Újra itt van október második hétfője, azaz Hálaadás napja. Mivel igen nagy és fontos ünnep ez itt Észak-Amerikában, így újra írok pár sort ezévben is (ahogy tettem korábban is...). Magáról az ünnepről és annak történetéről már írtam, ezévben a pulyka kerül a középpontba. :)
Igaz, manapság egyértelműen a pulyka a Hálaadási ebéd/vacsora legfontosabb kelléke, kevesen tudják, hogy nem volt ez mindig így. 1621-ben, amikor a telepesek és a Wampanoag indiánok először ünnepelték a Hálaadást, sok minden más is került az asztalra a pulyka mellett. Mivel annak idején bővelkedtek olyan zsákmányokban, mint a homár, kacsa, liba, fóka, angolna, tőkehal stb., valószínűleg ezek is részei lehettek a nagy ünneplésnek. Amiben azonban a történészek egészen biztosak, az az őz hús és szárnyas vadak. Ennyi változatos étel mellett miért lett a pulyka napjaink hálaadási étele?
Az egyik monda szerint Hálaadáskor Elizabeth királynő - a 16. századi Anglia királynője - sült libát evett éppen, amikor megtudta, hogy a spanyolok hajója elsüllyedt útközben, akik éppen Angliát készültek megtámadni. A királynő nagy örömében még egy óriási sült libát rendelt, hogy megünnepeljét a jó hírt. Így lett Angliában a szüretelési lakoma fő dísze a liba. Amikor később az angol telepesek megérkeztek Amerikába, a libát pulykára váltották fel, mert vad pulyka hatalmas számban élt a területen annak idején.
Tudtad-e:
- A fiú pulyka beceneve "tom", a lányoké "hen".
- A vad pulyka fejének és nyakának csupasz része kékre is változhat párzás közben (ha pedig ált. izgatott, akkor élénk piros).
- Egy érett pulykának több mint 3500 tolla is lehet.
- A vad pulyka nagyon gyors, akár 55 km/mérföldes sebességet is elérhet.
- A pulyka eredetileg Mexikóból származik és a 16. században jelent meg Európában.
- Csak a hím pulyka "kukorékol", a nőstények valamiféle kattogó hangot adnak ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése