vasárnap, február 01, 2009

Doug Gilmour

A tegnap este fontos este volt a Toronto Maple Leafs hokicsapat életében. Minden idők egyik legkedveltebb játékosát, Doug Gilmourt ünnepelték, s a rövid, de igazán megható ceremónia során 17.-ikként húzták fel a számát, nevét és a játékost magát ábrázoló zászlót, ahol a csapat nagy játékosainak állítanak emléket.

Meg kell mondjam, eddig én abszolút semmit nem tudtam Doug Gilmourról. Tegnap azonban sok információ elért engem is, hiszen Bill már reggeltől az esti ünnepségről, illetve Dougról beszélt izgatottan. Nyilvánvaló volt, mennyire fontos számára mindaz, ami történik, habár nem teljesen értettem még, miért. Még egy ismerősünkkel való találkozást is rövidebbre kellett szabni, mert Bill nagyon szerette volna, ha én is részese lennék az eseményeknek.
Ha pedig már ennyire fontos dolog ez, akkor gondoltam fel is veszem az ünnepség fontosabb részét videóra, hogy ti is láthassátok, hogyan megy ez errefelé. :) (Sajnos a felvétel hosszúsága miatt, kicsit el kellett vennem a minőségéből, de bízom benne, hogy így is élvezhető lesz. A kis fényképezőgépemmel vettem fel az ünnepséget a tévéből.) Örülök, hogy láthattam az estet és nem ismerve igazán Gilmourt is könnyekig meghatott mindaz, amit láttam. Szerintem nagyszerűen átjön, miért szeretik az emberek nagyon a hokijátékosokat errefelé. Legkevésbé jellemzi őket az önteltség, mindig a csapatjátékra és a rajongókra hivatkoznak, ha sikerekről van szó. Ezt minden alkalommal nagyszerű látni. Sosem hallani olyat, hogy önmagukat dícsérnék, vagy azt sorolnák, mi mindent értek el. Ez szinte teljesen elképzelhetetlen. Pedig igazi nagy sztárok ők itt, sok-sok rajngóval és nem kevés pénzzel a háttérben. Gilmour tiszteletére az ünnepségen minden Maple Leafs játékos 93-as mezt viselt.

Pár szó Gilmourról.
Doug Gilmour 1963-ban született az ontariói Kingstonban. Egészen pici kora óta a hockey szerelmese, habár testalkata eleinte biztosan nem segítette az előrejutásban. Doug magassága ugyanis 5'11 (kb. 175 cm), ami a sportágban alacsonynak számít. Ráadásul a súlya 165 lbs (kb. 74 kg), ami szintén elég kevés az átlaghoz képest. Így Doug eleinte a mérések alkalmával vékony vasrudakat próbált a ruhája alá rejteni, hogy nehezebbnek tűnjön, vagy az utolsó pillanatban lábujjhegyre állni, hogy magasabb lehessen.
Mindezek ellenére felnőttként akármerre játszott, kiemelt játékosnak számított (Torontóban csapatkapitány is volt) odaadó, szenvedélyes játékáért. Olyannyira, hogy kiérdemelje a "Killer" (Gyilkos) becenevet, hiszen a jégen senkitől és semmitől nem félt, csodálatraméltó koncentráltsággal és fantasztikus akaraterővel játszott, amiért minden csaparttársa nagyra értékelte és mai napig a legnagyobb játékosok között tartják számon.
Nem sorolom most fel, milyen csapatoknál játszott, a lényeg, hogy Torontóban játszotta fénykorát (habár nem velük nyert Stanley Cup-ot), és ide is jött vissza pályája végén, hogy innen menjen "nyugdíjba". Azonban utolsó szezonja nagyon rövidre sikeredett, mert az első meccsek valamelyikén megsérült és nem is jött többé vissza a pályára. A Maple Leafs csapatát kétszer is segítette a legjobb négy közé jutásban, egyszer egy pont híján majdnem be is kerültek a döntőbe. (Ennek egy Wayne Gretzky nevű játékos mondott ellent... :) Gilmour mai napig rekordokat tart fent a Maple Leafs történetében, úgy mint 77 pont, 60 assist a Playoffsban, mindössze 52 meccs alatt. Szintén ő tartja az egy szezon alatt megszerzett legtöbb pont rekordját, ami 127 pont. Összesen 23 NHL szezon alatt 450 gól és 1414 pont megszerzésével fejezte be pályafutását 2003-ban.

Mielőtt 93-as számú mezét felhúzták volna az Air Canada Centre-ben, egy megható beszédet mondott, és elsősorban szüleinek köszönte meg - akik ott voltak mellette -, hogy engedték élnie az álmát és játszhatott. 1989-ben nyerte meg a Stanley Cup-ot, majd 1993-ban az NHL legjobb csatár-védőnek járó díját. Gilmour jelenleg szülővárosában a Kingston Frontenacs csapat edzője.





Gilmour's Night from Livia on Vimeo.

4 megjegyzés:

Manka írta...

Lívia, gondoltad volna valaha is, hogy mi kanadai hokisokról fogunk hosszú esszéket írni? :)) És hogy tényleg és igazán leköt, amikor erről mesélnek nekünk a fiúk?

Livia írta...

:)))))))))))))))))))))))))
Hat bevallom, almomban sem gondoltam korabban ilyesmire... es mivel ot ennyire erdekli a tema, en is kepes vagyok utanaolvasni, kutatgatni... Latod, mit tesz a szerelem? ;))

Névtelen írta...

Köszi, hogy ilyen remek videókat is felraksz. Az ilyen emberekre igazán fel lehet nézni, és boldogítja a szívünket! Kicsit mi is álmodozunk és hősünknek gondoljuk Őket és magunkat is együtt velük. Igen, a sport összehozza az embereket és ez nagyon nagyszerű dolog. Most eszembe jutott Kolonics György is nézve ezt a videót. Remek emberek Ők.

Livia írta...

Igen, egyetertek. Sok kis sracnak peldakepei itt is a sportolok, foleg a hokisok. A sporthoz valo hozzaallasukat, emberseguket jo erzes latni. :)
Igyekszem majd tobbszor feltenni hasonlo videokat. :)