Jamaica 4. - Érdekességek

A jamaikai leírásokat bezárandó, pár olyan érdekességről írnék most, amik felkeltették a figyelmem, amikről én nem tudtam vagy esetleg amiket másoknak is figyelmébe ajánlok.

1. Az egyik legérdekesebb dolog számomra az volt, hogy gyakran láttam egy bizonyos férfi képmását a jamaikaiakra kitűzve. Megkérdeztem hát erről a piacon az egyik srácot, akivel beszélgettünk és akinek szintén ott volt a kitűző a mellén. Megtudtam, hogy az illető Haile Selassie (1892-1975), egy egykori etiópiai császár. Dehát mi köze van Jamaikának Etiópiához és miért hordják helybéliek egy etiópiai császár képét a mellén?

Nos, kiderült, hogy Selasi kivételesen fontos ember mai napig Jamaikában, azaz elsősorban a rasztafári hitűek (kb. 2 millióan lehetnek a világban) szemében. Számukra Selassie maga az Isten reinkarnációja volt, a Messiás, aki az afrikai népeknek és azok diaszpóráinak meghozza a békét, a rendet és a gyarapodást. Selassie egy, egészen a 13. századik visszavezehető nagy dinasztia tagja volt, sőt a korábbi gyökerek szerint maga Salamon király és Sába királynő leszármazottja. Megkoronázása (1928) hatalmas érdeklődést váltott ki annak idején szerte a világon, s ekkor figyeltek fel rá sokan Jamaikában is. A rácsodálkozás csak terjedt és terjedt, hogy ő az Újtestamentum szerinti "királyok királya", "Júda oroszlánja", Dávid leszármazottja. Így alakult meg a rasztafári mozgalom, a király polgári neve után (Ras Tafari Makonnen), s lett Etiópia a hívők számára az "ígéret földje", ahová majd vissza kell térniük. (Be kell vallanom, sosem gondoltam volna, hogy vannak, akiknek Etiópia az ígéret földje. Érdekes a világ. Az is hozzátartozik a dologhoz, hogy maga Selassie sosem tartotta magát királynak, sőt a rasztafárikat igyekezett lebeszélni hitükről.)

2. Természetesen (vagy nem), de maga a rasztafári mozgalom nagy része is új volt nekem. Azt tudtam, hogy pl. Bob Marley is közéjük tartozott, de hogy ez tulajdonképpen mit jelent, arról nem sok fogalmam volt.
Most akkor már tudjuk, hogy a vallás alapja Selassiehoz kapcsolódik és hogy a világon a reggae zene ill. Marley közvetítésével terjedt leginkább. (Jamaikában egyébként a lakosság 5-10 százaléka mondja rasztafárniak magát.) "Többek között azt is vallották, hogy a feketék az ősi izraeliták reinkarnációi, hogy Haile Selassie az élő isten, hogy Etiópia a mennyország, hogy Jamaica maga a pokol, valamint hogy a feketék a fehéreknél magasabb rendűek, és hamarosan ők fogják a világot irányítani, továbbá hogy a császár és Isten, Haile Selassie a közeljövőben kezdeményezni fogja visszavándorlásukat Etiópiába." A rasztafári vallás rengeteg követőkre talált a helybéli gettókban, hiszen visszaadta a feketék önbecsülését, hitét önmagukban és egy szebb, jobb jövőben.
"A raszták szerint a keresztények istene nem lehet elfogadható valódi isten, hanem mindössze Jah (Isten) elváltoztatott másolata – a gyűlölet, a vér, a háború, és az elnyomás istene. Az igazi értékek azonban a szeretet, egység, béke, egyenjogúság, és igazságosság. Ezek az élet valódi törvényei, és csak ezek betartása garantálják az örök életet. Isten a raszták hite szerint nem szellem, hanem élő lény." A rasztáknak kétféle vallásos ceremóniájuk van: a "reasoning" és a "grounation". A reasoning egy nagyon egyszerű esemény, amikor is a raszták összegyűlnek, marihuánát - ahogy ők hívják, ganját - szívnak, és megvitatnak mindenféle etikai, közösségi és vallásos kérdeseket. A ganját az óra járásának megfelelően adják tovább, kivétel, ha háború van, akkor fordítva.
A grounation vagy binghi egy szent nap a rasztafárik számára, amikor táncolnak, énekelnek, esznek-isznek és persze ganját szívnak. Az ünneplés akár több napig is tarthat.

A raszták külső megjelenéséhez szorosan kötődik a jellegzetes raszta frizura (dreadlocks), habár nem teljesen általános a hívők között. A hajviselet egyrészt visszavezethető egy ószövetségi mondathoz, mely azt mondja, hogy hajukat, szakállukat ne vágják le. Másrészt ez a haj mindenképpen hangsúlyozza a különbséget a fehér ember egyenes hajviseletéhez képest. Arról már nem is beszélve, hogy a raszta haj Júda oroszlánjának és a Babilon elleni lázadásnak is szimbóluma volt. A raszták egyébként a hajnövesztést egyfajta spirituális utazásnak is tekintik, amihez sok-sok türelem kell.

A hívők számára nemcsak a hosszú haj növesztése, de a marihuána - ganja - szívása is spirituális cselekedet. "Szentségnek tekintik, ami elősegíti a tudatosságot, békét és közelebb viszi őket Istenhez (Jah)." Sokan afrikai eredetűnek tartják a kannabiszt és afrikai kultúrájuk részének, amihez vissza szeretnének térni. Ezzel szemben pl. az alkoholt nem tartják az afrikai kultúra részének és vallják, hogy sokkal rosszabb hatással van rájuk. (Nos, ami igaz is.... érdekes egyébként, hogy az alkohol nem tiltott dolog, míg a marihuána igen. Tény pedig, statisztikák is igazolják, és mindannyian tudjuk is, hogy alkoholfogyasztásból mennyi baleset/haláleset/erőszakos cselekedet származik szerte a világon. De az alkohol már annyira beépült az életünkbe, s annyi pénz van benne, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy betiltsák...) Bár a ganja jótékony hatású, használata nem kötelező és vannak raszták, akik nem szívnak. Az indiai rasztahajú aszkéták több száz éve szívnak kannabiszt, és a több ezer indiai hindu bevándorlása óta terjesztik ezt a kultúrát Jamaicában. Hitük szerint a fű szívása bibliai szentség és segíti a meditációt és a vallásos szemléletet. Érdekes volt számomra, hogy a ganja annyira természetes Jamaikában, hogy a hotelben vacsorakor időnként a díszítés részét képezte. A fotóalbumban láthattok erre példát.
A rasztafári életet meghatározza az összetartozás érzése. Ezt a rasztafárik "oneness"-nek nevezik. Sok rasztafári közösségben él egymással. Isten tisztelete meghatározza életüket. Tulajdon nem létezik, ideális esetben a földterületet amelyre szükségük van, elfoglalják. Hazugság, lopás, gyűlölet, féltékenység, irigység, árulás elítélendő viselkedésnek minősül. Sok szempontból az egyenjogúság uralkodik, bár ez nem vonatkozik a nők helyzetére.

3. Nem akarok már túl hosszan írni minden egyes pontról (félve, hogy ekkora terjedelemben senki nem olvassa el :), szóval ezek után igyekszem rövid lenni.
A jamaikai gyerekek iskolai egyenruháját mindenképpen meg szerettem volna említeni. Ha a negrili fotóalbumot láttátok, akkor emlékeztek hogyan/milyen körülmények között él a legtöbb jamaikai. Nem rózsás a helyzet semmiképpen. Azonban ha reggel, az iskolába igyekvő gyerekeket láttam, egy teljesen más kép tárult elém. Míg hétköznap szedett-vedett, koszos ruhákban vannak, addig az iskolai egyenruha valami szent dolog lehet, mert soha egy piszkos, gyűrött darabot nem láttam. Minden (!) egyes iskoláson olyan tisztán, rendben, élére vasaltan állt a ruha, hogy gyakran azon gondolkodtam, hogyan élik meg ezt a kettőséget, azaz érzik-e vajon egyáltalán. Akármilyen is a helyzetük, az egyértelműen látszott, hogy az iskola különösen fontos szerepet kaphat az életükben.

4. A helybéli kifejezéseket szintén nagyon élveztem: "Yeah mon", "Respect mon", "No problem mon"... Ők az embert, angolul man-t, mon-nak mondják, írják. Az ember azt érezte az ottléte alatt, hogy semmin nem kell túlságosan idegeskedni, "just keep it easy", "everything's gonna be alright". :) Gyakran jutott eszembe, hogy valóban hányszor túldimenzionálunk eseményeket az életünkben és tulajdonképpen magunk bonyolítjuk a saját magunk életét. Annyi minden felfogás, hozzáállás kérdése... és a kevesebb idegeskedés nem hanyagságot, nemtörődömséget jelent. Ezt valójában Kanada is tanítja nekem, hogy ha történik valami, érdemes először pár lépés távolságot tenni, kicsit távolabbról megszemlélni és feltenni azt a kérdést, hogy mennyire fontos ez a dolog az én életemben? Mennyire érdemes bevonódnom, mennyire érdemes hagynom, hogy hasson a mindennapi életemre, hangulatomra. Ha ezt gyakrabban tennénk, egészen biztos vagyok benne, hogy jóval kevesebbet idegeskednénk, mert hamar rájönnénk, hogy nincs értelme. Semmi pozitív vonzata nincs ugyanis, csakis negatív...
So keep it easy, no problem man! :)



5. Általánosságban elmondható a jamaikai emberekről, hogy nagyon fontos számukra a zene és gyakran énekelnek is, csak úgy magukban. Abszolút nem zavartatják magukat, csak élvezik a zenét, ami biztosan sok minden segíti is őket keresztül. Szintén általános, de nem csak itt, hanem a feketék között általában, hogy kiváltképp szeretik a nagyobb testű nőket. Itt Kanadában is gyakran látni fekete férfiakat termetesebb fehér vagy fekete nőkkel. Ahogy megtudtam, ennek szexuális vonatkozása is van... Igaz, hogy az angol hivatalos nyelv az országban, de szinte mindenki beszéli az eredeti patois (patwa) nyelvet.

6. Ha jamaikai ételekről, italokról beszélünk, akkor mindenképpen kell említeni a jerk chickent, azt a helyi, csípős csirke specialitást, amit szinte mindenki imád. Én nem vagyok egy nagy csípős rajongó, de ez valóban finom volt és nekem is nagyon ízlett. Az országban akármerre is járunk, mindenfelé látunk útmenti árusokat, akiktől valódi, autentikus jerk chickent vehetünk. Hogy hogyan készül? Íme egy újabb Chuck videó, éppen a mi hotelünkből, ahonnan kapunk egy pici betekintést.



Amit én legjobban élveztem, azok a zöldségek voltak. Finomabbnál finomabbak, s majdnem egyiket sem ismertem előtte. El is határoztam, hogy meg kell ismerkedjem közelebbről a karib ételekkel. Itt szerencsére erre megvan minden lehetőség, hiszen majd' mindenféle hozzávaló kapható a helyi jamaikai, kubai stb. boltokban. :)) Az egyik kedvencem az okra volt, akinek van rá lehetősége, melegen ajánlom, hogy próbálja ki.
Az italok esetében a kávé egyértelműen kiemelendő, amit a sziget nagy részén elterülő Kék-hegységben készítenek. Az Appleton Estate rumja világszerte ismert és kedvelt, mely a legrégebbi szeszfőzde a szigetországban. Íme egy kép pár helyi specialitásról.