szombat, február 28, 2009

St. Lawrence Market

Torontó legrégibb városrészének bemutatása után íme pár kép, majd egy Egyperces a St. Lawrence piac környékéről illetve belülről. (A képek a fotóalbumban találhatók.) Nem mondom, hogy számomra ez a legérdekesebb pontja a városnak, mindenesetre a város "must see" látnivalói közé sorolják, így nekem is be kellett mutatnom. Arról nem is beszélve, hogy a Trip Advisor oldalon a hetedik legnépszerűbb látnivaló Torontóban a 307-ből. (Itt olvashatjátok a látogatók tapasztalatait.)
Három épületkomplexumból áll tkp. a piac, mi ebből kettőben voltunk most. Az északi a farmerek piaca, a déli épületben pedig minden van, mi szem-szájnak ingere. Igazi nyüzsgés, helyi ételek, zene és hatalmas tömeg. A tömegtől eltekintve sokak szerint ez a legjobb program egy torontói szombat reggelen. :) (A harmadik épület egy történelmi épület, a St. Lawrence Hall, oda most sajnos nem mentünk be.) A piac viktoriánus épülete egyébként az egykori városháza is egyben, a második emeleten most is áll még egy galéria, ahol időkénti kiállítások is megtekinthetők.

Amiről még mindenképpen szólnom kell, s ami a város egyik leggyakrabban fényképezett épületet, az a Flatiron Building (másik néven Gooderham Building).
Több ilyen épület létezik a világon, ez a legelső közülük. (Itt találjátok az összes épület listáját, köztük a new yorkit is, ami igaz 10 évvel később épület, mégis jóval nagyobb nyilvánosságot kap, mint a torontói.) A név - flatiron, az épületek formájára, azaz a trapéz alakra utal. A torontói flatiron épület 1892-ben épült, mely George Gooderham-nek $18.000 dollárjába került. Gooderham cégének irodája működött az épületben 1952-ig. Az öt emeletes téglaépületben működött elsőként az ún. Otis lift egész Torontóban. Az épületből egy alagút vezetett az utca túloldalán álló bankba, hogy Gooderhaméknek ne kell sok pénzzel sétániuk az utcán.
Napjainkban a Flatiron épület irodái a legdrágábbak közé tartoznak a városban és több tekintélyes cég otthona. Az épület alagsorában egy népszerű "pub" is található, a hátsó falán pedig egy érdekes festmény. Ha valaki arra jár, ne felejtsen az épület mögé kerülni, hogy ezt a Derek Besant által festett különlegességet- ami az utca másik oldalán álló Perkins Builidng tükörmása - megcsodálja, ami egyfajta optikai illúzió.

10 megjegyzés:

Martalóc írta...

Nem is gondoltam, hogy van még ott farmer (őstermelői) piac. Hasonló a hangulata mint egy hazai piacnak? Bár mondjuk már a hazai piac sem olyan, mint amilyen volt fiatal éveimben.

Livia írta...

Szerintem mindig volt itt is ostermeloi piac, habar nincs oriasi teruk itt sem... Azonban aki toluk akar vasarolni, a varoson kivulre is elmegy. A St. Lawrence Market azon helyek egyike, ahol a varoson belul is megtalalhatok. Ahogy lattam, van kereslet rajuk. :)
A fiatal eveidben? Nem hinnem, hogy olyan idos lennel... :) Ugy gondoltam, hasonkoru lehetsz velunk...

Martalóc írta...

Igen, igen. Nem vagyok idős, de voltam fiatalabb. Gyerekként néha volt szerencsém aladóként is részt venni a piacok életében. Más volt. Pl. a piacon jórészt zöldség és gyümölcs volt az árú, ketrecekben szomorkodtak a tyúkok ...

Livia írta...

Remelem nem veszed rossz neven az alabbi megjegyzesem, a legoszintebben gondolom igy.

Miota kulfoldon elek, az egyik dolog, amit sokkal erosebben erzek, mint otthon, hogy mi, magyarok mennyire hajlamosak vagyunk a multban elni es valami irant vagyakozni, ami mar elmult, ami mar visszahozhatatlan. (Sok mas nepben ez abszolut nincs meg.) Azert szomoru ez, mert hihetetlen sok mindent szalasztunk el ezzel a jelenunkbol. Arrol nem is beszelve, mennyivel pozitivabb es boldogabb erzes elore nezni.

En mindezt sajat magamon is tapasztalom. Hihetetlen, mennyi mindent hordoz magaval az ember a multbol, olyasmit, amit mar reg el kellett volna engedni. Feldolgozni, a helyere tenni es elengedni. Ennek a muveszetet en is tanulom... :) Talan szerencses vagyok, hogy mindezt egy olyan kozegben tanulhatom meg, mint Kanada. De hiszem, hogy tanulni magunkrol es valtoztatni olyasmin, amit tudnank jobban is es ami csakis a javunkra valik, sehol sem lehetetlen. Csakis rajtunk mulik.

Ertem es erzem, amit pl. a regi idok piaci hangulatarol irsz. Bennem is van vagyakozas idonkent a gyerekkorom utan. Szerintem ami fontos, hogy ne erezzunk kevesebbnek vagy rosszabbnak valamit, csak mert mas, mint regen. Hiszen egyszeruen csak mas, de ez mindig is igy volt. Abban is volt rossz es jo, es a mostaniakban is megvan mindketto. A kerdes, mire koncentral jobban az ember: a rosszra vagy a jora. :)

Martalóc írta...

Ah. :) Azt olvastam, hogy szociológus vagy, nem pedig pszichológus. :) Ami azt illeti, igazad van, sokszor a régi időkben találja meg a hazai közember azt, amit szerencsésebb népek a jövőben sejtenek. Ez van. Másrészt nem egyedi a jelenség. A nyugati népeket nem ismerem, de a kelet-európaiak körében gyakori a nosztalgia valami után (a cári Oroszország, a Szovjetúnió, Nagy-Morávia után). Talán ott, az újvilágban ez másként van, hiszen nincs (vagy alig van) közös múlt, csak közös jövő...

Livia írta...

:))) Hi-hi... Valoban nem vagyok pszichologus... habar gyakran a szocialis munka nagy resze pszichologia... :)

Igen, igazad van, itt kevesbe lehet olyan regre visszatekinteni, mint Europaban. Talan ez is oka lehet egyfajta itteni attitudnek. De talan mindegy is, mik az okok, ha valami jo, azt erdemes eltanulnunk masoktol, akarkik legyenek is azok. :) Pl. a tavol-keleti nepeknek lenne hova visszanezni, megsem teszik gyakran... Szoval talan ez nem csak a gazdag tortenelem meglete vagy nemlete... Egyfajta vilaglatas, szemleletmod, erzesvilag...

Szerintem eloszor az embernek vagy egy nepnek tisztaba kell kerulnie onmagaval, azaz tudatositani onmaga jellemvonasait (jokat, rosszakat), majd elindulni valamerre tudatosan. Dolgozni, haladni valami fele, amit kituzunk magunk ele.
Nekunk, magyaroknak szerintem fontos tudatositanunk, hogy hajlamosak vagyunk visszafele nezni. Ez lehet elony is, hatrany is, a lenyeg, hogy jellemez minket. Ilyenek vagyunk. Kerdes, mit kezdunk ezzel? Azonban jo latni azt is, hogy nehez ugy elore lepegetni, ha kozben hatrafele nezegetunk...
En azt gondolom, hogy sok tulajdonsagunk van, amit nem elunk
meg tudatosan. Pedig segitene. A jokat meg jobban kiemelni, a kevesbe jokon pedig dolgozni...

Na, jol elkanyarodtunk a piac vilagatol :) De ezert is jo beszelgetni, nem? :)

Martalóc írta...

Nézd, én nem mindenben értek egyet. Egyrészt nem hiszem, hogy van konkrét népjellem, vagy tipikus magyar vonás. A történelem és kultúra nyílván ad viselkedésmintákat, ami jelenthet valamit, de ez erősen egyén és családfüggő. Az olyan megállapításokat, hogy egy nép szorgalmas, vagy barátságos stb. szerintem nehéz alátámasztani.
A visszanézést én nem tartom rossznak. Hát miért ne érdekelje az embereket a múlt? Most mondhatnám, hogy lehet belőle okulni, de ez nem jellemző, ezért nem mondom. Viszont valami kapaszkodót mégiscsak ad, hiszen még a kisgyereket is érdekli, hogy mi volt apuval, anyuval régen, hova tudja elhelyezni saját magát a nagyvilágban.

Livia írta...

Abban teljesen igazad van, hogy altalanositani minden esetben nem lehet. Viszont a sztereotipiakban neha van nemi igazsag es az is teny, hogy a kultura, amiben felnovunk, erosen meghataroz minket. Ezt en itt joval erosebben erzem, ahol ennyifele kulturaval elek egyutt nap mint nap. Masok vagyunk, ez teny. :) Az egymas megerteseben es az onmagunk megerteteseben itt sokat segit, ha tisztaban vagyunk onmagunkkal es tudjuk, mit hoztunk magunkkal.

A multbanezest pedig en sem tartom rossznak, ahogy Te sem. :) Sot. Fontos ismerni a multunkat - ahogy Te is irtad - hogy tanuljunk belole. "Problema" szerintem akkor van, ha a ennek a visszatekintesnek nincs a jelenben latszatja. Azaz mit kezdek a megszerzett tudassal? Mit jelent szamomra a mult es miert nezek vissza? Mire hasznalom ezt a jelenben? Remelem erted, mire gondolok.
En szemely szerint nem tartok semmit sem rossznak, a nagy kerdes szamomra mindig az, mit kezdek a megszerzett tudassal...

Manka írta...

Lívia, olyan szépen írtál a múltba ill. jövőbe tekintésről, hogy az külön bejegyzést érdemelne, nem kellene eldugni ide a kommentek közé.
Martalóccal együtt én is szeretek emlékezni, nosztalgiázni, még akkor is, ha néha szívfájást okoz. Persze, azzal is egyetértek, hogy jó ha célja és eredménye van az emlékezésnek, de ha nincs, én azt is szívesen veszem. Néha szórakozni is kell :)

Livia írta...

Ohh, egy dolog okosakat irni es egy masik megelni azokat. :) Nosztalgiazom en is, szivfajassal vagy anelkul... es en is szeretem. :) Egyszeruen csak igyekszem tudatosabb lenni, mint a 20-as eveimben.

Koszonom Manka! Talan egyszer a Hello Kanadaba lenne erdemes ilyesmirol irnunk, ha az alapokon tul leszunk. ;)