péntek, augusztus 15, 2008

Torontó kastélyának története. A Casa Loma - 1. rész

Torontó egyik sokakat vonzó nevezetessége a Casa Loma (spanyol szó, jelentése: ház a dombon), egy torontói bankár lakóháza volt az 1900-as évek elején. A kastély mai napig a legnagyobb magánhasználatra épített ház egész Észak-Amerikában. Megálmodója egy katona - bankár, s menthetetlen romantikus úriember, Sir Henry Mill Pellatt.

Henry 1859-ben született britt szülők gyermekeként. Hat tesvér közül Henry, aki a legidősebb volt, az Upper Canada Collage-ban diplomázott, majd elindult, hogy felfedezze magának a világot. A művészetek, antik tárgyak mindenfelé elkápráztatták, de legfőképpen a kastélyok vonzották, amiket imádott rajzolgatni, méricskélni és amelyekre nagyszerűen emlékezett később. 18 évesen lépett be a királynő saját lövészerzedébe, mely Kanada második legrégebbi ezrede, s melynek később parancsnoka is lett.

Már fiatalon megismerte, s feleségül is vette Mary Dodgson-t, egy jó kapcsolatokkal rendelkező úrilányt, majd nekilátott jövőjük kiépítésének. Még csak 20 éves volt, amikor megalapította a Torontói Elektromos Vállalatot, ugyanabban az évben, amikor Thomas Edison feltalálta a gőzhajtású villanyáramot. Előrelátta s remélte is, hogy rengeteg bevándorló érkezik majd Kanadába, s míg szinte senki nem hitt a "Nyugatban", Henry óriási pénzeket fektetett a kanadai vasúttársaságba. 1902-ben, ő és társa nyerték el a jogot, hogy megépítsék Kanada első hydroelektrikus meghajtású üzemét a Niagara-vízesésnél.

Pontos előrejelzései, spekulációi körülbelül 4 millió dollárt hoztak neki abban az időben, amit azonnal visszaforgatott kanadai multinacionális energia vállalatokba. Évekkel később VII. Edward király lovaggá ütötte, s Sir Henry készen állt arra, hogy megépítse álomkastélyát. Edward Lennox, Torontó régi városházának híres építésze ötvözte számára Sir Henry kedvenc kastélyainak vonásait, mely egy hatalmas középkori építménnyé nőtte ki magát. Az építkezés 1911-ben indult. Sir Henry több száz munkást interjúztatott saját maga, akik a házon dolgoztak. A kőműveseket Skóciából hozatta, a szürke homokköveket pedig a Credit River-ből. Sir Henry már az építkezés idején meghagyta, hogy idővel a város tulajdonába kerüljön az épület, mint történelmi és katonai múzeum. Ennek érdekében a földszint talapzatát olyan erős alapanyagokból készítették, hogy az akkor ismert igen nehéz katonai felszereléseket is elbírja. Az alagsort olyan nagyra tervezték, hogy akár egy egész ezred is gyakorlatozhasson ott.

Sir Henry eredetileg 250.000 dollárból tervezte megépíttetni a kastélyt, azonban csak a falak magukban kerültek kb. ennyibe. A család végül 1914-ben költözött be a hatalmas épületbe, mely még nem volt teljesen készen. Nagyszabású estélyeket adtak a házban, hiszen több filantróp mozgalom részesei voltak. Így pl. Sir Henry igazgatósági tagja volt a Trinity Főiskolának vagy bőkezű adományozója a Grace kórháznak.

Pár évvel a beköltözés után azonban kitört az első világháború.

1 megjegyzés:

Bélus Farkas írta...

Nem semmi ez az életpálya.Szívesen kipróbálnám a társalgó a akusztikáját...