Meghitt ünnep

Nagyszerű érzés a feldíszített lakásba hazajönni.

Mindig is imádtam a karácsonyt és ez itt, Kanadában sem változott. Dehát hogy is lehetne ez másképp? Meleg hangulatú dalok a rádióban, a készülődés izgalma, az ünnepre hangolódás testben és lélekben, a nyugalom, a csendesség érzése, az ajándékozás öröme... mind-mind apró részei a csodának. :-)

A lakás ünnepi díszbe öltöztetését nemrég fejeztük be. Imádom látni Bill arcán az örömöt, amikor nekiáll felépíteni kis karácsonyi falunknak, ami immár hagyománnyá vált nálunk. A háttérben ezúttal klasszikus zene szól. Míg Édesem a faluval foglalatoskodik, én a fát kezdem díszíteni... Minden olyan meghitt, nyugodt volt azon az estén. Sehol semmi rohanás, idegeskedés, kényszeresség. Csak voltunk, csendben tettük a dolgunk, nem történt semmi különös, mégis annyira boldog voltam!

Otthon voltam, igazán otthon. Egy nemrégi beszélgetésünkben keresztmamám mondta, milyen jó látni/tudni, hogy nekem Bill az otthonom. Boldoggá tesz, hogy ezt érezni, az pedig még jobban, hogy teljesen igaza van. :-) Bill az én otthonom, aki mellett boldog vagyok, s magam lehetek. Akivel csodás ünnepeket élünk meg együtt, de akivel a hétköznapok sem szürkék, hanem sok-sok apró örömet adók. Akárhol is élünk, meleg hangulatú otthont teremtünk magunknak, ahol jó lenni, ahová jó hazajönni. Ahol az otthon igazán otthon, még ilyen messze Magyarországtól is.

Mindenkinek kívánok nagyon boldog karácsonyt! Kívánom, hogy minél kevésbé érintsen meg titeket az ünnep körüli őrület, ami oly messze visz minket az igazi lényegtől és kívánom, hogy legyen az ünnepetek meghitt és békés, örömmel, jó beszélgetésekkel, igazi együttlétekkel teli!