Egy mosoly és más semmi...

Alapjában véve szeretek a TTC-vel (a torontói tömegközlekedés neve) közlekedni, nagyon érdekes és sokszor tanulságos tud lenni. A városban utazva az itt élő összes nációval találkozhat az ember és aki szereti megfigyelni az embereket, annak a TTC egy nagyszerű terep. :-) (A TCC-ről bővebben két korábbi bejegyzés - 1, 2.)

Irtam már korábban arról is, hogy a vezetők milyen barátságosak tudnak lenni. Ennek voltam tanúja tegnap is. :-))))))))

Hazafelé a 122-es buszon egy fekete vezetőnk volt, mosolygós, vidám férfi.

Indulás után valami ilyesmit mondott:

"Hölgyeim és Uraim! Köszöntöm Önöket a TCC 122-es járatán. A pontos idő 19:57 perc. Kérem, dőljenek hátra és élvezzék az utazást! Hamarosan frissítőket szolgálunk fel és a vacsora is perceken belül elkészül, ami ma kagyló és rák lesz. Ha bármiben a rendelkezésükre állhatok, kérem forduljanak hozzám bizalommal. (...) Köszönöm, hogy uticéljuk elérésére a TTC-t választották."

Mondanom sem kell, mindenkinek fülig ért a szája, az egész buszban hirtelen mindenki jókedvű lett, sokan hangosan nevettek. A mosolyt nem csak látni, de érezni is lehetett. :-))))))

Minden leszállótól elköszönt - ami egyébként is szokás és bemondta, hogy ne felejtsünk semmit a buszon, vigyázzunk a dolgainkra és magunkra.

Végig kommunikált az utasokkal, amit mindenki nagyon élvezett. Leszállás előtt oda is mentem hozzá, hogy elmondjam, mennyire élveztem az utazást, szebbé tette vele a napomat. Ennek ő is kiváltképp örült, ő is megköszönte, hogy ezt megjegyeztem, így a végén mindenki jobb kedvvel ment a maga útjára. :-)))

Emberek, igen, csak ennyibe kerül mosolyt csalnunk mások arcára!

Hát legyünk barátságosak egymással, és mosolyogjunk, mert az semmibe nem kerül, de szebbé tesz körülöttünk mindent! Sőt, mi is jól érezzük tőle magunkat.

So let's just keep smiling! :-)))