Nem létezik "tökéletes"

Me, today morning in my Tweety pyjamas - Én ma reggel a Csőrikés pizsamámban

"Nincs olyan, hogy tökéletes"

Be kell valljam, én mai napig törekszem a tökéletességre. Valami mai napig azt súgja belülről, hogy a cél mindenben elérni a tökéletest. Meg is van ennek az ára természetesen a mindennapokban... 

Szeretnék tökéletes lenni a munkahelyemen... Gyakran van bennem feszültség, főleg a Bántalmazott Nők Programban, hogy ha valaki hozzám jön, vajon megkapja-e a legjobb szolgáltatást... tudom-e azt nyújtani, mint valaki más, aki jóval többet tud mindenről, mint én, aki már évek óta ebben dolgozik...

Szeretnék tökéletes lenni a magánéletben is... tökéletes feleség lenni, tökéletes pótanyuka, tökéletes gyermek, unoka, barát... Mindent tökéletesen tisztán tartani a lakásban, meleg ételt tenni az asztalra hétköznapokon is, sőt néha előrukkolni valami újdonsággal... azaz a lehető legtöbb dolgot minél tökéletesebben csinálni.

No és persze szeretnék tökéletes önmagam lenni... tökéletes nő vonzó, tökéletes testtel, megértő, elfogadó és pozitív lélekkel, és mindenre nyitott, éles elmével... szeretnék minél műveltebb lenni és folyamatosan képezni magam... szeretném, ha mindig lenne időm magamra - a hajamra, a körmeimre, a bőrömre..., és néha még az a kényszerképzetem is támad, hogy meg kéne felelnem mindenkinek. Természetesen a listát sorolhatnám még egy ideig...

Minden próbálkozásom ellenére a szívem mélyén tudom, hogy tiszta hülyeség ez a próbálkozás. Tudom, hogy tökéletesség, mint olyan, nem létezik. Éppen ezért tartom fontosnak és nagyszerűnek Brene Brown új könyvét, The Gift of Imperfection (A tökéletlenség ajándéka) címmel. Hiszen ez a görcsös akarás olyan sokunk életét megnehezíti - abszolút feleslegesen. Tudjátok, az a görcsös akarás, hogy nem vagyunk elég szexisek, okosak, csinosak, sikeresek, magasak vagy vékonyak, viccesek vagy komolyak, kitartóak, kemények, vagy éppen gyengédek és törődőek stb., stb., stb. Sokkal inkább kéne arra törekednünk, hogy fel merjük vállalni önmagunkat, minden gyengeségünkkel, idétlenségükkel, sebezhetőségünkkel együtt!! Hogy merjük elhinni: jók és elegek vagyunk így, ahogy vagyunk! (Mert igen, ez az igazság... :)

Éppen ezért gondoltam, hogy csatlakozom Brene "Perfect Protest"-jéhez, amihez annyit kellett tenni, hogy felteszek magamról egy képet, egy, a témához fűződő gondolattal. Amint a kép is mutatja, itt ülök reggel, az egyik legidétlenebb, Csőrikés pizsamámban, fésületlenül, make-up nélkül, kezemben egy számla borítékjára írva az én tökéletesség elleni tiltakozásomat: "Nincs olyan, hogy tökéletes". Ebben hinni persze azt is jelenti, hogy el tudjam engedni magát az igényt a tökéletességre. Az pedig nem is olyan egyszerű, mint hinnénk. Viszont próbálkozom minden nap, és minden nap tanulok... időnként hasra esek, de aztán felállok, tanulok a történtekből és tapasztaltabban megyek tovább. :) Végül is erről szól az élet, nem igaz?

Pár szó Brene könyvének előszavából:

"For many years I believed that being my best self meant trying to be perfect. After studying shame, authenticity, and courage for ten years, I realized that I was wrong. Yes, it took that long. I'm hardheaded and I was very invested in being right. Here's what I learned:

Being our best selves is about cultivating the courage to be vulnerable, authentic, and  imperfect. Perfectionism, on the other hand, is the belief that if we live perfect, look perfect, and act perfect, we can minimize or avoid the pain of blame, judgment, and shame. It's that simple. Perfection is not about healthy striving or being our best, it's how we protect ourselves. 

In the new book, I write, "Perfectionism is a twenty-ton shield that we lug around thinking it will protect us when, in fact, it’s the thing that’s really preventing us from taking flight."

Putting down the perfection shield is scary. Finding the courage, compassion and connection to move from What will people think? to I am enough! is not easy. But however afraid we are of change, the question that we must ultimately answer is this:

What’s the greater risk? Letting go of what people think or letting go of how I feel, what I believe, and who I am?"