Kanada természeti csodái 2.

Míg általában a növények úgy élnek a fejünkben, mint békés teremtmények, addig Kanadában (is) léteznek olyan formái, melyek igazi húsevőkké fejlődtek. Míg a legtöbb növény a földből szívja fel az élethez szükséges tápanyagokat, addig a rovaremésztő/húsevő növénynek (angolul Pitcher Plant) olyan környezethez kellett adaptálódnia, ahol ez a feltétel nem adott vagy nagyon szegényes.
A rovarokat a tölcsér alakú növények karimája vonzza a közelbe, amik általában vízzel telítettek. A karima széle annyira sima, hogy a rovarok egyszerűen belecsúsznak a csapdába. A levelek belseje telis-tele van lefelé álló/mutató sörtékkel, amik megakadályozzák a menekvést. A csapdába esett rovarok idővel belefulladnak a tölcsérben lévő folyadékba, ahol enzimek által emésztődnek meg. A növénynek egyetlen nagy borvöröses/zöldes virága van, belseje pedig pirosas/sárgás.
A "Pitcher Plant" (Sarracenis Purpurea) Kanadaszerte honos, de különösen Newfoundland mocsaras-lápos vidékein találkozhatunk velük, ahol a sziget szimbólumává is lett. A Newfoundland-i pennyn is látható 1880-ból és 1954-tól Newfoundland és Labrador hivatalos virága. A newfoundlandi és labradori emberek számára a virág a rugalmasságot, alkalmazkodóképességet és az egyediséget reprezentálja. Szimbóluma számukra a kreativitásnak és leleményességnek, hiszen generációkon át igen barátságtalan körülményekhez kellett alkalmazkodnia, mégis átvészelt mindent, sőt természetes szépsége egyedi és semmivel össze nem téveszthető.
Egy helyi oldalon így írnak róla: "The pitcher plant is a symbol that reflects who we are and what we stand for. It is a symbol that speaks our language, and is as unique as the people who live here, in every corner of Newfoundland and Labrador."

Olvasni jó!

Mióta Kanadában élek, ha ismerős megy haza és megkérdezi, hozzon-e valamit otthonról, csakis könyvet kérek. Talán unalmasnak hangzik, de így van. Most is éppen egy ilyen "kapott" könyvet olvasok (mert nem szeretném abbahagyni a magyarul olvasást sem), méghozzá a Mesterkurzus sorozat egyik kötetét, amit Masi hozott nekem otthonról a nyáron. A címe: Vezetnek vagy megvezetnek? Mesterek, tanítók, lelki vezetők ma.
S hogy miért írom le mindezt? Mert Manka újra játszani hívott a minap. Arra kíváncsiak a játékban résztvevők, hogy ki mit olvas éppen most, a feladat pedig azt, hogy írjuk le az aktuális könyvünk 161. oldalának 5-ik mondatát. Nos, mivel a legtöbb Mesterkurzus sorozat kicsi könyv (metrón olvasásra nagyszerű méret :), és ennek a könyvnek nincs 161 oldala, így önkényesen a 61-ik oldal 5-ik mondatát írom le (bocsi a szabályszegésért):

"Odébb mások a világvégéről, az Antikrisztusról prédikálnak, szerintük Jehovát érdemes követni."

A mondat egyébként Paulinyi Tamás, Új kor küszöbén (Gondolatok a New Age mozgalomról) című előadásának 5-ik mondata is egyben, nemcsak az oldalé. A könyv, ahogy számomra minden Mesterkurzus előadás, érdekes és elgondolkodtató. Szeretek egy témáról többféle megközelítést végighallgatni (olvasni). Szeretem látni, ahogy kibomlanak előttem különféle gondolatvilágok, egy-egy előadó sajátságos világa. Engem is nyitottabbá tesz azt látva, hányféleképpen gondolkodhatunk egy-egy témáról, hogy nincs abszolút igazság, s hogy mindenben nagyon fontos a kételkedés, a gondolkodás képessége, egy téma körüljárása, a saját magam véleményének megformálása.
A sorozatot mindenkinek csak ajánlani tudom. :)

Amiért szeretjük Torontót... 1.

Hiába a gazdasági válság (vagy a rossz időjárás), Torontó iránti szeretetünket és lelkesedésünket nem veheti el semmi - állítja az egyik helyi magazin, a Toronto Life. (szerintem igaza van :) 28 oldalon át 50 különböző indokot/okot gyűjtöttek össze, miért szerethetjük Torontót most, 2009-ben, ebben a nehézkes évben is. Igaz, ez az év több szempontból sem szokványos vagy egyszerű, de a nagyján már túl vagyunk, nem igaz? :)
Íme néhány indok az 50-ből - két felvonásban.

- A bankjaink továbbra is biztonságosak, (a World Economic Forum szerint a "legcsendesebbek" a világon) sőt még valamicske profitot is termelnek.

- A multikulturalizmus egy vicces dolog. Russel Peters szerint mindenképpen. Ő az a baromi sikeres kanadai humorista, aki Ausztráliától Dubai-ig mindenhol telt ház előtt lép fel, s akinek humora a különféle akcentusokra és megszervezett esküvőkre épül. :) Itt nőtt fel Torontóban, a városnak is a bramptoni részén, ahol kapott eleget származása miatt. Ezt ő humorrá fordította, s azóta sem hagyja abba. Elsősorban önmagát neveti ki, nem is akárhogyan. De megteszi ezt mindenkivel, legyen az kínai, jamaikai, filipino, fehér vagy zsidó.

- Életeket mentünk tüdőtranszplantációval. A világon első sikeres tüdőtranszplantációt Joel Cooper végezte el 1983-ban a Toronto General Hospital-ban (TGH), amivel a város a tüdőtranszplantáció központja lett. A dolog többek között azért keserves, mert a tüdők 80%-a átültetésre alkalmatlan, a betegek 20%-a pedig nem tudja kivárni, mire alkalmas tüdőt találnak. Majd jött Shaf Keshavjee, a tüdőátültetés program igazgatója mind a TGH-ben és a Beteg Gyermekek Kórházánál. Decemberben Keshavjee csoportja egy forradalmian új módszert jelentett be, amivel halottak tüdejét képesek "megjavítani" és használhatóvá tenni. Eddig hét beteg kapott ily módon sikeresen tüdőt, és Keshavjee számítsai szerint ezzel a módszerrel megduplázható vagy triplázható a transzplantációk száma.
A fenti képen a 15 éves Katie Sutherland látható, akiről szülei már kénytelenek voltak lemondani, majd valahogy kapcsolatba kerültek Keshavjee csoportjával. Augusztusban kapta a kislány az új tüdőt és következő év januárjában már újra focizhatott az iskolában. :)

- 5.493 házasság köttetett 2003 óta az azonos neműek között itt. Két évvel később a tartományi döntést kiterjesztették az egész országra, miszerint ezt megelőzően a törvény diszkriminatívan járt el. Tavaly 747 meleg vagy leszbikus pár kötött itt házasságot, akik közül 342-en külföldről érkeztek. Igazság szerint ez a tény itt már abszolút nem kérdés, teljesen elfogadott.

- Nem mindegyik sportcsapatunk vesztes. (Sosem árt egy kis önkritika. :)

- A CN Tower újra menő. Néhány torontói számára a CN torony a világ legmagasabb szabad szerkezetű épülete. Másoknak - Freud után szabadon - a város kisebbségi komplexusának jelképe. De a viccet félretéve: a torony valóban a legmagasabb szabadszerkeztű épület egyenlőre. Nem is olyan régóta pedig a város éjszakai égboltjának is meghatározó része piros, kék és zöldben villogva.

- Az utcai árusaink menüjében már itt a kebab és a bulgogi is. (Katt a képre a nagyobb méretért.)

- Torontó egyetlen kambodzsai éttermének tulajdonosa egy Khmer Rouge túlélő.

A bevándorló lakosság között nem egy elfeledett elit él - menekültek, akik az anyaországukban a felső társadalmi réteg tagjai voltak. Chandaramony Eang 1985-ben jött ide, 26 évesen. Tív évvel korábban még egy hatalmas Phnom Penh házban élt, úszómedencével, személyi szakáccsal és nyolc testvérével. Édesapja magas beosztású repülőtiszt volt, édesanyja az ország oktatási minisztere, anyai nagyapja pedig az ország első miniszterelnöke. Egyik reggel azonban megszokott életük egyik pillanatról a másikra tűnt el örökre. Kitoloncolták őket otthonukból és vidékre szállították őket, ahol a családot elválasztották egymástól és börtönbe vagy munkatáborba küldték őket. Eang a következő négy évet Pol Pot "elhíresült" halálos munkatáborában töltötte, ahol az étel igen ritka volt, többféle járvány keserítette az életüket és keményen verték őket. Eang táborának 600 emberéből csak 26 túlélő maradt.

Torontóba érkezése után Eang megnyitotta az Angkor-t, a kambodzsai éttermet a Gerrard East-en. Még ma is gyakran kísértik a tábor emlékei, mindazok a szörnyűségek, amiknek szemtanúja volt, de a pozitívumok mégis felülkerekednek - azok az emlékek, melyek országa korábbi virágzására emlékeztetik. 2000-ben, hazalátogatása során, látva a 30 évnyi háború szörnyű pusztítását, segélyszervezetet alapított. A szervezet azóta egyfajta hidat képez a két élete között és pénzt gyűjtenek, hogy a háború áldozatai számára vetőmagokat, munkaeszközöket vegyenek, és segítsék újraépíteni az országot, ami számára egykor elveszett.

Újabb "természeti csoda"

Épp hogy elindult a "természeti csodák" sorozat, tegnap a várost is meglátogatta egy... mégpedig három tornádó formájában...
Igen, tegnap újabb hatalmas vihar volt a városban, de most a természet igen bekeményített és három tornádót is ide küldött Ontarióba... Nem mondom, hogy nem volt félelmetes, az volt. Kicsit "nehézkesen" is jutottam haza, és mivel abszolút nem volt térerő a mobilhoz, így Billnek egy ideig fogalma sem volt, merre vagyok, jól vagyok-e... Jobb híján lent a ház előtt várt, hátha felbukkanok valamerre, nem tudott otthon ülni... (Egy ideig a buszra vártam, a végállomáson több helyen elment a világítás... felmentem a felettünk lévő bevásárlóközpontba (mallba), ahol több helyen nem működtek a regiszterek, az emberek csak zavartan kószáltak ide-oda... Furcsa élmény volt...) Végül fogtam egy taxit és a ház egy másik bejáratán érkeztem, és én is megijedtem az üres lakásba toppanva. De itthonról már tudtam telefonálni és nagy kő esett le a szívemről, mikor felvette és mondta, hogy itt áll a ház előtt... Nem mertem ugyanis feljönni gyalog a házunkhoz vezető dombon a fák között, a hatalmas villámlások közepedte.... a vihar éppen a legrosszabb időszakában ért el engem... vagy én őt... De a végén velünk minden rendben volt.
Elvileg mostanság érkezett volna látogatóba a keresztfiam, amit nagyon-nagyon sajnálok, hogy nem jött össze. De az igaz, hogy ez a nyár elég érdekesen alakult eddig több szempontból is, szóval talán jobb, hogy nem ebben a hülye időben van itt... remélem jövőre szebb időnk lesz. Végül is mindennek megvan az oka, nem igaz?

A tegnapi viharnak egy halálos áldozata volt (egy 11 éves kisfiú, akire valószínűleg rászakadt az épület, ahol menedéket keresett), sokfelé áramkimaradások és persze hatalmas károk szerte Ontarióban. Legjobban az egyik közeli kisvárost, Vaughan-t érintette. Egy kis ízelítő...
Plusz pár tegnapi kép a bejegyzés végén. Még több kép és videó az itt található cikk végén.

Remélem, ezután jó ideig nem írok majd az időjárásról, mert nem lesz miről!

Kanada természeti csodái 1.

Ezzel a bejegyzéssel egy új sorozat indul a blogon, mégpedig Kanada természeti csodáiról.
Azokról a fantasztikus állatokról, növényekről, természeti jelenségekről fogok írni egy-egy rövid bejegyzésben, amelyekről én mindig nagy érdeklődéssel olvasok. :) Ahogy a fenti térképen is látjátok, 41 részesnek indul a sorozat, ami remélem a ti érdeklődéseteket is felkelti majd.

A keleti partról indulunk, Newfoundland partjairól.
Az atlanti puffin, más néven lunda Észak-Atlanti elterjedésű faj, azaz sokfelé találkozhatunk vele, Skandináviától kezdve Írországon, Skócián át egészen Kanadáig. Azonban az egyik legnépesebb kolónia Witless Bayben, Newfoundlandon található. Becslések szerint ezen parányi öböl négy kicsi szigetén fészkel a keleti parti populáció 60%-a. A természettudósok kisebb hajókkal közelítik meg a szigeteket, hogy fotókat készítsenek e különös szépségű és semmivel sem összetéveszthető tengeri madárról.
A puffinok - akiket tengeri papagájokak is hívnak nagy és sokszínű csőrük után - Kanada egyik legszebb, legkedvesebb madara. Idejük nagy részét a tengeren töltik, s akár 50 méter mélyre is képesek alábukni kis halak után vadászva, mint pl. a hering vagy a capelin. Tengeri életmódjukhoz alkalmazkodva a puffinok akár 30 halat is képesek elraktározni a csőrükben egyszerre, ugyanis beszorítják azokat a nyelvük és a felső álkapocscsont közé. Általában egy életre keresnek párt maguknak és egy évben csak egy fiókát nevelnek. Több éven keresztül is használhatják ugyanazt a fészket, ahol kb. 40 napig etetik a fiókát, majd magára hagyják és a szülők visszatérnek a tengerre. A fióka kb. egy hétig koplal, majd a tengerbe ugrik a sziklákról egy kis élelemért.
A puffinok populációi csökkenőben vannak, veszélyeztetett fajnak számít. Valószínűleg ez kapcsolatban áll a globális felmelegedéssel és a tengerek hőmérsékletének változásával is. A szaporodási időszakon kívül a tengereken élő állatok sokat szenvednek az olajszennyeződésektől, sokszor beleakadnak halászhálókba és táplálékforrásaik is csökkennek az intenzív ipari halászat miatt.
1991 óta a puffinok Newfoundland és Labrador hivatalos madarai.

Torontó mások szemével 18.

Ahogy már tudjátok, ez a nyár errefelé nem a szokásos, azaz a nagy meleg elkerül minket és a megszokottnál jóval több esőt is kapunk.
Az esőn lassan már senki sem csodálkozik, azonban a hétvégi hatalmas viharon biztosan elég sokan... (ami többek között az áramot is kiverte pl. a reptér egy részén...) Biztosan nem volt egyedül Ibcsi barátnőm azzal, hogy ő "még ilyet életében nem" látott.
Hát volt igazi zene-bona rendesen, úgy dörgött és villámlott, hogy az volt ritka, ha csak az esőt hallottuk. Én ugyan most nem készítettem képet, sem videót, de szeretnék egy-két nagyszerű felvételt megosztani veletek. (Sajnos csak az első kettőhöz ismerem a hivatkozást.)

From Sam Navarough - http://wvs.topleftpixel.com/

Mediterrán hajókörút - képek

Szóval a mediterrán hajókörút. :)
Ezzel a bejegyzéssel még adós vagyok nektek illetve magamnak is és úgy tűnik, az is maradok. Ennek több oka is van.
Egyrészt lassan egy hónapja már, hogy visszaérkeztünk az útról. Azonban annyi minden elvonta a figyelmem azóta, hogy nem volt időm leülni és úgy írni Santoriniről (mert hogy ezt választottam volna a helyszínek közül), ahogy szerettem volna.
Másrészt nem volt egyértelmű számomra, mennyire illik a téma a kanadai blogomba és másokat mennyire érdekel. :) Tudom, hogy egyéb utazásainkról is írtam már korábban, de azok az országok a távolság miatt talán kevésbe voltak ismerősek. Az ittenieknek pedig mind-mind gyakori nyaralási célpontok.

Természetesen azért nyoma marad annak a fantasztikus utazásnak, amiben részünk lehetett, méghozzá képek formájában. A fotóalbumban egészen pontosan nyolc albumot találtok, telis-tele fantasztikus emlékekkel. :)) Egy albumot a hajóról, majd egyet-egyet minden egyes állomásról, Velencét is beleértve, habár onnan csak indultunk, majd oda érkeztünk vissza. Azért a visszaérkezéskor sikerült egy rövid órácskát eltöltenünk a városban, mielőtt a repülő Torontóba hozott volna minket újra.
Mivel itt bővebb bejegyzés nem születik az útról, így igyekeztem a képekhez minél több megjegyzést írni, hogy ne lógjanak csak úgy a levegőben. (Akit bármi bővebben érdekel az útról, kérdezzen bátran!)
Élvezzétek a képeket, remélem átjön majd valami az ottani hangulatból!

"Egypercesek" 36.

Tegnap Ildi barátnőmmel találkoztunk lent a parton és sétáltunk egy jó nagyot. Éppen kifogtunk egy esőmentes napot, habár a szél nagy rákezdett délután, majd elvitt mindkettőnket időnként. Egy (vágatlan) Egypercest osztok meg itt veletek a délutánról.
Azt hiszem a híd ingott ennyire alattam, azért ilyen 'mozgalmas' a videó. :)

Ildivel a parton from Livia on Vimeo.