Torontó mások szemével 4.

A kép bal oldalán a belváros utolsó nagy hókupacainak egyike. Szemben a Dundas Square széle, mellette pedig a hivatalosan mai nap nyíló AMC mozi látható. Voltunk bent a múlt héten egy családi mozizás keretében - az egyik nyitás előtti vetítésen -, és nekem kicsit nagy volt. A 24 terem egyikében, ahol mi ültünk kb. 1000 ember fért el, kifelé olyan volt, mintha egy kisebb falu vonulna ki. Mindenesetre biztosan nagy sikere lesz a mai nyitás után, hiszen minden nagyon színvonalas, kényelmes, igényes odabent. :)

Spider-Man on Yonge

by wvs

Kanadai nagyvárosok bűnözési statisztikái

Nemrég érdekes cikket olvastam a Macleans nevezetű kanadai hetilapban, amit gyakran olvasok a mindennapi utazásaim során. Az újságban az oknyomozó riportoktól kezdve, a nemzeti és nemzetközi aktuális híreken át, a fontosabb politikai, szociális, üzleti és kultúrális eseményekig sok minden olvasható. Talán leginkább az otthoni HVG-hez tudnám hasonlítani.

Szóval a cikk Kanada városainak statisztikáját mutatta be a bűnözés tekintetében. A Macleans vizsgálatában az 50.000 lakos feletti városok és települések szerepeltek, a "Canadian Centre for Justice Statistics" 2006-os adatai alapján. Hat különböző csoportot vizsgáltak a témakörben: gyilkosság, nemi erőszak, súlyos testi sértés, rablás, betörés és autólopás.

Első körben sokan gondolták, hogy Torontó és Montreal, az ország két óriási városa igen előkelő helyet kap majd a listán, azonban az eredmények nem ezt mutatták. Montreal 19-ik a bűnözési rangsorban, Torontó pedig "csak" az álmos 26-ik helyet kapta. Ami talán azonban még ennél is érdekesebb, az az eredmények földrajzi megoszlása. Ugyanis a legrosszabb 10-ben egyetlen keleti város, Halifax szerepel, az összes többi az ország nyugati részére (a "vadnyugatra") esik, Victoriától Winnipegig.

(A fenti képen piros oszlop jelzi az országos átlag alatti városok százalékban kifejezett eredményeit, zöld oszlop pedig az országos átlag felettiekét. A lenti kép pedig a tíz legjobb és legrosszabb várost sorolja fel kategóriánként - szintén az átlag alatti és feletti százalékokkal.)

Ha pl. a gyilkosság adatait hasonlítjuk össze az USÁ-éval, akkor azt látjuk, hogy az amerikai Detroit gyilkossági arányszáma 10-szer magasabb, mint a legrosszabb helyen szereplő kanadai Edmontoné. Elbízni magunkat azonban nem szabad, hiszen vannak területek, amivel mi sem dicsekedhetünk. Igy pl. Winnipegben sokkal valószínűbb, hogy ellophatják az autónkat, mint az USA területén bárhol.

Az összesített eredmények szerint a listát Regina, Saskatoon és Winnipeg vezeti kb. 140%-kal az országos átlag felett. Őket követi Prince George, Edmonton, New Westminster, Chilliwack, Victoria, Vancouver és Halifax.

Hogy ki miért került be a legrosszabb tízbe, nagyon változó. Winnipeg pl. autólopásban a vezeti a listát (334%-kal a nemzeti átlag felett), rablásban azonban Saskatoon áll az élen. (Megjegyzem, Torontó sem az összesítésben, sem külön kategórák szerint sincs a legrosszabb tízben, azonban a legjobb tízben sem.) Kanada legbiztonságosabb városa azonban nincs távol tőlünk. A méltó helyet Torontó egyik északnyugati külvárosa, Caledon kapta. Egy tipikusan idilli hely, ahol nem zárják az ajtókat, s ahol a közbiztonság nagyon jó.

Mindezek után jogosan merülhet fel a kérdés, mi a baj a nyugattal?

Nagyon hosszú lenne kielégítő választ adni a kérdésre, és ezen keretek között nem is szándékozom túlságosan belemélyedni a témába. Természetesen a problémák és a demográfiai adatok nagy változóak városról városra, ami azonban biztos, hogy a szegénység és a marginalizáció minden esetben része a válasznak.

Az őslakosokat mindkettő igen nagy százalékban érinti. Arányuk abban a három városban a legnagyobb, akik a vizsgálat szerint a legrosszabb eredményeket kapták. Regina és Saskatoon lakosságának 9%-a őslakos, Winnipegben ez 10%, ami több, mint 68,000 személyt jelent. A probléma részét képezi azt is, hogy az őslakos populáció (mely 2006-ban elérte a 1.2 milliót) drámaian fiatal. Átlag életkoruk 27 év, az országos átlag ezzel szemben 40 év. A fiatalok sokkal gyakrabban követnek el bűncselekményeket, nem beszélve az erős indián kultúra vagy a családi gyökerek hiányáról a nagyvárosokban. Igen sok egyéb rizikófaktorral is szembe kell nézniük, úgy mint egyszülős családok, kevés családi támogatás, gyakori durva bánásmód, alkoholproblémák, családi erőszak stb. Gyakran közülük kerülnek ki az elkövetők és maguk az áldozatok is. Háromszor nagyobb valószínűséggel lesznek testi sértés, nemi erőszak vagy rablás- és hétszeres valószínűséggel emberölés áldozatai.

Azonban Winnipegben, mint bárhol máshol, a különböző (bűnöző) bandák nem korlátozódnak az őslakos csoportokra. Bevándorlók és menekültek, olyan erőszakos anarchiák elől menekülve, mint Szomália vagy Etiópia újfent erőszakos bandákat hoznak létre, mint a "Mad Cowz" vagy az "African Nation".

A statisztikához az is hozzátartozik, hogy 25 év óta Kanada bűnözési aránya 2006-ban volt a legalacsonyabb. Torontó vezetői büszkék voltak az eredményre, miszerint jobb helyen landolt a város, mint az ország legtöbb nagyvárosi központja, úgy mint Montreal, Vancouver vagy Calgary. Caledon mögött pedig több torontói külváros szerepelt az ország 20 legbiztonságosabb helyei között, köztük Halton, Peel és York. Többen gondolják, hogy a város manapság sokkal veszélyesebb, mint a múltban, a számok szerint azonban pl. Torontó gyilkossági rátái a '70-es években rosszabbak voltak, mint napjainkban.

Torontó mások szemével 3.

Return of the bikes

bz Robannz

St. Patrick's Day

Ma, március 17-e St Patrick napja, az írek nemzeti ünnepe. Torontóban tegnap hatalmas parádé volt a belvárosban, ezévben a 21.-ik, mely a világ egyik legnagyobb St Patrick Parádéjának számít, köszönhetően a város nagyszámú ír lakosságának. Ma is nagy ünneplés volt/van ma mindenhol, akár tévét, akár rádiót kapcsoltam be, mindenhol erről volt szó. Az emberek zöldbe öltöztek és lóheréket tűztek a kabátjukra. A város ír kocsmáiban ma nagy valószínűséggel mindenhol óriási tömeg van, ahol az emberek ír zenét hallgatnak, táncolnak, énekelnek és persze zöld sört isznak.

Pár szóban Szent Patrikről.

St. Patrick Írország védőszentje, Krisztus után 385 körül született. Nem sok múlt azon, hogy nem lett Irország püspöke, azonban a szükséges végzettsége nem volt meg hozzá. Fiatalként hat évet töltött rabszolgaságban, majd hosszú évekig Szent Germain tanítványa volt. Tanulmányai alatt ébredt rá arra, hogy küldetése a pogányok megtérítése. Vágya az volt, hogy visszatérjen Írországba, s ott a pogány őslakosságot keresztény hitre térítse. Patrik igen sikeresen végezte hittérítő feladatát, ami fel is bosszantotta a Kelta Druidákat. Patrikot többször el is fogták, de valahogy mindig sikerült megszöknie. Keresztül-kasul utazgatott Írországon kolostorokat, templomokat, iskolákat alapítva, melyek segíthették küldetését. Misszióját 30 éven keresztül végezte, mielőtt visszavonult. Időszámításunk szerint 461. március 17.-én halt meg, ezért is ünnepeljük ezen a napon Szent Patrik napját.

A Szent Patrik nap egyik jellegzetes szimbóluma a 3 levelű lóhere. Ennek eredete az a történet, miszerint Patrik a Szentháromságot egy lóhere segítségével magyarázta el. Beszédeiben a 3 levél jelképezte az Atya, a Fiú, és a Szentlélek szentháromságát, melyek mégis egy létben egyesülnek, mint a növény szára. Követői ennek alapján viselnek lóherét Szent Patrik ünnepén.

Kanadában a leghosszabb útvonalú St. Patrick Parádét Montreálban rendezik. Az országban 1824 óta tartják meg folyamatosan ezt az ünnepet, amely Newfoundland-on és Labradorban hivatalos ünnep, azaz munkaszüneti nap is. Néhány csoport, mint pl. a Guinness kitartóan lobbiznak azért, hogy ez a nap országszerte nemzeti ünnep legyen. Manitóba tartományban az írek három egész napos fesztivált tartanak Szent Patrik kapcsán.

És a végén, hogy valami torontói vonatkozást is említsek: 1919 és 1927 között a Toronto Maple Leafs (a város hokicsapata) neve Toronto St. Patricks volt, s a játékosok meze is zöld színű volt. 1999-ben, amikor a csapat Szent Patrik napján játszott mérkőzést, újra viselték a zöld, régies "St. Pats" feliratú mezeket. A város baseball csapata, a Toronto Blue Jays mai napig zöld mezbe bújik ezen a napon, igaz, ilyentájt még csak a tavaszi tréningidőszak zajlik. :)

Torontó mások szemével 2.

Where the snow goes

by Andyscamera

Egy kis statisztika

- A hétvégén 40 cm hó esett le a városban (oké, Ottawában 52cm :)
- téli összesítésben ez majdnem 2 méter a télen (ami közel rekordmennyiség)
- 1939 óta nem volt ennyi hó a városban.
- 1600 hómunkás dolgozott Torontóban,
- 600 hótoló autó az utakon,
- 300 a járdákon,
- és 200 sószóró teherautó.
- 1700 ütközés volt, aminek nagy része hál'Istennek csak csúszás, kifordulás volt,
- az ütközésekben 140-en sebesültek meg, legtöbbjük könnyen,
- egy halálos áldozata volt a nagy hónak.
- Utasok ezrei ragadtak a Pearson repülőtéren, mivel nagyon sok járat késett
- A város 65 millió kanadai dollárt különített el a hómunkákra 2008-ban, amiből kb. 47-et már el is kellett költeniük
...

Szó mi szó, életemben nem láttam ekkora hóbuckákat, mint a mai nap. El sem tudom képzelni, mi lesz, ha mindez elkezd olvadni.
Ime pár bónuszkép az utóbbi napokból:

Torontó mások szemével 1.

Ha Torontóról, torontói képekről volt szó, mindeddig elsősorban saját képeket tettem fel a blogra, legyenek azok egy bejegyzéshez kapcsolódóak vagy akár a jobb oldali infó sávban futóak. A képeken keresztül is igyekeztem bemutatni a várost úgy, ahogyan én látom. Azonban olyan gyakran futok össze nagyszerűbbnél nagyszerűbb képekkel a városról, hogy úgy éreztem, ennek változnia kell. :)

Mától minden héten láthattok itt fotókat a városról, mások szemével, tehetséges fotósok kameráin keresztül. Érdekes lenne, ha megírnátok, mi fog meg titeket a képeken, mit gondoltok a kép alapján a városról. A fotók elsősorban Torontót, annak hangulatát, természetes környezetét, különféle arcait igyekeznek majd minél sokszínűbben bemutatni. Néha talán elkalandozunk a városon kívülre is kicsit, hogy egész Ontarióról is képet kapjunk, de a fókusz elsősorban Torontó marad.

Biztos vagyok benne, hogy nem egy olyan dolog van, ami mellett már én is elmegyek, de nektek a képek alapján feltűnik. Ezekre igazán kíváncsi lennék. A világ annyi pontjáról van olvasója a blognak, érdekes lenne tudni, kit mi fog meg a képek alapján Torontóban. :)

icy covered sidewalk
by Robannz

A várva várt döntés

Múlt vasárnaptól, azaz 2008. március 2-tól újra vízum nélkül utazhatnak a magyarok Kanadába! :))

A hivatalos döntés négy országot érint: Magyarországot, Lengyelországot, Litvániát és Szlovákiát. Ezekből az országokból tehát vízum nélkül utazhatnak az állampolgárok Kanadába, ha az itt tartózkodásuk nem haladja meg a három hónapot. A hosszabb tartózkodás továbbra is vízumköteles marad. Természetesen ezalatt az idő alatt a látogatók semmiféle munkát nem vállalhatnak.

A döntést Diane Finley, Kanada bevándorlásügyi minisztere jelentette be szombaton (a képen a középső hölgy, mögötte Vastagh Pál), és hozzátette, hogy a döntés azonnal életbe is lép.

A miniszter asszony azt hangsúlyozta, hogy Kanadának e négy országgal jó és erős kapcsolata van, amit a fenti döntéssel csak tovább szeretnének erősíteni. Ennek értelmében a "magyar kormány vállalta, hogy együttműködik a kanadai hatóságokkal konzuli és rendészeti ügyekben a felmerülő kérdések megoldása érdekében". Mindezek mellett az egyik legfontos cél Kanada és az Európai Unió tagországai közti szabad és biztonságos közlekedés.

Biztosan otthon is nagyon sokan örülnek a hírnek, ahogyan itt, a kanadai magyarok is. Én, személy szerint nagyon bízom benne, hogy ezután még bátrabban jönnek majd ki hozzánk rokonok és barátok egyaránt!

Egy különleges nap

Ma 30 éves lettem.

Sosem voltam az a típus, akinek problémát okoz a kora, és őszintén úgy érzem, nem is leszek az.

Erre a napra például kimondottan vártam. Vártam, hogy 30 éves legyek, s legszivesebben az egész világ felé kiáltanám. ;)) Többektől hallottam, hogy a huszas éveink a legjobbak, az ember később már csak takargatni próbálja az éveit. Akkor már nem vagyunk gyerekek, de még elég közel ahhoz, hogy a játékosság bennünk legyen. Én hiszem, hogy mindez nem az éveken múlik, hanem rajtunk. Azt is hallottam viszont, hogy a harmincas éveinkben egyre kényelmesebben érezzük magunk a bőrünkben. Nos, én erre teljesen készen állok! :))

Úgy látom most, hogy a huszas éveim egyértelműen az útkeresés, önmagam kutatásának időszaka volt. Az utóbbi években egyre jobban érzem mindennek gyümölcsét - és meg kell mondjam, nagyon élvezem! :) Jobban ismerem, érzem önmagam, mint korábban bármikor. Jobban hallom a saját testem/lelkem jelzéseit és egyre jobban képes vagyok meg is érteni őket. Nem félek attól, hogy őszinte legyek magamhoz és másokhoz. A magam útját járom, és tudom, hogy az életemért elsősorban én vagyok a felelős. Igyekszem is ennek megfelelően cselekedni és minél kevesebbet bízni a sorsra. :) Megtanultam nemet mondani, őszintén és örömmel fogadni pozitív visszajelzéseket/bókokat, amikkel korábban voltak nehéz perceim. Ismerem a jó és kevésbé jó tulajdonságaimat és egyre sikeresebben bánok velük. A nőiességemet is jóval mélyebben és sokrétűbben élem meg, mint korábban bármikor. Nem sietek sehová, igyekszem mindennek megadni/kivárni a maga idejét. Korábban igen gyakran volt bennem valami belső feszültség, amit nem tudtam elkergetni. Gyakran éreztem, hogy valahol máshol kéne lennem, valahol máshol van a helyem. Mára ez szinte teljesen eltűnt és igazán jól érzem magam a bőrömben. Igyekszem jobban odafigyelni arra, ami nap mint nap körülvesz és tanulni az élet adta "leckékből".

Szóval a koromat minden szempontból nagyon élvezem, és valami azt súgja nekem, hogy a 30-as éveimben mindez csak tovább mélyül. :)

A mai nap nagyszerű alkalom volt arra, hogy mindezekre visszatekinthessek, és teljes arccal forduljak afelé, ami előttem áll.

Nagyon hálás vagyok az életnek, hogy úgy élek/gondolkodom/érzek/cselekszem, ahogyan ma. Mindezt sok-sok mindennek és sok-sok mindenkinek köszönhetem!

A tapasztalatok talán sokszor nem voltak a legkellemesebbek, sőt gyakran igen kegyetlenek és fájdalmasak, mégis minden alakított, formált.

Azt hiszem, amiatt sohasem panaszkodhattam, hogy milyen emberek vesznek körül. Nagyon-nagyon szerencsésnek érzem magam ebből a szempontból. Mindig nagyszerű barátaim voltak s vannak, akik úgy fogadtak el, amilyen vagyok. Akikkel nevetni és sírni, egymástól tanulni, jókat beszélgetni, a mindennapjainkat megosztani, egymás életének igazi részesei lenni... - mind-mind nagyon fontos élmények az életemben. Egész gyerekkoromtól kezdve mindig voltak emberek, akikre számíthattam, akik életükkel, gondolataikkal óriási hatást gyakoroltak rám. A családomért sosem győzök elég hálás lenni! Hihetetlen sokszínű és érdekes embereket hozott ebbe a családba a sors. Mindenkitől van mit tanulnom a mai napig. Elmondhatatlan nagy ajándék, hogy volt szerencsém még az üknagymamámat is ismerni (aki 102 éves volt), a dédszüleimet pedig ennél is közelebbről. Az apai dédnagymamám esküvői gyűrűjét, mint saját házassági gyűrűmet hordom, s valahogy úgy érzem, ezáltal az egész családom jóval közelebb van hozzám. Érdekes, milyen "varázserővel" bírnak néha a tárgyak, főleg, ha ennyi mindent megéltek már, mint ez a gyűrű. Egészen biztos, hogy a lányomnak, vagy a fiam feleségének én is továbbadom majd egyszer, ha ennek eljön az ideje...

Mindenkinek köszönöm a születésnapi köszöntést, és azt, hogy igazán különlegesnek érezhettem ma magam. A férjemtől ma megszámlálhatatlan sokszor hallottam, hogy "I love you Honey" vagy "Happy Birthday Tündérlány". Életem egyik legszemélyesebb ajándékait kaptam a 30. születésnapomra, amiért nem győzők elég hálás lenni!

Köszönöm, köszönöm, köszönöm!