szombat, június 16, 2007

The Kite Runner



Ma hajnalban fejeztem be Khaled Hosseini első könyvét, a The Kite Runnert (magyarul is megjelent Papírsárkányok címmel), de már írnom is kell róla.
Nem nagyon szoktam az olvasmányélményeimről írni, eddig talán csak egyszer tettem, bár lehet többször "kellene". Annyi nagyszerű könyvvel hoz össze a sors, hogy akár nyithatnék egy külön blogot csak könyvekről. (De jó is lenne, ha lenne rá idő!)
Ebből a szempontból a blogom elég kaotikus, össze-vissza, de nevezhetjük (kis jóindulattal) sokszínűnek is :-), hiszen nincs egy kiválasztott témám, ahogyan néhány más blogon látom. Hol a saját kis életemről írok, hol Torontóról/Kanadáról, s ezeken belül is a téma akármi lehet.

Mindenről írni, ami megérint, ami fontos, szinte lehetetlen, de ezt a könyvet semmiképp nem tudom kihagyni. Az utóbbi napokban ennek hatása alatt voltam, s biztosan leszek is még egy ideig. Olyan könyvról van szó, ami szinte azonnal magával ragad, s nehéz nem bevonódni, a főhőssel nem együtt lélegezni, érezni, gondolkodni, sírni.
Szeretem azokat a típusú könyveket, amik megállásra késztetnek, elgondolkodtatnak. Kicsit kiemelnek a hétköznapokból, és mesélnek nekem életről, halálról, családról, barátságokról, kapcsolatokról...
Hosseini könyve ezek közül való. Nyelvezete egyáltalán nem bonyolult, sőt könnyen olvasható. Mégis, az érzelmek összetettsége, a karakterek mélysége, s a téma maga kiemeli a könyvet a könnyed olvasmányok közül, s észrevétlenül elrepít egy olyan világba, amiről keveset tudunk.

A főhős, Amir egy gazdag, kabuli kereskedő fia, a felsőbb, Pashtuns kaszt tagja. Hassan, a család inasának fia, Amir hűséges, kitartó társa egy Hazara, egy kisemmizett, elszegényedett kaszt tagja. A két fiú együtt nő fel, sok élményt, emléket osztva meg egymással az évek alatt. Amir cserbenhagyja barátját, melynek következményeképpen nem mindennapi kapcsolatuk hamar megszakad, nem is sejtve, hogy ezzel egész későbbi életét mekkora mértékben befolyásolja. Amir és édesapja Kaliforniába menekülnek a szovjet megszállás ellen, maguk mögött hagyja szeretett földjüket, országukat, s mindenkit, ki egykor fontos volt. Hosszú évekkel később egy régi barát Amirt újra Afganisztánba hívja, mondván: itt a lehetőség, hogy jó légy újra. És Amir visszautazik egy távoli világba, hogy a múlt hibáit jóvátegye élete egyetlen, igaz barátjával szemben.

A történet kezdetén Afganisztán '70-es éveiben vagyunk, az utolsó békeévekben. Az afgán monarchia haldokló évei ezek, amikor a növekvő etnikai, vallási és politikai feszültség mindenki mindennapjait meghatározza. Évtizedeken keresztül követhetjük végig Amir életét gyermekkorától kezdve egészen a felnőttkorig, miközben képet kapunk az afgán történelem közelmúltjáról, társadalmi hátteréről.

Csodálatos történet apákról és fiaikról, családi és baráti szeretetről, féltékenységről, odaadásról, árulásról. Arról, hogy a múlt sokszor vasmarokkal kapaszkodik a jelenbe, akár tudtunkon, akaratunkon kívül is, s hogy időnként van mód a "gyógyulásra", mégha nem is ott, ahol keresnénk.

Khaled Hosseini az afganisztáni Kabulban született, egy diplomata fiaként, akinek családja politikai menedékjogot kapott 1980-ban az Egyesült Államokba. Jelenleg Kaliforniában él, ahol orvosként dolgozik. A The Kite Runner első könyve, amit azóta már egy második, A Thousand Splendid Suns is követett ebben az évben.

Egy, az első könyv apropóján készített interjú az íróval itt olvasható.

6 megjegyzés:

Globetrotter írta...

szia!
Most fejeztem be a `Tuesdays with Morris` konyvet, amit annak idejen ajanlottal. Sikerult itt kint is hozzajutni a konyvhoz angolul es gyorsan el is olvastam. Jol jott itt a betegsegem soran, ami elegge levert. A konyv energiat adott ujra :)
Szeretem a konyvajanloidat.

Egyebkent mar regota probalkozom, hogy kepeket tegyek fel en is a blogom felso reszere, de nem sikerult eddig :( de most, hogy latom neked sikerult, megorultem neki es gondoltam meg is kerdezem, hogy esetleg elkuldened-e nekem emailben, hogyan fogjak hozza? thx:)

Lívia írta...

Orulok, hogy tetszett a konyv, ezt is mindenkeppen olvasd el! Mas tipus, nagyon elvezetes, nagyon meghato, engem melyen megerintett.

A kepekrol:
A fenti kepet en raktam ossze egy program segitsegevel, kulon-kulon nem lehet feltenni sajnos, csak egyben. Viszont nagyon szivesen segitek benne, ha szeretned! :-)

Onnan jott nekem is az otlet, hogy nemreg lattam egy blogot, ahol egy designer no ajanlja fel szolgaltatasait bizonyos osszeg fejeben, hogy masoknak ilyen bannert keszit. Gondoltam, tudok mar annyit a designrol en is masfel-ket ev utan, hogy elkeszitsem a sajatom. S ha pedig mas is szeretne ilyet, en ingyen segitek, nagyon szivesen. Persze ez megbeszeles kerdese is, milyen hangulatot, szineket, szoveget, esetleg konkret kepeket szeretne az illeto.
Ha gondolod, orommel segitek ebben! :-))

Globetrotter írta...

Jujj, most nagyon izgatott lettem ettol. termeszetesen altalam keszitett kepekbol szeretnek montazst csinalni es feltenni. na majd kuldok emailt :)

Lívia írta...

Ok, varom a leveled, a tobbit majd ott megbeszeljuk... :-))
Pussz!

zhaoman írta...

Ha Vera nem dicséri meg a fejléedet, akkor nemis vettem volna észre a változást. (így jár az, aki csak RSS olvasóban olvas blogot).

Nagyon tetszik! Gratula!

Vera: tippek a probléma megoldásához:
http://blogger-tricks.blogspot.com/2007/02/adding-graphic-background-to-blog.html

vagy

http://testing-blogger-beta.blogspot.com/2006/09/adding-graphic-to-your-blog-header.html

Lívia írta...

Koszonom Gabor, orulok, ha tetszik!
Persze az ajanlatom barki masnak is all, akit erdekel. :-)