Magyar Fesztivál 2007

Múlt hét végén a Pride Parade mellett többek között a Magyar Fesztiválon is elég sokan jöttünk össze. A három nap programjai között szerepelt pl. Szabó Sándor gitárművész előadóestje; Gypsy Flame néven autentikus cigányzene és tánc; a Kodály Együttes és a Fekete Föld néptáncestje, a "Helyet, helyet tágasságot..."; Stephen Spinder Erdélyről szóló fotókiállítása, vagy sokunk nagy örömére a Hobo Blues Band csütörtöki koncertje, majd a nagy sikert aratott szombati Faludy estjük. (Az előadás nagy hatással volt rám, igazán örültem, hogy láthattam.) A három nap alatt egész napos kirakodóvásár és persze nagy evés-ivás volt a Ház előtt.

Ez alkalommal a szavak helyett jöjjenek csak képek, persze a teljesség igénye nélkül.

Pride Parade

A torontói ún. "Büszkeség Parádéja" a legnagyobbak egyike a világon.

A Pride különböző formákban már az 1970-es évektől létezik, hivatalosan pedig 1981-től. Az évek folyamán folyamatosan formálódva, kezdve a homoszexuálisok és leszbikusok létezésének kinyilvánításától, a Pride Parade mára egy különleges, dinamikus művészeti- és kultúrális fesztivállá nőtte ki magát.

Ebben az évben is emberek százezrei kígyóztak Torontó belvárosának utcáin múlt hét vasárnap, hogy részesei legyenek az ünnepségnek. Homoszexuális-, leszbikus-, biszexuális és transszexuális csoportok vonulnak végig ilyenkor az utcákon, akik mellett a különböző támogató szervezetek, "melegbarát" businessek és számos vallási- (a képen éppen az anglikánok) és etnikai csoportok is megjelennek.

Az embertömegben persze mindenfelé kamerák, fényképezőgépek, telefonok emelkednek a magasba, hogy megörökíthessék a színes, csillogó kosztümökben táncoló fiúkat. (Vasárnap azért csak a fiúkat, mert a lányok felvonulása már előző nap, szombaton megtörtént.)
A tömeg egyébként nagyon változatos, messze nem homogén. Az esti híradásokban láthattunk pl. turista családokat, akiket a média stábjai szólaltattak meg, s akik elmondták, hogy örülnek Kanada ilyenfajta nyitottságának is. Ahonnan ők jöttek, ott mindez messze nem elfogadott, nem helyes, ezért is hozták ki a kislányukat is, hogy láthassa mindezt. Persze otthon is igyekeznek előítéletektől mentesen nevelni lányukat, azt erősíteni elsősorban, hogy mindannyian mások vagyunk, és egymás elfogadása nagyon fontos dolog. Remélik, mire a lányuk felnő, a "másság" sokkal inkább lesz normális, mintsem más.

A felvonuláshoz ebben az évben is számos politikus is csatlakozott, így pl. a város polgármestere, David Miller és még sokan mások is. A fesztivál minden évben nagyon jó hangulatú, ami a helyi üzleteknek sem egy rossz időszak, hiszen külföldiek ezreit hozza a városba. Ebben az évben kb. 80 millió dollárra saccolják a helyi gazdaság bevételét a hétvégéből.

A vélemények a másságról persze megoszlanak itt is, ahogy bárhol máshol a világon, habár az arányok nagyon különbözőek. Itt a többség valóban igyekszik elfogadni a szexuális különbözőségeket, és igen eredményesek is ebben. :-)

Mindez a hétköznapokban is megnyilvánul, nemcsak az ilyen és ehhez hasonló eseményeken. Bill főnökei, munkatársai között nem egy homoszexuális vagy leszbikus van, és ha párkapcsolatokról, magánéleti kérdésekről, otthoni problémákról van szó, akkor ők sem szorulnak háttérbe. Nem titkolják vonzódásukat, párjaikat, mindez a megszokott mindennapok természetes része. A szexualitásból viccet csinálni sem probléma. Pl. Bill egyik meleg főnöke időnként próbálgatja átcsábítani a szimpatikusabb férfiakat a "másik" oldalra - persze csak szóban (és inkább viccesen), ami a többieket is jól elszórakoztatja. Valahogy úgy vannak ezzel, hogy aki biztos a saját hovatartozásában, az viccet is tud mindebből csinálni, vagy nem probléma, ha mások viccet csinálnak belőle. Hiszen ha elég magabiztos, nem kell bizonygatnia senkinek. Ez szerintem is egy egészséges hozzáállás.

A téma talán sokak számára igen szokatlan és bizarr ilyen szinten - amit meg is értek, hiszen nekem is az volt eleinte -, de tény, hogy itt nem az. Arról már nem is beszélve, hogy a szexuális hovatartozás alapvetően magánügy és ha valaki nem akarja ilyen nyíltan kezelni, akkor mások sem firtatják. "Élni és élni hagyni" - szépen érvényesül Kanadában ebben a kérdésben.

Update: Szomorúan olvastam az otthoni melegfesztiválon történteket, hogy megtámadták a felvonulókat, tojással dobálták őket, néhányukat meg is verték. Sajnos hiába vannak törvényeink az ilyesmik ellen (mint pl, amelyik kimondja a diszkrimináció tilalmát), a fejekben "rendet tenni" sokkal több idő, mint gondoltuk volna. Borzasztó erős előítéletek, ellenérzések élnek sokakban, aminek néhányan igen komolyan hangot is adnak. Igaz, ahogy láttam, újra "csak" egy kisebb, elszigetelt csoportról volt leginkább szó, mégis ország, világ hallotta a történteket, arról nem is beszélve, mit élhettek át a felvonulók, azok, akiket megvertek, megdobáltak, megszégyenítettek. A tolerancia egy igen fontos érték a jól működő, régebbi demokráciákban, amit nekünk még meg kell tanulnunk. Nagyon fiatal demokráciát él Magyarország, sok mindent el kell még sajátítani. Igy többek között egymás elfogadását, tiszteletét is, legyen az a másik meleg, leszbikus, cigány, zsidó, fekete, vagy bármilyen kisebbséghez tartozó.

Ma esti, vihar előtti naplemente

The Encyclopedia Of Life

Valami nagyszerű van készülőben.

Valami igazán hasznos, valami igazán ámulatraméltó, ami széleskörű együttműködésre alapul és amely mindannyiunk számára tartogat felfedeznivaló érdekességeket a Földön élő több, mint 1,8 millió fajról. Nem is beszélve arról a további ki tudja hány millióról, amelynek még neve sincs.

Minderről egy helyen.

Minderről a lehető legtöbb elérhető információval, képekkel, videókkal tarkítva.

Egy internetes enciklopédiáról van szó, melynek neve EOL, azaz Encyclopedia of Life (Az élet enciklopédiája). Az EOL nem kevesebbet tűzött ki célul maga elé, mintsem - ahogy már említettem - egy helyen rendszerezni a Földünkön élő összes(!) fajról ismert legszéleskörűbb információinkat.

Korábban mindez, egy kézzelfogható enciklopédia formájában teljesen elképzelhetetlen lett volna, hiszen jelen esetben is 300 millió oldalnyi anyagról van szó, melyet ha egymás mellé állítanánk, kétszer is körbeérné a Földet az egyenlítő vonalán, sőt még "lötyögne" is. Az internet segítségével azonban mindez ma már elképzelhető, sőt, neves kutatóintézetek, alapítványok együttműködésével most meg is valósul.

No persze nem megy ez olyan gyorsan, mint szeretnénk, így a "most"-ból annyi igaz, hogy a munka már elkezdődött, "most" is folyik, és az előzetes elképzelések szerint kb. 10 év alatt fel is kerül az enciklopédiába minden információ. Persze nem kell teljesen 10 évig várni, hiszen az oldalakat folyamatosan töltik, és a már fentlévők hamarabb is elérhetőek lesznek. A site már "most" is megnézhető, ahol a lentebb látható demonstrációs videó mellett mintaoldalak találhatók, cikkek, videók az EOL-ról, s már regisztrálódni is lehet, ha szeretnénk naprakész információkat kapni az Enciklopédia jelenlegi állapotáról.

Nagyszerű számomra, hogy minden korosztályra igyekeznek odafigyelni, így pl. a kihalt fajok is felkerülnek majd a listára a kisgyerekek kedvéért, sőt, az újonnan felfedezett fajokról is szinte azonnal olvashatunk majd az Enciklopédiában.

Egy-egy állatfajt, növényfajt tanulmányozva "beállíthatjuk" majd magunknak, milyen részletes információkat szeretnénk kapni, hiszen valóban nem mindegy, hogy egy kutató biológus keres valamit az EOL-on, egy biológia tanár a diákjai számára, vagy csak egy teljesen laikus, akit pl. elsősorban a videók, hanganyagok, térképek érdekelnek. Egyébként igen sokrétű multimédiás anyagok állnak majd rendelkezésünkre, melyekből tájékozódhatunk egy-egy faj genomjáról, élőhelyéről, ökológiai viszonyairól, vagy akár filogenetikai helyzetéről is (ahogyan majd a videón is látható).

Hogy valóban minden faj mögött igen komoly tudásbázis álljon, "a szakirodalom döntő részének birtokában lévő konzorcium, a Biodiversity Heritage Library (Biodiverzitás Ökökség Könyvtára)" tízmillió oldalnyi anyagot készül digitalizálni, melyekhez a hozzáférést is biztosítja az EOL készítői számára. A szkennelés jelenleg Londonban, Bostonban és Washingtonban zajlik, és eddig több, mint 1 millió oldalt rögzítettek.

Tervezik, hogy idővel több nyelven is hozzáférhető lesz az Enciklopédia. (Azonban kevés esélyét látom annak, hogy magyarul elérhető legyen - így már csak ezért is érdemes egy bizonyos szinten elsajátítani egy másik nyelvet. :-)

Első lépésben az állat-, növény- és gombafajokat térképezik fel, amik után a mikrobák következnek majd.
A várható százmillió dolláros költségből egyelőre 12,5 millió áll rendelkezésre. A készítők úgy látják, a befektetés hamar megtérül majd, hiszen az Enciklopédia egy új biológusnemzedéket inspirálhat arra, hogy az életet kutassa, és főleg, hogy segítsen megőrizni azt.

A munkát a svéd származású Carl von Linné (1707-1778), a rendszertan atya születésének 300-adik évfodulójának alkalmából indították el. Linné "A természet rendszere" című mukájában foglalta rendszerbe az addig ismert összes növényt, állatot és ásványt.

Amik boldoggá tesznek nap mint nap

1. Minden hétköznap reggel arra ébredni, hogy az Édesem odabújik hozzám készülődés közben és szavak nélkül egymás karjaiban lenni pár percig. Majd bepakolni az ebédjét és megölelni az ajtóban.
2. Integetni neki az erkélyről, mikor dolgozni indul; majd még "pizsamában", a kellemes reggeli hűvösben figyelni a munkába tartó forgatagot az utakon; egy-két szomszéddal mosolyt váltani, akik éppen az erkélyen isszák reggeli kávéjukat vagy csak ők is éppen az ébredő várost figyelik.
3. Felszállni minden nap ugyanarra a buszra, s viszonozni a már jól ismert vezető kedves mosolyát, pár szóban válaszolni harsány "Good morning, how are you today?" kérdésére.
4. A reggeli siettség ellenére türelmesen kivárni az út közepén, míg a vadludak komótosan átsétálnak az úton - anélkül, hogy bárki is rájuk dudált volna.
5. Sétálgatni a hatalmas parkok egyikében, elfelejtve, hogy mekkora városban élünk, s figyelni a kis fekete mókusokat, amint ide-oda rohangálnak.
6. Bemenni egy hatalmas könyvesboltba, s csak nézelődni, szaglászni, figyelni...
7. Hallgatni András bácsi (egy '56-os idős magyar) történetetit, aki időnként bejön az üzletbe, szinte ordítva beszélgetni vele, mert szegény alig hall (és a fél készülékét el is vesztette), s meghatódva nézni, ahogy remegve pakolja el kis dolgait megszürkült vászonszatyorjába és csókot intve, meghajolva távozik.
8. Hétvégéken izgatottan várni a családomat, hogy MSN-en beszélhessünk, s hogy láthassam, hallhassam őket.
9. Amikor Chris is velünk tölti a hétvégét, reggel hagymás-gombás rántottát készíteni, aminek illatára a fiúk is ébredeznek, majd együtt megreggelizni.
10. Összejönni a barátokkal egy kis esti beszélgetésre, megosztani egymással életünket, örömeinket, bánatainkat.
11. A ház körül a frissen vágott fű illatát érezni; nézni, ahogy a kertészek dolgoznak; nyári szandálban felfelé baktatni a házunkhoz a dombon, miközben a lábam nedves lesz a harmatos fűtől.
12. Hétvégi reggeleken - mikor az Édes még alszik - halk kopogásra ajtót nyitni, amikor anyósom valami aprósággal a kezében kedveskedik nekünk.
13. Előkapni a fényképezőgépet, s képeket készíteni bárhol-bármikor, ha valami megfogja a tekintetem, majd otthon az Édesemmel együtt megnézegetni őket.
14. Esténként leülni a nappaliba és a That '70s Show-t nézni kettesben, amiket előzőleg letöltünk az internetről.
15. Hajnalban felébredni, s az Édesemet még mindig a gép előtt találni dolgozva vagy képeket javítgatva, miközben ő észre sem vesz. Állni a sötétben, majd mosollyal az arcomon visszafeküdni és tudni, hogy minden rendben van.

The Kite Runner

Ma hajnalban fejeztem be Khaled Hosseini első könyvét, a The Kite Runnert (magyarul is megjelent Papírsárkányok címmel), de már írnom is kell róla.

Nem nagyon szoktam az olvasmányélményeimről írni, eddig talán csak egyszer tettem, bár lehet többször "kellene". Annyi nagyszerű könyvvel hoz össze a sors, hogy akár nyithatnék egy külön blogot csak könyvekről. (De jó is lenne, ha lenne rá idő!)

Ebből a szempontból a blogom elég kaotikus, össze-vissza, de nevezhetjük (kis jóindulattal) sokszínűnek is :-), hiszen nincs egy kiválasztott témám, ahogyan néhány más blogon látom. Hol a saját kis életemről írok, hol Torontóról/Kanadáról, s ezeken belül is a téma akármi lehet.

Mindenről írni, ami megérint, ami fontos, szinte lehetetlen, de ezt a könyvet semmiképp nem tudom kihagyni. Az utóbbi napokban ennek hatása alatt voltam, s biztosan leszek is még egy ideig. Olyan könyvról van szó, ami szinte azonnal magával ragad, s nehéz nem bevonódni, a főhőssel nem együtt lélegezni, érezni, gondolkodni, sírni.

Szeretem azokat a típusú könyveket, amik megállásra késztetnek, elgondolkodtatnak. Kicsit kiemelnek a hétköznapokból, és mesélnek nekem életről, halálról, családról, barátságokról, kapcsolatokról...

Hosseini könyve ezek közül való. Nyelvezete egyáltalán nem bonyolult, sőt könnyen olvasható. Mégis, az érzelmek összetettsége, a karakterek mélysége, s a téma maga kiemeli a könyvet a könnyed olvasmányok közül, s észrevétlenül elrepít egy olyan világba, amiről keveset tudunk.

A főhős, Amir egy gazdag, kabuli kereskedő fia, a felsőbb, Pashtuns kaszt tagja. Hassan, a család inasának fia, Amir hűséges, kitartó társa egy Hazara, egy kisemmizett, elszegényedett kaszt tagja. A két fiú együtt nő fel, sok élményt, emléket osztva meg egymással az évek alatt. Amir cserbenhagyja barátját, melynek következményeképpen nem mindennapi kapcsolatuk hamar megszakad, nem is sejtve, hogy ezzel egész későbbi életét mekkora mértékben befolyásolja. Amir és édesapja Kaliforniába menekülnek a szovjet megszállás ellen, maguk mögött hagyja szeretett földjüket, országukat, s mindenkit, ki egykor fontos volt. Hosszú évekkel később egy régi barát Amirt újra Afganisztánba hívja, mondván: itt a lehetőség, hogy jó légy újra. És Amir visszautazik egy távoli világba, hogy a múlt hibáit jóvátegye élete egyetlen, igaz barátjával szemben.

A történet kezdetén Afganisztán '70-es éveiben vagyunk, az utolsó békeévekben. Az afgán monarchia haldokló évei ezek, amikor a növekvő etnikai, vallási és politikai feszültség mindenki mindennapjait meghatározza. Évtizedeken keresztül követhetjük végig Amir életét gyermekkorától kezdve egészen a felnőttkorig, miközben képet kapunk az afgán történelem közelmúltjáról, társadalmi hátteréről.

Csodálatos történet apákról és fiaikról, családi és baráti szeretetről, féltékenységről, odaadásról, árulásról. Arról, hogy a múlt sokszor vasmarokkal kapaszkodik a jelenbe, akár tudtunkon, akaratunkon kívül is, s hogy időnként van mód a "gyógyulásra", mégha nem is ott, ahol keresnénk.

Khaled Hosseini az afganisztáni Kabulban született, egy diplomata fiaként, akinek családja politikai menedékjogot kapott 1980-ban az Egyesült Államokba. Jelenleg Kaliforniában él, ahol orvosként dolgozik. A The Kite Runner első könyve, amit azóta már egy második, A Thousand Splendid Suns is követett ebben az évben.

Egy, az első könyv apropóján készített interjú az íróval itt olvasható.

Egy mosoly és más semmi...

Alapjában véve szeretek a TTC-vel (a torontói tömegközlekedés neve) közlekedni, nagyon érdekes és sokszor tanulságos tud lenni. A városban utazva az itt élő összes nációval találkozhat az ember és aki szereti megfigyelni az embereket, annak a TTC egy nagyszerű terep. :-) (A TCC-ről bővebben két korábbi bejegyzés - 1, 2.)

Irtam már korábban arról is, hogy a vezetők milyen barátságosak tudnak lenni. Ennek voltam tanúja tegnap is. :-))))))))

Hazafelé a 122-es buszon egy fekete vezetőnk volt, mosolygós, vidám férfi.

Indulás után valami ilyesmit mondott:

"Hölgyeim és Uraim! Köszöntöm Önöket a TCC 122-es járatán. A pontos idő 19:57 perc. Kérem, dőljenek hátra és élvezzék az utazást! Hamarosan frissítőket szolgálunk fel és a vacsora is perceken belül elkészül, ami ma kagyló és rák lesz. Ha bármiben a rendelkezésükre állhatok, kérem forduljanak hozzám bizalommal. (...) Köszönöm, hogy uticéljuk elérésére a TTC-t választották."

Mondanom sem kell, mindenkinek fülig ért a szája, az egész buszban hirtelen mindenki jókedvű lett, sokan hangosan nevettek. A mosolyt nem csak látni, de érezni is lehetett. :-))))))

Minden leszállótól elköszönt - ami egyébként is szokás és bemondta, hogy ne felejtsünk semmit a buszon, vigyázzunk a dolgainkra és magunkra.

Végig kommunikált az utasokkal, amit mindenki nagyon élvezett. Leszállás előtt oda is mentem hozzá, hogy elmondjam, mennyire élveztem az utazást, szebbé tette vele a napomat. Ennek ő is kiváltképp örült, ő is megköszönte, hogy ezt megjegyeztem, így a végén mindenki jobb kedvvel ment a maga útjára. :-)))

Emberek, igen, csak ennyibe kerül mosolyt csalnunk mások arcára!

Hát legyünk barátságosak egymással, és mosolyogjunk, mert az semmibe nem kerül, de szebbé tesz körülöttünk mindent! Sőt, mi is jól érezzük tőle magunkat.

So let's just keep smiling! :-)))

Boldog születésnapot Édes!!

Múlt hét végén 40 éves lett a drága férjem!!!!! :-)))
Nagyon kerek évszám ez, habár Ő kevésbé szereti ezt hallani. Hát nem tudom, kívülről nézve mindenképpen komoly évfordulónak tűnik ez az év, de megélni talán ez sem sokkal másabb a többinél.
Mindenesetre én nagyon igyekeztem emlékezetessé tenni ezt a születésnapot, így szülinapi hétvégét szerveztem, amikor is péntek estétől folyamatosan jöttek a meglepetések, ajándékok. Nagyon örült a drága férjem mindennek, amitől persze nekem is fülig ért a szám. :-)))
Csodálatos érzés boldognak látni azt, akit szeretünk és szerintem nem nagyon van jobb dolog ennél. :-)

A születésnap alkalmából valahogy önkéntelenül is elkezdtem olvasgatni régi beszélgetéseinket, leveleinket, amikor még nem egy földrészen éltünk. Olvasgatás közben pedig arra gondoltam, hogy itt, a blogban nincs is szebb és jobb módja a férjem megünneplésének annál, mint megosztani egy-két hozzám szálló korábbi gondolatát. Én, a saját szavaimmal úgysem tudnám jobban elmondani, mennyire nagyszerű ember Ő számomra, s milyen emberré lett az utóbbi 40 év alatt! Szerintem a szavaink is mutatnak belőlünk valamit, mégha messze nem is egy teljes képet. Bill esetében szerencsére a szavak nagyon árulkodóak. :-)

Igy most át is adom a szót az ünnepeltnek:

"Tegnap este, munka után egy kis csacsiságot tettem....lehet, hogy kinevetsz... A neved a friss hóba írtam.....L I V I A... Utána pedig gyönyörködtem benne.... Nem volt sehol senki az utcán... Csak Te meg én. :-)) Csodálatos volt így egyedül lennünk... én, ahogy a Neved néztem olyan volt, mintha a szemeidben vesztem volna el...."

"Köszönöm bíztató szavaid!!!!!!!
Olyan megnyugtatóak voltak.... Belefáradni én biztos nem fogok. Igen, lelkileg gyakran elfáraszt (ezért is a könnyek néha...), de nem olyan értelemben, hogy arra gondolnék, hogy ezt valaha fel kellene adni. Ez teljesen kizárt dolog. A szívem Neked nem csak kölcsönbe adtam. Nekem borzasztóan kell a bőröd érintése. A szemed fénye. Talán önző így beszélni, hogy valami is nekem "kellene", de nem tudom ezt a háttérben tartani. Mintha egy asztmás lennék nélküled... Jön be lélegzet, de a levegő nem elég... Fulladozom naponta. Tudom, Te egyből nyugtatnál most és én biztos hagynálak is. De most, így írás közben.... nem akarok élni nélküled, egy pillanatra sem."

"Szeretlek.
Felismertem benned a személyt, akivel az életről végre beszélgetni tudok, a barátot, aki jótanácsokkal lát el, a nőt, akivel szívet és testet akarok cserélni és az anyát, aki talán megáldhat majd engem. Te vagy nekem a fény az éjszakában, a lélegzet a tüdőmben, a kenyér, ami nem hagy éhenhalni, a víz, ami szomjúságom elveszi és a ház, ami megvéd a gonosztól.
Bármennyire is fáj most Nélküled, az közel sem jöhet ahhoz a fájdalomhoz, amit akkor éreznék, ha elveszítenélek."

"Nagyon szerelmes vagyok Beléd! Nemcsak, hogy nagyon, de a szerelmem minden nap nő és nő. Ha én egy milliószor kezdhetném elölről az életem, én akkor egy milliószor is Téged választanálak magam mellé.
Hiszek abban, hogy egymásnak születtünk. Azt pedig, hogy ezt az ajándékot miként használjuk ki, az már csak rajtunk múlik.
Irtózatosan boldog vagyok!!!!!"

"Most Te vagy minden gondolatom. Rajtad keresztül ismerem meg magam. Tőled tanulok meg jobban szeretni és Neked adok mindent, ami engem 36 éven át formált.
Köszönök minden napot, Angyalom!"

Én is köszönök mindent!! A sok csodálatos emléket, amiket sosem felejtek el és minden egyes napot! Még a nehéz napokat is, mert azok alakítottak s jobb emberré tettek engem. Ahogyan Te magad is! Nagyszerű érzés olvasnom a soraid, de még nagyszerűbb arra gondolnom, hogy ezek az érzések nem fakultak ki mai napig sem! Imádjuk egymást nagyon és még ha nehézségek ma is vannak, de Veled mindenem megvan, amire igazán szükségem van. Úgy érzem, együtt bármire képesek vagyunk!

Nagyon boldog 40. születésnapot kívánok Édesem! Annak az embernek, amilyen én is szeretnék lenni, akire felnézek, akire büszke vagyok, aki a támaszom, a barátom - mindenem!

Szeretlek, még ma is "minden nap jobban és jobban"! :-))