Ha erről a témáról akar tájékozódni az ember, bődületes mennyiségű irodalom ömlik az ölébe. Nem könnyű válogatni, röviden összefoglalni, mit is érdemes/érdekes tudni az itteni őslakosokról. Akárhogy is próbálkoztam, nem tudtam és végül nem is akartam egy írásba sűríteni mindazt, ami engem megragadott. Igy a következőkben területi hovatartozásuk szerint veszem végig Kanada őslakóit.
1. A sarkvidék
A sarkvidéki 
kultúra kiterjedése igen nagy, végighúzódik Alaszkától egészen le a keleti partokig. Az őslakosok, akik ezt a területet lakták, magukat „Inuit”oknak hívják, ami azt jelenti: „az emberek”. Kanadában minden Inuit egy közös nyelv, az Inuktitut nyelv valamely nyelvjárását beszéli. Eredetileg nem létezett írott nyelv, de a misszionáriusokkal való találkozások után (a 18. század végétől) az írás is széles 
körben elterjedt.
kultúra kiterjedése igen nagy, végighúzódik Alaszkától egészen le a keleti partokig. Az őslakosok, akik ezt a területet lakták, magukat „Inuit”oknak hívják, ami azt jelenti: „az emberek”. Kanadában minden Inuit egy közös nyelv, az Inuktitut nyelv valamely nyelvjárását beszéli. Eredetileg nem létezett írott nyelv, de a misszionáriusokkal való találkozások után (a 18. század végétől) az írás is széles 
körben elterjedt. Az a közkedvelt kép, ahogyan elképzeljük az inuitokat – miszerint jégkunyhókban élnek, fókákra vadásznak és kutyáik által húzott szánjaikon közlekednek – valójában csak a sarkvidék központjában élőkre jellemző, pl. a „Netsilik Inuitokra”. Ténylegesen nagyon sokféle inuit életforma létezik.
A legtöbb Inuit egyaránt vadászott vizi- és szárazföldi emlősökre is, s olyan speciális vadászeszközeikről ismertek, mint a szigony vagy a nyílvessző.
Az Inuit törzsi csoportok létszáma általában 500-1000 fő volt. Az év legnagyobb részében azonban kis csoportokban élték, ami kb. 2-5 családot jelentett. Ezek a kisebb csoportok (bands) voltak a legfontosabb kulturális- és társadalmi egységek is. A házasság szinte általános volt az 
inuitok között, melyre a fiatal felnőttkorban került sor. Gyakori volt, hogy a házaspárok valamely szülőpár közelében maradtak és élték le életüket. Sok háztartásban neveltek adoptált gyerekeket is, jelezve ezzel a gyerekek igen fontos, kiemelt mibenlétét. A gyerekek pl. módot adtak arra, hogy különböző családok kapcsolatokat létesítsenek, pl. adoptálással, eljegyzéssel. A gyerek-felnőtt kapcsolatokat a születési- vagy névadási ceremóniák is erősítették. A család tehát egy fontos egység, ahol a felelősségvállalás mindenkire kiterjedt, gyerekekre, öregekre egyaránt.
inuitok között, melyre a fiatal felnőttkorban került sor. Gyakori volt, hogy a házaspárok valamely szülőpár közelében maradtak és élték le életüket. Sok háztartásban neveltek adoptált gyerekeket is, jelezve ezzel a gyerekek igen fontos, kiemelt mibenlétét. A gyerekek pl. módot adtak arra, hogy különböző családok kapcsolatokat létesítsenek, pl. adoptálással, eljegyzéssel. A gyerek-felnőtt kapcsolatokat a születési- vagy névadási ceremóniák is erősítették. A család tehát egy fontos egység, ahol a felelősségvállalás mindenkire kiterjedt, gyerekekre, öregekre egyaránt. A legtöbb csoport tengeri emlősök vadászatából tartotta fent magát, kiváltképp fókavadászatból. Nyáron és ősszel sok csoport vadászott rénszarvasra és költözött 
olyan partmenti vidékekre, ahol többféle levadászható állatot találhattak. A halászat és a gyűjtögetés szintén fontos tevékenység volt, mint ahogy a jegesmedve- vagy bálnavadászat is. Habár a friss húsnak nagy értéket tulajdonítottak, bizonyos mennyiségeket mindig igyekeztek eltenni szűkebb időszakokra. A szárítás és a hűvös helyen való kiakasztás általános eljárások voltak, habár jó pár egyéb, speciális eljárást is alkalmaztak (pl. olajban tárolás).
olyan partmenti vidékekre, ahol többféle levadászható állatot találhattak. A halászat és a gyűjtögetés szintén fontos tevékenység volt, mint ahogy a jegesmedve- vagy bálnavadászat is. Habár a friss húsnak nagy értéket tulajdonítottak, bizonyos mennyiségeket mindig igyekeztek eltenni szűkebb időszakokra. A szárítás és a hűvös helyen való kiakasztás általános eljárások voltak, habár jó pár egyéb, speciális eljárást is alkalmaztak (pl. olajban tárolás). A szánkót és a bőrrel 
fedett csónakokat szinte minden Inuit csoport használta, bár a díszítésben és a használat módjában területenként eltérhettek. A kutyák igen régóta, mint vadászó állatok szolgálták az inuitokat, akik pl. megtalálták a fókákat a jég alatt vagy feltartóztatták a medvéket. Nyáron teherhordó állatokként is használták őket. A szintén bőrrel fedett sátor általában fókabőrrel volt borítva, amit kövekkel erősítettek a földhöz. Ezeket a sátrakat 
akkor használták, mikor nem volt elegendő hó a jégkunyhókhoz építéséhez.
fedett csónakokat szinte minden Inuit csoport használta, bár a díszítésben és a használat módjában területenként eltérhettek. A kutyák igen régóta, mint vadászó állatok szolgálták az inuitokat, akik pl. megtalálták a fókákat a jég alatt vagy feltartóztatták a medvéket. Nyáron teherhordó állatokként is használták őket. A szintén bőrrel fedett sátor általában fókabőrrel volt borítva, amit kövekkel erősítettek a földhöz. Ezeket a sátrakat 
akkor használták, mikor nem volt elegendő hó a jégkunyhókhoz építéséhez. A jégkunyhók szerkezete különböző volt. Téli településeknél a fő, nappali fülke elég nagy is lehetett, kb. 4 méter széles és 3 méter magas. Általában külön fülke volt a tárolásra szánt ételeknek, volt egy bejárati járat és gyakran plusz nappali fülkék kapcsolódtak oldalról. Sok jégkunyhónak volt ablaka is, tiszta jégből, amit leginkább a kunyhó tetején helyeztek el.
Az Inuitok nagyszerű kézügyességgel készítettek lábbeliket és ruhákat az elejtett állatok bőréből. A "parka" (anorák) egyszerre szolgált benti és kinti ruházatnak is, ami elsősorban rénszarvas prémből készült. Több csoport tavasztól őszig inkább fókabőrből készült anorákot használt, téli ruházatként pedig a rénszarvasból készítettet preferálták.
Az idegenekkel való 
találkozás sok mindent megváltoztatott az Inuitok életmódjában, a fémszerszámok vagy a fából készült csónakok megismerésével. Voltak azért eszközök, amiket nem tudtak mással tökéletesen helyettesíteni, így pl. a szigonyt, amit vizi emlősök vadászatakor használtak, a fókabőr csizmát vagy rénszarvas anorákot. Az 1970-es években létrejött egy nemzeti szervezet, az Inuit Tapirisat of Canada, amelynek célja megőrizni és megvédeni az Inuit kultúrát és nyelvet. Hosszú évek egyezkedésének eredményeként az inuitok mára saját földet kaptak a kormánytól (saját törvénykezési joggal), amelynek neve: Nunavut, azaz „a mi földünk”.
találkozás sok mindent megváltoztatott az Inuitok életmódjában, a fémszerszámok vagy a fából készült csónakok megismerésével. Voltak azért eszközök, amiket nem tudtak mással tökéletesen helyettesíteni, így pl. a szigonyt, amit vizi emlősök vadászatakor használtak, a fókabőr csizmát vagy rénszarvas anorákot. Az 1970-es években létrejött egy nemzeti szervezet, az Inuit Tapirisat of Canada, amelynek célja megőrizni és megvédeni az Inuit kultúrát és nyelvet. Hosszú évek egyezkedésének eredményeként az inuitok mára saját földet kaptak a kormánytól (saját törvénykezési joggal), amelynek neve: Nunavut, azaz „a mi földünk”. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése