Hunstville, Algonquin Park - 3.

Következő utunk egy 1.9 km-es túraút volt (Lookout Trail) egy fiatal algonquin parki erdőn keresztül egy magaslati pontig. A séta arra ad nagyszerű lehetőséget, hogy az Algonquin Park geológiai/földtani jellegzetességeit megvizsgáljuk. Senkit nem akarok a részletekkel untatni, így röviden csak pár érdekességről:
Az elmúlt egymillió évben négy alkalommal ment keresztül a Föld nagyobb lehülési időszakon, amit mindig melegebb periódus követett. A lehülés következtében voltak olyan részei észak-kanadának, ahol a nyarak annyira rövidek és hűvösek voltak, hogy az előző télből visszamaradt jég el sem tudott olvadni, mielőtt a következő leesett volna. Ennek eredményeképpen a rétegződött hó vastagsága elérte a több ezer métert is. Az elképesztő súlyú felhalmozódás következtében a hó jéggé alakult, ami elkezdett kimozdulni a hótömeg közepéről. Több ezer éven keresztül jónéhány ilyen, lassan mozgó jéglemez vagy gleccser terjedt ki majdnem egész Kanada és az USA északi területére és borította azok felszínét.

A negyedik és egyben utolsó gleccser az algonquin parkbéli 60-as út mentén húzódott vissza „csupán” 11.000 évvel ezelőtt. Korábban több, mint 3 kilóméter magas jégtömb magasodott itt, súrolva, legyalulva a vidéket, millió tonnányi homokot, követ hozva magával.
Ilyen hatalmas kövek között sétáltunk fel a kilátóig, ahol csodás kilátás tárult elénk. Kb. 525 méterrel lehettünk a tengerszint felett és 125 méterrel magasabban a Lake of Two Rivers tónál, melyre (többek között) kilátásunk nyílott. A látvány mellett - ami minden évszakban lélegzetelállító lehet - furcsa érzéssel tölti el az embert maga a tudat is, hogy valaha itt minden 20 kilóméterrel a földfelszín alatt volt. Szél és víz, jég és hó, az eljegesedés és felolvadás váltakozása építette ki ezt a hatalmas kőtömeget.

A köveknek (szikláknak) támaszkodva és a látványban gyönyörködve mindannyian egyetértettünk abban, hogy ősszel vissza kell majd jönnünk ide és a tájat az ősz színeivel is meg kell csodálnunk. Hát reméljük így lesz! :-)