kedd, október 23, 2012

A két legfontosabb férfi az életemben


Ma kilenc éve annak, hogy Bill-lel elkezdtünk ismerkedni egymással. :) 
Valami elindult a neten keresztül, amiről egyikőnknek sem volt fogalma, hová vezet. Visszanézve, azt hiszem mindketten büszkék vagyunk arra, hogy mennyi, de mennyi nehézségen mentünk keresztül azért, hogy a kapcsolatunk működhessen és valahol megtaláljuk a közös életünk. Mindkettőnknek példa ez arra, hogy akármi lehetséges és elérhető, ha nagyon vágyunk rá és nem adjuk fel az álmainkat. A párkapcsolatot illetően pedig arra, hogy ha mindkét fél akarja, hogy működjön a dolog és nyitott a változásra, változtatásra, no és persze megvan a mély szeretet közöttük, akkor még két ennyire különböző ember is képes összecsiszolódni és megtalálni a közös alapot. :) Mai napig hihetetlenül különböző emberek vagyunk/maradtunk, de mégis, "we taste delicious together". ;))

Ez az első olyan "ismerkedési évfordulónk", ahol már nem csak ketten, hanem hárman vagyunk! 
Anyukává válni igazi álom volt számomra, az pedig, hogy Patrick anyukája lehetek, csak hab a tortán. Biztosan eljön majd az idő, amikor arról fogunk mesélni neki, hogy az anyukája és apukája hogyan ismerkedett meg. Több szempontból is fontosnak érzem, hogy ismerje a történetünket. Az egyik ezek közül, hogy nagyon szeretném őt példát mutatva nevelni. Nem az a vágyam, hogy Patrick mindig azt tegye majd, amit mondunk neki. Sokkal inkább az, hogy látva a szüleit érezze, elhiggye, hogy elérhet bármit az életben, ami igazán fontos számára. Lássa azt, hogy mi sem adjuk fel az álmainkat és igyekszünk önmagunkhoz hűen élni nap mint nap. Remélem már egészen kicsiként tudni fogja, hogy legyen bármi is élete célja, mi mögötte állunk és támogatjuk abban, hogy igazi énje kibontakozzon - még akkor is, ha valami oknál fogva mi másképp képzeltünk volna el... (de remélem ilyen nem lesz, ha igyekszünk nyitottsággal és elfogadással közeledni felé, nem pedig elvárásokkal...)

Hiszem, hogy Patrick szerencsés abban a tekintetben, hogy szülei egy mély szeretetre és tiszteletre alapuló kapcsolatban élnek. Arról nem is beszélve, hogy mennyire különbözőek, azaz már kicsi korától abban fog felnőni, hogy egy-egy helyzetet mennyire másféleképpen is lehet látni... és hogy ez abszolút oké. :)

Azt kívánom magunknak ezek az évfordulón, hogy továbbra is igyekezzünk önmagunk maradni, mégha sokszor nem is ez az egyszerűbb út! Segítsük, támogassuk egymást, hogy azok lehessünk, akik valójában vagyunk és hogy ne adjuk fel az álmainkat!   

"Whatever you are meant to do, move toward it and it will come to you." Gloria Dunn
Happy Anniversary Honey!!

11 megjegyzés:

Christine írta...

Boldog évfordulót!

Tamara - Guillaume írta...

Csak igy tovabb! Meseljetek csak majd el neki, hogy talaltatok egymasra es milyen fontosak vagytok egymasnak. Nekem minden szülinapomon meseltek: vagy azt, hogyan ismerkedtek meg, vagy azt, hogyan születtem. Imadtam, mai napig fülemben csengrnek a szavak apukám szájából!

Livia írta...

Koszonom Lanyok!
De jo Tamara, hogy meseltek neked a szuleid minden szuletesnapodon! :) Ez nagyon tetszik! Milyen fontosak maradnak ezek a dolgok szamunkra meg felnottkent is... :)

Tamara - Guillaume írta...

Igen, nagyon fontosak és nagyon szép emlék a mai napig a két gyereknyelven mesélt történet!Sok boldogságot Nektek Patrick-kal!

Ildikó írta...

Nagyon boldog évfordulót nektek, így ismeretlenül is! Nagyon szép lett ez a bejegyzésed, köszönöm, hogy olvashatlak! :)

Milyen szépen írtad, hogy örülsz, hogy Patrick anyukája lehetsz! :)

Livia írta...

Köszönöm Ildikó a szavaid, nagyon jól estek! :)
Én hiszek abban, hogy nem véletlenül születünk oda, ahová, és azokhoz a szülőkhöz, akikhez. Őszintén hálás vagyok azért, hogy Patrick minket választott. ;)

Adél írta...

Nagyon jó szülei lesztek/vagytok Particknak, ebben biztos vagyok! :)
Nekem ma ezt mondta a 3,5 évesem, mikor a kórházba mentünk a papáért és mutattam neki, hol születtek. "Anya, én nagyon szerettem kisbaba lenni!"

Livia írta...

Köszönöm Adél!!! Imádom, ahogy a gyerekek kommunikálnak, gondolkodnak, ahogy néha kifejezik magukat! Mint Anya, gondolom nem kaphat az ember ennél nagyobb elismerést, mint amit Te kaptál ezzel az egy fenti mondattal! :)

euthymia írta...

:) gratulálok es további minden szépet!!

Névtelen írta...

Szia Lívia!

Lacka vagyok.

Véletlen találtam rá az oldaladra, de látom kicsit későn mert 2014.06.29. írom ezt, de 2013.-tól nem folytatódik.

Gratulálok neked, mert én most tudtam meg az oldal létét, de ami fontosabb, hogy anyuka lettél.

Üdv.: Lacka Miskolcról

Livia írta...

Drága Lacka,

De örülök, hogy megtaláltál és hogy írtál!
Nem írtál későn, habár valóban nem írok már egy ideje ide. Magamban azonban még nem zártam le végleg a blogot, remélem eljön újra az az idő, amikor több időm és energiám lesz rá. Fontos része ez az életemnek, hiszen annak idején sokat segített a beilleszkedésben és sok barátság is szövődött a blogon keresztül.

Olyan jó lenne beszélgetni valamikor! Hogy érhetnénk el egymást? Facebookon? Emailen? Esetleg telefonon?

Remélem jól vagy és remélem hamarosan hallok újra rólad!

Addig is sok puszi!

Lívia