Az utóbbi napokban a második olyan esetről olvasni a helyi lapokban, ami a
TTC-t (
The Toronto Transit Commission), azaz Torontó város közlekedési vállalatát érinti. A vélemények természetesen erősen megoszlanak a témában.
Abban mindkét érintett utas egyetért, hogy a városi közlekedés alapvetően nagyszerű. De ahogyan semmi sem tökéletes, ez sem az. Érkeznek időnként bejelentések/panaszok, ahogyan mindig is. Manapság azonban az utasok, történeteiket bizonyítékokkal is alátámasztják, így kevésbé sikkadhatnak el és jóval nagyobb nyilvánosságot kapnak, mint valaha.
A múlt héten pl. este tíz óra körül kaptak lencsevégre egy igen mélyen szunyókáló TTC alkalmazottat.
A fiatal srác eredetileg csak barátaival akarta megosztani a képet és jót szórakozni rajta, azonban az internetre feltett képet elég gyorsan megtalálták mások is és onnantól elindult a lavina... A srác ezután csak annyit nyilatkozott mindenfelé, hogy reméli, nem akad majd komoly problémája fotóalanyának, hiszen ilyesmit semmiképp nem kivánna neki.
Az eset önmagában valóban vicces is lehetne, ahogy egy-két oldalon próbálták is találgatni a mély álom okát: talán egy fiatal apukáról van szó, akit egész éjszaka síró gyermeke nem hagy aludni? Vagy egy nem diagnosztizált alvászavarról lenne szó? Esetleg nem is alszik az illető, csak jól álcázza? :)
Akárhogy is, sokakat az okok kevéssé érdekelnek. Sokan csak azt látják, hogy ennek semmi esetben sem kéne megtörténnie. Hogy a TTC így is elég drága (most januártól is volt emelés) és az ott dolgozók fizetése pedig átlagon felüli. Arról nem is beszélve, hogy a szakszervezet szinte mindennel szemben megvédi őket, szinte embert kell öljenek, hogy elveszthessék a munkájuk... Nem csoda, hogy ilyen körülmények között akármi is történik, jó azt megragadni és nem elereszteni.
Miután a fenti képen szórakozott a város a múlt héten, ezen a héten újabb adagot kaptunk. Egy hajnali 3 órakor hazafelé tartó utas azt a 7 egész percet videózta végig, amíg a busz vezetője megállt egy útmenti kávézónál, kisétált a buszból használni a mosdót, majd kávét vett magának. A videó lent látható, aminek érthető módon a nagy része unalmas. Nem sok minden történik, csak a hatodik perctől, amikor a visszatértő vezetőnek egy utas nem tetszését fejezi ki. Erre a vezető - mutatóujját a szája elé tartva - próbálja lecsendesíteni az utast, nem sok sikerrel. Később, amit már nem látunk, a videót készítő is panaszt tesz, amire a vezető készségesen megadja a busz és saját jelvényének számát is, mondva, nyugodtan lehet panaszt tenni, őt a szakszervezet úgyis megvédi. Ráadásul ez már a 21. század és nem a '60-as évek...
Számomra ez a második egyszerűbb eset. Ahogy a TTC szószivő elmondta, a vezetők kivételes esetekben megállhatnak egy rövid(!) szünetre a mosdó használatára, azonban erről az utasokat értesíteni kell. Én is éltem már át hasonlót késő este utazva, de a vezető készségesen felénk fordult és jelezte, hogy egy percre kiszaladna, azonnal érkezik vissza. Azaz számomra az eset azt mutatja, hogy nem elsősorban a tények, hanem a hozzáállás a fontos. Emberek vagyunk, így előfordulhat még egy buszvezetővel is, hogy vécére kell sietnie, sőt, esetleg kihasználva a helyzetet, gyorsan egy kávét is vesz magának hajnali 3kor. Azonban hogy ezt hogyan kommunikálja az utasok felé, az már nem mindegy. Még akkor sem, ha csak páran vannak a buszon. Az első utasnak pl. nyugodtan mondhatta volna, hogy elnézést a hosszabb elmaradásért - ahelyett, hogy ujját a szája elé téve csak leállítani akarta. A videósnak is mondhatta volna, hogy valóban jobb lett volna előre jeleznie a kis szünetet és nem magabiztosan (szemtelenül), védekező álláspontból mondani azokat, amiket mondott. Itt az emberek valóban megértőek és emberségesek, persze ha tisztességesen és egyenrangú partnerként kezelik őket....
Szeretném hinni, hogy a szakszervezet nemcsak azért védi az alkalmazottakat, mert ez a dolguk és nem mindenáron teszi ezt - hanem okkal, érvekkel, logikusan és reálisan. Tudom, hogy a buszvezetőknek nincs félórás/órás ebédszünetük, esetleg 5-10 perc az utuk két végén... épp ezért gondolom, hogy nem a történés itt a probléma, hanem a hozzáállás. A buszvezetők munkakörében elég erősen jelen van az emberekkel való kommunikáció is a konkrét vezetés mellett, így szeretném hinni, hogy ezt jobban tudatosítják bennük is. Nem panaszkodom, hiszen nagy többségben nem ez az általános hozzáállás, sőt. De hiába történik ritkán, mégis, ha az ember hozzászokik a jóhoz, érzékenyebben érintik még a kicsi, kevésbé jó dolgok is...
