mélységben nem érdekelt, mint ahogy én ezt követtem a blogon, de őszintén szerettem volna átadni, éreztetni, mennyire sokat jelentett ez a lehetőség Kanadának. Nem tudom kívülről hogyan jelent meg mindez, de benne lenni és átélni az itteniek izgalmát, boldogságát és túláradó büszkeségét különleges és építő élmény volt. Köszönöm Kanada! :)

UPDATE: Sticci, igaz itt még csak este 7 óra lesz, de úgy gondolom nem nagy merészség a részemről, ha kikiáltalak győztesnek! :))))) Yeeeeaaahhhhh!! Köszi a válaszaid (amik persze mind helyesek voltak), most már csak arra kérlek, hogy e-mailben ird meg nekem a pontos  neved, elerhetoseged es jovo heten utnak indul Feled a kis olimpiai szuvenir! ;))

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tényleg vidám hangulatú volt a záróünnepség! Hatalmas ötlet volt végül felállítani az ötödik fáklyát! Jó volt látni a sportolókat is felszabadultan, vidáman bevonulni, köztük a magyarokat is, ahogy táncolva jöttek. :) Sok emlékezetes esemény történt ezen az olimpián is, ahogy John Furlong is említette. Joannie Rochette bronzérmét bizony én is megkönnyeztem.

Becsatlakoznék a játékhoz. :) Számomra megmaradtak a felvonultatott dolgok közül a hódok, a hatalmas jávorszarvasok :), a Grizzly medvék plakátjai, a juharfa levelek, a díszes kenuk, a hokisok, és a kanadai lovasrendőrök (Canadian Mountie-k).

Tinkmara írta...

Nagyon jó volt végigkövetni veled az eseményeket. A Te látószögedből. Kösöznjük a remek bejegyzéseket, a kommentárokat, nagyot alkottál, akércsak Kanada. :)

Livia írta...

Koszonom Tinkmara, orulok, ha tetszett! :)

Sticci, eddig eleg egyertelmu, ki kapja a szuvenirt, nem? ;))

Névtelen írta...

;) Van még idő, lehet még izgulni! :)

Manka írta...

Bár még benne vagyok a határidőben, úgy érzem, nem lenne tisztességes Sticcivel, ha elkezdenék sorolni :)... Viszont boldog szülinapot így utólag is és ugye milyen jó volt a CAN-USA meccs??? :))

Livia írta...

Kosziii Manka!! :)
Hat a CAN-USA meccsrol nem is tudom, mit mondjak... agyonizgultam az egeszet... eszmeletlen izgalmas meccs volt!! Borzasztoan elveztem!! :))
Az egesz olimpiai hangulatot nagyon elveztem egyebkent, jot tett ez az egesz orszagnak. ;)
Remelem hamarosan osszefutunk majd a neten!

Pusziiii!

Névtelen írta...

Kedves Lívia! Köszönöm a játéklehetőséget így egyedül is! Sajnálom, hogy Manka végül nem nevezett! Küldöm az elérhetőségemet.
Még egyszer köszönöm!! :)