Tegnap Kanada megszerezte harmadik aranyérmét az 1000 méteres női gyorskorcsolyában, Christine Nesbitt személyében. A mai videó elején a második aranyérmest, a snowboardos Maelle Rickert látjátok fülig érő mosollyal beszélni arról, hogyan is ünnepli ezt a hatalmas sikert. :))
A videón feltűnnek az olimpiai érmek, így nézzük meg őket kicsit közelebbről! Milyenek is a kanadai, 2010-es olimpiai érmek?
Számomra nagyszerű és felemelő élmény átélni minden tekintetben azt, hogy a kanadaiak mennyire büszkék erre az olimpiára, és mennyire fontos számukra, hogy megmutassák országukat, és az itt élő embereket a világnak. Ez a büszkeség, különlegesség érzése fantasztikusan tükröződik az érmekben. A második videó csakis erről szól.
Az érmek megálmodóját Corrine Huntot halljátok beszélni az érmek történetéről. Corrine egy őslakos művész, Komoyue és Tlingit örökséggel ereiben. Munkáiban hovatartozása, népének tradíciói kristálytisztán megmutatkoznak. Az olimpiai érmek elkészítése két évnyi csapatmunka eredménye, ugyanis minden érem abszolút egyedi és különleges. Corrine az olimpiai érmek motívumának a gyilkos bálnát (orca), a paralimpiai érmek számára pedig a hollót választotta. Ahogy a videón is meséli, a bálna egy közösségi élőlény, és számára az olimpia is egyfajta közösséget szimbolizál. Egy közösséget, amely nemcsak a sportolók erejét, de a közösségét magát is hűen tükrözi. S amennyire a sportolók is erősen támaszkodnak társaikra, csapatukra, úgy a bálna - fantasztikus felépítése, képességei mellett - sem lenne képes a túlélésre a társak nélkül. A bálnák designja - a nyugati őslakosok tradíciója szerint - négy különálló keretben jelenik meg, egyfajta dobozként, mely a kincsek dobozkája.
Ezzel szemben a holló artwork egy hármas egységnyi kompozíció, mely totem oszlopot szimbolizál. A hollót, ami a világon szinte mindenfelé megtalálható, gyakran hozzák összefüggésbe az átváltozás és gyógyítás képességével és aki kreativitást, elszántságot és bölcsességet reprezentál. Corrine, elmondása szerint, nem is találhatott volna szebb jelképet a paralimpiai sportolók számára, akik minden nehézségük ellenére képesek felülemelkedni az akadályokon és szárnyalni, ahogy a holló.
Omer Arbel a másik vancouveri művész, aki Corrine-nal együtt dolgozott az érmeken. Az ő feladata volt azt megálmodni, hogy a műalkotások hogyan jelenjenek meg egészen pontosan a végleges érmeken. Az eredmény szerintem fantasztikus, az ötlet pedig egyedi és megható.
Egyrészt a 2010-es olimpiai érmek elsők a mozgalom történetében, amelyek nem laposak. A hullámokkal Kanada tájképét szerették volna visszaadni, a hegyeket, völgyeket, a vizet és az eget.
Másrészt szerettek volna olyan érmeket kreálni, melyek mindegyike abszolút egyedi és megismételhetetlen. Így Corrine mestermunkája méretében egy hatalmas mű lett, melyekből egyenként vágták ki a medálokat. Ennek eredményeképpen minden egyes medál designja abszolút eltérő, s a nagy képet nézve az érmek együttese adják ki magát a műalkotást. Egyediek, de részei az egésznek. Ez az összetartozás, ez az egység már csak gondolatában is nagyszerű szerintem. :)
Ahogy az egyik kanadai sportoló is nyilatkozta egyszer: "I know I wasn’t alone in winning this medal. When I was standing up on the podium the last person I was thinking of was myself." (Tudom, hogy nem egyedül nyertem ezt az érmet. Amikor fent álltam a pódiumon, én magam voltam az utolsó személy, akire gondoltam.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése