Államfői látogatás

A keddi metrós napom után, szerdán a mellettünk lévő Magyar Házban volt óriási jövés-menés, sürgés-forgás. Ugyanis aznap Sólyom László, Magyarország köztársasági elnöke látogatott el hozzánk. Az államfői látogatás célja elsősorban egyfajta köszönetnyilvánítás volt Kanada felé, hogy 50 évvel ezelőtt, az 56-os forradalmat követően több tízezer magyart fogadott be.

Sólyom László már hétfő este megérkezett Kanadába, s tervei szerint Torontó mellett Ottawába, Calgaryba és Lake Louisba is ellátogat majd.

Az államfő szerdai, torontói programja: délelőtt a delegációval megtekintette a CN Towert (mely 553,33 méter magasságával a világ legmagasabb, szárazföldön álló, önálló építménye. A város jelképe 1976 óta szerepel a Guinness rekordok könyvében, és évente kétmillió látogatót fogad.). A torony megmászása után koszorút helyezett el a Budapest parkban az '56-os emlékműnél. Délután a Kanadai Empire Clubban mondott beszédet, majd Ontario tartomány alkormányzójával találkozott a Queen's Parkban.

Az Empire Clubban tartott beszédében szólt arról is, hogy "Magyarország és Kanada kapcsolatainak fejlesztéséhez hazánk kedvező gazdasági környezetet biztosít. Kitért arra is, hogy a kétoldalú kapcsolatokat egyetlen kérdés árnyékolja be, méghozzá hogy "sajnálatos aszimmetria áll fenn" a két ország állampolgáraink utazási feltételei között, hiszen a magyar állampolgárok csak vízum birtokában látogathatnak Kanadába. Kijelentette, hogy a magyar állampolgárokkal szembeni vízumkényszer 2001-ben való újbóli bevezetésének körülményei már jelentősen megváltoztak, és a magyar utazók nem jelentenek biztonsági kockázatot Kanada számára.
Sólyom László beszédében arra kérte a klub tagjait, vessék latba befolyásukat a kanadai kormánynál, hogy a vízumkérdés ügye a lehető leghamarabb és kölcsönösen megnyugtató módon rendeződjön."

Az 1903-ban alapított Kanadai Empire Club tagjai között találhatók az ország gazdasági, kormányzati és társadalmi elitjének képviselői. Fennállása során több mint 2500 kiemelkedő kanadai és külföldi személyiség mondott beszédet a klubban, köztük Winston Churchill, Margaret Thatcher, Indira Gandhi, Golda Meir, Henry Moore, Bill Gates és sokan mások.

Sólyom László és küldöttsége késő délutánra érkezett meg hozzánk, azaz a Magyar Házba, ahol a vezetőség díszvacsorát rendezett tiszteletére. A Házban tartott beszéde itt olvasható.

Már reggel a levegőben volt, hogy valami nem mindennapi dolog történik majd, hiszen a délelőtt folyamán lezárták az utca felénk eső oldalát, pontosabban parkolni egész nap nem lehetett és napközben jó pár rendőr lődőrgött errefelé. Még kora délután is bejöttek hozzám, s el is beszélgettünk kicsit, de késő délutánra már igen megkomolyodtak. A Házban persze már napokkal ezelőtt érezni lehetett az események előtti utolsó napok feszültségét. Mindennek ellenére persze mindig marad valami az utolsó percekre is... Egész nap kíváncsian jöttek be hozzánk is az emberek, hogy megkérdezzék, mi ez a nagy felhajtás, és délutánra az járókélőkre is átragadt az egyre nagyobb izgalom, hiszen elmondásuk szerint ritkán látnak ennyi rendőrt, ekkora felkészültséget errefelé. Persze a rendőri jelenlét délutánra a többszörösére fokozódott.

Mint korábban már említettem, a mostani munkahelyi napjaink elég sűrűek több okból is, amit a szerdai nap csak tetézett. A Háznak persze az utolsó percben is eszébe jutott még valami, ami jelen esetben az volt (délután, nem sokkal Sólyom érkezése előtt), hogy "gyorsan" készítsek egy emléklapot a Magyar Kultúrközpont nevében, amit a vacsora alkalmával majd átadhatnak az államfőnek. Ekkor én már egyedül voltam az üzletben, nem egy időre befejezendő munkával, így meg kell mondjam őszintén, hirtelen levert a víz. Akárhogy is, egy jó munkát nem lehet csak úgy gyorsan összedobni, főleg, ha arra gondolok, hogy Sólyom ezt viszi magával emlékül a torontói magyarságtól. Morgolódtam is magamban, hogy mikor tanulnak emberek a saját hibáikból, miért kell újra és újra átmenni ugyanazon. (Persze ha így is megoldódnak a dolgok, - mert mindig van, aki megoldja - akkor végül is érthető a status quo.)

No de egy szó, mint száz, végül elkészült az emléklap, az est nagyon jól sikerült, mindenki igazán boldog és elégedett volt. Én pedig hazafelé jót derültem azon, hogy mégha én nem is vagyok otthon fizikai valómban, de egy kis részem, a munkám által mégis csak becsempésztem az országba. Ráadásul a köztársasági elnök által. :-))