ROM

Múlt hét végén végre meglátogattuk a felújított Royal Ontario Múzeumot (ROM). Terveztük már ezt a kis kirándulást egy ideje, hiszen pár hónapja megnyitotta kapuit a felújított részleg is. A végén mégsem voltunk teljesen szerencsések, mert néhány kiállítás még mindig zárva volt, de ettől függetlenül csodás volt mindaz, amit láttunk (alig bírtuk így is végigjárni, hiszen hatalmas ez a múzeum).

Nehéz nem esni abba a hibába, hogy túl sokat írjak egy témáról. Hosszan tudnék írni most is minden egyes kiállításról, amit láttam, mert a maguk nemében mindegyik egyedi és különleges.
Egyik elsőként néztük meg a „First People” kiállítást, ahol kanada őslakosaival, életükkel, hétköznapjaikkal, művészetükkel ismerkedhetünk meg. (Keresztmamámra gondolva jó sok képet is készítettem itt, amiket majd albumba rendezgetek és felteszek. :-) Több mint 1000 különböző műemléken keresztül igyekeznek bemutatni az őslakosok kultúráját, amik közül több az ország legrégibb leletei közé tartozik. Az ember ámulattal sétál a hatalmas, eredeti, kézzel festett kenuk, csodás festmények, ruhadarabok, használati eszközök között. Valahogy úgy éreztem, hogy a múzeum ezen részének a többiektől eltérő, sajátos hangulata volt, miközben egy-egy indián őslakos eredeti fényképét és a hozzájuk tartozó kis megjegyzéseket olvastam. Az egyik megkapó az itt látható, 1910-es portré volt, amelyen az alábbi szöveg olvasható: „Nem hajlandó portrét állni, csak abban az esetben, ha engedem őket táncolni.” A különös hangulat számomra talán éppen azért volt érezhető, mert a tárgyak, kiállítási eszközök mellett itt emberekkel, érzésekkel, valós életekkel találkoztam. Nem csoda, hogy jobban megérintettek - de persze ez csak én vagyok, ez a "megkülönböztetés" rólam is szól. :-)

Hűen tükrözve Kanada kulturális sokszínűségét, a múzeumban több nemzet igen érdekes kiállításai láthatók. Így pl. a Gallery of Chinese Temple Art (kínai templomok művészete), ahol többek között hatalmas, 12. és 15. század közötti festett faszobrok is láthatók.
Itt található a világ - Kínán kívüli - legnagyobb és legjelentősebb Kína kiállítása (Gallery of China), ahol közel 2.500 rendkívüli emléktárgyat csodálhatunk meg.
Kanada egyetlen Korea kiállításán (Gallery of Korea) a kerámiáktól kezdve a bútorokon, festményeken keresztül egészen a nyomtatási technikákig sok-sok minden megtalálható. (Akit Korea bővebben érdekel, látogassa meg kedves barátnőm, Vera oldalát, aki férjével már több, mint egy éve Szöulban él.)
Persze a felsorolásnak itt még messze nincs vége. Irhatnék bővebben a ciprusi, egyiptomi, görök, ázsiai, közep-keleti vagy európai galériákról is, amik szintén hihetetlen érdekesek, izgalmasak. Mivel otthon Európáról, az európai országokról igen sok mindent láthattam már, számomra a távolkeleti és a kanadai részek voltak a legérdekfeszítőbbek. (Aki mindezekről szeretne bővebben olvasni - angolul -, kattintson ide.)
És akkor még nem is említettem olyan nyalánkságokat, mint az “Ancient Peru Unearthed” (a feltárt ősi Peru), ami már sajnos csak pár napig látható (Katt ide egy-két reklámfilmért. A kis video alatt választhatunk a három "trailer"ből, azaz a három videófilmből.), vagy azokat a természeti kiállításokat, mint a Denevér Barlang, a madár- vagy a hüllőkiállítás. Természetesen itt is van külön gyerekeknek szánt részleg, ahol semmi sem tiltott, minden meg lehet, sőt kell érinteni, esetenként szagolni. Ahol a gyerekek régészt játszva dinoszaurusz csontokat áshatnak ki egy erre készült homokozóból, régi kosztümöket próbálhatnak fel, saját kezükkel vizsgálhatnak meg régi, a naprendszerünkhöz tartozó köveket vagy tanulhatják meg, hogyan különböztessék meg a meteoritokat a földünkről származó mintáktól. Én mindenhol ámulattal nézem ezeket a gyerekeknek szánt részeket, ahol a kölykök játszva, élvezettel tanulnak és szinte észrevétlenül növekszik bennük a körülöttünk lévő világ iránti érdeklődésük, tudásuk. Mi gyerekként még csak azt tapasztalhattuk meg, hogy csendben, rendezetten, semmihez nem hozzányúlva sétálgattunk nagyszerű múzeumokban, de a nagy fegyelemtől nehezen engedhettük el magunkat, így a látottak is másképp maradtak meg bennünk, mint talán ezekben a gyerekben, akik testi közelségbe kerülhetnek érdekebbnél érdekesebb dolgokkal - no persze a múzeum csak egy adott területén belül. :-) Talán éppen ezért már régóta tervezem, hogy írok majd az Ontario Science Centre-ről is (ami késik, nem múlik alapon), ami teljes egészében erről szól és ahányszor csak ott voltam, mindig nagyon élveztem én magam is. (De mielőtt írnék róla, újra el kell majd mennem oda, hogy frissebb legyen az élmény és hogy képeket készítsek.)

Általánosságban ami még nagyon tetszett, azok a termekben lévő kis fülkék voltak, ahol ismertetőket hallgathattunk az éppen aktuális kiállításról. Persze azért sokan vesznek részt az idegenvezetői túrákon is, és igen népszerűek a magnós túravezetések, amit a belépésnél igényelsz magadnak. Sokakat is látni fülhallgatóval a fülükön, elmélyülten jönni-menni vagy éppen bámulni valamit. :-)

A bejegyzést lezárva azt még mindenképpen meg kell említenem, miért volt olyan érdekes a mostani felújítás. Nemcsak azért, mert a világ egyik legnagyobb múzeumfelújításának és kibővítésének számít, de már csak külsejében is különleges és egyedi. A Micheal Lee-Chin Crystal (kristály) – mely igen feltünő, kirívó képet ad Torontó belvárosnának – a város egyik új szimbóluma lett, a 21. századé, a jövő felé tekintésé. A 30 millió dolláros ajándék egyrészt egyfajta köszönet Lee-Chin részéről Kanadának, azokért a lehetőségekért, amit a ország számára és a családjának nyújtott bevándorlásuk után. Másrészt azon reménynek kifejezése, hogy további fiatal kanadaiakat inspirál majd hasonló tettekre. A kristály észak-amerika egyik legnagyobb mérnöki kihívása volt annak minden komplexitásával és újszerű módszereivel együtt. További képeket és információkat a múzeumról itt találhattok, ide kattinva pedig egy webkamerát a kristályról.