vasárnap, szeptember 09, 2007

Masi koncert Yorkville-ben

Meg kell mondanom őszintén, hogy nagyon ritkán járok magyar programokra, noha a Magyar Ház mellett dolgozom és így szinte minden eseményről hallok. Múlt szombaton azonban egy magyar énekesnő, Masi koncertjén voltam Ildivel. Sajnos ezév egyik utolsó közös progamja volt ez nekünk, mert szerdán Ildi visszautazik Magyarországra. Nagyon fog hiányozni. Bár kedden még összehozunk majd egy lányos wellness estét: átmegyünk a házunk fitness központjába és úszunk, szaunázunk, beszélgetünk egyet. (Ildi, gyere majd vissza minél hamarabb!! )
Szóval szombat este Masi (Annamária Eisler) adott egy koncertet a belvárosi, yorkville-i Heliconian Hallban. Az 1875-ben épült templom különleges alaphangulatot adott az estnek, no és maga a környék sem utolsó. Yorkville Torontó egyik legelegánsabb bevásárló- és szórakozó negyede, ahol csodás éttermek, és csakis elsőosztályú üzletek, művészeti gallériák találhatók. A '60-as években a környék még a hippie kultúra központja volt, s mindenfelől jöttek is zenészek, hogy a környékbeli kávéházakban felléphessenek. Olyan kanadaiak karrierje indult itt el, mint Neil Young, Joni Michell vagy Gordon Lightfoot. Ahogyan a koncert helyszínéül szolgáló templom, maga egész Yorkville is viktoriánus stílusú (a második képen egy tűzoltóság látható), az utcai kávéházaktól kezdve, az antik boltokon át egészen a híres tervezők munkáit bemutató üzletekig. A közelben olyan designerek kollekcióit láthatjuk, mint Chanel, Tiffany, Giorgio, vagy Hermes. Ahogyan azt mi is éreztük szombat este, a környék éjszaka sem csendesül el, hiszen megannyi martini bár, romantikus étterem csábítja ide az embereket. Szó mi szó, a környék valóban nagyon hangulatos, minden évszakban, napszakban kellemes errefelé sétálni.
Na de térjünk vissza Masihoz. Masi mai napig rendszeresen jár haza Magyarországra is, ahol szintén vannak fellépései minden évben. Otthon, kislányként a Magyar Rádió Gyermekkórusában kezdett énekelni, majd később a Bartók Béla Konzervatóriumban tanult tovább. Majláth Júlia tanítványaként egyre több felkérést kapott, énekelt olyan művészekkel, mint Kabos László vagy Horváth Tivadar. Később a torontói Royal Conservatory of Music-ban képezte tovább zongoratudását és énekelt a világhírű Mandellson kórusban. Masi egy időben New Yorkban is dolgozott egy projecten Bobby Scott-tal, azzal a legendás hírű jazz zenésszel, aki Michel Legrand dalait is hangszerelte. Az éneklés mellett már otthon is és később itt, Kanadában is modellkedett, ahol szintén szép sikereket ért el.
Ezen a esten Kanada egyik leghíresebb zongoristája kísérte, Norman Amadio, aki olyan énekeseket kísért már, mint Judy Garland, Paul Anka, Joe Williams vagy Peggy Lee. A párizsi hangulat felidézésében Joseph Macerollo harmoniaművész volt segítségére, aki fellépett már pl. a Három Tenorral vagy Teresa Stratas-szal.
A koncert igazán élvezetes volt, Masi mély, Karádyra emlékeztető hangja kellemesen búgott a kis viktoriánus templom falai között.
Őszintén izgultam Masi sikeréért, örülök, hogy jól sikerült minden. Mi készítettük a Corvinában Masi posztereit, szórólapjait, jegyeit, így volt alkalmam megismerkedni vele. Egy igazán kellemes, finom, melegszívű nőt ismerhettem meg benne, akit nem véletlenül szeretnek itt, Torontóban és otthon, Magyarországon is.
Egy nagyon rövid videót készítettem a koncert alatt, hallgassatok bele!

5 megjegyzés:

Globetrotter írta...

Klassz, hogy ennyi magyar programban van reszetek. Eddig mondjuk mi sem panaszkodhattunk, volt boven, de miota kedves attachenk elment juni vegen, azota nagy a csend :(
Persze Torontoban nagy magyar kolonia is van, tehat ertheto is, hogy ennyi fele programot szerveznek.
Milyen a kinti magyarok hangulata amugy? vagy vegyes, mert olyan sokan vannak...?

Lívia írta...

Haat tudod fura dolog ez...
Csak Torontoban van legalabb 50.000 magyar, igy elvileg valoban lenne mire magyar programokat szervezni. A Magyar Haz teszi is ezt rendszeresen, ilyen-olyan sikerrel. A magyarok azonban nem olyanok, mint az olaszok, gorogok vagy a kinaiak (es meg sorolhatnam), akik kulfoldon is nagyon osszetartanak, es kimondottan keresik egymas tarsasagat. De mindezt te is ismered. :-)
Az itteni magyarsag hangulata sajnos nem mondhatnam, hogy a legjobb, sokan el is kerulik a sajat nepuk tarsasagat. Mivel itt sem vagyunk masok, mint otthon (ami egy erdekes dolog szamomra), igy sokan itt is szembetalalkoznak azzal, amitol a kivandorlassal tavol akartak kerulni. Gondolok itt pl. masok maganeleteben kutakodasra, egymas allando kibeszelesere, (neha a rosszindulatra) vagy a szelsoseges politizalasra.
Teny az is, hogy mas nemzetek kitelepultjei altalaban gyorsabban bekerulnek az itteni verkeringesbe, mert erosen segitik egymast, ami rank sajnos nem mondhato el ennyire intenziven.
Hat ez van, ez az igazsag... Persze mindig vannak kivetelek hal'istennek!!! :-)
Az is fontos, azt hiszem, hogy az '56-osok generaciojat vagy akik regebben vannak itt, jobban el lehet erni, mert ok korabban meg szorosabb kapcsolatot tartottak es ez mai napig sem szakadt meg teljesen. (Pat tiz evvel ezelott magyar negyed is letezett meg.) Akik manapsag jonnek ki, sokan mar egyaltalan nem is keresik a magyarokat es onmaguk probalnak beilleszkedni. Ezert is egyik legnagyobb problemaja a Magyar Haznak, hogyan erje el a fiatalokat, hiszen nem sokaig alapozhatnak meg az idosebb generaciokra. A programjaik azonban sajnos nem segitik a fiatalok becsalogatasat, hiszen talan biztonsagi okokbol is, de az idosebbeknek szerveznek dolgokat. Rajuk biztosabban lehet szamitani. Ordogi kor ez, amin viszont elobb-utobb muszaj valtoztatniuk, ha nem akarnak bezarni.
Remelem sikerul nekik megtalalni a kivezeto utat!! :-)

Globetrotter írta...

Hat igen, angolszasz es mas egyeb orszagokban, ahol jelentosebb magyar kolonia van, maskent mennek a dolgok.
Itt viszont mashogy alakult mindez, hiszen Korea nem a magyarok `celorszaga`, igy tenyleg csak egy paran vagyunk, de ha osszejovunk mindig kellemesen mulatjuk az idot. Azonban keresni nem keressuk kimondottan egymas tarsasagat, viszont ugy erzem, ha barmi `gond` lenne, akkor szamithatnank egymasra feltetel nelkul es ez egy biztonsagi, s egyben onallosag erzetet is adja talan mindenki szamara. Ez, ahogy en erzek.

Lívia írta...

Hal istennek, ha segitsegre lenne szuksegem, nekunk is lenne hova fordulni, legalabbis ugy erzem. :-) Ez valoban jo es biztonsagos erzes, de nektek talan tenyleg fontosabb lehet, hiszen ott az ember jobban erezheti elveszve magat.
En szerencsesnek erzem magam, hiszen inkabb jo tapasztalataim vannak, mint rosszak. A rosszakat sokkal inkabb latom, s hallom. Persze ettol meg leteznek sajnos, de a jok is ugyanugy, amik nap mint nap korulvesznek. :-)

Globetrotter írta...

Nagyon jo lett az uj kulso es a fenti montazs :D