Visszaszámlálás 6.

Persze mostanra már mindenkinek megvan a megfejtés, hogy holnap Arubába repülünk egy hétre. :) Kata volt az első, aki megfejtette az ország nevét, így gratulálunk neki! Kata, kíváncsi lennék, mi segített, hogy ilyen gyorsan meglett a válasz? (Írd meg kérlek a teljes neved és címed emailben, hamarosan megy majd Feléd a kis arubai szuvenír. :)

Nincs is más hátra, minthogy az út előtt egy kis ízelítőt adjak a szigetről és magáról a hotelről.
Mi készen állunk: fényképezőgép feltöltve, naptej, kalap, könyvek bepakolva - kalandra fel, megyünk Arubaaaaaa! :) 

Visszaszámlálás 5.

6/5.

Igen, ez maga a szigetország, ami a Karib-tenger térségében található.
Mai napig megmaradt holland fennhatóság alatt, habár autonóm terület. Az 1900-as évek eleje óta gazdasága a Venezuelából behozott kőolaj finomítására és exportálására alapszik. Manapság persze az idegenforgalomnak is jelentős szerepe van, sőt (Vespucciékat meghazudtolva) az aranybányászat és az aloe-export is fontos része az ország gazdaságának.
Egyetlen repülőtere és három kikötője van, a kiépített utak hossza pedig csupán 800 km.

Visszaszámlálás 4.

6/4.

A fenti képen az ország címerét láthatjátok, amit 1955 óta használnak.



1. Az aloe a sziget jólétének elsődleges forrását reprezentálja.
2. A második kép az ország sziget jellegére utal.
3. A kézfogás jelképezi az ország nyitott, barátságos hozzáállását más népekkel szemben.
4. A fogaskerék a sziget kulcsiparágát jelzi, mint legfőbb bevételi forrás.
5. A középen található kereszt a vallásosság szimbóluma.
6. A címer tetején ülő oroszlán az erőt és bőkezűséget jelképezi.
7. A babérlevél pedig a béke és barátság jele.

Visszaszámlálás 3.

6/3.

Az ország egészen picike, egészen pontosan 36 km hosszú és 11 km széles.
1636-ban hollandok szállták meg a szigetet, felismerve a sziget stratégiai fontosságú elhelyezkedését. A II. világháborúban az itteni olajfinomító volt a térség legnagyobbika, melynek fontos szerepe volt a szövetségesek ellátásában.
Az ország mai államformája alkotmányos monarchia, a hivatalos nyelvek pedig - nem nagy meglepetés - a holland, angol és spanyol.

Visszaszámlálás 2.

6/2.
Európaiak az országról először 1499. körül hallottak, Amerigo Vespucci és Alosno de Ojeda utazási leírásaiból. Vespucci egyik, Lorenzo de Medicinek írt levelében úgy jellemzi a szigetet, hogy a környék "Brazil fával" van tele és a házak építészeti stílusa Velencééhez hasonló. Egy másik levelében arról is említést tesz, hogy a szigeten hatalmas emberek élnek, ezért is nevezték el először az "óriások szigetének" (la isla de les gigantes). Később Vespucciék meggondolták magukat és átkeresztelték "haszontalan szigetre" (isla unitíl), mivel aranyat nem találtak a környéken.
Eleinte a sziget spanyol gyarmat volt, és a teljes őslakosságot rabszolgasorba kényszerítették, hogy dolgozni vihessék őket más spanyol gyarmatokra. Történészek szerint a sziget őslakossága az 1800-as években ki is halt.

Visszaszámlálás...

Jövő hét szombaton újra utazunk.... Egy olyan országba, amiről bevallom, még sosem hallottam, mielőtt fel nem vetődött, mint úticél.... Számomra minden utazásunk tervezése csupa izgalom, főleg, hogy korábban nem sokat utazgattam a világban. Ha az ember más kontinensen él, teljesen más vidékek, kultúrák lesznek elérhetőek, mint Európából. Ez persze teljesen érthető, és egyben igazán izgalmas. 

Arra gondoltam, az új ország felfedezésébe miért ne vonhatnálak be titeket is? No persze már akit érdekel... ;)
Mától minden nap - előre időzítve - rövid információkat olvashattok arról a helyről, ahová utazunk. Minden nappal plusz segítségeket kaptok a helyről, igyekszem úgy összeállítani, hogy a dolog idővel egyre könnyebb legyen. (Ez még nekem is kihívás most. :)

Aki legelőször kitalálja az ország nevét, annak küldök majd ajándékba valamit onnan (vagy már itthonról), de mindenképpen valami kis helybéli szuvenírt. :)

6/1. Jöjjön akkor az első leírás a hatból:

Egy szigetországról van szó, ami kb. három és félszer akkora, mint a Szentendrei-sziget. (Igen, olyan kicsi...) Éghajlata igen száraz, az évi átlagos csapadékmennyiség 500 mm körül mozog. A passzátszerű forgószelek tovább fokozzák a szárazságot. Felszíni édesvizek nincsenek, ivóvizet a világ egyik legnagyobb tengervíz-sótalanítójából nyernek. Felszíne inkább kopár, amit itt-ott díszítenek kaktuszok vagy a szigetre oly jellemző típusú fák. (Ennek még nem árulhatom el a nevét.) Talán még annyit elsőre, hogy lakossága kb. 102.000 fő.
A többit majd holnap... :)

Hálaadás - Thanksgiving

Újra itt van október második hétfője, azaz Hálaadás napja. Mivel igen nagy és fontos ünnep ez itt Észak-Amerikában, így újra írok pár sort ezévben is (ahogy tettem korábban is...). Magáról az ünnepről és annak történetéről már írtam, ezévben a pulyka kerül a középpontba. :)

Igaz, manapság egyértelműen a pulyka a Hálaadási ebéd/vacsora legfontosabb kelléke, kevesen tudják, hogy nem volt ez mindig így. 1621-ben, amikor a telepesek és a Wampanoag indiánok először ünnepelték a Hálaadást, sok minden más is került az asztalra a pulyka mellett. Mivel annak idején bővelkedtek olyan zsákmányokban, mint a homár, kacsa, liba, fóka, angolna, tőkehal stb., valószínűleg ezek is részei lehettek a nagy ünneplésnek. Amiben azonban a történészek egészen biztosak, az az őz hús és szárnyas vadak. Ennyi változatos étel mellett miért lett a pulyka napjaink hálaadási étele?

Az egyik monda szerint Hálaadáskor Elizabeth királynő - a 16. századi Anglia királynője - sült libát evett éppen, amikor megtudta, hogy a spanyolok hajója elsüllyedt útközben, akik éppen Angliát készültek megtámadni. A királynő nagy örömében még egy óriási sült libát rendelt, hogy megünnepeljét a jó hírt. Így lett Angliában a szüretelési lakoma fő dísze a liba. Amikor később az angol telepesek megérkeztek Amerikába, a libát pulykára váltották fel, mert vad pulyka hatalmas számban élt a területen annak idején.

Tudtad-e:

• A fiú pulyka beceneve "tom", a lányoké "hen".
• A vad pulyka fejének és nyakának csupasz része kékre is változhat párzás közben (ha pedig ált. izgatott, akkor élénk piros).
• Egy érett pulykának több mint 3500 tolla is lehet.
• A vad pulyka nagyon gyors, akár 55 km/mérföldes sebességet is elérhet.
• A pulyka eredetileg Mexikóból származik és a 16. században jelent meg Európában.
• Csak a hím pulyka "kukorékol", a nőstények valamiféle kattogó hangot adnak ki. 

U.I.: Szokás szerint, a mi hálaadási ebédünk is jön majd hamarosan - képekben. :)

Scotiabank Marathon

Pár héttel ezelőtt zajlott a városban az ún. Scotiabank Marathon, az ország egyik legnagyobb marathonfutó versenye. Mint megtudtam, a munkahelyem egyike azon 13 szervezetnek, akik képviseltethetik magukat a versenyen. A rendezvényre csakis meghívásos alapon lehet bejutni, és a Liberty Village-et (az egyik városrész) a St. Christopher House képviseli. Mivel néhány korábbi munkahelyi rendezvényen fotóztam már, így a nagyfőnök megkért, lennék-e a St. Chris fotósa ezen a megmozduláson is. Persze gondolkodás nélkül, örömmel mondtam igent - akkor még nem tudva, hogy ez vasárnap reggel 5 órai kelést jelent majd... A verseny ugyanis kora reggel kezdődik, én pedig jó messze lakom a parttól, ahová időben le kellett jutni.... Na de mindettől függetlenül komolyan örültem a dolognak és borzasztóan jól éreztem magam. :)) 22.000 futó indult a versenyen, egészen fiataloktól 80 felettiekig. Persze a távok között választani lehetett, úgy mint marathon (42.2km), fél marathon (21.1km) vagy az 5km és minden távon voltak futók illetve sétálók is. Csak két példa: az egyik futónak, Kyle McNamara-nak a 10 éves lánya és 9 éves fia is lefutotta életük első 5 km-es versenyét; míg a79 éves Ed Withlock, Miltonból a fél marathont másfél óra alatt futotta le... wow....

Nagyon jó élményt volt fotózni a futókat és a munkatársaimat, akik fantasztikusan szurkoltak, buzdítottak mindenkit, aki elfutott a pódiumunk előtt. Íme a versent térképe, ahol mi a 3-as standot képviseltük.

 

Minden résztvevő szervezet egy-egy táma köré szerveződve készül a szurkolásra, hiszen a városrészek is versengenek egymással. A St. Chris témája a kultúrális sokszínűség ünneplése volt, mindazon nemzetiségeké, akikkel nap mint nap együtt dolgozunk. Mellesleg a versenyzők is 40 ország képviselői közül kerültek ki. Persze futóink is voltak minden távon, akik a verseny előtt pénzadományokat gyűjtenek, hiszen az egész rendezvény egyik fő célja éppen az adománygyűjtés. Tavaly, a Scotiabank Marathon 20. évfordulóján 2.3 millió dollárt sikerült összegyűjteni 99 helyi jótékonysági szervezet számára. 

"Scotiabank is especially proud to be able to support and enrich this great city through the Scotiabank Toronto Waterfront Marathon and the Charity Challenges that come with it," said John Doig, Scotiabank Senior Vice-President, Marketing. "As we wrap up 20th anniversary celebrations, we can really take pride in how the Marathon benefits important community causes and how far it has come over the past 20 years."

Íme egy kis videó, amit a képekből állítottam össze:


Scotiabank Marathon 2010 from Livia on Vimeo.

Toxic sludge floods Hungary villages - Updated*

Nehéz bármit is mondani mindarra, ami nemcsak Európában uralja a médiát az utóbbi napokban. A Devecser környékén működő timföldgyárból kiömlő maró iszap eszméletlen pusztítást okozott, a hosszútávú károkra pedig gondolni sem tudok... :((

Szörnyű látni, hogy az emberek mindenféle védőfelszerelés nélkül dolgoznak, mert nincs elegendő munkáskesztyű, maszk vagy gumicsizma... Remélem sikerül ezen a helyzeten javítani mihamarabb, hiszen tudom, hogy sokfelől érkezik a segítség. Minden nehézség ellenére jó érzés látni, mennyire összefognak az emberek és igyekeznek minden emberi mértékkel mérhetőt megtenni. Azt gondolom, hogy erről az összefogásról jóval többen kéne beszélni otthon, mert ez az, ami erőt, hitet ad egy országnak és erre otthon is fontos, hogy büszkék legyenek az emberek!
Kanadában élve nap mint nap látom, mennyire "meglovagolják" a pozitív történéseket is és mennyire fontos a kanadaiaknak, hogy büszkék legyen arra, mire lehet. Szeretném, ha ebben mi is jobbak lennénk és a pánikkeltés helyett jobban koncentrálnánk és visszhangoznánk a pozitív dolgokat. Én mindenesetre nagyon büszke vagyok arra a hatalmas munkára, amit az emberek végeznek a hét eleje óta!!

Tudom, hogy mindenfelé írnak a történtekről, így újat mondani nem tudok. Viszont mégis muszáj volt írnom valamit a történtekről. Ha mást nem, legalább minél szélesebb körben megosztani, hová, hogyan, mit lehet küldeni a katasztrófasújtotta területekre országon belül és kívül. Minél több helyen írunk erről, annál jobb!!

Mire van a legnagyobb szükség:

- gumicsizma (különösen 38-44-es méretig)

- gumikesztyű

- egészségügyi maszk

- védőszemüveg

- matracok

- párnák

- paplanok

- takarók

- meleg ruhák

- alsóneműk (zokni, bugyi, trikó gyerekeknek is)

- tisztálkodási szerek (vécépapír, fogkrém, fogkefe, pelenka, stb.)

- tisztítószerek

- cipő

- tartós élelmiszerek (konzer, kenyér, tea, stb.) és ezek tárolására alkalmas zacskók

- szemeteszsákok nagy mennyiségben

- elem

- gyertya

- törülköző

- pelenka

A fentieken kívül nagyon sokféle más adomány is fontos és nélkülözhetetlen. A helyi iskolák pl. teljesen megsemmisültek, így mindenféle iskolai felszereléseknek, tankönyveknek, íróeszközöknek, stb. nagyon örülnének a helybéli gyerekek. Különféle háztartási eszközök, vagy a mindennapi élethez szükséges egyéb dolgok is nagyon hiányoznak most az ottani családoknak. 

Az adományokat az alábbi címekre várják:

- Ajka-Padragkút, Padragi út 62.

- Kristály-Völgy Egyesület, Ajka Sport u 14. /a Bányász Sportpálya szürke épülete, itt este 11 óráig várják az adományokat/.

- Budapest, 1132. Budapest Váci út 6. 4 em. 4., Helpfamily Kft. (a cég Budapesten összegyűjti az adományokat, és továbbítja Devecserbe, ahol a devecseri nyugdíjas klub segít a szétosztásban)

Ivóvízre is hatalmas szükség van, amit az itt látható regionális központokban gyűjtenek:

- Budapesten a XXI. kerületben, a II. Rákóczi Ferenc út 195-197.

- Győrben a Zöld utca 22.

- Debrecenben a Rigó utca 56.

- Tatabányán a Búzavirág út 3.

- Miskolcon a Repülőtéri út 4.

- Veszprémben a Gerenda utca 4-6 alatti címre vihetik adományaikat hétfőtől-péntekig, 8 és 16 óra között.

A segíteni szándékozók a 1752-es Nemzeti Segélyvonal hívásával egyszeri 250 forintnyi pénzadományt juttathatnak el a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak az öt legnagyobb magyar karitatív szervezeten keresztül. A gyűjtőszámláló állása, a telefonhívások számának alakulása folyamatosan ellenőrizhető a Nemzeti Segélyvonal honlapján, ahol figyelemmel követhetők az OTP számára közvetlenül érkező befizetések is. A 1752 jelenleg a Magyar Telekom és az Invitel vonalas készülékeiről, illetve a T-Mobile hálózatából hívható.

A Magyar Vöröskereszt gyűjtést szervez a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak megsegítésére.

Számlaszám: K&H Bank 10405004-00026547-00000000

közlemény: "ISZAP"

IBAN szám: HU37 1040 5004 0002 6547 0000 0000

SWIFT: OKHBHUHB

Segélyvonal: 1749 (minden hálózatból hívható)

A Telenor, a T-Mobile, a T-Home, a Vodafone, az Invitel és a UPC kedden délután ismét elindította a 1749-es segélyvonalat. Az adományokból befolyt összeget a Magyar Vöröskereszt juttatja el a rászorulóknak. Az 1749-es számot hívó vagy az erre a számra az „ISZAP” szót szöveges üzenetben küldő ügyfelek 200 forintot adományoznak.

A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet az 11705008-20464565-ös számlaszámon „Vörösiszap károsultjainak megsegítése” megjelöléssel vagy a www.segelyszervezet.hu oldalán fogad adományokat, valamint a 06-1/205-3955 telefonszámon kérhetnek csekkeket a vörösiszap miatt kitelepített családok támogatásához.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat az adományokat "iszapkárosultak" megjelöléssel az OTP Banknál vezetett 11784009-20200673 számú számlán fogadja a karitatív szervezet.

A Magyar Református Szeretetszolgálat az alábbi számlán várja az adományokat: CIB BANK 10702019-85008898-51100005 a megjegyzés rovatban az "iszapkárosultak" megjegyzést kérik feltüntetni.

A Katolikus Karitász az adományokat a 12011148-00124534-00800007 számú bankszámlára várják, a közlemény rovatban az "ISZAPÁR" megjegyzést kérik feltüntetni.

Mi, külföldön élők elsősorban pénzadománnyal tudunk segíteni, de akárhonnan is,  segítsünk mindannyian lehetőségeinkhez mérten!

*UPDATE:
A nemrég létrejött Magyar Kármentő Alap belföldi számlaszáma:
11794022 - 22222222
A külföldről küldött pénzbeni támogatást pedig erre a számlaszámra lehet utalni:
HU 28117940 - 2222222222 - 00000000

Nem létezik "tökéletes"

Me, today morning in my Tweety pyjamas - Én ma reggel a Csőrikés pizsamámban

"Nincs olyan, hogy tökéletes"

Be kell valljam, én mai napig törekszem a tökéletességre. Valami mai napig azt súgja belülről, hogy a cél mindenben elérni a tökéletest. Meg is van ennek az ára természetesen a mindennapokban... 

Szeretnék tökéletes lenni a munkahelyemen... Gyakran van bennem feszültség, főleg a Bántalmazott Nők Programban, hogy ha valaki hozzám jön, vajon megkapja-e a legjobb szolgáltatást... tudom-e azt nyújtani, mint valaki más, aki jóval többet tud mindenről, mint én, aki már évek óta ebben dolgozik...

Szeretnék tökéletes lenni a magánéletben is... tökéletes feleség lenni, tökéletes pótanyuka, tökéletes gyermek, unoka, barát... Mindent tökéletesen tisztán tartani a lakásban, meleg ételt tenni az asztalra hétköznapokon is, sőt néha előrukkolni valami újdonsággal... azaz a lehető legtöbb dolgot minél tökéletesebben csinálni.

No és persze szeretnék tökéletes önmagam lenni... tökéletes nő vonzó, tökéletes testtel, megértő, elfogadó és pozitív lélekkel, és mindenre nyitott, éles elmével... szeretnék minél műveltebb lenni és folyamatosan képezni magam... szeretném, ha mindig lenne időm magamra - a hajamra, a körmeimre, a bőrömre..., és néha még az a kényszerképzetem is támad, hogy meg kéne felelnem mindenkinek. Természetesen a listát sorolhatnám még egy ideig...

Minden próbálkozásom ellenére a szívem mélyén tudom, hogy tiszta hülyeség ez a próbálkozás. Tudom, hogy tökéletesség, mint olyan, nem létezik. Éppen ezért tartom fontosnak és nagyszerűnek Brene Brown új könyvét, The Gift of Imperfection (A tökéletlenség ajándéka) címmel. Hiszen ez a görcsös akarás olyan sokunk életét megnehezíti - abszolút feleslegesen. Tudjátok, az a görcsös akarás, hogy nem vagyunk elég szexisek, okosak, csinosak, sikeresek, magasak vagy vékonyak, viccesek vagy komolyak, kitartóak, kemények, vagy éppen gyengédek és törődőek stb., stb., stb. Sokkal inkább kéne arra törekednünk, hogy fel merjük vállalni önmagunkat, minden gyengeségünkkel, idétlenségükkel, sebezhetőségünkkel együtt!! Hogy merjük elhinni: jók és elegek vagyunk így, ahogy vagyunk! (Mert igen, ez az igazság... :)

Éppen ezért gondoltam, hogy csatlakozom Brene "Perfect Protest"-jéhez, amihez annyit kellett tenni, hogy felteszek magamról egy képet, egy, a témához fűződő gondolattal. Amint a kép is mutatja, itt ülök reggel, az egyik legidétlenebb, Csőrikés pizsamámban, fésületlenül, make-up nélkül, kezemben egy számla borítékjára írva az én tökéletesség elleni tiltakozásomat: "Nincs olyan, hogy tökéletes". Ebben hinni persze azt is jelenti, hogy el tudjam engedni magát az igényt a tökéletességre. Az pedig nem is olyan egyszerű, mint hinnénk. Viszont próbálkozom minden nap, és minden nap tanulok... időnként hasra esek, de aztán felállok, tanulok a történtekből és tapasztaltabban megyek tovább. :) Végül is erről szól az élet, nem igaz?

Pár szó Brene könyvének előszavából:

"For many years I believed that being my best self meant trying to be perfect. After studying shame, authenticity, and courage for ten years, I realized that I was wrong. Yes, it took that long. I'm hardheaded and I was very invested in being right. Here's what I learned:

Being our best selves is about cultivating the courage to be vulnerable, authentic, and  imperfect. Perfectionism, on the other hand, is the belief that if we live perfect, look perfect, and act perfect, we can minimize or avoid the pain of blame, judgment, and shame. It's that simple. Perfection is not about healthy striving or being our best, it's how we protect ourselves. 

In the new book, I write, "Perfectionism is a twenty-ton shield that we lug around thinking it will protect us when, in fact, it’s the thing that’s really preventing us from taking flight."

Putting down the perfection shield is scary. Finding the courage, compassion and connection to move from What will people think? to I am enough! is not easy. But however afraid we are of change, the question that we must ultimately answer is this:

What’s the greater risk? Letting go of what people think or letting go of how I feel, what I believe, and who I am?"