Huntsville, Algonquin Park - 1.

Hol is kezdjem? Annyi mesélnivalóm van a múlt hétvégével kapcsolatosan, hogy akár egy kisebb könyvet is megtöltene. Igy jobb híján igyekszem több részletben (minél rövidebben) leírni mindazt, ami számomra érdekes, fontos volt és ami megérintett.
A kanadai vadonnal való első találkozásomról van szó.

Barátainkkal kis házikót béreltünk ki három napra Huntsville városkában, ami 3-4 órányi autózásra van Torontótól és 20 percre az Algonqiun Nemzeti Parktól. Huntsville, Muskoka kerület egy része, ami természetesen még mindig Ontario megyén, jobban mondva tartományon belül található. Sok torontóinak van hétvégi háza errefelé, nagyon kedvelt üdülőterülete ez Ontariónak télen – nyáron, ezért is nevezik „cottage country-nak”.
A házikót interneten keresztül találtuk meg, ami nem is volt olyan egyszerű feladat, hiszen a legtöbb házat (cottage) hetekre, hónapokra lehet kibérelni. Azért akadtak olyanok is - elfogadható áron, amiket pár napra is igénybe lehet venni, szerencsénkre ilyen volt a miénk is.
Pénteken reggel indultunk, s nagyon igyekeztünk mindent betuszkolni az autóba, hiszen nem tudtuk pontosan, mire számítsunk a házban. Annyi kaját vittünk, mintha legalább egy hétre készülődnénk, érdekes módon azonban a hét végére majdnem minden elfogyott.
Dél körül érkeztünk meg és viszonylag könnyen meg is találtuk a házikónkat, amit azonban a tulaj még tisztogatott, így volt egy bő óránk csatangolni a környéken, mielőtt elfoglaljuk a házat. Virginia, a cottage tulajdonosa igen egyértelműen elmagyarázta, merre találjuk a közelben lévő magánstrandot, amit csak a környékbeli lakók használhatnak. Ehhez képest mi össze-vissza autóztunk, mire találtunk egy strandot, habár még akkor sem voltunk teljesen biztosak benne, hogy azt találtuk meg, amiről Virginia beszélt. Minden hihetetlen csendes és békés volt, hiszen a főszezon előtt vagyunk még. Ez is volt az egyik oka annak, hogy május elejére beszéltük meg ezt a hétvégét és nem vártuk meg a természet teljes kizöldülését. Ugyanis egy-két héten belül nemcsak az emberek, de a fekete legyek (black flies) is megérkeznek, akik másfél hónapig szépen ellepik a terepet és jókat lakmároznak belőlünk. Leginkább víz környékén találhatók, de vízből kisebb-nagyobb annyi van errefelé, hogy szinte lehetetlen elkerülni ezeket a kedves állatokat.
Nekünk szerencsére sikerült, amit csakis az időzítésnek köszönhetünk.
A ház nagyon barátságos volt, rögtön megszerettük és hamar otthon is éreztük magunkat benne. Az idővel is eszméletlen szerencsénk volt, így a napozni vágyók már péntek délután kiülhettek bikiniben a napra. Elmondhatatlanul élveztük a nyugalmat, ami körülvett minket, órákig mást sem csináltunk, csak szívtuk magunkba a természetadta pozitív energiát. Bill és Attila egy-egy sör mellett beszélgettek, Andi és lánya, Dóri rögtön kiültek napozni. Én is követtem őket, azonban viszonylag hamar feladtam a harcot. Még aznap, a verandán álló BBQ sütőn megsütöttük a shiskabob-ot, magyarul saslikot, amit már előző nap elkészítettem, bepácoltam. Nagyon finom lett, jól bevacsoráztunk belőle.
Vacsora után pedig felkerekedtünk, hogy négy keréken elguruljunk Huntsville belvárosába és sétálgassunk egy kicsit. A mi házunk ugyanis a várostól kb. 10-15 percnyi autózásra volt az erdőben. Voltam már párszor ilyen és ehhez hasonló kis városkákban, amik minden alkalommal elvarázsoltak. Minden nagyon nyugodt, barátságos és hívogató; az emberek mosolygósak, kedvesek és nagyon segítőkészek. A városkában kb. 18.000-en laknak, s a környék valóban varázslatos. Csak a város körül 144 tó található és a két környékbeli parkkal együtt (Algonquin Provincial Park, Arrowhead Provincial Park) Huntsville igazi kirándulóparadicsom. A kis séta és egy jó nagy adag fagyi után visszaautóztunk a házikónkhoz és egy kis beszélgetés, kandalló melletti melegedés és a természet hangjainak hallgatása után viszonylag hamar elaludtunk mindannyian.
Az egész szombatot az Algonquin Parkban terveztük, de erről bővebben majd a következő posztban.