Államfői látogatás

A keddi metrós napom után, szerdán a mellettünk lévő Magyar Házban volt óriási jövés-menés, sürgés-forgás. Ugyanis aznap Sólyom László, Magyarország köztársasági elnöke látogatott el hozzánk. Az államfői látogatás célja elsősorban egyfajta köszönetnyilvánítás volt Kanada felé, hogy 50 évvel ezelőtt, az 56-os forradalmat követően több tízezer magyart fogadott be.

Sólyom László már hétfő este megérkezett Kanadába, s tervei szerint Torontó mellett Ottawába, Calgaryba és Lake Louisba is ellátogat majd.

Az államfő szerdai, torontói programja: délelőtt a delegációval megtekintette a CN Towert (mely 553,33 méter magasságával a világ legmagasabb, szárazföldön álló, önálló építménye. A város jelképe 1976 óta szerepel a Guinness rekordok könyvében, és évente kétmillió látogatót fogad.). A torony megmászása után koszorút helyezett el a Budapest parkban az '56-os emlékműnél. Délután a Kanadai Empire Clubban mondott beszédet, majd Ontario tartomány alkormányzójával találkozott a Queen's Parkban.

Az Empire Clubban tartott beszédében szólt arról is, hogy "Magyarország és Kanada kapcsolatainak fejlesztéséhez hazánk kedvező gazdasági környezetet biztosít. Kitért arra is, hogy a kétoldalú kapcsolatokat egyetlen kérdés árnyékolja be, méghozzá hogy "sajnálatos aszimmetria áll fenn" a két ország állampolgáraink utazási feltételei között, hiszen a magyar állampolgárok csak vízum birtokában látogathatnak Kanadába. Kijelentette, hogy a magyar állampolgárokkal szembeni vízumkényszer 2001-ben való újbóli bevezetésének körülményei már jelentősen megváltoztak, és a magyar utazók nem jelentenek biztonsági kockázatot Kanada számára.
Sólyom László beszédében arra kérte a klub tagjait, vessék latba befolyásukat a kanadai kormánynál, hogy a vízumkérdés ügye a lehető leghamarabb és kölcsönösen megnyugtató módon rendeződjön."

Az 1903-ban alapított Kanadai Empire Club tagjai között találhatók az ország gazdasági, kormányzati és társadalmi elitjének képviselői. Fennállása során több mint 2500 kiemelkedő kanadai és külföldi személyiség mondott beszédet a klubban, köztük Winston Churchill, Margaret Thatcher, Indira Gandhi, Golda Meir, Henry Moore, Bill Gates és sokan mások.

Sólyom László és küldöttsége késő délutánra érkezett meg hozzánk, azaz a Magyar Házba, ahol a vezetőség díszvacsorát rendezett tiszteletére. A Házban tartott beszéde itt olvasható.

Már reggel a levegőben volt, hogy valami nem mindennapi dolog történik majd, hiszen a délelőtt folyamán lezárták az utca felénk eső oldalát, pontosabban parkolni egész nap nem lehetett és napközben jó pár rendőr lődőrgött errefelé. Még kora délután is bejöttek hozzám, s el is beszélgettünk kicsit, de késő délutánra már igen megkomolyodtak. A Házban persze már napokkal ezelőtt érezni lehetett az események előtti utolsó napok feszültségét. Mindennek ellenére persze mindig marad valami az utolsó percekre is... Egész nap kíváncsian jöttek be hozzánk is az emberek, hogy megkérdezzék, mi ez a nagy felhajtás, és délutánra az járókélőkre is átragadt az egyre nagyobb izgalom, hiszen elmondásuk szerint ritkán látnak ennyi rendőrt, ekkora felkészültséget errefelé. Persze a rendőri jelenlét délutánra a többszörösére fokozódott.

Mint korábban már említettem, a mostani munkahelyi napjaink elég sűrűek több okból is, amit a szerdai nap csak tetézett. A Háznak persze az utolsó percben is eszébe jutott még valami, ami jelen esetben az volt (délután, nem sokkal Sólyom érkezése előtt), hogy "gyorsan" készítsek egy emléklapot a Magyar Kultúrközpont nevében, amit a vacsora alkalmával majd átadhatnak az államfőnek. Ekkor én már egyedül voltam az üzletben, nem egy időre befejezendő munkával, így meg kell mondjam őszintén, hirtelen levert a víz. Akárhogy is, egy jó munkát nem lehet csak úgy gyorsan összedobni, főleg, ha arra gondolok, hogy Sólyom ezt viszi magával emlékül a torontói magyarságtól. Morgolódtam is magamban, hogy mikor tanulnak emberek a saját hibáikból, miért kell újra és újra átmenni ugyanazon. (Persze ha így is megoldódnak a dolgok, - mert mindig van, aki megoldja - akkor végül is érthető a status quo.)

No de egy szó, mint száz, végül elkészült az emléklap, az est nagyon jól sikerült, mindenki igazán boldog és elégedett volt. Én pedig hazafelé jót derültem azon, hogy mégha én nem is vagyok otthon fizikai valómban, de egy kis részem, a munkám által mégis csak becsempésztem az országba. Ráadásul a köztársasági elnök által. :-))

Városok, ahol élni szeretnénk

Az alábbiakban egy internetes cikkből idéznék részleteket, mely a világ 25 legurbánusabb városát mutatja be. A vizsgálatot a Mercer tanácsadó cég készítette a Forbes magazin felkérésére.

Kanada és Skandinávia az élen. :-)

"A világ leginkább letisztult városait két kivétellel a földgolyó északi féltekéjén helyezkednek el. A kontinensek versenyében Európa viszi a pálmát 11 várossal, míg Amerika 10, Ausztrália 2, Ázsia pedig 3 díjazottal szerepel a 25-ös listán". (...)

A vizsgálatban

1. a "megtermelt javakból hátra maradt hulladékok újrahasznosításának mértéke,

2. az oktatási intézmények száma,

3. a tömegközlekedési hálózatok fejlettsége, és

4. a csúcstechnológia térnyerése nyomán betelepült nemzetközi cégek száma alapján határozták meg az eredményeket.

A 300 megvizsgált város "jómódúságát" tehát legkevésbé sem a városlakók megkeresett jövedelmek függvényében, vagy az idegenforgalom fejlettségében határozták meg."

A top 25-ben szereplő városok bravúrja tulajdonképpen az, hogy erősen iparosodott mivoltuk ellenére a sikerágazatok profitjából jelentős összegeket fordítanak a környezetszennyezés visszaszorítására, az oktatás színvonalára és a magas vásárlóerő szinten tartására.

Mindezek figyelembevételével a első 25 város:

1. Calgary (Kanada), 2. Honolulu (USA), 3. Helsinki (Finnország), 4. Ottawa (Kanada), 5. Minneapolis (USA), 6. Oslo (Norvégia), 7. Stockholm (Svédország), 8. Zürich (Svájc), 9. Katsuyama (Japán) 10. Bern (Svájc), 11. Montreal (Kanada), 12. Vancouver (Kanada), 13. Boston (USA), 14. Lexington (USA) 15. Pittsburg (USA), 16. Nürnberg (Németország), 17. Genf (Svájc), 18. Wellington (Új-Zéland), 19. Dublin (Irország), 20. Amszterdam (Hollandia), 21. Torontó (Kanada), 22. Lyon (Franciaország), 23. Koppenhága (Dánia), 24. Kobe (Japán) és 25. Omuta (Japán)

"A világ leginkább élhető városa, Calgary, egy igazi préri tartomány, Alberta fővárosa, ahol a mai napig sokan foglalkoznak marhakereskedelemmel. Lakosainak száma alig éri el az egymillió főt, s ez az ország egyik legdinamikusabban fejlődő városa, amely az elmúlt évszázadban Kanada és a régió egyik vezető olaj és gázkitermelő városaként vált ismertté. Manapság sport és kulturális rendezvényei kapcsán egyre több turista is ellátogat ide.

A dobogóról épphogy leszorult "versenyzők" szintén világklasszisok a maguk nemében. Ottawában, a kanadai fővárosban többnyire a kormányzati és az üzleti élet koncentrálódik, egy nyugodt, barátságos környezetbe ágyazva. A várost fejlettsége okán gyakran nevezik az észak szilícium völgyének is.
Zürich, Bern, és a többi svájci város soha nem hoz meglepetést az ilyen jellegű felmérések során. Svájc az egyik mintaország a jólét, a tolerancia tekintetében, de ugyanilyen sikereket könyvelhet el az üzleti életben, a pénzügyekben, és a kultúrában. Svájc közismerten a világ legélhetőbb országai közé tartozik, Norvégiával és Kanadával együtt.

A toplista 21. helyezettje Amszterdam, ahol olyan multicégek tartják lendületben a várost, mint a Heineken és a Philips. Hasonlóan egy-két európai városhoz, Amszterdam belvárosából kitiltották az autókat, helyette pedig a hagyományos és jellegzetes biciklik a divatosak.

A bicikli, mint közlekedési eszköz és az ahhoz kapcsolódó iparágak (futárszolgálat, építőipar) legígéretesebb terve a torontói velocity ötlete. Az üvegfolyosós magasépítésű biciklisztráda környezetbarát, életmódjavító, modern, költséghatékony, és ami a legjobb: hogy tényleg van rá igény. A város fölött szinte lebegő biciklisztráda, összehasonlítva más tömegközlekedési lehetőségekkel, lényegesen csökkentené a zajhatásokat és a környezetszennyezés esélyét, ezért Torontó város terve a kanadai környezetvédők álmainak netovábbja. A felmérések szerint Torontóban, Észak-Amerika Amszterdamjában naponta 300-330 ezer ember ül nyeregbe, és ebből csaknem 160-200 ezer városi használja közlekedési eszközként a biciklit, vagyis ezzel jár munkába."

Káosz a metróvonalon

Hiába, egy ekkora városban óriási fejetlenség tud kialakulni, ha a metróvonalon valami fennakadás történik.

Ez történt sajnos tegnap is, méghozzá egy igen szomorú apropóból. Egy hajnali baleset következtében egy metrómunkás meghalt és ketten megsebesültek, amikor kis szerelvényük nekiütközött a falnak és maguk alá temette őket.

Már reggel halottam a hírekben, hogy az egyik vonal egy szakaszán nem mennek a vonatok, de gondoltam, mire én odaérek úgyis megoldódik. Ittlétem alatt nem egyszer fordult elő ilyesmi, a hibát általában hamarosan helyrehozzák. Ezért eleinte nem is aggódtam a hír miatt. A buszvezető sem tudott további felvilágosítást adni, így kellemesen elbambulva néztem ki az ablakon út közben. Amint beértünk a metróállomásra, rögtön kizökkentem szendergésemből. Százával tolongtak az emberek az állomáson, amiből rögtön gondoltam, hogy nem kis elakadásról lehet szó. Mindenki a metrópótló autóbuszokra várt, hogy valahogyan eljussanak a belvárosba.

Minden ehhez hasonló alkalommal megdöbbenve érzékeltem, mekkora embertömeg közlekedik a föld alatt. Ha pedig több metró utasai tömörülnek össze egy állomáson, ráadásául a reggeli órákban, akkor ez az érzés többszörösére fokozódik.

Az igazán megdöbbentő látvány azonban az utcán fogadott. Emberek ezrei álltak mindenfelé a járdán, az utcán, akik szintén valamilyen közlekedési eszközre vártak.

Egy idő után persze már mindenfelé módon próbálnak előrejutni az emberek, akár stoppal is - ami itt, meg kell jegyezni, nem általános dolog. Velem is előfordult már, hogy egy hasonló esetben lestoppoltam egy autót és megkértem, vigyen be a belvárosba, mert éppen egy megbeszélt találkozóra mentem.

Tegnap igen nagy szerencsém volt, mert a harmadik buszra fel is fértem és kb. két és fél óra utazás-várakozás után meg is érkeztem a munkahelyemre. Komolyan, lehetett volna sokkal rosszabb is. Ha az utcán szállok ki, semmiképpen nem jutottam volna be pár óra alatt.

Napközben mindenfelé azt lehetett hallani, hogy egész napra lezárták a szóban forgó szakaszt, így eléggé kétséges volt az esti hazajövetelem is. Azonban újra szerencsém volt, mert Kasza Marton Lajos, akinek egy újabb verseskötetén dolgoztunk aznap, hazahozott. Habár mindenképpen idekívánkozik, hogy csak este kilenc óra után, mert addig rendezgettük a verseit.

Igy 11 órai munka után tegnap holtfáradtan estem az ágyba, amint megérkeztem, hogy kialudjam a nap fáradalmait.

Akkor még nem tudtam, hogy a mai nap sem lesz kutya, na de erről majd egy következő posztban...

Egy kis változás :-)

Ha pedig már megjött a tavasz, akkor ennek örömére magát a blogot is átszíneztem kissé....

Fellélegezve...

Na jól van, ide is elért a jóidő, kezdek megnyugodni.

Vera, azt hiszem a Te kezed van a dologban (no és Eszteré), mert valóban ehét szerdától kacsintott ránk a tavasz. :-))) Ahogyan ez itt szokás: szinte egyik napról a másikra. Azaz ma már +21 fok is lesz. Észre sem vesszük és itt a nyár. Nagyon kell majd figyelnem, hogy egy-két tavaszi képet elkapjak.

Úgy tűnik, a Corvinában is kezdünk a nagy munka végére érni, azaz a directory lassan nyomdába kerül és egy hónapon belül a kezünkben tarthatjuk az ezévi Hungarian-Canadian Business Directory-t. Sokat dolgoztunk rajta, épp itt az ideje, hogy megszülessen végre.

Természetesen a dolgok itt sem működnek másképp, mint otthon, vagy bárhol máshol, azaz ha nagyon elfoglalt vagy, akkor biztosan bejön még egy-két sürgős munka mellé, csakhogy ne unatkozz nagyon. Igy az utóbbi hetekben egy kanadai magyar költő (Kasza Marton Lajos) két verseskötetét is elkészítettük, vagyis még készítjük, amit május elején kell hazavinnie a írótalálkozóra. Azért be kell vallanom, élveztem a verseivel való munkát, hiszen a versek mindig közel álltak a szívemhez, és az övéi is nagyon tetszenek. A szerelmes versek közül kiváltképp megfogott egy-kettő.

Többen említettétek, hogy az utóbi időben igen ritkán írtam a blogba. Jól esik maga a gondolat is, hogy hiányoltok. Igyekszem majd bepótolni az elmaradásom, habár ha itt a meleg, akkor biztosan egye többet leszünk kint a szabadban, legalábbis ez a tervem. :-) Már tervezgetünk is egy hosszú hétvégét május elején, amikor végre kiszabadulhatunk a városból egy kicsit és felfedezhetünk újabb, számomra még ismeretlen tájakat. Egyikőnknek sem könnyű szabadságot kérni a munkahelyről (főleg Billnek), legalábbis mostanában, de bízunk benne, hogy egy péntekre sikerül. Végülis mindketten a végén vagyunk már az év eleji nehéz időszaknak.

Utólag is boldog névnapot minden Andreának! Ez a kép az övék. :-)

Hamarosan újra jelentkezem! Üdv mindenkinek!

Húsvét Kanadában

A "Húsvét", angolul "Easter" eredetileg a héber Pesach szóból ered, s "érdekes" módon a legtöbb nyelvben ehhez is hasonlít. :-) Hogy csak egy párat említsek: latin - Pascha, dán - Paske, francia - Paques, olasz - Pasqua, lengyel - Pascha, román - Paste, portugál - Páscoa, stb.

Hogy a mi szavunk hogy lett húsvét, vagy az angoloké easter, érdekes lenne megtudni.

(A szavak eredete iránti érdeklődésem egyértelműen férjemnek köszönhető, aki néha az őrületbe tudott/tud kergetni különféle kérdéseivel, hogy egy-egy szavunk honnan jött, vajon miért úgy fejezzük ki, ahogy. Talán tudattalan védekezésből engem is elkezdtek jobban érdekelni ezek a dolgok. :-)) Otthon akartam is venni neki egy etimológiai szótárt, de éppen nem volt sehol...)

Szóval a húsvét itt is államosított ünnep, a Nagypéntek ennek alkalmából munkaszüneti nap. Ahogyan a karácsonnyal kapcsolatban is írtam korábban, a húsvétot sem ünnepli mindenki, hiszen nagyon sokféle kultúra, vallás él itt egymás mellett. Talán éppen ezért sokaknak a húsvét a tavasz ünnepléséről, a húsvéti nyuszikról, festett tojásokról szól. Természetesen a keresztények számára, ahogyan bárhol máshol a világban, ez itt is igen nagy ünnep, így a templomok tele vannak ilyentájban, elsősorban vasárnap. Gondoljunk csak az olaszokra, spanyolokra vagy még inkább a portugálokra, akik közük nagyon sokan élnek itt. Azok pedig, akik nem ünneplik Jézus feltámadását, élvezhetik az "itteni" hagyományokat a húsvéti tojásokkal, nyuszikkal.

Pl. itt is sokak által kedvelt húsvéti szokás a szombat esti tojásfestés, díszítés, majd a vasárnap reggeli tojásvadászat, amikor is a rejtélyesen eltűnt tojásokat kell megkeresni a lakásban, házban, kertben. A gyerekek meséje szerint a tojásokat és sok más finomságot is a húsvéti nyuszi rejtette el a húsvéti kosárban, amit vasárnap reggel alig várnak, hogy megtaláljanak.

Az "Eastern Bunny" hagyománya eredetileg Nyugat-Európából származik, aminek persze nálunk is igen régi hagyományai vannak.

P.S. Időközben utánanéztem az Easter eredetének. :-) Venerable Bede, a tiszteletreméltó Bede szerzetes írta egyik munkájában - akit az angol történelem atyjának is neveznek -, hogy az Eostremonat hónapot (áprilist) Eostre nevű istennő után nevezték el, akit régebben ebben a hónapban ünnepeltek.

Aki a magyar húsvét szó eredetével ki tud segíteni, annak hálás köszönet!!

Nagyon kellemes, vidám, napsütötte húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!!

1000. látogató

Vera barátnőm nyomán szeretnék én is hangot adni annak, hogy látogatottság szempontjából átléptük az 1000-es határt. Ha jól látom, valaki Vecsésről, Pestről volt az 1000. olvasó, akinek kilétéről nem sokat tudok, pedig rendszeresen visszatérő olvasónk. Ha van kedve elárulni, ki is ő, akkor én is szives örömest küldök neki egy képeslapot. Igérem, nem egy hideg, téli kép lesz! :-)

Egy kis kavarodás

Azt hiszem, itt valami összekavarodott.

Április van, ráadásul itt a húsvét a nyakunkon. Ennek ellenére nehezen élem bele magam az ünnepi hangulatba, míg kint zuhog a hó. Na jó, ha nem is egész nap, de azért esett... nem is egyszer... nem is kicsit. Hóóóóóóó, igen, hóóóóóóó!!

Ilyentájban nyusziknak kéne rohangálni a ZÖLD fűben, tojásokat keresgélni a JÓ időben.

Ma reggel például -16 fokban indultam dolgozni. Pedig tegnap még plusz fokok voltak.

Eszter, most van ám nagy szükség a meleg, napos képeidre! :-)

Gyerekek, én így nem játszom!!!!

Ide a Mikulás rövidnadrágban jön, a nyuszi viszont csizmában és nagykabátban!