szerda, június 20, 2007

Amik boldoggá tesznek nap mint nap

  1. Minden hétköznap reggel arra ébredni, hogy az Édesem odabújik hozzám készülődés közben és szavak nélkül egymás karjaiban lenni pár percig. Majd bepakolni az ebédjét és megölelni az ajtóban.
  2. Integetni neki az erkélyről, mikor dolgozni indul; majd még "pizsamában", a kellemes reggeli hűvösben figyelni a munkába tartó forgatagot az utakon; egy-két szomszéddal mosolyt váltani, akik éppen az erkélyen isszák reggeli kávéjukat vagy csak ők is éppen az ébredő várost figyelik.
  3. Felszállni minden nap ugyanarra a buszra, s viszonozni a már jól ismert vezető kedves mosolyát, pár szóban válaszolni harsány "Good morning, how are you today?" kérdésére.
  4. A reggeli siettség ellenére türelmesen kivárni az út közepén, míg a vadludak komótosan átsétálnak az úton - anélkül, hogy bárki is rájuk dudált volna.
  5. Sétálgatni a hatalmas parkok egyikében, elfelejtve, hogy mekkora városban élünk, s figyelni a kis fekete mókusokat, amint ide-oda rohangálnak.
  6. Bemenni egy hatalmas könyvesboltba, s csak nézelődni, szaglászni, figyelni...
  7. Hallgatni András bácsi (egy '56-os idős magyar) történetetit, aki időnként bejön az üzletbe, szinte ordítva beszélgetni vele, mert szegény alig hall (és a fél készülékét el is vesztette), s meghatódva nézni, ahogy remegve pakolja el kis dolgait megszürkült vászonszatyorjába és csókot intve, meghajolva távozik.
  8. Hétvégéken izgatottan várni a családomat, hogy MSN-en beszélhessünk, s hogy láthassam, hallhassam őket.
  9. Amikor Chris is velünk tölti a hétvégét, reggel hagymás-gombás rántottát készíteni, aminek illatára a fiúk is ébredeznek, majd együtt megreggelizni.
  10. Összejönni a barátokkal egy kis esti beszélgetésre, megosztani egymással életünket, örömeinket, bánatainkat.
  11. A ház körül a frissen vágott fű illatát érezni; nézni, ahogy a kertészek dolgoznak; nyári szandálban felfelé baktatni a házunkhoz a dombon, miközben a lábam nedves lesz a harmatos fűtől.
  12. Hétvégi reggeleken - mikor az Édes még alszik - halk kopogásra ajtót nyitni, amikor anyósom valami aprósággal a kezében kedveskedik nekünk.
  13. Előkapni a fényképezőgépet, s képeket készíteni bárhol-bármikor, ha valami megfogja a tekintetem, majd otthon az Édesemmel együtt megnézegetni őket.
  14. Esténként leülni a nappaliba és a That '70s Show-t nézni kettesben, amiket előzőleg letöltünk az internetről.
  15. Hajnalban felébredni, s az Édesemet még mindig a gép előtt találni dolgozva vagy képeket javítgatva, miközben ő észre sem vesz. Állni a sötétben, majd mosollyal az arcomon visszafeküdni és tudni, hogy minden rendben van.

6 megjegyzés:

Globetrotter írta...

Ez nagyon szep volt Livia! En is ott ereztem magam veled Torontoban, s elkepzeltem a napjaitokat. Tetszett...egyszer mindenkepp vissza kell neznunk, s ezuttal mar egy igazi turavezetonk is lenne :)

Livia írta...

Igen, mi is nagyon orulnenk, ha egyszer meglatogatnatok minket! A turavezetorol pedig mar biztosan nem kell gondoskodnotok, en szives oromest vallalom a szerepet. :-)

Globetrotter írta...

Neked amugy hany szabadnapod van?

Livia írta...

Hivatalosan tkp egy sem. :-(
Igy jar az, aki a maganszferaban dolgozik...
Most ugy nez ki azonban, hogy julius masodik ket heteben zarva leszunk, ami egyfajta (kenyszer)szabadsag lesz, persze fizetes nelkul. Hmmm... Ebben az idoszakban viszont Bill nem tud elszabadulni, igy az ezevi kozos szabadsag eddig kizarva.
Na de lesz ez meg maskepp! :-)
Azert nem panaszkodom, mert ha nagyon el szeretnek menni - ahogyan tavaly ket hetre Mo-ra is -, akkor megoldhato a dolog, persze szinten csak fiz. nelkul.

Globetrotter írta...

Hat az nem tul jo...es mennyire szereted a munkad? Vagy ez tul provokativ kerdes...Mi ujsag a a sulival, ahova jarsz? Van esely, hogy atkerulj a szocialis szferaba a kozeljovoben?

Livia írta...

A design munkat egyebkent igen megkedveltem, egy ideig gondolkodtam is rajta, hogy ebbe kene jobban belemelyednem.
De az igazsag az, hogy hianyzik a szoc. munka, nem is kicsit, no meg ahhoz vannak papirjaim. Az pedig egy idegen orszagban nem kis elony. :-)Foleg, hogy elfogadjak es nem kell elolrol tanulnom mindent. Ez itt nagy ritkasag!

Igy a hosszutavu cel tovabbra is a szoc szfera marad. A rovidtavu pedig, hogy megtanuljak vezetni, mert az itt nagyon kell a szoc munkahoz, es hat egyebkent sem art egy ekkora varosban. Ez meg elottem van... :-)