A pekándióról

Az előző bejegyzés után Martalóccal kezdtünk el beszélgetni a pekándióról (pecan nuts). Miután olvasgattam róla kicsit, úgy gondoltam, megér ez egy külön bejegyzést is, hiszen otthon kevésbé ismert és használt dióféle, pedig megér egy misét. :)

A pekándió az akár 50 méter magasra megnövő hikori (hickory) fa termése, mely az egyetlen Észak-Amerikában honos diófa. A "pecan" eredetileg egy algonquin szó, jelentése: dió, aminek feltöréséhez kő szükséges. (Habár itt megjegyzem, hogy létezik különösen vékony héjú változat is, ami nemesítés eredménye és az egyetlen olyan diófajta, ami diótörő nélkül feltörhető. :) A pekándió fája nagy térigényű fa, akár 20-40 méter magasra is megnő. Egy 10 éves facsemete kb. 5 méter magas lehet, akkortájt kezd el termést hozni. Egy szakmai cikkben olvastam, hogy a jégkorszakok előtt Európában is otthonos volt és a szakemberek szerint ma is meg lehetne próbálkozni akár a magyarországi termesztésével is. Szóval akit érdekel, annak hajrá! :) Jelenleg több, mint 1000 pekándió fajtát tartanak számon, habár a természtés 90%-át 33 fajta teszi ki, ezeken belül is a Desirable, a Stuart, a Western és a Wichita emelkedik ki, amik a termés mintegy felét adják.

Ismereteink szerint tudatosan termeszteni először Mexikóban kezdték az 1600-as évek végén, majd 1772-ben az USA-ban is beindult a termesztés. Az 1800-as évekre már az észak-amerikai ipar egyik középpontja. A pekándió történelme hosszú évszázadokra nyúlik vissza, de a modernkori fejezetei mindenképpen új alapot adnak a róla való gondolkodásunknak.

Az utóbbi évtized kutatásai pl. egyértelműen bizonyítják, hogy az egészéges életvitel nagyszerű és fontos alapanyaga lehet. Egy 2006-os kutatás szerint pl. "minden nap egy maréknyi pekándió segíthet megakadályozni a nem kívánt oxidánsok lerakódását a vérben és megelőzni a szívkoszorúér betegségeket." Szintén pár évvel ezelőtt sorolták kutató szakemberek a pekándiót az első helyre a diófélék között, mivel a legtöbb antioxidánst tartalmazza, s így rendszeres bevitele segíthet a rák kockázatának csökkentésében vagy szív-, és idegrendszeri problémák megelőzésében is. A pekándió nagyszerű proteinforrás, így hasznos lehet a diétázni vágyók számára, hiszen a húst válthatják ki vele az étrendjükben.

Egy-két plusz érdekesség:

•  Mivel a pekándió jó adag cinket tartalmaz - ami szükséges a tesztoszeron nemi hormon termeléshez -, így tán még szerelmi életünket is befolyásolhatja. ;))
• Texas állam 1919-ben az állam hivatalos fájának nyilvánította a pekándió fát. Sőt, az egykori James Hogg kormányzó annyita imádta a pekándiót, hogy végrendeletében azt kérte, a sírjára fejfa helyett pekándiófát ültessenek.
• A Georgia állambeli Albany-ban több, mint 600 ezer pekándiófa van, ami igazi pekándió központtá emeli a várost. Itt tartják az Országos Pekándió Fesztivált is, ahol többek között van főzőverseny, versenyszedés, sőt még Nemzeti Pekánkirálynő választás is. :)))))
• A pekándiónak több, mint 1000 féle változata létezik, a legtöbb amerikai indián törzsekről  lettek elnevezve, úgy mint Cheyenne, Mohawk, Sioux, Choctaw vagy Shawnee. A pekándió fája is értékes ám, értékes keményfa. Feldolgozás után nagyon jó minőségű padlót, parkettát, bútorokat készítenek belőle.

Ahogy a fenti képeken is látjátok, nagyon sokféle étel ízletes (és egészséges) kiegészítője lehet a pekándió. Többek kérésére én most a Hálaadáskor készített pekándiós pite receptjét írom most itt le.

Pekándiós pite

1. A pitéhez

• 1 1/4 csésze liszt (175 g)
• 1/4 teáskanál só
• 1 evőkanál cukor (14 g)
• 1/2 csésze sótlan vaj (113 g) - még hidegen, apró darabokra vágva
• 1/8 - 1/4 csésze jéghideg víz (30-60 ml)

1. Keverjük el  a lisztet a sóval és a cukorral.

2. Adjuk hozzá a hideg vajat és dolgozzuk jól el. Lassan adagoljuk a hideg vizet, amennyi szükséges, hogy a tésztánk jól összeálljon. Ne dolgozzunk vele túl sokáig.  

3. A tésztát a gyúródeszkán formájuk labda formára, majd lapítsuk le, úgy mint egy lemezt. :) Fedjük le és tegyük fél órára a hűtőbe. Ettől a vaj lehűl újra és a lisztben lévő glutén is elernyed. (Itt megjegyzem, hogy én állandó gondban vagyok a hűtőből kivett tésztával való munkával, mert nekem mindig nagyon morzsálódik, így én ezt a pontot kihagytam, és már kinyújtva, ill. a kerek tepsibe rakva tettem csak hűtőbe. :)

4. A lehúlt tésztát tegyük a lisztezett deszkára és gyúrjunk belőle egy 13 inch-es (33cm) kört. Hogy ne ragadjon le állandóan, folyamatosan emeljük meg egy kicsit és fordítsunk rajta egy negyed kört.

5. Hajtsuk félbe a tészát vagy tekerjük fel a nyújtófára és ültessük bele szépen egy 9 inch-es (23 cm) kerek pitesütőbe.

6. A szélén lelógó tésztát szépen vágjuk le és dekorációképpen egy villával vagy az ujjunkkal nyomkodjuk le a tésztát.

7. Újra takarjuk le és tegyük hűtőbe, amíg elkészül a töltelék (kb. 30 perc).

8. Melegítsük elő a sütőt 180 C-ra.

2. A töltelék

•  1 csésze barnacukor (215 g) - én nagyrészt Equal cukorpótlót használtam és egy kevés barna cukrot, csak az íz kedvéért
• 2/3 csésze Lyle's Golden Syrup - én csak egy kevés juharszirupot öntöttem bele (160 ml)
• 1 evőkanál rum vagy bourbon - én rumot öntöttem bele, de biztos kicsit többet ;)
• 4 evőkanál sótlan vaj (56 g)
• 3 nagy tojás
• 1/4 csésze tejszín (60 ml)
• kicsi só
• 1 1/2 - 2 csésze pekándió (150-200 g), pirítva és apróra vágva

1. Egy nagyobb edényben, folyamatos keverés mellett melegítsük fel a barna cukrot, a szirupot, a rumot és a vajat, amíg forrni nem kezd.

2. Vegyük le a tűzről és hűtsük ki.

3. Közben egy másik edényben verjük fel a tojásokat.

4.  A pekándiót terítsük szét egy tepsiben és süssük kb. 8 percig 180 C-on vagy amíg el nem kezd barnulni. Várjuk meg, míg kihül és vágjuk apró darabokra. (Én meghagytam pár darabot egyben, amivel később kiraktam a pite szélét. Így szebb lett a végeredmény. :)

5. Ha kihűlt a szirup, keverjük el benne a tojásokat, a tejszínt és sózzuk meg.

6. Vegyük ki a tésztát a hűtőből és terítsük el benne az összevágott diót egyenletesen. (Én ennek a tetejére raktam a teljes darabokat végig a szélén.)

7. Öntsük a dióra a tölteléket.

8. Süssük a pitét kb. 45-50 percig vagy amíg a töltelék meg nem szilárdul. Hagyjuk egy kicsit hűlni, majd még melegen tálaljuk. (Elvileg tejszínhabot is adhatunk hozzá, de szerintem nem szükséges.) 

Jó étvágyat hozzá!