kedd, május 22, 2007

Egy kis nosztalgia

Meskó Bertalan magyar nyelvű blogján, a MedIQ-n találtam a következő videófilmeket. Az oldalt nagyon ajánlom unokatesóm, Zoli figyelmébe, ha még nem ismerné, aki ebben az évben végez az orvosin. Hajrá Zoli!! ;-) (De biztosan nem mondok Neked újat.) No és mindenki másnak is ajánlom, akit érdekel az orvoslás és annak mai eredményei, hírei.
No de nem is elsősorban a blogról, hanem a videókról szerettem volna írni. Pontosabban az egyetemről, a Debreceni Egyetemről, ahol 6 évig tanultam én is - egyik szakomon Verával együtt. :-)
A kisfilmeken (az első a fiataloknak, a második a szülőknek szóló változat) külföldi diákok beszélnek és elsősorban a medikusi képzésről, de azért a kezdő- és befejező képsor a bölcsészkar épületét mutatja, ahol tanultam, s ami valóban szép és impozáns. Őket hallgatva kicsit nosztalgikus hangulatom támadt és újra visszavágyódtam a padok közé én is. Persze nem először és nem is utoljára érzem azt, milyen jó lenne újra tanulni...

Míg ott voltunk, Vera a megmondhatója, mennyi dolog miatt bosszankodtunk, amiben volt is persze sok igazság. A TO-sok embertelensége, a tanszék fejetlensége vagy a lehetőségek apró száma miatt eleinte gyakran éreztük elveszettnek, eszköztelennek magunkat. Tény azonban, hogy maga a tanszék borzasztó sokat fejlődött a mi éveink óta. Elég csak külső szemlélőként azt megnéznem, hogy ma már külön logója, stílusa van a tanszékünknek, míg a mi "időnkben" azt sem nagyon tudták, merre is haladjanak. (Talán Csoba Judittal valóban erős és jó kezekbe került a tanszék, amire nagy szüksége is volt.)
Szó, mi szó, nagyon jó volt nézni a kisfilmeket és örültem annak, hogy a külföldiek is jól érzik ott magukat. No persze ezek elsősorban reklámfilmek, így mi mást is mondtak volna, de szerintem valóban jó dolog Debrecenben egyetemistának lenni és ezt most kicsit átéreztem újra. :-) Hat év alatt sem múlt el az érzés, hogy jó csak ránézni is az épületre vagy az egyetem falai közt lenni, és öröm volt látni, hogy más is így van ezzel.

Igen, talán ez a bejegyzés kicsit édesdedre sikeredett, de a lényeg no, hogy büszke vagyok az egyetemünkre és ezt meg akartam osztani. :-))

P.S. Az első fiú, aki a videókon beszél, éppen torontói. ;-)
P.S. 2. Meskó Bertalan a magyar mellett egy angol nyelvű blogot is ír, ScienceRoll címen, ami nemcsak azért figyelemreméltó, mert a srác csak most negyedéves, hanem azért is, mert a világ(!) orvosi blogjai között a munkája ismert és elismert. Hát csak így tovább Berci! :-)





5 megjegyzés:

zhaoman írta...

Egyszer meglátogattuk Verát és Kareszt Debrecenben Vera tesójával. Azon gonolkodtam, hogy lehet, mi már találkoztunk... :)

Berci blogjait én is olvasom! Kicsi a világ! :)

Livia írta...

Igen, ez vicces lenne, ha mar akkor talalkoztunk volna ismeretlenul, majd ennyi evvel kesobb a blogok vilagaban "talalkozunk" ujra. :-)
Valoban kicsi a vilag! :-)

Esik meg Nalatok az eso?

zhaoman írta...

szerencsére már elállt az eső!

Holnap kirándulni megyek, készülök egy kis képes beszámolóval. Igyekeznem kell, magasra tetted a lécet :)

Globetrotter írta...

Nagyon klassz volt a videot latni :)
Bar Debrecent - be kell valljam neked - soha nem szerettem, de az elso ket-harom egyetemi evet nagyon :) Az utolso eveket csak azert nem szerettem, mert az utazasok miatt mindig halasztottam, ujabb csoporttarsak, egyre nehezebb jegyzethez valo jutasi lehetosegek ;) plusz az utolso masfel evben mar dolgoztam is mellette Pesten, igy az allando lerohanas, visszarohanas Debrecenbe nem tett jot...de a videot akkor is jo volt latni.

En amugy kitoltottem a Csoba Judit fele kerdoivet es visszakuldtem a konf-ra. Te?

Livia írta...

En is kitoltottem es nagyon kivancsi vagyok az eredmenyre. Remelem, megosztjak velunk azt is.

Debrecen valahogy nekem sem volt soha a kedvencem, noha en gyerekkorom ota legalabb havonta egyszer ott voltam, mert tobb csaladtagom is lakik ott. Erdekes...

Gabor! Varjuk a kepes beszamolodat, biztos szepk helyeken jartal!